Én annyira szeretem Fejős Éva könyveit, hogy az utolsót 2011 karácsonyán olvastam. Stílusosan ez volt a Karácsony New Yorkban. Szóval a 2012-es év Fejős Éva mentes volt, annak ellenére is, hogy a A mexikói és a Cuba Libre már majdnem két éve a polcomon porosodik. Fellángolásból vettem őket egy régi 1+1 akcióban, aztán elmúlt a varázs.
A Karibi nyár viszont már a megjelenése előtt felkeltette az érdeklődésemet, de ha karácsonyi kívánságlistáról vagy egyéb könyvbeszerzésről volt szó, valahogy más könyvek mindig előtérbe kerültek. A május 1-jei Ulpius akciót már nem tudtam visszautasítani és 499 forintért enyém lett ez a drágaság, amit azóta el is olvastam.
Fülszöveg:
Egy könyv, ami életet ment…
Egy sziget, ahol boldogságra lelsz…
Egy utazás, ami örökre megváltoztat…
A Pearl of the Caribbean egy igazán különleges hajó. Egy ősi legenda újjászületéséről, a rejtélyes boldogságszigetről és a karibi „emlékgyógyító”, Carol Santos újbóli felbukkanásáról suttog a hajó személyzete és a kiválasztottak, köztük egy magyar nászutaspár is. Ladányi Niki újságíró azonban nem a boldogságszigetet keresi; egy fájdalmas emlék, egy sorsfordító titok és egy halálosan veszélyes ellenség elől menekül…
Egy másik fiatal nő, Leonora, San Juanban egy életre szóló küldetést teljesít. Vajon képes-e egyszer az életben a szívére hallgatni, és olyasvalakivel megosztani a súlyos feladatot, aki segítője, lelki társa és akár szerelme is lehetne az úton… vagy ez a döntés végzetes következményekkel jár?Ha nem okozna akkora problémát spoilerek nélkül, röviden leírni a könyv tartalmát, akkor nem folyamodnék a fülszöveg bemásolása nevezetű módszerhez, de mint Éva minden könyvében, itt is ezer szálon fut a történet. Sok értékelésben olvastam, hogy nehéz volt kibogozni az elején a szálakat, ezért direkt jobban odafigyeltem az olvasásra, nehogy belezavarodjam a történetbe. Szerencsére mindent sikerült megértenem. Azt hiszem.
Valószínűleg én is változtam mióta az utolsó Fejős könyvet elolvastam, de valahogy az írónő stlíusát is kiforrottabbnak éreztem, mintha ő maga is jobban elfogadná, hogy igen én ilyet tudok írni, és ez tetszik az embereknek. Mert szerintem Fejős Éva könyveinek van helye a magyar könyvpiacon, nem hiába a Karibi nyár már a 12. megjelent könyve.
Évának van egy bevált recepetje. A hozzávalók: egy egzotikus hely, sikeres és kevésbe sikeres nők és férfiak, párkapcsolatok és a múlt titkai. Ehhez pedig hozzáadja a saját stlíusát és gondolatait. Az pedig, hogy a történetek, a szereplők talán az általam nagy magyar valóságként nevezett dolgot nem éppen hűen tükrözik... Mi van abban?
"Vannak olyan könyvek, amelyek álmodni hívnak, és vannak olyanok, amelyek megmutatják a valóságot." - mondja Paulo Coelho. És azt hiszem nem kell mondanom senkinek, aki már olvasott legalább egy Fejős Éva könyvet, hogy az ő írásai hova tartoznak. Talán pont az a titkuk, hogy elröpítik az embert egy távoli helyre, ahol egy kitartó,sikeres, de egyben szerencsés karakter szerepébe bújhatnak és kiszakadhatnak a hétköznapokból.
A fentebb említettek mellett azért én mindig hiányoltam valamit Éva könyveiből. Nevezzük el ezt mélységnek. Bántott az, hogy annyi, de annyi jobbnál jobb szereplő tűnt fel a színen, csak egyszerűen nem volt időm őket megismerni, mert a cselekmény pörgött ezerrel. A Karibi nyárban viszont minden annyira szépen fel volt építve és a szereplők nevén kívül egy csomó minden mást is megtudhattunk.
A kedvencem természetesen Carol Santos és a boldogságsziget legendája volt, amivel a hozzávalók listájára új elem került fel, a fűszer. Mert Éva már ilyet is használ és jól használja. Nem túl sok, nem túl kevés.
Ettől függetlenül én még mindig várok valamit, valami kis katarzist a végére. De ha ez meglesz, akkor jöhet az 5/5. Hajrá Éva!
Értékelés: 4,5/5
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 518
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése