2014 kedvenc könyvei ~ TOP 12

Az elmúlt évekhez hasonlóan, most is kiválasztottam a kedvenc könyveimet ebből az évből. Az újraolvasásokat nem vettem figyelembe, mert akkor nagyon hosszú lenne a lista. Így is a tervezett 10 könyvből 12 lett, mert két könyvet képtelen voltam kihagyni. Ami viszont rendhagyó idén, hogy nagyon nehezen, de sorrendet is állítottam fel. Nagyon vegyes lett a lista, remélem mindenki talál valamit, ami felkelti az érdeklődését.

12. Alice Hoffman: Galambok őrizői (itt írtam a könyvről)

Az egyik legvaskosabb könyv, amit idén olvastam, amelyben az írónő nagyon jól fűszerezi a történelmi szálat a rendkívüli női karakterek történetével.

11. Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr.Darcyval (itt)

A témája és az írónő stílusa miatt is nagyon a szívemhez nőtt ez a regény, teljesen kikapcsoltam miközben olvastam.

10. Zakály Viktória: Hanna örök (itt)

Bár nem volt annyira átütő, mint az első rész, a Szívritmuszavar, de ezt is majdnem együltő helyemben olvastam el. Gyönyörű romantikus történet, a végét soha nem fogom elfelejteni.

9. Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? (itt)

Nem a legegyszerűbb olvasmány volt, talán még most sem dolgoztam fel, értettem meg teljesen, de nagyon megéri elolvasni.

8. Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken (itt)

Pár napja írtam kicsit bővebben a könyvről, bár már nem olyan friss élmény. Imádom Sarah Dessen-t, a legújabb magyarul megjelent könyvével sem tudott nálam mellélőni.

7. Kosztolányi Dezső: Édes Anna (itt)

Iskolás éveim alatt, ha nem is a kedvenc, de az egyik legkedveltebb kötelezőm volt. Hihetetlenül dühös voltam miközben olvastam. De szerintem azok a jó könyvek, amelyek ilyen mély érzéseket váltanak ki az emberből. Az Édes Anna is ilyen volt számomra.

6. Lev Tolsztoj: Anna Karenina (itt)

Ha lenne ilyen, akkor ez a regény is versenyezhetne a "legvaskosabb" kategóriában. Minden idők egyik kedvenc férfikarakterét, Levint adta nekem és a bizonyosságot, hogy tényleg szeretem az orosz irodalmat.

5. Alan Bradley: De mi került a pitébe? (itt)

Az év legaranyosabb könyve, a legédesebb, legszerethetőbb főszereplővel. Ha nem lenne így is lassan 10 megkezdett könyvem, már olvasnám a folytatást.

4. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Annyira, de annyira szerettem volna egy külön bejegyzést szentelni ennek a regénynek, de egyszerűen nem tudtam volna összefoglalni, átadni, hogy miről szól és hogy mennyire jó. Imádtam!

3. Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

Anna Gavalda az idei kedvenc íróm, hiszen 4 könyvet is olvastam tőle ebben az évben. Mindegyik nagy kedvencem lett a francia életérzés és az írónő által teremtett karakterek miatt, de az Együtt lehetnénk hangulata és szereplői tényleg örökre meg fognak maradni a szívemben.

2. D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak (itt)

Sokkoló képek, nosztalgikus hangulat, kávécigi. Ennél nagyobb hatást már csak...

1. Grecsó Krisztián: Megyek utánad (itt)

című új regénye tett rám. Letaglózott, megríkatott, összetört aztán megragasztott.Mindig utólag tudom igazán, hogy milyen nagy hatást is tett rám egy könyv. Ha a Megyek utánad-ra és Darura gondolok még most is kiráz a hideg.

És most egy csoportkép. :D

Új polclakók - 2014 december

A december egy hihetetlenül jó hónap volt könyves szempontból, ugyanis 12 új drágasággal gyarapodott a könyvespolcom. A családtagjaim már tudják, hogy a tökéletes ajándék számomra a könyv (a második pedig a könyvutalvány), így a karácsonyfa alatt rengeteg könyvet találtam. A képen láthatjátok őket. :)

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka - A Jöttem, hadd lássalak-ot imádtam, úgyhogy az új könyvét is nagyon vártam.

Temple Grandin: Képekben gondolkodom - A Temple Grandin című film, Claire Danes főszereplésével nagyon megfogott, mikor pár éve láttam. Az autizmus mindig is érdekelt, Temple pedig egy különleges személyiség.

Anne Frank naplója - Már nagyon régóta el szeretném olvasni.

Rainbow Rowell: Eleanor és Park - Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni. Minden évben van a fiatalok körében is egy nagybetűs KÖNYV. Idén szerintem ez az. Már nagyon kíváncsi vagyok rá.

Alan Bradley: A titokzatos bábjátékos - Az idei egyik kedvenc könyvem volt a sorozat első része, a De mi került a pitébe?. Remélem ez is hasonlóan jó lesz.

Palya Bea: Ribizliálom - Temple Grandin mellett Palya Bea is hihetetlenül különleges személyiség. Mostanában sokat hallgatom a dalait,  de a gondolatai is érdekelnek.

Anna Gavalda: Édes életünk - Az idei év egyik nagy szerelme nálam Anna Gavalda akivel kiélhetem a francia mániám egy részét. Ezt a könyvet, ami egyébként két kisregényt tartalmaz már el is olvastam és bár az Együtt lehetnénk-et nem múlta felül, de nagyon szerettem.

Ferenc Pápa: Az irgalom egyháza - Nem hiába mondják, hogy az utóbbi idők legszabadelvűbb pápája. Engem is megfognak a gondolatai, a világszemlélete. Kíváncsi leszek a könyvre, ami hosszabb-rövidebb szemelvényeket tartalmaz Ferenc Pápától.

Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány - Ezt a könyvet a molyos karácsonyi ajándékozáson kaptam rengeteg kávés finomság és tea mellett. Régóta szeretném már elolvasni, mert mint sokan mások én is hiányolom a női szerzőket a magyar irodalom tanításból. 

És még karácsony előtt pár nappal lepett meg az egyik barátom három csodálatos könyvvel. Darvas Józseftől a Részeg esővel, Faludy György verseskötetével a Viharos évszázaddal és Roy Porter Téboly című könyvével. Az utóbbit csak random kinyitottam valahol és az első mondat, amit megláttam az volt "Őrültek nem léteznek.". Szóval máris imádom. :D

Már ebben a posztban is nagyon-nagyon utalgattam az ez évi kedvencekre, szóval hamarosan érkezik a top12-es lista, a minden hülyeséget összesítő statisztika, megmutatom milyen könyvekkel "neveztem" jövőre a várólista csökkentésre és jön a meglepetés is. Nem ígérem, hogy ez mind idén, de napokon belül. :D

A többiek új polclakói:

BookwormGirl

Katacita

Tekla

Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken

Amilyen későn bukkantam rá Sarah Dessen könyveire, annyira varázsoltak el aztán pár éve. Különösen a Figyelj rám!, ami tényleg a legnagyobb kedvenceim között van, bárhol és bármikor képes lennék elolvasni újra és újra. De ugyanúgy különleges helyet foglal el a szívemben az Egy felejthetetlen nyár, a Tökéletes és az Altatódal is. Így tűkön ülve vártam az írónő legújabb magyarul megjelent regényét az Álom két keréken-t is. Ami igaz, az igaz Sarah Dessen nem kínál újat, van egy kiforrott stílusa és a hétköznapi életből veszi a történetei témáját, de én ezt szeretem benne, ezért olvastam el pár nap alatt az Along for the Ride-ot is.

A történet főszereplője Auden, akiről bevallom, az elején azt hittem, hogy fiú. A szülei elváltak, emiatt álmatlansággal küzd és minden idejét a tanulás tölti ki. Nincsenek bulik, nincsenek nagy barátságok, Auden nem egy hétköznapi lány.

Az  érettségi utáni nyáron Auden megelégeli az önimádó egyetemi professzor anyját és eldönti, hogy a szünetet az író apjánál, annak új feleségével és a kisbabájukkal tölti egy tengerparti kisvárosban. Ahogy az történni szokott Auden az új helyen rádöbben, hogy nem jól élte eddig az életét, rengeteg dolgot nem próbált ki eddig, konkrétan nem volt gyerekkora és újra átéli a szülei válása előtti viharos időket, csak most az apja új családjában. Közben megismerkedik Eli-vel, a szintén álmatlansággal küzdő fiúval, a város biciklis bandájával, a mostoha anyja ruhaboltjában kezd el dolgozni és igaz barátokra talál. 

Amennyire sziruposnak tűnik az egész, higgyétek el, annál keményebb Auden számára újraélni a múltat, megbirkózni a jelen problémáival, nehéz nyitnia a világ, az emberek felé és nehéz megbocsátani a szüleinek. Szerintem a regény nagyon jól mutatja be ezt a folyamatot, a kinyílást, azt a "többé már nem félek" érzést. De hogy ne legyen olyan megterhelő a történet az írónő telerakta imádnivaló karakterekkel és emiatt amiben az Álom két keréken nagyon erős, az a jellemkomikum. Nagyon sokat nevettem fel hangosan miközben olvastam,

Látszik, hogy nem ez Dessen legelső könyve, mert ahogy már az Altatódaltól kezdve is észrevehető sokkal bátrabban nyúl az olyan témákhoz, mint alkohol, szex és társaik. Nem hangsúlyozza, hogy hú de szuper lerészegedni, de nem is siklik ezek mellett a fiatalok körében nagyon is hétköznapi dolgok mellett, nem dugja homokba a fejét. Bár megjegyzem, az egyik "nem tetszik" pillanatot pont egy ilyen hétköznapi, de a cselekmény számára hirtelennek tűnő és felesleges történés okozta.

Tehát úgy érzem az írónő halad a korral, de nem követ egy mintát, legfeljebb a saját eddigi mintáját. Remekül festi meg az amerikai álom kisvárost, a kilátást a tengerpartra Auden szobájából, a sétányt a kis boltokkal és éttermekkel és még egy édes kisbabát is kapunk, Thisbe-t, aki bár sokat sír, de csak szeretni lehet.

Ahogy a poszt elején írtam Dessen ezzel a könyvvel sem ad sok újat, de megint egy olyan regényt írt ami nem csak egy romantikus tiniregény, nem csak szórakoztat, de tanít is. Nagyon-nagyon ajánlom, és nem csak fiataloknak, mert Sarah Dessen szerintem még mindig a minőséget képviseli.  

Imádom ezt a borítót. :)

Szülinapos-karácsonyos

Nem tartom számon pontosan a napot és az órát, de a blog - túl névváltoztatásokon és hosszabb- rövidebb szüneteken - a napokban ünnepli a 2. születésnapját. Örülök, hogy ezt is megértem, mert eddig mindig tiszavirág életű blogjaim voltak. De nem csak ennek örülök, hanem annak is, hogy úgy érzem az elmúlt időben voltam és a vagyok a leglelkesebb és van a legtöbb ötletem és kedvem a bloghoz. 

Kedves látogatók! Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, a pozitív visszajelzéseket, a követéseket,  egyszerűen csak azt, hogy olvassátok a Könyvek&Kávé-t. Hatalmas örömöt szereztek nekem. Ha csak egy embernek is meghozom a kedvét egy regényhez vagy egy sorozathoz, filmhez, süti kipróbálásához, annak már nagyon tudok örülni.

A blog pörög tovább, remélem jövőre óvodás korba lép és jönnek sorban a posztok Még mindig nem untam meg az olvasást, úgyhogy lesz miről írni. Év elején pedig egy kis meglepi is várható.

*

Az osztályfőnököm egy személyre szabott idézetes könyvjelzőt készített mindannyiunknak karácsonyra, és bár nem kifejezetten karácsonyi idézet, de én ezzel kívánok nektek nagyon-nagyon boldog, könyvekkel teli karácsonyt!

"Az olvasó megszokta, hogy a legfájdalmasabb kérdéseket felvető művek végén is lel valami útmutatást vagy ajánlatot a megoldásra, amely fölvert lelkiismeretét megnyugtassa, ha csak annyira is, hogy még sincs veszve minden, mert lám, ha akadt, aki felfedezte a bajt, lesznek, akik meg is gyógyítják." (Illyés Gyula: Puszták népe)

Köszönöm a képet Kriszti! :)

Élet a Szent Johanna Gimi után

Az elmúlt több, mint két hetem olvasás ügyileg a Szent Johanna Gimi befejezésével telt és ma én is elérkeztem ahhoz a bizonyos utolsó laphoz. A két hét alatt többször is megkaptam, hogy "a húgom is ezt olvassa", az egyik barátnőm pedig, aki szintén nemrég fejezte be a sorozatot, azt mondta, figyelte ahogyan folyamatosan mosolygok olvasás közben.

Az első hat részt még tavaly nyáron olvastam el. Az első pár rész még nem szippantott magába annyira, de a következőkben már felváltva rágtam tövig a körmeimet és csaptam falhoz a könyveket. Ja nem is, a Kindle-t, mert azon olvastam. Aztán valahogy a hatodik rész után megálltam, elmúlt a varázs egy másfél évre. Viszont szorgosan ajánlgattam a sorozatot a barátnőmnek, akiről tudtam, hogy biztosan tetszene neki. Hát beletrafáltam, ő is belezúgott Cortezbe, de szerintem Ricsibe és Zsoltiba is. Meg persze sokszor fogta a fejét Reni megmagyarázhatatlan viselkedésén. Szóval az ő lelkesedése hatására én is befejeztem a sorozatot.

Hiába mosolyogtam és sok helyen röhögtem végig az utolsó két részt, azért a szerelem nem volt olyan nagy (Kivéve Zsoltival, mert ő khm...bármikor itt aludhatna nálam. Bocsi, ezt csak azok értik, akik olvastak az utolsó részt.). Kicsit szerintem kifulladt a történet, nem voltak benne nagy csavarok, sokkal inkább a hátköznapi dolgokra ment rá az írónő. Ő ezt azzal indokolta, hogy mindig is azt szerette volna, hogy az szjg a hétköznapi életről szóljon. Szerintem ez kicsit a kifulladás miatti mentegetőzés, mert ha annyira hétköznapi lenne, akkor nem lenne minden oldalon kettő irreális, megmagyarázhatatlan, bugyuta történés. De ennek ellenére még most is szerettem. A szalagavatós és a ballagásos résznél még könnyeztem is, hiszen én is végzős vagyok, teljesen át tudtam érezni. A vége pedig úgy volt jó, ahogy volt. Egyszerűen így kellett, hogy vége legyen.

Még 19 évesen is jó Szent Johanna Gimit olvasni. A főszereplő Reni, pedig maga is egy kis könyvmoly. Szeressük! :)

Most pedig benne vagyok a - 20 könyvtári könyv van itthon meg egy csomó olvasatlan saját és karácsonyra mindenkitől könyvet fogok kapni (mert tudják, hogy utálok olvasni), de amúgy nem tudom eldönteni, hogy mit olvassak, és időm sincs, mert sütni-főzni-takarítani kell - mizériában. Szóval nehéz ügy, de ha belemegyünk a karácsonyba és senki nem bír majd mozdulni a halászlé+bejgli kettőstől, akkor megoldódik a dolog.

Miket olvastam mostanában? - A boldogság árnyalatai

Pörög ezerrel a suli, hiába van itt a karácsony, és az első téli megfázást is begyűjtöttem, de az olvasásra persze mindig szánok időt, nem számít, ha éjszakába nyúlik a dolog. Bejött mostanában sok kötelező (Közöny, Kurázsi mama és gyermekei, A fizikusok), ami miatt annyira nem bánkódom, mert így megismerkedhettem Hemingway műveivel is. Az öreg halász és a tenger az egyik kedvenc kötelezőm lett, szóval jöhetnek a novellák és a következő könyvtárazás alkalmával a Vándorünnepet is ki szeretném majd kölcsönözni. És amennyire ódzkodtam eddig a drámáktól, most annyira jött meg hozzájuk a kedvem, mert rájöttem, hogy a modern drámák végre szólnak is valamiről. (Tudom, hogy valaki számára szentségtörés ilyet mondani, de ezen a blogon a személyes véleményem jelenik meg. :D)

És igen-igen, már két hét sincs karácsonyig. Van, aki ilyenkor kifejezetten karácsonyi hangulatú vagy legalábbis boldogságot sugárzó regényeket olvas, de az az ember nem én vagyok. Élesen emlékszem, hogy tavaly előtt Szenteste Sylvia Plath Üvegburáját olvastam, aminek bár nem egy könnyű témája van, mégsem vette el a kedvem az ünnepléstől. Idén is vegyes regényekkel hangolódom, de csalódást  eddig még egyik sem okozott.

Végre én is túl vagyok egy Jennifer E. Smith könyvön, a Milyen is a boldogság?-on. Eléggé hullámzó volt a kapcsolatom a regénnyel, de a végén megérkeztünk a dombtetőre, mert azért hullámhegy nem volt. Aranyos történet az első szerelemről, hétköznapi kis bakikkal, szerethető karakterekkel és a kedvencemmel, a kisvárosi hangulattal. Az egyedüli problémát csak az okozta, hogy egy ponton megéreztem, hogy már nem nekem szól, inkább a 14-15 éves korosztálynak. De miután elengedtem ezt az aprócska gondot, már tudtam élvezni a regényt és egy mosollyal az arcomon fejeztem be.

Kicsit komolyabb vizekre evezve... Elolvastam Ámosz Oz Rímek életre, halálra című kisregényét is. Ezidáig még nem hallottam az íróról és érdekes módon Bye Alex hívta fel rá a figyelmemet. Először a facebook oldalán írt róla, majd mikor egy rádiós interjúban is megemlítette csupa dicsérő szóval kísérve, akkor gondoltam eljött az idő. A Rímek életre, halálra egy művészről, íróról szóló kisregény. Alex szerint minden írónak el kell olvasnia, többször is. Én még hozzátenném azt is, hogy azoknak is ajánlom, akik laikusként szeretnének belelátni egy író fejébe. Mondjuk maximálisan nem vagyok megelégedve, mert nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Jó volt olvasni, hogy nem csak nekem élnek történetek a fejemben, nem csak engem ihletnek meg emberek az utcán vagy a buszon. Ugyanakkor ijesztő volt látni, hogy ezek a belső történetek mennyire összemosódhatnak a valósággal. Őszintén szólva szerintem az író túlságosan leragadt a szexualitásnál, ahelyett, hogy még mélyebbre ment volna önmagában. De ez egy rendhagyó regény és szeretnék még olvasni az írótól. A Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi ihletésű regénye például nagyon jól hangzik.

És idén is feltettem Holdennela kérdést... De hova mennek télen a kacsák, amikor befagy a tó? Kultuszkönyv meg egyik kedvenc könyv, szóval muszáj újra és újra levenni a könyvtár polcáról a Zabhegyezőt. Megjegyzem a sajátomról is szívesen levenném már. Mindig megnevetett, mindig elszörnyülködtet és minden alkalommal felfedezek benne valami újat. A legmeghatározóbb most az Egy különc srác feljegyzéseivel való összehasonlítás volt az olvasás során. A másfél évnyi magyar fakt után lassan minden regényt elemezve olvasok, most még összehasonlít elemzést is csináltam magamban, és levonva a következtetéseket, azért van sok hasonlóság a két könyv között, de mindkettőt ugyanúgy imádom.

Ha már újraolvasás, akkor nosztalgia. Pár hete az első elolvasott könyvekről beszélgettünk az egyik barátnőmmel és elmondtam, hogy nekem az egyik első, illetve talán az első amit valóban magamtól olvastam, az Lois Lowrytól a Nyáron történt. Természetesen a beszélgetés meghozta a kedvem, hogy újra elolvassam az én elsőmet. Nem egy boldog történet, de azt hiszem mégis az ilyen történetek készítek fel az embert a karácsonyra. A 13 éves Meg és a családja télen egy kis vidéki birtokra költöznek, hogy az édesapja befejezhesse legújabb könyvét. Megnek megvannak a szokásos kamasz problémái. Azt gondolja, ő nem olyan szép és nem olyan tehetséges, mint a nővére, Molly.Egy séta alkalmával megismerkedik a szomszédos kis házban lakó Will nevű idős bácsival, az édesapjával sötét kamrát rendeznek be a fészerben, hogy Meg előhívhassa az általa készített fotókat, és a mellettük lévő birtokra egy fiatal pár költözik, akikkel jó barátok lesznek. A vidéki életet azonban beárnyékolja Molly, a nővére súlyos betegsége. Ahogy a télből tavasz, majd nyár lesz Megnek hirtelen fel kell nőnie. Utólag úgy gondolom, hogy 12-13 éves koromban mikor először olvastam a regényt, még éretlen voltam hozzá, de azóta ha elolvasom, én is mindig egy kicsit újra felnövök Meggel együtt.
Nektek mi volt az első könyvetek? Hasonlóan meghatározó volt mint nekem? :)

A folytatás kiszámíthatatlan, de azért szeretnék számomra és témájában is a karácsonyhoz kapcsolódó könyveket is olvasni. Jöhet A kis herceg, a Micimackó és van két Ulpius-os karácsonyi limonádém is a polcon.

Új polclakók - 2014 november

Ezután a hónap után  is elképesztően büszke vagyok magamra, hiszen "csak" két új könyvet vettem, de úgy érzem mindkettő jó választásnak bizonyult.

Sarah Dessen legújabb magyarul megjelent könyvét már hónapok sóvárogva vártam. A hét elején végre én is a kezembe vehettem az Álom két keréken-t és pár nap alatt el is olvastam. Ha sokat várok egy könyvre, általában mire elkezdem, elmúlik a varázs, de most egy Sarah Dessen regényről volt szó, ő pedig még nem tudott nálam mellé lőni. Értékelés majd jön, de addig is olvassatok Sarah Dessen-t!

A másik új polclakóm pedig Anne Tyler Amikor még felnőttek voltunk című regénye, amit nem vettem volna meg, ha nem bombáznának folyamatosan a könyves áruházak az e-mailjeikkel. Persze én vagyok a hibás, mert azonnal rákattintok a reklámokra és rávetem magam a leárazott könyvekre. Anne Tyler regényéről eddig még nem hallottam, de a címe mindent vitt nálam és aztán a fülszöveg is tetszett. Egy ötvenes éveiben járó nő visszaemlékezése utakról, amiket megjárt és amiket megjárhatott volna. 

 

És hát kihasználva a Libri 2+1 akcióját beszereztem a karácsonyi ajándékaimat is, de ők hárman még nem a polcomon sorakoznak, hanem valahol elrejtve a házban. Róluk bővebben majd egy hónap múlva. 

Ugyan a telet nem szeretem, de a karácsonyt és az előtte lévő készülődést várakozást annál inkább. Ma én is előszedtem a kis díszeimet, délben meggyújtottuk az első gyertyát a saját készítésű adventi koszorún és délután pedig olasz gyümölcskenyeret, panettone-t sütöttem. A nagy készülődésben viszont a kedvencem a tea-könyv kombó, az igazi feltöltődést ez adja a családozáshoz, sütifaláshoz ja meg a felvételi-érettségi rémálomhoz. 

A többiek új polclakói (már ha vannak :D):

Amadea

Katacita

Liliane
Nikkincs
PuPilla
Tekla
Theodora

David Wagner: Élet

Amíg fáj, addig még itt vagyok.

Egy halálos betegségben szenvedő fiú, egy szervdonorra váró férfi...

Egyik barátomnak köszönhetően pár hete egy nem mindennapi könyv került a kezembe. David Wagner Élet című könyvében a főszereplő, W. gondolatait olvashatjuk, aki gyermekkora óta súlyos májbetegségben szenved. A szervezete idegen testként kezeli a máját és mindent megtesz, hogy elpusztítsa azt. Sokáig gyógyszereken, kezeléseken él, ritka betegsége miatt az orvosok szinte kiállítási tárgyként mutogatják. Aztán az életében eljön az a pont, mikor a mája már nem bírja tovább, átültetésre van szüksége. Az Életben kis szemelvényekben megismerhetjük W.  gondolatait a műtét előtt és után. A cím pedig amilyen egyszerű annyira találó is. Kitartunk-e az életünk mellett akkor is, ha ennyire fájdalmas? Ha elveszítjük testünk egy részét, akkor elveszítünk egy darabot önmagunkból is?

Felkavaró és rendkívül hiteles könyv, hiszen az író saját élményein alapszik. Még sohasem olvastam szinte végig kórházban játszódó könyvet, igazán nem is fűlik hozzá az ember foga, de ebben a történetben mégis megkapó volt, ahogy az író a hétköznapi kórházi jelenetek mellé beleszőtte a saját emlékeit, elmélkedéseit. Nehéz volt elképzelni egy német kórházat, ahol a berendezés sokkal modernebb, minden sokkal tisztább, az ételek sokkal finomabbak, szinte már szállodai jellegű az ellátás, de a tudat ott van az emberben "Beteg vagyok.". Ha valaki ennyire súlyos betegségben szenved, lehetnek jobb és rosszabb napok, de a gondolatai végül mindig ugyanoda térnek vissza. "Vajon meddig fáj még? Talán jobb lenne, ha vége lenne." W. egy hatalmas döntést hoz, és elgondolkodtatja az olvasót, hogy ő is így cselekedne? Ha nem is ebben a formában, de szerintem az élete egy szakaszában mindenkinek döntenie kell efelől. És ameddig W. dönt az olvasó megismerheti sokszor hétköznapi sokszor igazán újszerű gondolatait, emlékeket gyerekkorról, utazásokról, szerelmekről. Mindenről, ami egy ember lényét kiteszi. Nekem hetek múltán is szinte napi szinten villannak be apró részletek.

Mindenkinek ajánlom elolvasni, igazán megéri, mert ha csak néhány pillanatra is, de segít értékelni/átértékelni az életet. 

Könyvmolyok problémai TAG

Íme az első book tag a blogon. Köszönöm szépen Teklának

a meghívást, végre olyan kérdések, amikhez hozzá tudok szólni. :)

1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb?

Sajnos sokszor kényszerítem magam  könyvek olvasására, mert kötelező olvasmány, molyos kihívásra kellene vagy éppen könyvtári és mégis csak el kellene olvasni. Aztán van amihez megjön a kedvem, van, amit pedig megunok és félbehagyok. A legjobb persze az, ha spontán kezdek el valamit. Az mindig jól sül el.

2. Már elolvastad, több mint a könyv felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod, vagy folytatod?

Általában azt is végigolvasom, ami az elején annyira nem fog meg, mert várok az áttörésre, ami egyébként sokszor meg is történik.  De nagyon kitartó tudok ám lenni az olyan könyvekkel is, amikben tényleg semmi, de semmi nem fog meg.

3. Közeledik az év vége és oly közel, mégis távol vagy az olvasási kihívásod teljesítéséhez. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan?

Mindig túl akarom szárnyalni az előző évben elolvasott könyvek számát, ami az idén valószínűleg nem fog sikerülni. De ha erőltetném a dolgokat, akkor elveszne az olvasás varázsa, mert ez nem egy verseny.

4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói. Nem. Egyeznek!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel?

 Ilyen téren eléggé precíz és pontos tudok lenni, de egy idő után belenyugodnék a dologba és csak akkor bosszankodnék néha, ha megkapná a szemem a polcon ez az "apró hiba".

5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet?

Ha felvetődik témaként, akkor bárkinek elmondom a saját véleményem. És előfordul, hogy twitteren, molyon és persze itt a blogon is megemlítem. De persze előbb elolvasom a szóban forgó könyvet, így volt például a Szürkénél is. 

6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mihez kezdesz magaddal? 

Ritkán fordult eddig elő, de amikor igen, akkor nem zavartattam magam. Inkább nevetni szoktam többször.

7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?! 

Sokszor van, hogy újraolvasom az előző részt, de ha nem is emlékszem, akkor is belevágok a következőbe, mert általában fel tudom venni a fonalat. Szerencsére a legtöbb folytatás úgy van megírva, hogy kicsit visszautal az előzményekre. 

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet?

Régebben tényleg nem szerettem kölcsönadni a "drágáimat", de mostanában ez a fóbia már eltűnt, mivel boldoggá tesz, ha látom, hogy valakinek tetszik egy tőlem kölcsönkapott könyv.

9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”? 

Nincsen semmi bevált receptem, inkább csak reménykedem, hogy jön majd egy olyan történet, ami kimozdít a "könyves letargiámból".

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni?

Legtöbbször 1-1 könyvre vágyom nagyon és akkor azt az egyet meg is veszem. Viszont általában könyvet kérek/kapok mindenféle alkalomra.  Ezért van az, hogy a szobámban már nem is férnek el könyvek, a nappaliban gyűjtöm őket tovább.

11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon mire elolvasod őket?

Ha spontán veszek meg valamit, akkor azt pikk-pakk elolvasom, de ha valamire sokat kell várnom/ jó előre eldöntöm, hogy meg fogom venni, akkor akár hónapokig is halogatom az olvasást.

Én nem tagelnék senkit, de ha van kedvetek válaszoljatok a kérdésekre kommentben, vagy linkeljétek be a blogbejegyzéseteket. :)

Ha hajtogatsz ezer darvat, akkor...

... lehet egy kívánságod.

Tudtam meg Samtől a Mercy Falls farkasi trilógia egyik főszereplőjétől a második részben, a Lingerben és aztán azon kaptam magam, hogy már lassan a tizedik darut hajtogatom. 

Nem tervezem, hogy tényleg elkészítem az ezer darabot (bár életem végére lehet meglesz), csak éppen őszi szünet volt, ráadásul egy olyan időszak, amikor mindent akartam csinálni, csak gondolkodni nem. Az origamizás teljesen kikapcsolt. Különösen, hogy a darvak után, a jó öreg youtube segítségével még más dolgok hajtogatását is kipróbáltam. Békát, masnit, szívecskét, pillangót és a kedvencemet, báli ruhát is csináltam. Nagyon egyszerű mind. Ha kreatívkodni szeretnétek próbáljátok ki az origamit, mert nem csak olvasni, de origamizni is jó. :)

Kis gondolkodás után eszembe jutott, hogy olvastam már más könyvben is darvakról, mégpedig Natalie Scharf Sophie, Sissi lázadó húga című történelmi fűszerezésű regényében. Ahogy az alábbi idézet is mutatja, van egy nagyon emberi vonásuk.

"Edgar számos fényképet készített a darvakról, melyek a Yarlung-Zangpo folyó partján a mocsaras zöldben fenségesen lépdeltek hosszú lábaikon. Már majdnem nyolc hónapja Kínában volt. Egy kínai ismerősétől megtudta, hogy a darvak miután megtalálták a társukat, egy életen át hűségesek hozzá. Ha az egyik madár elpusztul, legtöbbször a párja is hamarosan követi."

Amikor csak szaporodnak...

Biztos veletek is előfordult már, hogy mindig új és új könyvbe kezdtetek bele ahelyett, hogy végre egyet befejeznétek. Ezzel most én is így állok a 9 megkezdett könyvemmel és ebben a szalagavatóra készülős, közben szorgalmasan vezetni tanulós és magyar OKTV-re készülős időszakban sajnos sokáig nem is lesz máshogy. Legfeljebb, ha nem alszom....

Sarah Dessen What happened to goodbye című könyvét még áprilisban kezdtem el nyelvvizsgára készülés címen és bár a nyelvvizsga meglett, a könyvet nem fejeztem be. Pedig hasonlóan jó regény, mint az írónő többi könyve, hozza azt a kisvárosi hangulatot, a szerethető karaktereket. A probléma csak az a könyvvel, hogy angol. A nyelvezete nem nehéz, felsőfokú nyelvvizsgával csúnya is lenne, ha ilyet mondanék, de mégsem haladok úgy vele, mint egy magyar nyelvű könyvvel. Szóval itt nagymértékben inkább a lustaságomban van a hiba.

Szilvási Lajostól az Egymás szemében is régóta függőben van, pedig ez állítólag egy klasszikus a maga nemében. Egy kicsit még szocializmus, de már nem az a kemény, egy kicsit még éretlenek a főszereplők és mindketten naplót írnak, a lány is és a fiú is. Szerintem roppant igényes regényről van szó, ha egy 21. századi ember értékrendje szerint kategorizáljuk bőven szépirodalmi szintű. Kb. a harmadánál járok és nem mondom, hogy nem tetszik, de még nem kapott el a "varázs", ami miatt azt érezném, hogy folytatnom kell. Pedig a várólista csökkentéses polcomon is rajta van, szóval jó lenne befejezni...

Aztán vannak itt kötelező olvasmányos könyvek is. Thomas Mann elbeszélései, amiből a Mario és a varázsló a kötelező, de a Tonio Kröger pedig lehet, hogy emelt tétel lesz, szóval lehet azt is el kell még olvasnom. Illetve kellett rá egy éjszaka, hogy feldolgozzam a Mario és a varázslót és rájöjjek Thomas Mann mekkora csoda volt, szóval akkor már a Halál Velencében is érdekel. A másik pedig Kafkától az Átváltozások, amiből Az átváltozás olyan borzasztó volt, hogy muszáj lesz elolvasnom a többi novellát is.

Meséket is olvasok. Boldizsár Ildikó Mesék anyákról című könyve tele van elképesztő, szívmelengető, de sokszor eléggé nyomasztó mesékkel is, mindenféle néptől. Ezekből nyilván csak úgy mazsolázgatok néha mikor még nem megy az elalvás, nem úgy olvasom, mint egy regényt.

Elkezdtem Mireille Guiliano A francia nők nem híznak című könyvét. annak apropóján, hogy az év eleji nagy fogyásom (ohh micsoda párhuzam a műsorral) után még szeretnék pár kilót leadni, mindezt úgy, ahogyan a francia nők, koplalás nélkül.

A múlt hétvégén nagyon belemerültem Jennifer E. Smith Milyen is a boldogság? című könyvébe is, de aztán jött Szabó Dezsőtől Az elsodort falu, amit az OKTV-re olvasgatok. Az előbbiről érzem, hogy már nem igazán nekem szól, de elszórakoztat, szóval be fogom fejezni. A Szabó Dezső regény pedig egy olyan monumentális műnek tűnik nekem,(bár tegyük hozzá, hogy nagyon-nagyon alulértékelt ) mint az Anna Karenina. Legalábbis felfedeztem benne a magyar Levint meg még sok hasonlóságot, de alapvetően egy két háború között játszódó műről van szó, amely keresi a megoldást a magyarság problémáira. Lassan, de haladok vele.

Amire pedig most olvasás terén teljes erőmmel összpontosítok az David Wagner az Élet című könyve, de erről majd szeretnék külön bejegyzést írni, szóval nem lövöm le előre a poént.

Sarah Dessen: Altatódal

Már másodjára olvastam Sarah Dessen második KMK-nál megjelent könyvét, de mégis úgy érzem jobb, hogy csak most írok róla. Először két éve olvastam a regényt, valamikor nyár elején, az előrehozott infó érettségim közepén és emlékszem, hogy agyba-főbe dicsértem mindenhol és mindenkinek. Azóta sok minden megváltozott, én magam sem vagyok már ugyanaz az ember, így a második olvasás után sokkal másabb, nem csak szirupos érzésekkel vélekedem már az Altatódalról.

– A szerelem egy ürügy, hogy olyan szarságokat is eltűrj, amiket nem kellene – feleltem ingerülten mire Jess felnevetett. – Az a módszere – magyaráztam – , hogy teljesen megbolondítja a mérleg nyelvét: azok a dolgok, amiknek egyébként nagy súlya van, egyszer csak valahogy súlytalanná válnak. A szerelem tönkretesz. Csapda.

Az Altatódal főszereplője Remy, egy céltudatos, vagány csajszi, akinek megvannak a saját szabályai a szerelemhez. Az első szabálya rögtön az, hogy a szerelem nem létezik. Az édesapja, akit soha nem látott, zenész volt és egyetlen híres dala az Altatódal, amit Remy születésekor írt. Az édesanyja pedig egy Danielle Steel kaliberű írónő, akinek a regényei egzotikus helyszíneken játszódnak, egzotikus nevű főszereplőkkel, akik csupa egzotikus dolgot csinálnak miközben szenvednek a szerelem miatt. Remy anyukája is hasonlóképpen él, kedvenc időtöltése a férjhezmenés és Remyhez képest álomvilágban él, ő még hisz a szerelemben. Az Altatódal cselekménye Remy utolsó egyetem előtti nyarán játszódik, amikor az anyja újabb esküvőjét szervezi és megismerkedik Dexterrel, a különc, bolondos, kicsit szerencsétlen zenészfiúval, akinek a bandája a városba érkezik szerencsét próbálni.

Remy karaktere merőben eltér a megszokott Dessen főszereplőkétől, akik mindig átlagos, kedves lányok valamilyen traumával a hátuk mögött. Ebben az esetben nem Remyvel történnek az emberek, ő történik az emberekkel. A regény elején megtudhatjuk, hogy bár már megváltozott, de régebben falta a pasikat, cigizett és keményen ivott. Ő nem az a jókislány típus, akiket eddig megismerhettünk Dessen könyveiből. Dobja a pasikat mielőtt a kapcsolat komollyá válhatna és az új életére koncentrál,  ami a szeptemberben kezdődik a Stratfordon. 

Amikor először olvastam az Altatódalt egyenesen rajongtam Remyért, most pedig a történet elején annyira idegesített a karaktere, hogy kivágtam volna az ablakon a könyvet, körülbelül úgy, mint Bradley Cooper a Napos oldalban. Az a személyiség, akit akkor még istenítettem, amiért mer egy kicsit élni, hihetetlen taszítóvá vált számomra, mert magamra ismertem benne. És amikor rájöttem, hogy egy könyvnek erről (is) kell szólnia, akkor lenyugodtam és folytattam tovább az olvasást.

Dessen karakterformálásban még mindig etalon nálam, mert átlagos, hétköznapi szereplőkből képes érdekes, szerethetőeket alkotni. És minden szereplő különbözik egymástól, nem hajaz egy előző könyvbéli társára. A fiú főszereplőkkel pedig különösen jól bánik az írónő. Olyan karaktereket alkot, akik nem Edward Cullen-ek vagy Christian Grey-ek, hanem akik a való életben is létezhetnének. A Figyelj rám!-ból Owen örök szerelmem lesz és Dextert is csak imádni lehet.

De az Altatódal sem csak szerelmi szálból áll. Amit utánozhatatlan ebben a regényben az Remy és három barátnőjének a barátsága. Az, hogy mennyire különböznek, mégis bármit megtennének a másikért. Már ezért is érdemes elolvasni a könyvet. 

Tudtam, hogy nincs garancia. Nincs rá mód, hogy előre tudjuk, mit hoz a jövő a számomra, az ő számára, vagy bárki más számára. Vannak dolgok, amik nem tartanak örökké, de vannak, amik igen. Mint egy jó dal, egy jó könyv vagy egy jó emlék, amit magaddal vihetsz, és kicsomagolhatsz a legsötétebb napjaidban, lesimítva a gyűrött széleit, közelről fürkészve, és remélve, hogy még mindig felismered azt a személyt, akit ott látsz. 

Az biztos, hogy nekem most sokkal többet adott, mint első olvasásra, Szerelem, barátság, család, egyetem. Minden benne van, ami jelenleg foglalkoztat és a legtöbb mindig is foglalkoztatni fog. Plusz rengeteg finomság, amiért megéri Sarah Dessen regényeket olvasni. 

Őszi diós süti liszt nélkül, szilvás-joghurtos öntettel

Rég volt már sütis poszt a blogon, pedig én az az ember vagyok, aki ha hétvégenként nem süt valamit, akkor utána a következő héten rosszul érzi magát. Nálam a sütés egyfajta feszültséglevezetés, nem csak azért csinálom, mert valami édességet kívánok. A sütés olyan, mint egy doboz nyugtató, a sütés önkifejezés. Sütni jóóóó! Már csak a főzést is ebbe a státuszba kellene helyezni és akkor álomfeleség leszek. :D

Tegnap egy hiperegyszerű, lisztmentes, egészséges sütit készítettem. Az eredeti receptet ITT találjátok. Mivel mi eritritet nem tartunk itthon, így helyette nyírfacukrot használtam, de nyugodtan használhattok sima cukrot is. És valamilyen hihetetlen módon málna sem volt itthon, így helyette egy fahéjas-mézes-szilvás öntetet készítettem. Szerintem isteni lett ezzel is és így legalább  kicsit ősziesebb ízvilágú.

Hozzávalók

16 dkg darált dió

16 dkg zabpehely

6 ek nyírfacukor (xilit)

1 tojás

2 ek natúr joghurt

1 dl tej

1 csipet só

fél csomag sütőpor

1 kk fahéj

Az öntethez

1 kis pohár natúr joghurt

4 db szilva

fahéj és méz ízlés szerint

A sütihez előbb összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáadjuk a többi a hozzávalót is. Jól elkeverjük az így kapott masszát. Egy formát vagy tepsit sütőpapírral kibélelünk, beletöltjük a masszát és 180 fokon kb. 20 perc alatt készre sütjük. Én 3 kisebb formában sütöttem, ahogy a képen is látszik.

Az öntethez a szilvát kis darabokra vágjuk, hozzáadjuk a joghurthoz, ízlés szerint rakunk bele fahéjat és mézet. A sütihez kínáljuk.

Így liszt nélkül nem kelt akkora bűntudatot az emberben, de mégis nagyon finom. Én nem most készítettem ezt a sütit utoljára. :) 

Új polclakók - 2014 október

Gondoltam én is csatlakozom a hónap végén számvetést tartók népes táborába és mostantól mindig megszemlélem az új könyveket a polcomon. Ami sokszor valóban játék vagy inkább hitetlenkedés a hatalmas számokkal, az most nálam csodálkozás volt a számok, vagyis a könyvek hiánya miatt. (Ez persze nem valódi hiány, mert az új könyveket már a nappaliban tárolom egy szekrény tetején, a szobámban elfogyott a hely.) Októberben két könyvet vettem, akárhogy is számolom összesen nem több mint 100 forintért. A szépségeket, amelyekről lentebb írok egy kicsit bővebben, a szolnoki könyvtárból fogadtam örökbe, ahol most már rendszeresen lehet venni fillérekért kiselejtezett (jajj de csúnya ez a szó) könyveket. Szóval ebből a szempontból hiperbüszke vagyok magamra. Igyekszem ezt tartani novemberben is, bár már van egy előjegyzésem az új Sarah Dessen könyvre, de azon kívül könyvstop van, hogy aztán jöhessen a december... :D

Az egyik könyv, amit vettem Borisz Pilnyak Meztelen év című regényféléje. Tolsztojtól kezdve (vagy lehet már kicsit Puskintól) és most már Bulgakovon túl nagyon szimpatizálok az orosz irodalommal vagy magával a történelemmel, ottani élettel, témákkal, így ennek a könyvnek velem kellett jönnie. 1979-es kiadás, az író legismertebb műve, de a Molyon eddig csak egy csillagozása van. Remélem én leszek a második. És hogy miről szól? 

Fülszöveg: Borisz Pilnyak legismertebb műve, a Meztelen év oroszul először 1921-ben jelent meg. Azóta újra és újra kiadják a világ különböző nyelvein és tájain, s újraolvasva kutatják Pilnyak írásművészetének titkait, elismerik, vagy több-kevesebb tárgyilagossággal éppen vitatják e különös felépítésű regény értékeit. 

A Meztelen év freskója: négy egymás követő évszak; Ordinyin város és környéke; kupecek, katonák, művészek, papok, hercegek, parasztok, monarchisták, bolsevikok – a forradalom hétköznapjai. A Meztelen év témája Pilnyak szavaival: „Oroszország. Forradalom. Hóvihar.” 

A másik könyv pedig Szinnyei Júlia családregénye a Hosszú fiatalság. 1970-es kiadás, olyan igazi könyv illata van. Belepillantva úgy éreztem Fábián Janka elődjét olvasom, Janka könyveit pedig a maguk nemében szeretem nagyon. 

A többiek új polclakói: 

Amadea Bookwormgirl  Katacita Nita Pupilla Tekla Theodora Zakkant

Alan Bradley: De mi került a pitébe?

"Ahogy ott ácsorogtam a Tehénsoron, az jutott eszembe, hogy a mennyország olyan hely lehet, ahol a hét hét napján, a nap huszonnégy órájában nyitva áll a könyvtár."

Azt hiszem ezzel a mondattal Alan Bradley megfogalmazta sokunk álmát, és ha a könyvtárból ilyen könyveket lehet kölcsönözni, mint az első könyve, a De mi került a pitébe?, akkor még inkább egyetértek.

Olvastam már itt-ott a könyvről, de akkor fogott meg igazán, amikor szembejött velem a könyvtárban. Szuperül néz ki, mint ahogy általában a Maximos könyvek, a fülszöveg alapján pedig rájöttem, hogy én ilyen típusú regényt még egyáltalán nem olvastam, és az is régen volt már, amikor egy 11 éves kislány volt a főszereplője egy általam olvasott könyvnek. 

A De mi került a pitébe? a Flavia de Luce rejtélyei sorozat első kötete. A főszereplő pedig a már előbb említett kislány, Flavia, aki Angliában, egy régi kastélyban él édesapjával és két nővérével. A lányok édesanyja, Harriet 10 éve halott, amit az édesapjuk még mindig nem dolgozott fel teljesen, inkább a bélyeggyűjteményébe menekül. A nővérek pedig örökös harcban állnak egymással, mint úgy általában a testvérek, különösen ha lányok. Flavia legkisebbként sokszor különösen egyedül érzi magát, a két nővére összefog ellene, az édesapja nem törődik vele eléggé, így legnagyobb szenvedélye a kémia és a legjobb kapcsolatban talán a család kertészével Doggerrel van. Kicsit koravén, tudálékos lány, de a körülmények tették ilyenné, szóval borzasztóan szerethető is.

Ebbe a díszletbe érkezik egy napon egy döglött sárszalonka, amelynek a csőrére egy Fekete Penny bélyeg van szúrva, aztán a következő éjszaka Flavia egy ismeretlen, haldokló férfit talál a kertben, a házvezetőnő túrós pitéjéből pedig eltűnik egy szelet. Ekkor merül fel a kérdés, De mi került a pitébe? Flavia pedig a rendőrség mellett saját maga is nyomozásba kezd, ami nem csak számára hatalmas kaland, hanem nekünk olvasóknak is.

"Óvatosan kortyolgatta a teát, fújogatta, hogy hűljön. Miközben itta a vöröslő folyadékot, eszembe jutott, hogy az angolokat sokkal inkább a tea kormányozza, mint a Buckingham-palota vagy Őfelsége kormánya. A lelkünkön kívül a tea az egyedüli dolog, ami az emberszabású majmoktól megkülönböztet – legalábbis így mondta apának a plébános, apa Feelynek, Feely Daffynak és Daffy nekem."

Régóta olvastam ilyen édes-aranyos könyvet, mint ez.

Flavia-t nagyon megszerettem elképesztő személyisége miatt, amiben hatalmas kettősség, hogy egyszer még hitetlenkedsz, amiért 11 évesen mennyi mindent tud, néhány beszólása miatt pedig jóízűen mosolyogsz, mert rájössz mennyire gyerek még. Tökéletes főszereplő, ahogyan a többi szereplőt is nagyon jól megalkotta az író. Nem mondanám, hogy nem hétköznapiak, de a hétköznapiságukba annyi irónia és humor vegyül, hogy nem válnak unalmas karakterekké. Személyes kedvencem Daphne, Flavia kisebbik nővére, aki a regény 99 százalékában olvas, mégis úgy éreztem végig, hogy mindig ott van és részese az eseményeknek.

A korszak és a helyszín is közel áll a szívemhez. 1950, a II. világháború utáni tipikus angliai táj, Buckshaw a de Luce-ok birtoka és Bishop's Lacey a közelben lévő hangulatos kis falu, ahol ugyanaz a néni az édességboltos és a postamesternő is. Ezek mellett megjelenik több környékbeli helyszín, melyek között Flavia eszeveszetten száguld biciklijével Gladys-szel. A cukiságfaktorom már akkor kiakadt, amikor ezt a különleges elnevezést olvastam.

