Az alaptörténet nagyon egyszerű, szinte kézenfekvő. Adott egy csendes, tapasztalatlan bölcsész leányzó, Ana, aki a barátnője helyett készít interjút egy titokzatos dollármilliárdossal, Christian Grey-vel. Ana már első látásra vonzónak találja Grey-t és nem kell sokat várni arra sem, hogy kiderüljön Christian is hasonlóan érez. A rosszfiú-jókislány páros pedig eljátszadozik egymással - úgy sejtem a három könyvön át végig - és talán még Christian szörnyű, titkokkal teli múltjára is fény derül majd. A lényeget persze kihagytam. Szado-mazo szex.
Mielőtt valami véleményféleséget fogalmaznék meg erről a könyvről, le kell szögeznem, A szürke ötven árnyalatát nem tudom regénynek tekinteni, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így. A történet egy Twilight fanfictionként indult és meg is maradt annak.
Majd az értékelésnél látható lesz, hogy mennyire nem preferálom a fanfictionok nyomtatott formában való megjelentetését, de akkor most jöjjön röviden, hogy miért is tetszett/nem tetszett nekem az a könyv, amiből tavaly több mint 6 milliót adtak el Nagy-Britanniában.
Az első és szerintem legnagyobb probléma az az, hogy a fanfictionöket átlagos emberek írják, olyanok akiknek nem feltétlenül van meg a tehetségük az íráshoz, csupán leírják azt, amit más ember "csak" elképzel. Tehát ebből követheztethetünk arra, hogy E.L. James nem egy Jane Austen, J. K. Rowling vagy Virginia Woolf. Rajta kívül még sokan képesek egy ilyen szintű történet megírására, mint ő. Nyilvánvalóan a mi magyar fordításunk is nagyban hibás, de a könyv tele van tőmondatokkal a szókincs pedig olyan szinten szegényes, hogy hihetetlennek tűnik, hogy Thomas Hardy-t olvas, aki ezt írta.
A magyar tanárnőm egy csomószor elmondta már, hogy az az istenadta tehetség, aki képes röviden is kifejezni magát. Én viszont a vastag könyveket szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy a tanáromnak talán részben mégis igaza volt. E. L. James írt egy 500 oldalas könyvet, ami kb. két hét történéseit írja le. Na de mi a nagy probléma? Hogy a két hét alatt nem történik semmi érdemleges, tehát a semmiről írt 500 oldalt. Ehhez is tehetség kell, csak ha befejezel egy ilyen könyvet és hatalmas hiányérzeted van, akkor ütközik ki ez a probléma.
Szóval cselekmény az nem nagyon volt, ami pedig volt azt ki lehetett számítani, és talán egészen a harmadik rész végéig beválthatnak a sejtéseim. Majd meglátjuk, még a második rész legelején járok.
A szereplőkről röviden... Az első részben három szereplőt ismerhettünk meg úgy ahogy, Christian-t, Ana-t és a barátnőjét, Kate-et, aki egy tipikus ambíciózus szőkeség, semmi érdekes. A többieknek pedig egyszerűen nem volt személyisége, csak tették a dolgukat, hogy a nem létező cselekményszál tovább haladhasson és eljussunk a véghez, ami nem okozott sok meglepetést.
Az én személyes legnagyobb problémám pedig megint előjött. Ana-t mindenki imádja, de hogy vajon miért? Remélem még lesz alkalmam ezt megtudni, mert égek a kíváncsiságtól.
Amit pedig szeretnék kikerülni, de nem lehet, mert ez egy erotikus történet vagy mi a szösz... Őszintén szólva én keményebb dolgokra számítottam. Hahaha. Persze mikor előkerült egy-két felszerelés, akkor mondom hűha, forrosódik a levegő, de aztán unalmassá vált ez is, mert az írónő mindig csak ismételgette magát. Folyton arra gondoltam, hogy én ezt már olvastam valahol. Ja igen, 3 oldallal ezelőtt.
A sok kontra után egy kis pro is jöhet, mert nincs ám nekem problémám a fanfictionökkel, csak sajnálom a fákat, hogy ilyenek nyomtatására használjuk őket. Fanfictionöket nem csak egy csomóan írnak, hanem annál többen olvasnak is. Én is jópárat elolvastam régebben különböző témákban. Ezeknek is van jó oldala, nem csak rossz. A legjellemzőbb dolog, hogy rögtön odaláncolnak a képernyő elé (általában neten olvassuk őket, ugye?), akárcsak egy jó sorozat. Nem bírjuk őket abbahagyni, izgulunk, hogy mi fog történni, mikor csókolja már meg a lányt stb. És a legtöbbjük egy merő évődés. Szeretem, nem szeretem, szeretem, nem szeretem. Biztos, hogy ilyen a valóságban nem létezik? Dehogy nem. Sőt szerintem a 21. században egyre többször előfordul, mert annyi minden befolyásol már minket, hogy egyre nehezebb a "döntés". Így amikor a hajamat tépem Ana és Christian hülyesége miatt, akkor erre gondolok. Meg arra, hogyha már két órája fel sem néztem a képernyő elől, akkor csak nem lehet annyira rossz.
Egy szó mint száz, regényként nem tudom értékelni A szürke ötven árnyalatát, viszont fanfictionnek igen is jó. Lehetne jobban, árnyaltabban megfogalmazva, lehetnének izgalmasabbak a szereplők, de mint egy fanfiction tőlem egy jó négyest kap. A normál értékelés pedig két sorral lentebb...
Értékelés: 1,5/5
E-BOOKBAN OLVASTAM
Majd az értékelésnél látható lesz, hogy mennyire nem preferálom a fanfictionok nyomtatott formában való megjelentetését, de akkor most jöjjön röviden, hogy miért is tetszett/nem tetszett nekem az a könyv, amiből tavaly több mint 6 milliót adtak el Nagy-Britanniában.
Az első és szerintem legnagyobb probléma az az, hogy a fanfictionöket átlagos emberek írják, olyanok akiknek nem feltétlenül van meg a tehetségük az íráshoz, csupán leírják azt, amit más ember "csak" elképzel. Tehát ebből követheztethetünk arra, hogy E.L. James nem egy Jane Austen, J. K. Rowling vagy Virginia Woolf. Rajta kívül még sokan képesek egy ilyen szintű történet megírására, mint ő. Nyilvánvalóan a mi magyar fordításunk is nagyban hibás, de a könyv tele van tőmondatokkal a szókincs pedig olyan szinten szegényes, hogy hihetetlennek tűnik, hogy Thomas Hardy-t olvas, aki ezt írta.
A magyar tanárnőm egy csomószor elmondta már, hogy az az istenadta tehetség, aki képes röviden is kifejezni magát. Én viszont a vastag könyveket szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy a tanáromnak talán részben mégis igaza volt. E. L. James írt egy 500 oldalas könyvet, ami kb. két hét történéseit írja le. Na de mi a nagy probléma? Hogy a két hét alatt nem történik semmi érdemleges, tehát a semmiről írt 500 oldalt. Ehhez is tehetség kell, csak ha befejezel egy ilyen könyvet és hatalmas hiányérzeted van, akkor ütközik ki ez a probléma.
Szóval cselekmény az nem nagyon volt, ami pedig volt azt ki lehetett számítani, és talán egészen a harmadik rész végéig beválthatnak a sejtéseim. Majd meglátjuk, még a második rész legelején járok.
A szereplőkről röviden... Az első részben három szereplőt ismerhettünk meg úgy ahogy, Christian-t, Ana-t és a barátnőjét, Kate-et, aki egy tipikus ambíciózus szőkeség, semmi érdekes. A többieknek pedig egyszerűen nem volt személyisége, csak tették a dolgukat, hogy a nem létező cselekményszál tovább haladhasson és eljussunk a véghez, ami nem okozott sok meglepetést.
Az én személyes legnagyobb problémám pedig megint előjött. Ana-t mindenki imádja, de hogy vajon miért? Remélem még lesz alkalmam ezt megtudni, mert égek a kíváncsiságtól.
Amit pedig szeretnék kikerülni, de nem lehet, mert ez egy erotikus történet vagy mi a szösz... Őszintén szólva én keményebb dolgokra számítottam. Hahaha. Persze mikor előkerült egy-két felszerelés, akkor mondom hűha, forrosódik a levegő, de aztán unalmassá vált ez is, mert az írónő mindig csak ismételgette magát. Folyton arra gondoltam, hogy én ezt már olvastam valahol. Ja igen, 3 oldallal ezelőtt.
A sok kontra után egy kis pro is jöhet, mert nincs ám nekem problémám a fanfictionökkel, csak sajnálom a fákat, hogy ilyenek nyomtatására használjuk őket. Fanfictionöket nem csak egy csomóan írnak, hanem annál többen olvasnak is. Én is jópárat elolvastam régebben különböző témákban. Ezeknek is van jó oldala, nem csak rossz. A legjellemzőbb dolog, hogy rögtön odaláncolnak a képernyő elé (általában neten olvassuk őket, ugye?), akárcsak egy jó sorozat. Nem bírjuk őket abbahagyni, izgulunk, hogy mi fog történni, mikor csókolja már meg a lányt stb. És a legtöbbjük egy merő évődés. Szeretem, nem szeretem, szeretem, nem szeretem. Biztos, hogy ilyen a valóságban nem létezik? Dehogy nem. Sőt szerintem a 21. században egyre többször előfordul, mert annyi minden befolyásol már minket, hogy egyre nehezebb a "döntés". Így amikor a hajamat tépem Ana és Christian hülyesége miatt, akkor erre gondolok. Meg arra, hogyha már két órája fel sem néztem a képernyő elől, akkor csak nem lehet annyira rossz.
Egy szó mint száz, regényként nem tudom értékelni A szürke ötven árnyalatát, viszont fanfictionnek igen is jó. Lehetne jobban, árnyaltabban megfogalmazva, lehetnének izgalmasabbak a szereplők, de mint egy fanfiction tőlem egy jó négyest kap. A normál értékelés pedig két sorral lentebb...
Értékelés: 1,5/5
E-BOOKBAN OLVASTAM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése