Van a megyei könyvtárban két asztal, ahová a "kiemelt" könyvek kerülnek, értsd úgy bestsellerek, frissen pecsételtek és a többi. Ezen asztalok egyikén akadtam rá még tavaly Torey Hayden egyik könyvére és pár héttel ezelőtt a Mockingjay-re is. Fábián Janka könyvét éppen abban a pillanatban rakták az asztalra - a Szent asztalra - amikor odaléptem, így jelnek tekintettem a dolgot és ki is kölcsönöztem.
Az Emma szerelme folytatása a II. világháború éveibe kalauzol, főszerepben a már az első könyvben megismert Kóthay családdal. A szemünk előtt nőnek fel Emma fiai és egy szem lánya, Évike, akiknek ugyanúgy meg kell küzdeniük a háború éveivel, mint mindenki másnak.
Imádat van. Fábián Janka olyat csinált velem, amire nem sokan képesek. Faltam a sorokat, hozzám sem lehetett szólni a múlt hétvégén, amikor a könyvet olvastam, teljesen magába szippantott a történet. Ha viszont visszagondolok a tavaly nyárra, amikor az első részt olvastam, teljesen hihetetlennek tűnik számomra, hogy így megváltoztak az érzéseim az írónővel kapcsolatban.
Az Emma szerelme is tetszett, pörgős volt, olvastatta magát, de valami hiányzott belőle. Érezhető volt, hogy első könyv, a szereplők nem tettek valami mély benyomást az emberre és minden csak úgy megtörtént egyik pillanatról a másikra. Véletlenek sorozata volt az egész történet.
A második részre viszont érezhetően tanult az írónő a hibákból és mesterien megírta a Kóthay fiúk történetét.
A leírások száma jelentősen
megnövekedett az előző részhez képest, ahogyan a szereplők jelleme is
sokkal jobban elkülönül már egymástól. Az első részben volt a jó és a
rossz, meg a rossz, aki igazából jó, és fordítva, de ebben a részben már
van személyisége a szereplőknek és aszerint cselekednek, nem csak azért, mert a történet haladásához kulcsfontosságúak a tetteik.
A helyszínek nagyon változatosak, de mégsem érzi azt az ember, hogy ide-oda ugrálna, ami az első részhez képest megint nagy különbség. Szeretem, ha könyvesboltok jelennek meg a könyvekben, erre ebben a történetben is van egy szép, romantikus példa. Az örök kedvenc könyves helyszínem, Balatonkörtvélyes is szintén nagy szerephez jut ebben a részben.
Ez a könyv, ha jól számolom,olyan 20-25 évet foglal magába, az I. világháború végétől, egészen a II. világháború végéig. Azt gondolná az ember, hogy ennyi oldalszámba nem fér bele ez a sok év, de nekem nincs hiányérzetem, mert az első résszel pont az volt a problémám, hogy túl sok időt töltöttünk a harcmezőn, ami ha jól megvan írva, irtó izgalmas tud lenni, csak hát ott nem volt erről szó. Ez a 25 év abban a 340 oldalban volt kerek, egész. /A 40 oldalnyi reklám persze kicsit felforrasztotta az agyvizemet, de azóta már sikerült megnyugodnom./
Igazából az a jó ebben a könyvben, hogy nem akar több lenni, mint ami. Fábián Janka azt fejlesztette tökéletesre, amit tud és így kaptunk egy romantikus családregényt némi történelmi fűszerezéssel, érthető nyelvezettel, szerethető karakterekkel, (akikben az a jó, hogy a negatív szereplőt is kedveled és szurkolsz neki, de a pozitívakban is találsz kivetni valót), pörgős cselekménnyel. Ezek után nem kell mondanom, hogy alig várom az Emma lánya megjelenését a Szent asztalon.
Értékelés: 5/5
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 380
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése