Itt ülök az ágyamon körbevéve egy nagy halom összepárosításra váró zoknival és természetesen most jött meg a kedvem, hogy elmondjam szerény véleményem Kemese Fanni csodájáról.
Zakály Viktória Szívritmuszavara közben és után az ájulás kerülgetett. Egy magyar írótól ilyet? Így már akkor eldöntöttem, hogy az Aranymosás pályázat másik két nyertesével is meg kell ismerkednem. 2/3... Már csak az Enigma hiányzik.
Jóval a Világvége után járunk, egy erődházban, ahol már öt éve egyedül kell (túl)élnie Pippa Kenn-nek, aki a genetika csodáinak köszönheti a sárga különböző árnyalataiban pompázó szemeit és éleslátását (nem abban a metaforikus értelemben). Egy napon Pippa megtalálja a sebesült Ruben-t, a vándorfiút, aki a Kolóniára tart, ahol végre egy szép életben reménykedhet. Itt kezdődik el a kettejük szerelme és a harc az életben maradásért.
Különleges történet... Nem a gondosan kidolgozott háttér vagy a cselekmény miatt, hanem azért, mert Fanni Pippa és Ruben személyében megteremtett két nem mindennapi karaktert és egy tökéletlenül tökéletes szerelmet.
Üstökös blogján olvastam egy nagyon érdekes interjút Fannival, amelyben elmondja, hogy a Pippa Kenn sorozat karakterközpontú. Végre egy író, aki nem csak ezt mondja, hanem valóban be is tartja a szavát. Végre egy olyan történet, ahol igazán megismerhetjük a főszereplőket. Ebben nagy szerepe van a váltott szemszögeknek, amelyekben a karakterek érzéseit, gondolatait kendőzetlenül olvashatjuk. (Azt még különösen érdekesnek találtam volna, ha bizonyos történéseket mindkét szemszögből elolvashatunk, de így is nagyon jó volt, hogy a szemszögváltásokkal haladt előre a cselekmény is.)
Tovább megyek a dicséretben, mert Fanni igazán megérdemli. Végre megtudhattuk, hogy miért szeretik egymást a szereplőink, nem az volt, hogy megismerkednek és két oldallal később már a ne hagyj el, meghalok nélküled állapot lép fel. Nem is ismered könyörgöm! Fanni hagyott időt a szereplőknek, hogy megismerjék egymást és tudatosuljon bennük, hogy igen, mindig csak rád vártam.
Nem egy nagyon vastag könyv a A napszemű Pippa Kenn, de mégis mindenre van benne idő.
 |
| Borítóterv egy rajongótól |
Viszont mivel a könyv első fele számomra tökéletes volt, így a merőben más második felével nem vagyok teljesen megelégedve. Szerintem nagyon fel lett pörgetve minden az utolsó 100-150 oldalban és nagy kontrasztban volt a történet első felével, amikor lépésenként haladt a cselemény, nem vágtában. De ez valamilyen szinten ízlés kérdése is, hiszen pont azért érintett meg annyira a könyv első fele, mert én szeretek lassan haladni és imádom a karakterközpontú könyveket.
Azonban ez nem azt jelenti, hogy összességében nem volt jó élmény a könyv, csak egy ici-pici hiányérzetem maradt, ami miatt csak annál jobban várom A viharszívű Mya Mavis-t.
Kemese Fannit nagyon meg kell becsülni drága könyvszerető olvasóim, mert igazi kincs, igazi arany. :)
Értékelés: 4,5/5
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 304
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése