Fábián Janka: Emma fiai

Van a megyei könyvtárban két asztal, ahová a "kiemelt" könyvek kerülnek, értsd úgy bestsellerek, frissen pecsételtek és a többi. Ezen asztalok egyikén akadtam rá még tavaly Torey Hayden egyik könyvére és pár héttel ezelőtt a Mockingjay-re is. Fábián Janka könyvét éppen abban a pillanatban rakták az asztalra - a Szent asztalra - amikor odaléptem, így jelnek tekintettem a dolgot és ki is kölcsönöztem.

Az Emma szerelme folytatása a II. világháború éveibe kalauzol, főszerepben a már az első könyvben megismert Kóthay családdal. A szemünk előtt nőnek fel Emma fiai és egy szem lánya, Évike, akiknek ugyanúgy meg kell küzdeniük a háború éveivel, mint mindenki másnak.

Imádat van. Fábián Janka olyat csinált velem, amire nem sokan képesek. Faltam a sorokat, hozzám sem lehetett szólni a múlt hétvégén, amikor a könyvet olvastam, teljesen magába szippantott a történet. Ha viszont visszagondolok a tavaly nyárra, amikor az első részt olvastam, teljesen hihetetlennek tűnik számomra, hogy így megváltoztak az érzéseim az írónővel kapcsolatban.

Az Emma szerelme is tetszett, pörgős volt, olvastatta magát, de valami hiányzott belőle. Érezhető volt, hogy első könyv,  a szereplők nem tettek valami mély benyomást az emberre és minden csak úgy megtörtént egyik pillanatról a másikra. Véletlenek sorozata volt az egész történet.

A második részre viszont érezhetően tanult az írónő a hibákból és mesterien megírta a Kóthay fiúk történetét.

A leírások száma jelentősen megnövekedett az előző részhez képest, ahogyan a szereplők jelleme is sokkal jobban elkülönül már egymástól. Az első részben volt a jó és a rossz, meg a rossz, aki igazából jó, és fordítva, de ebben a részben már van személyisége a szereplőknek és aszerint cselekednek, nem csak azért, mert a történet haladásához kulcsfontosságúak a tetteik.

A helyszínek nagyon változatosak, de mégsem érzi azt az ember, hogy ide-oda ugrálna, ami az első részhez képest megint nagy különbség. Szeretem, ha könyvesboltok jelennek meg a könyvekben, erre ebben a történetben is van egy szép, romantikus példa. Az örök kedvenc könyves helyszínem, Balatonkörtvélyes is szintén nagy szerephez jut ebben a részben.

Ez a könyv, ha jól számolom,olyan 20-25 évet foglal magába, az I. világháború végétől, egészen a II. világháború végéig. Azt gondolná az ember, hogy ennyi oldalszámba nem fér bele ez a sok év, de nekem nincs hiányérzetem, mert az első résszel pont az volt a problémám, hogy túl sok időt töltöttünk a harcmezőn, ami ha jól megvan írva, irtó izgalmas tud lenni, csak hát ott nem volt erről szó. Ez a 25 év abban a 340 oldalban volt kerek, egész. /A 40 oldalnyi reklám persze kicsit felforrasztotta az agyvizemet, de azóta már sikerült megnyugodnom./

Igazából az a jó ebben a könyvben, hogy nem akar több lenni, mint ami. Fábián Janka azt fejlesztette tökéletesre, amit tud és így kaptunk egy romantikus családregényt némi történelmi fűszerezéssel, érthető nyelvezettel, szerethető karakterekkel, (akikben az a jó, hogy a negatív szereplőt is kedveled és szurkolsz neki, de a pozitívakban is találsz kivetni valót),  pörgős cselekménnyel. Ezek után nem kell mondanom, hogy alig várom az Emma lánya megjelenését a Szent asztalon.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 380

Simone Elkeles: Rules of Attraction - A vonzás szabályai

Idén lehet hogy hamarabb terítékre kerülnek nálam a karácsonyi könyvek, tekintve, hogy a hatból hármat már a szünetben elolvastam. Tavaly ennél sokkal rosszabbul haladtam. Szóval igen,  A vonzás szabályai is a téli szünetben olyan jól működő 1 nap - 1 könyv rendszer egyik alanya volt, de azt már most tegyük hozzá, hogy hiába áll rendelkezésre rengeteg idő, csak az igazán jó könyveket lehet egy nap alatt elolvasni, Elkeles könyve pedig megfelelt a kritériumoknak.

A Fuentes testvérek története folytatódik. Carlos elhagyja Mexikót, hogy a középiskolát az államokban, a bátyjánál, Alexnél fejezze be. Ám a múltja utoléri és még az igaz szerelem sem védheti meg ettől.

Eddig soha nem hittem benne, hogy egy hamarosan megjelenő könyvet egy másik könyv utolsó oldalain kell reklámozni, még akkor sem, ha az adott könyv folytatásáról van szó. A Tökéletes kémia nekem nem tetszett, be merem vallani, viszont a végén lévő pár oldalas részlet a folytatásból már annál inkább, így úgy döntöttem, nem adom fel ennek a sorozatnak az olvasását, és tényleg nem bántam meg.

Igen, ez is egy tipikus szerelmi történet, tipikus szereplőkkel, kiszámítható cselekménnyel, de mégis rohadtul szórakoztató és izgalmas. Carlos sokkal jobban hozza a rosszfiú imidzset, mint annak idején a bátyja, aki azóta megszelídült Brittany karjai között. Kiara pedig, a női főhősünk, hiába tartozik a szokásos fiús lány kategóriába, aki nem törődik az öltözködéssel és valami férfias elfoglaltságot választott magának vagy éppen kemény sportoló, én akkor is egy különleges karakternek tartom. Hiába nem vagyok fiús lány, szerintem sokkal jobban lehetett Kiarával azonosulni, mint anno Brittanyval. 

A történetben megint sok a véletlen, illetve az egyik fejezetről a másikra lapozva minden ok nélkül eldöntött dolgok. Persze, ez pörgőssé teszi a történet haladását, de én még mindig a kicsit bővebb, vontatottabb, szájbarágósabb történetvezetést szeretem. Ez a stílus viszont, amit Elkeles művel, egyrészt nagyon eladható, másrészt azokat is rabul ejti, akiket nem lehet olyan könnyen, például engem. 

Nem mindig tartom fontosnak szót ejteni a borítóról, de most nagyon megfogott, annak pedig hihetetlenül örülök, hogy a spanyol kifejezések lábjegyzetben vannak minden oldal végén, nem pedig a könyv végén  kigyűjtve. Most őszintén, ki szeret folyton hátralapozni?

Összességében a könyv sikerét számomra (és szerintem mások számára is), nem a kiszámítható történetben látom, hanem azokban az apró dolgokban, amelyek a színt adják hozzá. A kedvenceim mindenképpen a mágneses kekszek voltak (aki elolvassa majd rájön miért), de tetszett az is, hogy Kiara kocsijába csak bemászni lehetett az anyós ülés felőli oldalról. És még valami...valaki...TUCK...na őt annyira bírtam, nincs még egy ilyen szereplő sehol, mint ő.

Értékelés: 5/5

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 364

A köszönetnyilvánítás után pedig ismét kaptunk egy kis betekintést az utolsó könyvről, ami Luis és Nikki történetét meséli majd el. Én a magam részéről repesve várom a Chain Reaction-t.

Évértékelés, főszerepben a könyvek

Amilyen hamar a dalos listát posztoltam, annyira elhúztam az időt a 2012-ben olvasott kedvenc könyveim kiválasztásával, de mielőtt a szerencsés 10 könyvre fény derülne előbb nézzünk egy kis statisztikát.

2012-ben...

- 75 könyvet olvastam el ami rettenetesen sok a 2011-ben elolvasott 33-hoz képest. Nem hiába, ez a moly.hu-effektus. :)

- Ebből a ténylegesen elolvasott könyv 71+1, amit áthoztam az Újévre. Nem szeretek félbehagyni könyveket, de tavaly hármat mégis sikerült.

- 25 könyvet kaptam vagy vettem, amiből 15-öt sikerült is elolvasnom, a maradék 10 idén vár rám. A rukkoláról pedig 10 könyvet szereztem, ezek közül, bevallom őszintén, eddig még csak egyet olvastam, de ami késik nem múlik.

- Az elolvasott könyvek közül 36 könyvtári, 3 kölcsön könyv és egy e-book volt. Tehát tavaly összesen 32 könyvet olvastam el a magánkönyvtáramból.

- 2012-ben olvastam el életem első angol regényét, a Harry Potter and the Philosopher's Stone-t. Hatalmas élmény volt.

- Részt vettem a moly.hu-s húsvéti és karácsonyi ajándékozáson is.

Összességében ez egy nagyon jó év volt számomra könyves szempontból, viszont szeretnék két fogadalmat tenni 2013-ra. 

1, Szeretném túlszárnyalni a tavalyi önmagamat, tehát megfogadom, hogy igyekszem elolvasni legalább eggyel több könyvet, mint tavaly. (Létrehoztam ennek egy kihívást is a molyon.)

2, A második fogadalom pedig konkrét könyvekre vonatkozik. Idén el szeretném olvasni a Gyűrűk ura trilógiát és, ha még nem változott meg olyan gyökeresen az ízlésem, szeretném újraolvasni a Twilight Saga-t.

Most pedig jöjjön a 2012-ben elolvasott 10 kedvenc könyvem, szigorúan sorrend nélkül.

Richard Yates: A szabadság útjai

Két fiatal, akik elképzelnek egy világot maguknak, folyton álmodoznak, és évekkel később rájönnek, hogy az életük a fiatalkori elképzeléseik ellentéte. Hogyan tudnak ezzel megbirkózni? Hogyan képesek legyőzni önmagukat?

Hihetetlenül szívszorító, megdöbbentő könyv, a karakterrajz hibátlan. Mindenképpen kell a könyvhöz egy pozitív hangulat ahhoz, hogy ne szívjon teljesen magába a búskomorságával.

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.

Egy levelezős verseny keretében olvastam a könyvet és még mindig hihetetlen számomra, hogy egy magyar író, ráadásul egy ilyen fiatal lány hogyan képes ekkora csodát alkotni. Kifigurázza a mai társaldalmat, ahol az emberek szinte divatból vallásosak, és létrehoz egy hihetetlen hármast, akik a világot kormányozzák. És az írónő még rajzolni is tud, na de még hogy hogyan.

Torey Hayden: Egy gyerek

Rengeteget hallottam már az írónő könyveiről, így még mindig emlékszem az örömre, ami úrrá lett rajtam, amikor megláttam a könyvtárban ezt a könyvet.

Azonnal magával ragad és percek alatt olyan dolgokra tanítja meg az embert, amelyeket egy életre nem felejt el. A témája pedig nagyon közel áll hozzám, mert valami hasonló foglalkozást szeretnék majd magamnak, mint az írónőé.

Carolyn Jourdan: Ha a helyén van a szíved 

Carolyn élete teljesen megváltozik, amikor a nagyvárosból hazautazik, hogy az orvosként tevékenykedő édesapjának segítsen be. Szívmelengető történet arról, hogy mi az igazán fontos az életben. Ráadásul elvileg igaz történet alapján készült a könyv.

Simon Tamás: Vérmacska

Ez a könyv a "fekete ló" a listán, mert ez nem szívszorító, nem is szívmelengető, hanem rohadtul komolytalan és vicces. Én kiskoromban elég nagy Garfield rajongó voltam, de szerintem Alfi simán lepipál bármilyen nyávogó négylábút.

Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

Egyik könyvesbolt látogatásom során (a sok közül) találkoztam először ezzel a könyvvel. Rögtön felkeltette az érdeklődésemet a gyönyörű borító, azután pedig a fülszöveg. Szerintem az eddigi legkülönlegesebb és legkülönösebb könyvélményem volt, még máig bennem él a leírhatatlan hangulat, amit az írónő megteremtett.

George R. R. Martin: Trónok harca

Az első része egy olyan könyvsorozatnak, ami szerintem a feje tetejére állítja a fantasy fogalmát. Az igazat megvallva, nagyon lassan, döcögősen indult a mi szerelmünk, de mire a könyv végére értem csak úgy lángolt a szenvedély. Azok közül a könyvek közül, amiket eddig olvastam, egyik sem volt ennyire tökéletes mind cselekményvezetésben, mind karakterrajzban. Persze azért ehhez oldalszám is társul.

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...

Ez is egy nagyon megrázó könyv, de az újrakezdésről szól, akárcsak az Egy különc srác feljegyzései. Amiért külön tetszett, hogy fontos szerepet kap benne a művészet, ami, mint Oscar Wilde óta tudjuk, az élet titka.

Sylvia Plath: Az üvegbura

Ez is a legkülönlegesebb könyvélményeim közé tartozik. Ebben az évben ismerkedtem meg Plath-tal, érdekes módon a Gilmore Girls sorozat révén és nagyon megszerettem a művészetét, a naplói alapján pedig magát Sylviát is. Az üvegbura egy életrajzi ihletésű regény, Plath egyetlen regénye, amely Esther Greenwood, egy 19 éves főiskolás lány harcát meséli el a depresszióval szemben. Olvasni nagyon könnyű, megérteni annál nehezebb, a maga nemében remekműnek tartom.

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (itt írtam bővebben róla)

Még mindig nagyon friss élmény ez a könyv, de szerintem egy hamar nem fogok kikerülni a hatása alól. Charlie és a barátai története...történet egy olyan társaságról, főszerepben egy különc fiúval, akik annyira különböznek egymástól, de  az önmaguk megtalálásához vezető út összeköti őket.

Könyves karácsony

Boldog új évet kívánok minden kedves idetévedt emberkének, így a téli szünet utolsó előtti napjának estéjén! Mintha csak tegnap lett volna, hogy meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún, azt hiszem valamikor hó is esett, de csak nagyon homályosan emlékszem már, most pedig lassan a fát is lebontjuk, és a tavasz is eljön hamarosan. De mielőtt ennyire a dolgok elébe mennénk, én azért még hoztam nektek egy-két (valóban nem sok) képet a karácsonyomról, főszerepben mindenképpen a könyvek, amelyek a fa alatt vártak, a lentebb majd szintén látható alvótársammal együtt. A könyvek felét már elolvastam,  a Perks-ről már írtam is, de azon kívül is mindenképpen várható pár értékelés a közeljövőben. :)