2013. július 3., szerda

You and me are not like the others - Girls

Most még inkább Hannah-hoz hasonlónak érzem magam, ahogy itt ülök törökülésben az ágyamon, amin mintha egy tornádó pusztított volna, pakolással az arcomon. Azt hiszem megtaláltam a leginkább nekem való sorozatot. Nem a legnagyobb kedvencem, mert a Jóbarátoknak örök életre bérelt helye van a lista legtetején, de egy erős második hely az simán megvan. 



A Girls-ről (magyar címén Csajok, de a továbbiakban maradok az eredetinél) először az egyik barátnőm mesélt, de nem nagyon hatott meg vele, egyrészt mert suli időben egyszerűen képtelen vagyok sorozatozni, másrészt mert már csak a cím, a helyszín és a téma miatt is egy Szex és New York utánzatnak gondoltam. Aztán a napokban az egyik molyocska karcában olvastam újra az HBO sorozatáról, ahol ki volt hangsúlyozva, hogy ennek köze sincs a SATC-hez, így gondoltam adjunk neki egy esélyt. Jól tettem.

A Girls négy New York-ban élő barátnő mindennapjait, problémáit, a kapcsolataik alakulását mutatja be, néha ijesztő valódisággal. A központban Hannah Horvath (Lena Dunham) áll, aki nem mellesleg a forgatókönyvírója és a rendezője is a sorozatnak. Hannah egy duci, hihetetlenül bohém bölcsész leányzó, elég alacsony önbizalommal. Két évvel a diplomája megszerzése után a szülei közlik vele, hogy többé nem támogatját őt anyagilag, így a saját lábára kell állnia, ami egy olyan művészpalántának, mint Hannah, nem tűnik egyszerű dolognak. A képbe pedig bekerül még Adam, az ex-alkoholista, kicsit szociopatának kinéző, de csupaszív asztalos/ács?! is. Emellett pedig ott vannak az állandó konfliktusok a barátnőivel az ambíciózus Marnieval, a hippi Jessaval és az örök kislány Shoshannaval.

A Girls egy Golden Globe-díjas sorozat, ami eléggé megosztja a nézőket. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy ez miért van. Azért, mert nem olyan mint a többi, kicsit talán olyan, mint a Skins, hogy a felszín alá megy és a SATC világát lerombolja, mert egy átlag ember világa teljesen más. A Girls-nél könnyebben tudunk azonosulni a szereplőkkel, mert még csak meg sem próbálnak tökéletesnek mutatkozni és mindezt olyan élethelyzetekben, ami bárkivel megtörténhet. Az alapot pedig az egyetem utáni élet adja, amikor rádöbben az ember, hogy hiába tanult évekig, talán soha nem lesz övé az álomállás, az álompasi, az álomlakás és a többi. 
Emellett pedig rejtetten, de rengeteg dologra felhívja a figyelmet: a védekezésre (mert sok szex van benne az nem vitás), a nőgyógyászati szűrések fontosságára és persze a legfontosabbra, hogy a végén úgyis az lesz a legfontosabb, hogy azokkal legyél, akikat szeretsz - a szerelmeddel,a barátaiddal, a családoddal.
Ha pedig a való életről beszélünk, akkor igen, isznak, drogoznak és szexelnek a sorozatban. Aztán megbánják, sírnak, őrjöngenek és újra megteszik.

Lena Dunham most egy istennővé vált számomra, hogy bevállalta Hannah szerepét, megírta és megrendezte ezt a szerintem rohadt jó sorozatot.

Kiegészítésként csak annyit, hogyha esetleg kedvet kaptatok a Girls-höz, akkor lehetőleg felirattal nézzétek, mert a magyar szinkron szörnyű. Két évadot csináltak eddig (összesen 20 epizód, egyenként kb. 30 percesek).




2 megjegyzés: