Könyves képözön II.

J.R.R. Tolkien: A hobbit

A film megnézése után fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy igen csak jó lenne elolvasni a könyvet. Így már gondolhatjátok, hogy nem volt csalódás a filmváltozat, inkább imádtam, ahogyan most már a könyvet is.

Igazából jelentős előítéletekkel vágtam neki a könyvnek. Valamiért azt gondoltam, hogy hihetetlenül félelmetes lesz és telis-tele körmondatokkal, olyannyira, hogy nem egy oldalt újra kell majd olvasnom. Na most, nem tudom, hogy honnan vettem én ezt a sületlenséget, mert mindennek az ellentétét kaptam már az első oldal után.

Tolkien kezdetben a gyerekeinek mesélgetett egy hobbitról és az ő kalandjairól, csak később vettette papírra a történetet. És a kulcsszó itt van: mese. A mesék pedig általában nem annyira félelmetesek, viszont annál izgalmasabbak és nem hagyható ki, hogy mindig a jó győz bennük.

Tolkien végig tartotta a kapcsolatot velem, ki-kiszólt a legnagyobb kalandok közepette és visszautalt néhány dologra vagy előrevetítette a történéseket. Végig úgy éreztem, hogy fekszem az ágyamban mellettem pedig ott ül Tolkien egy karosszékben és csak mesél és mesél én pedig magamban elképzelem a történetet. Nagyon jó élmény volt a könyv, hiába nem volt annyira szépirodalmi, mint ahogyan vártam. Azért különleges ez a történet, mert egy 10-12 éves gyereknek simán a kezébe adnám, de aztán visszakérném, mert még sokszor el szeretném majd olvasni életem során. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt szórakoztató.

Meglepődtem, hogy ennyire tetszett, de tényleg csak jót tudok mondani A hobbitról. Jöhet a Gyűrűk ura, most hogy már tudom, hogy szerezte meg Bilbó a gyűrűt. :)

Értékelés: 5/5

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 308

Na de mi újság a filmmel?

Az első rész merőben más, mint a könyv, de ezt megszokhatnám már. Kb. 120-130 oldal történéseit mutatja be, rengeteg dalolászással, humorosan, hihetetlen látványvilággal és az egyemmegaszívüket törpöcskékkel. Más élményt ad, mint a könyv, talán valamivel izgalmasabb, mint az írott változat. de mégis más, ha készen kapja az ember a dolgokat. Én nagyon várom a következő részt, így pedig különösen, hogy olvastam a könyvet.

Ha olvastátok a könyvet, a film kötelező! Ha pedig láttátok a filmet, indulás a könyvtárba!

Helyzetjelentés

Talán az első off poszt december óta. Azért jó sokáig bírtam. A nyári szünet már több, mint egy hete tart és rámjött a szokásos letargia. Időm mint a tenger, kedvem bármihez is pedig a múlt héten leesett esőhöz mérhető, azaz nulla. Most már kezdek észhez kapni és tervezgetem a nyarat: olvasás, filmezés, sorozatozás, nyelvvizsgára készülés, biosz tananyag átismétlése (faktos leszek szeptembertől), némi mozgás beiktatása a napirendbe és végül, de nem utolsó sorban a blogocskám rendszeres frissítése.

Az utóbbi dologra tényleg nagyon ráfeküdtem mostanában, ha valaki törzslátogató észrevehette, hogy napi szinten váltogatom a sablonokat. Ennek oka a rengeteg szabadidőm illetve a kényes a ízlésem. Főleg a minimál, a letisztultság a nyerő nálam, de különben mindent gyorsan megunok és megutálok. Sablonbuzi, úgy értem, sablonmániás vagyok.Tegnap pedig még egy képekkel teli posztot is összehoztam mert miért ne? alapon. Remélem valakinek öröme tellett benne, én élveztem a kutakodást, ameddig rájuk találtam. Tervezek még nem egy ilyen posztot. És és és rengeteg ötletem van nem csak könyves véleményezős, hanem mindenfajta könyvekkel kapcsolatos bejegyzésre és szeretnélek titeket megörvendeztetni egy-két filmajánlóval illetve tervbe van véve, hogy megpróbálom definiálni a zenei ízlésemet. Az utolsó, az mission impossible kategória, de én kitartó leszek.

Mivel ez azért nagy részben egy könyves blog a posztnak pedig helyzetjelentés a címe... Jelenleg A hobbitban vagyok elmerülve és nagyon más, mint ahogy elképzeltem, de mégis képes magába szippantani. Mese jellegű, de bárki is állítja, ebből nem lehet soha kinőni. (A filmben viszont sok a változtatás, ami szerintem jó ötlet volt, de erről majd írok, talán túl bőven is.)

Könyves képözön I.

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Itt ülök az ágyamon körbevéve egy nagy halom összepárosításra váró zoknival és természetesen most jött meg a kedvem, hogy elmondjam szerény véleményem Kemese Fanni csodájáról.

Zakály Viktória Szívritmuszavara közben és után az ájulás kerülgetett. Egy magyar írótól ilyet? Így már akkor eldöntöttem, hogy az Aranymosás pályázat másik két nyertesével is meg kell ismerkednem. 2/3... Már csak az Enigma hiányzik.

Jóval a Világvége után járunk, egy erődházban, ahol már öt éve egyedül kell (túl)élnie Pippa Kenn-nek, aki a genetika csodáinak köszönheti a sárga különböző árnyalataiban pompázó szemeit és éleslátását (nem abban a metaforikus értelemben). Egy napon Pippa megtalálja a sebesült Ruben-t, a vándorfiút, aki a Kolóniára tart, ahol végre egy szép életben reménykedhet. Itt kezdődik el a kettejük szerelme és a harc az életben maradásért.

Különleges történet... Nem a gondosan kidolgozott háttér vagy a cselekmény miatt, hanem azért, mert Fanni Pippa és Ruben személyében megteremtett két nem mindennapi karaktert és egy tökéletlenül tökéletes szerelmet.

Üstökös blogján olvastam egy nagyon érdekes interjút Fannival, amelyben elmondja, hogy a Pippa Kenn sorozat karakterközpontú. Végre egy író, aki nem csak ezt mondja, hanem valóban be is tartja a szavát. Végre egy olyan történet, ahol igazán megismerhetjük a főszereplőket. Ebben nagy szerepe van a váltott szemszögeknek, amelyekben a karakterek érzéseit, gondolatait kendőzetlenül olvashatjuk. (Azt még különösen érdekesnek találtam volna, ha bizonyos történéseket mindkét szemszögből elolvashatunk, de így is nagyon jó volt, hogy a szemszögváltásokkal haladt előre a cselekmény is.)

Szerelem, szerelem, szerelem...enyéééém vagy.

Tovább megyek a dicséretben, mert Fanni igazán megérdemli. Végre megtudhattuk, hogy miért szeretik egymást a szereplőink, nem az volt, hogy megismerkednek és két oldallal később már a ne hagyj el, meghalok nélküled állapot lép fel. Nem is ismered könyörgöm! Fanni hagyott időt a szereplőknek, hogy megismerjék egymást és tudatosuljon bennük, hogy igen, mindig csak rád vártam.

Nem egy nagyon vastag könyv a A napszemű Pippa Kenn, de mégis mindenre van benne idő.

Borítóterv egy rajongótól

Viszont mivel a könyv első fele számomra tökéletes volt, így a merőben más második felével nem vagyok teljesen megelégedve. Szerintem nagyon fel lett pörgetve minden az utolsó 100-150 oldalban és nagy kontrasztban volt a történet első felével, amikor lépésenként haladt a cselemény, nem vágtában. De ez valamilyen szinten ízlés kérdése is, hiszen pont azért érintett meg annyira a könyv első fele, mert én szeretek lassan haladni és imádom a karakterközpontú könyveket.

Azonban ez nem azt jelenti, hogy összességében nem volt jó élmény a könyv, csak egy ici-pici hiányérzetem maradt, ami miatt csak annál jobban várom A viharszívű Mya Mavis-t.

Kemese Fannit nagyon meg kell becsülni drága könyvszerető olvasóim, mert igazi kincs, igazi arany. :)

Értékelés: 4,5/5

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 304

Kemese Fanni blogja Facebook

Bővül a kívánságlista... - Június

A Könyvhét remek alkalom volt rá, hogy még több könyv felkerüljön a kívánságlistámra. Jöjjön most az "újak" közül öt darab.

Lakatos Levente: Bomlás

Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.

Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Olvastam régebben Levente Barbibébijét és bár nem éreztem teljesen magamének a témát, az mégis érezhető volt, hogy az író komolyan gondolja ezt a dolgot, nem csak a mostanában annyira divatos "celebíró" akar lenni. Ez a könyve pedig kifejezetten ígéretesnek tűnik témát illetően is és a Molyon kifejezetten jó értékeléseket olvasni róla.

Anthony Capella: A kávék költője

London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit. 

Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és – az események alakulása folytán – tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel.

Ez az a könyv, ami nálam már most csillagos tizenkettes. Gyönyörű a borítója és a fülszöveg után pedig végképp úgy érzi az ember, hogy ezt el kell olvasnia. Persze a kávés téma sem utolsó szempont.

Kristina Ohlsson: Elnémítva

Alex Rechtnek és különleges nyomozócsoportjának két ügye is akad egyszerre. Stockholm külvárosában halálra gázolnak egy férfit, akit a hatóságok képtelenek azonosítani. A boncolás alapján egyértelmű, hogy szándékosan ütötték el. A tettes és az indíték ismeretlen. Ezzel egy időben holtan találnak egy lelkészt és a feleségét. Felmerül, hogy a férfi esetleg nem tudta elviselni lánya halálának hírét, s ezért lőtte agyon a feleségét, majd lett öngyilkos. A házaspár ismerősei ezt teljes képtelenségnek tartják. A nyomozás során kiderül, hogy a lelkész menekülteket bújtatott vidéki nyaralójuk pincéjében. Ali Irakból menekült Svédországba. A titokzatos szervezet, amely átcsempészte őt a határon, érdekes ajánlatot tesz neki. A fizetségnek csak egy részét kell pénzben törlesztenie, feltéve, ha vállal egy kis szívességet.

Igen, ez is egy újabb skandináv krimi, csak éppenséggel én még egyetlenegy ilyet sem olvastam, úgyhogy nagyon ideje lenne már elkezdeni. Az Elnémítva pedig jó alanynak tűnik. Külön tetszik, hogy a borító mennyire elüt a témától. Vagy mégsem?

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.

Én azt hiszem mostanában kezdek csak szerelembe esni az Ad Astra kiadóval. Előbb a Jessie Lamb, most pedig ez a könyv nyerte el nagyon a tetszésemet és még  csak nem is olvastam. Ez a mítoszokkal, legendákkal teli mágikus világ talán Joanne Harris Rúnajelek c. könyve óta vonz ennyire. És most orosz köntösben? Miért is ne?

Isabel Wolff: A legjobb kép róla

Ella Graham portréfestő karrierje felívelőben van. Különös tehetséggel örökíti meg modelljei igazi énjét csodálatos, élethű képein, a magánéletében azonban semmi sem olyan egyértelmű, mint szeretné. 
A legjobb kép róla, amely Ella modelljeinek történetét vegyíti a művésznő saját élményeivel – apjával folytatott küzdelmével és azzal a felismeréssel, hogy nem a megfelelő férfiba szeretett bele –, egyszerre felemelő és keserédes. Isabel Wolff, a humor, a pátosz, a rejtély és a romantika sajátos keverékével olvasmányos mesét sző a művészi ihletről, a második esélyről és a megérzések fontosságáról.

Talán azért tetszett meg ez a könyv, mert azt érzem, hogy azt szeretné megmutatni, hogy mi jön "utána". Mi jön azután, hogy beleszerettem valakibe, egymásra találtunk és még arra is rájöttem, hogy milyen munka tesz engem boldoggá. Egyszerűen nem tűnik egy tipikus romantikus regénynek ami manapság igencsak ritkán fordul elő, ezért tett kíváncsivá.

Első könyvhetes élményeim

Mielőtt még az emlékek egy picit is elhalványulnának, jöjjön egy kis beszámoló a könyvehét szombatjáról, ahogyan én láttam.

Sétáljunk el az Árkádig!

Legelőször három éve voltam Pesten barátnőkkel és akkor még annyira kislányok voltunk, hogy nem mertünk metrójegyet venni, meg simán elindultunk volna a Stadionoktól az Árkádig. Mit nekünk az a négy-öt kilométer? Aztán végül is sikerült az odajutás, haza felé viszont lekéstük a buszt, mert rossz helyen szerettünk volna felszállni. Sikeres kirándulás volt.

Azóta nem is próbálkoztunk többet, de a tavalyi könyvhetes beszámolók elolvasása után megfogadtam, hogy következő alkalommal én is ott leszek majd, ha törik ha szakad. Úgy tűnik végre van egy fogadalmam amit sikerült betartanom.

Büszke vagyok magunkra, amiért eddig még nem tévedtünk el!

Elég népes társaságot invitáltam meg a nagy alkalomra, de nyári munka és egyéb dolgok miatt végül hárman vágtunk neki a nagy útnak, Gabi, Zsani (@ZombieBird) és jómagam. Az útvonallal kapcsolatos dolgokat már előre megnéztük és így visszagondolva nem volt bonyolult a tájékozódás, szóval a Stadionoktól könnyen eljutottunk az Aréna Plázába ahol tízóraiztunk egyet a Mekiben és betértünk a Claire's-be kalapban fotózkodni. Dél körül pedig el is indultunk a Deák térre, ahol annyira sínen éreztem magunkat, hogy meg is dicsértem mindenkit, magamat is beleértve. A metrótól elindultunk az egyik irányba és én úgy voltam vele, hogy az lesz a Vörösmarty tér, ami tele lesz könyves standokkal és rengeteg emberrel. Persze rossz irányba indultunk el és mint később kiderült az Erzsébet téren lyukadtunk ki. Érzem, hogy ennek így kellett lennie, hiszen másként nem láttuk volna a Sziget Eye-t, amire nagyon-nagyon felszerettem volna ülni. Na de akkor mi lett volna azzal a  sok könyvvel, amit később vettem?

Az Ulpius-ház a könyvkiadók Blikkje

Az Erzsébet térről elindultunk visszafelé és a Google Map-et segítségül hívva végül célba értünk. Igazából volt egy elképzelésem arról, hogy mit fogunk majd látni, de nem voltam elég merész, még annál is sokkal jobb volt. Hihetetlen sok stand telepakolva könyvekkel és annál több könyvszerető ember. Igazi piac-feeling volt. Nem vagyok tömegnyomor-rajongó, de imádtam és úgy éreztem, hogy még sincs akkora baj ezzel a világgal, hiszen ez a  rengeteg ember mind azért van itt, mert szeret olvasni. (Vagy a New Yorker-be/Bershka-ba jött vásárolni.) Nagyon jó volt látni mindenkit könyvekkel kitömve, nem éreztem magam kakukktojásnak.

Először elkezdtünk bebarangolni minden standot, végül korlátoztuk a dolgot az általunk jól ismert kiadókra, mert akkor talán még most is ott nézelődnénk. Az Ulpius standjánál sikerült belelapoznom Szepesi Niki botránykönyvébe és akkor eldöntöttem, hogy mégsem vagyok rá egy kicsit sem kíváncsi. A stand mellett elhaladó ötvenes bácsinak is meg volt a maga véleménye. Az Ulpius-ház a könyvkiadók Blikkje! - mondta. Félreértés ne essék, a havonta megjelenő celebek által írt könyveken kívül semmi problémám az Ulpiusszal, hiszen megajándékoztak minket gyönyörű Fábián Janka könyvekkel és három Austen kötetem is van tőlük.

Csak a Moly!

Én  csak egy könyvet terveztem venni, de gondolhattam volna, hogy ez nem fog sikerülni. Összesen hat könyvvel tértem haza. Fillérekért vettem egy angol könyvet (Rebecca of Sunnybrook Farm) és Jostein Gaardertől a Tükör által homályosant. A Jessie Lamb Testamentumát mindenképpen meg szerettem volna venni és még dedikáltatni is tudtam a könyvet Gyermán Petrával, aki a borítót készítette. Olyan hihetetlen, hogy alig idősebb nálam és már könyveket dedikál...

Három óra körül pedig elindultunk az Atlantic Press standjához a Molyon meghírdetett esemény miatt vagyis, hogy mi is átvegyük a választott ingyenkönyvünket egy jelszóért cserébe. Csak a moly! Népes molycsoport várakozott már akkor a standnál és felismertem egy pár embert, bár beszélgetni nem sikerült. Nem vagyok valami könnyen ismerkedős típus.  Pont akkor dedikált még Vivien Holloway is, akinek a könyve a képzeletbeli must have listámon szerepel. És nem csak ott, már írtam is róla itt a blogban.

Végül egy rövid kérdőív kitöltése után  mindenki megkapta a választott könyvet. Szerencsésnek érzem magam, mert két könyvvel is gazdagabb lettem. Rupáner-Gallé Margótól kértem és kaptam A lányok a kastélyból-t és még a második részét is megkaptam. Így bővült ötre az új szerzemények száma. Természetesen dedikáltattam a könyveket Margóval, aki hihetetlenül kedves volt és nem mellesleg nagyon csinos is.

Sztárdömping

Mivel mindennél jobban szeretek olvasni így hatalmas tiszteletet érzek az írók/költők iránt és szinte felsőbbrendű lényeknek gondolom őket. Éppen ezért nagyon furcsa volt látni Esterházy Pétert, aki kedélyesen elcsevegett minden rajongójával hiába volt kilométeres sor a kis asztalkája előtt. És nem csak ő, Gálvölgyi János is úgy sétálgatott a tömegben, mintha nem bámulta volna őt meg legalább minden második ember. Tudom, hogy még nagyon tapasztalatlan vagyok ilyen téren, de mikor láttam a viselkedésüket, akkor ismét azt éreztem, hogy nem is olyan kurva világ ez, ahogy azt Simon Tamás vérmacskája, Alfi mondaná.

Kávérajzok

Utolsóként szereztem be Vathy Zsuzsa Kávérajzok című könyvét, ami a lányokkal mindegyikünknek rögtön szemet szúrt a Bookline standjánál. A címe, a borítója, a téma, nekem már most csillagos ötös.

Szeretném átvenni a tiszteletpéldányomat

A nagybevásárlás után éppen hogy csak leültünk egy kicsit megpihenni máris elkezdett zuhogni az eső. Mindenki a standok alatt próbált nem megázni. A Magvető standja alatt állva először azt gondoltam ez nekünk sikerülni fog. Aztán végül is gyakorlatilag térdig feláztunk, viszont a hajunkon egy csepp víz sem landolt. Olyan jól elvoltunk, hogy egymást kezdtük locsolni a tenyerünkben összegyűjtött vízzel, amikor odalépett hozzánk egy férfi és konkrétan nekem kezdett el beszélni. Jó napot kívánok! Megjelent egy versem a Szép versek című könyvben. Szeretném átvenni a tiszteletpéldányomat. Én pedig csak hápogni tudtam, aztán végül kinyögtem, hogy nem dolgozom itt és a Magvetős eladó is a segítségemre sietett.  Szóval elég költőszerű költő volt a megilletődöttségével, mert hogy jobban meg volt lepődve mint én, az is biztos, de azt is elkönyveltem magamban, hogy nem elég, hogy maholnap betöltöm a 18-at, de ennyire idősnek nézek ki.

Még szép, hogy jövőre is!

A nagy eső után lassan elindultunk haza, azt eddig kifelejtettem, hogy tényleg csak pár darab könyjelzővel megpakolva és megbeszéltük, hogy jövőre feltétlenül elmegyünk újra, mert kihagyhatatlan volt. 

Szeressük együtt a könyveket! :) 

E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Jellemző rám, hogy filmes, zenés és könyves téren mindig le vagyok maradva egy lépéssel, így nem meglepő, hogy az Árnyalat-trilógia még csak most került nálam napirendre. Persze nem most hallottam először a történetről, tavaly óta amikor volt alkalmam mindig belepillantottam az első részbe könyvesboltokban vagy valamelyik hiperszupermarketben és mindig sikerült megtalálnom a pikáns részeket.

Az alaptörténet nagyon egyszerű, szinte kézenfekvő. Adott egy csendes, tapasztalatlan bölcsész leányzó, Ana, aki a barátnője helyett készít interjút egy titokzatos dollármilliárdossal, Christian Grey-vel. Ana már első látásra vonzónak találja Grey-t és nem kell sokat várni arra sem, hogy kiderüljön Christian is hasonlóan érez. A rosszfiú-jókislány páros pedig eljátszadozik egymással - úgy sejtem a három könyvön át végig - és talán még Christian szörnyű, titkokkal teli múltjára is fény derül majd. A lényeget persze kihagytam. Szado-mazo szex.

Mielőtt valami véleményféleséget fogalmaznék meg erről a könyvről, le kell szögeznem, A szürke ötven árnyalatát nem tudom regénynek tekinteni, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így. A történet egy Twilight fanfictionként indult és meg is maradt annak.
Majd az értékelésnél látható lesz, hogy mennyire nem preferálom a fanfictionok nyomtatott formában való megjelentetését, de akkor most jöjjön röviden, hogy miért is tetszett/nem tetszett nekem az a könyv, amiből tavaly több mint  6 milliót adtak el Nagy-Britanniában.

Az első és szerintem legnagyobb probléma az az, hogy a fanfictionöket átlagos emberek írják, olyanok akiknek nem feltétlenül van meg a tehetségük az íráshoz, csupán leírják azt, amit más ember "csak" elképzel. Tehát ebből követheztethetünk arra, hogy E.L. James nem egy Jane Austen, J. K. Rowling vagy Virginia Woolf. Rajta kívül még sokan képesek egy ilyen szintű történet megírására, mint ő. Nyilvánvalóan a mi magyar fordításunk is nagyban hibás, de a könyv tele van tőmondatokkal a szókincs pedig olyan szinten szegényes, hogy hihetetlennek tűnik, hogy Thomas Hardy-t olvas, aki ezt írta.
A magyar tanárnőm egy csomószor elmondta már, hogy az az istenadta tehetség, aki képes röviden is kifejezni magát. Én viszont a vastag könyveket szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy a tanáromnak talán részben mégis igaza volt. E. L. James írt egy 500 oldalas könyvet, ami kb. két hét történéseit írja le. Na de mi a nagy probléma? Hogy a két hét alatt nem történik semmi érdemleges, tehát a semmiről írt 500 oldalt. Ehhez is tehetség kell, csak ha befejezel egy ilyen könyvet és hatalmas hiányérzeted van, akkor ütközik ki ez a probléma.
Szóval cselekmény az nem nagyon volt, ami pedig volt azt ki lehetett számítani, és talán egészen a harmadik rész végéig beválthatnak a sejtéseim. Majd meglátjuk, még a második rész legelején járok.
A szereplőkről röviden... Az első részben három szereplőt ismerhettünk meg úgy ahogy, Christian-t, Ana-t és a barátnőjét, Kate-et, aki egy tipikus ambíciózus szőkeség, semmi érdekes. A többieknek pedig egyszerűen nem volt személyisége, csak tették a  dolgukat, hogy a nem létező cselekményszál tovább haladhasson és eljussunk a véghez, ami nem okozott sok meglepetést.
Az én személyes legnagyobb problémám pedig megint előjött. Ana-t mindenki imádja, de hogy vajon miért? Remélem még lesz alkalmam ezt megtudni, mert égek a kíváncsiságtól.
Amit pedig szeretnék kikerülni, de nem lehet, mert ez egy erotikus történet vagy mi a szösz... Őszintén szólva én keményebb dolgokra számítottam. Hahaha. Persze mikor előkerült egy-két felszerelés, akkor mondom hűha, forrosódik a levegő, de aztán unalmassá vált ez is, mert az írónő mindig csak ismételgette magát. Folyton arra gondoltam, hogy én ezt már olvastam valahol. Ja igen, 3 oldallal ezelőtt.

A sok kontra után egy kis pro is jöhet, mert nincs  ám nekem problémám a fanfictionökkel, csak sajnálom a fákat, hogy ilyenek nyomtatására használjuk őket. Fanfictionöket nem csak egy csomóan írnak, hanem annál többen olvasnak is. Én is jópárat elolvastam régebben különböző témákban. Ezeknek is van jó oldala, nem csak rossz. A legjellemzőbb dolog, hogy rögtön odaláncolnak a képernyő elé (általában neten olvassuk őket, ugye?), akárcsak egy jó sorozat. Nem bírjuk őket abbahagyni, izgulunk, hogy mi fog történni, mikor csókolja már meg a lányt stb. És a legtöbbjük egy merő évődés. Szeretem, nem szeretem, szeretem, nem szeretem. Biztos, hogy ilyen a valóságban nem létezik? Dehogy nem. Sőt szerintem a 21. században egyre többször előfordul, mert annyi minden befolyásol már minket, hogy egyre nehezebb a "döntés". Így amikor a hajamat tépem Ana és Christian hülyesége miatt, akkor erre gondolok. Meg arra, hogyha már két órája fel sem néztem a képernyő elől, akkor csak nem lehet annyira rossz.

Egy szó mint száz, regényként nem tudom értékelni A szürke ötven árnyalatát, viszont fanfictionnek igen is jó. Lehetne jobban, árnyaltabban megfogalmazva, lehetnének izgalmasabbak a szereplők, de mint egy fanfiction tőlem egy jó négyest kap. A normál értékelés pedig két sorral lentebb...

Értékelés: 1,5/5

E-BOOKBAN OLVASTAM