Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Valamikor úgy december elején  a twitteren és a molyon olvasottak miatt nekem is felkerült a képzeletbeli majd a molyos kívánságlistámra is Stephen Chbosky forgatókönyvíró, producer, író és most már rendező első könyve a The Perks Of Being A Wallflower magyar címén az Egy különc srác feljegyzései. A karácsonyfa alatt ugyan nem találkoztam a könyvvel, de a nagymamám rám bízta a döntést karácsonyi ajándékok terén, így a múlt csütörtöki mozizás után (A hobbitot néztük, majd arról is szeretnék írni) megvettem én magam a könyvet. Ha a mainstremséget nézzük, ebből még volt pár darab az Alexandrában, A hobbitból viszont már ki voltak fogyva.

Számomra is hihetetlen, de ebben az évben felülmúltam minden eddigi statisztikát az olvasási "szokásaimmal" kapcsolatban, így már nem lepődtem meg azon sem, hogy a téli szünetben, az egy nap - egy könyv rendszert követem, ezen könyv esetében meg aztán végképp nem tudtam magam türtőztetni, mert egy gyöngyszemmel volt dolgom.

 Charlie legjobb barátja öngyilkos lesz, de ezután a megrázkódtatás után, egyedül el kell kezdenie a gimnáziumot, így elhatározza, hogy elkezd levelezni egy képzeletbeli baráttal. Az iskolában a kirekesztik az amúgy is különc fiút, akit "érdekes módon" felettébb érdekel az irodalom és egészen addig egyedül kell boldogulnia, ameddig egy focimeccsen nem találkozik Patrickkel és a féltestvérével Sammel, akik barátjuknak fogadják őt.

Charlie kb. egy évig levelezik képzeletbeli ismerősével miközben éli a kicsit sem unalmas, drogokkal, szerelemmel teli tinédzser életet, ameddig rá nem jön az igazságra saját magával kapcsolatban.

Persze ez nem ilyen egyszerű. Nem csak szex, drogok meg Rocky Horror Picture Show az egész könyv, hanem annál sokkal-sokkal több. 

Vicces. Hiteles. Megdöbbentő.

Szerintem ez a három szó illik rá a legjobban. Talán szinteknek is nevezhetném őket, mert először "csak" viccesnek tartottam Charlie kalandjait a nála idősebbek társaságában, aztán annyira kíméletlenül őszintévé vált az egész, hogy nem tudtam nem beleélni magam a történtekbe, a végén pedig teljesen sokkolt.

A levélforma valóban sokkal hitelesebb, mintha naplót olvastunk volna, a karakterek pedig tényleg olyanok, akiket megimád az ember percek alatt, miközben a történtet egy leírhatatlan hangulat veszi körül. Igazából tegnap előtt fejeztem be, de már újra szeretném olvasni.

Annyi mindenről szól ez a könyv. Szeretetről, barátságról, megbocsátásról, szabadságról, önismeretről, zenéről, más könyvekről. Megtanít arra, hogy fogadd el önmagad, fogadd el a múltad, lépj túl rajta és azután a jövőd már csak rajtad múlik. Miután befejezed  tényleg úgy érzed, hogy nincsenek korlátaid.

És szerintem is hasonlít a Zabhegyezőre.

Értékelés: 5*/5

Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 240

Természetesen a filmet is megnéztem, ha már a könyv ilyen nagy hatással volt rám, és azt kell hogy mondjam jót tett, hogy maga a könyv írója rendezte. Mostanában már nem nézem olyan kritikus szemmel a könyv alapján készült filmeket, mert rájöttem, hogy nem lehet, vagy csak nagyon ritkán ugyanazt az érzést átadni, mint az írott változatban, viszont újat lehet vele adni. Chbosky nagyon hű maradt a történethez, tényleg nem volt sok változtatás, szerintem remekül átadta a könyv hangulatát a film, a szereplőgárdát meg nehezen lehetett volna ennél jobban összeválogatni. Logan remek Charlie volt, Emma Watsonról eszembe sem jutott, hogy Hermione néz vissza rám a képernyőről, de az abszolút kedvencem mindenképpen a Patrick-et alakító Ezra Miller volt, akinek ezek után nem ez volt az utolsó filmje amit megnéztem. A zenéről meg már sok szó esett a könyvben is, abban sem csalódtam. Öt csillagos film, akárcsak a könyv.