De a szereplők meg a helyszín mellett a legfontosabb dologról, a bűntényről még nem esett szó. A sárszalonkával és túrós pitével kezdve bugyutának tűnhet, és aki nem rajong túlzottan a bélyegekért, annak valamilyen szinten az is marad a könyv végére is, de rengeteg történelmi alapja van. Én magam sem a szörnyen izgalmas krimibeillő szál miatt rajongok ennyire ezért a történetért, de szerintem rengeteg háttérmunka kellett hozzá.

És itt jön képbe az író, aki egy olyan humoros, szórakoztató, de alapos regényt írt, hogy le a kalappal. Számomra elképesztő, hogy tudott így belehelyezkedni Flavia szemszögébe, aki szerintem az utóbbi idők egyik kedvenc karakterévé nőtte ki magát nálam.

"Eszembe jutott egy jótestvéri tanács. Feely adta egyszer Daffynak és nekem: 

„Ha bármikor utadat állja egy férfi, rúgj a legnemesebb testrészébe, aztán rohanj, mint a szélvész.” 
Hasznos tanácsnak tűnt, az egyetlen problémát az okozta, hogy nem is sejtettem, hol található egy férfi legnemesebb testrésze."

Nem voltam eddig túl jó véleménnyel a Dream válogatás könyvei iránt, de most azt hiszem megtört a jég. A De mi került a pitébe? egy kedvenc lett, és várom a második részt!

Miket olvastam mostanában? - Új olvasások az újraolvasások között

Borzasztóan el vagyok maradva az "egykönyves" posztokkal, és ahogy egyre húzom-halasztom őket, úgy egyre kevesebb gondolat marad meg bennem. A történetek hangulatát pedig még nem tanultam meg pazarul átadni, de persze rajta vagyok az ügyön. Így most egybe sűrítek minden olvasmányt, amit az előző, újraolvasós posztban megemlítettek mellett olvastam. Elöljáróban elárulom, hogy az utóbbi időben ritkán fogtam mellé.

Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai 

Ezen regény esetében hatványozottan igaz, hogy ne ítéld meg a könyvet a borítója alapján, ami egyébként ebben az esetben gyönyörű. Pont ezért félve kezdtem el olvasni, mert előtte igencsak belemerültem a depis a könyvekbe és nem akartam egy csili-vili történettel folytatni a sort. Nos, a Mesés ruhák kalandjaiban annyi csupán a csillogás, hogy egy vintage bolt játszik benne nagy szerepet. Egyébként arról szól, hogyan tudja elfogadni a főszereplő, Phoebe a múltban elkövetett hibákat egy idős néni, Thérése szintén tragikus történetének segítségével. Az írónőnek nagyon kellemes stílusa van és velem olvastatta magát a könyv. Limonádénak limonádé, de egy komoly, nem elcsépelt problémával a középpontban.

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Nem lesz új a kijelentés, de végre egy közszereplő, aki tud írni. Nem olvastam Kriszta írásait és a műsorát sem néztem, hanem valamilyen posztja kapcsán elkezdtem őt követni facebook-on és ott egyre szimpatikusabbá vált számomra. Így jutottam el odáig, hogy a könyvét is el akartam olvasni. Talán két nap volt, de legfeljebb három, ameddig "kitartott" a Jöttem, hadd lássalak, (A hozzám hasonlóan fiataloknak és tudatlanoknak mondom, hogy a cím egy Omega dal egyik sora, ami a regényből is kiderül.) Kriszta az édesanyja történetét írta meg fiatalkorától a halálos ágyáig, E/1.-ben, sokszor hihetetlenül szívszorítóvá téve így a regényt. Szerintem nagyon hiteles, nagyon megrázó és nagyon magyar. Érdekes, vagy éppen nagyon is érthető, hogy Grecsó Krisztián írt a regényre ajánlást. Két különböző stílust képviselnek, de a céljuk azt hiszem ugyanaz. Ezek után említenem sem kell, hogy Kriszta új könyve, a Húszezer éjszaka, az első számú a karácsonyi kívánságlistámon.

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Ha minden könyvhöz hangulatot társítunk, akkor ebben a posztban most értünk a mélypontra. A Berlini nyárfák egy Norvégiában játszódó trilógia első része, szerintem abszolút beleesik a családregény kategóriába. A Neshov farmon játszódik a történet, ahol a szülők és a legidősebb fiuk Tor él. A regény elején az édesanya, Anna megbetegszik és erre az eseményre hazatér másik két fia Margido és Erlend is. A családtagok között, mondom sem kell hatalmas ellentétek húzódnak, de az anyjuk betegsége újra összeköti őket és fény derül egy hatalmas titokra, ami mindent megváltoztat. Anna B. Ragde, egy Norvégiában nagyon híres, nálunk kevésbé ismert írónő. Azt hiszem hozta azt a stílust és hangulatot, amit egy északi országban játszódó regénytől várunk. Nagyon egyszerű, komoly, sötét és nyers. Ja és a végén áhítozol a folytatásért, csak ugye nincs annyi idő az egész világon...

Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Annyira régen el szerettem volna már olvasni ezt a könyvet, amiben a színpompás borítónak is biztosan hatalmas szerepe volt, és most mégis hatalmas űr van ennek a regénynek a helyén a szívemben. Bernadette, az építész zseni anyuka és a lánya Bee, a csodagyerek története vadszederindákkal, Antarktisszal, bölcsességfog kihúzással, pszichiáterrel, FBI-al, ja meg ugye az eltűnéssel. Számomra sok(k) volt, nevetségesen sok. Szürreális, hihetetlen, mintha maga az írónő sem vette volna komolyan a dolgot. Lehet az a baj, hogy én meg igen, de nem ezt vártam ettől a regénytől. A különböző e-mailek meg jelentések pedig különösen idegesítettek. Szóval ez egy erős nem volt, a sok jó választás között.

Az újraolvasások hónapja

Számomra a regényekből elsősorban soha nem a cselekmény és a karakterek maradnak meg, hanem a hangulat. Ha visszagondolok egy regényre mindig megrohannak azok az érzések, amelyek a történet olvasása közben értek. A kedvenceimnek mondom azokat könyveket, amelyek hangulat-emléke különösen közel áll hozzám. Az ilyen könyveket imádom újra és újra elolvasni, de olyan is előfordul, hogy egy kevésbé szeretett regényt is újraolvasok, mert az a hangulat, amit hozzákapcsolok illik a lelkiállapotomhoz, és mint néha írogató író ihletet ad a saját munkáimhoz.

Így történhetett, hogy a szeptemberi olvasásaim fele újraolvasás volt. Elolvastam harmadjára is Zakály Viktóriától a Szívritmuszavart és idén másodjára a folytatását is, a Hanna öröket. Csupán negyedjére vettem kezembe az Egy különc srác feljegyzéseit és másodjára Sarah Dessentől  az Egy felejthetetlen évet, valamint szintén negyedjére a legeslegjobb és a személyes legnagyobb kedvenc könyvemet a Figyelj rám!-ot.

Persze kialakult már egy hagyomány nálam, hogy bizonyos könyveket minden évben elolvasok, ilyen például a Büszkeség és balítélet, a Dorian Gray arcképe vagy az Ízek, imák, szerelmek, de a szeptember rendhagyó volt abból a szempontból, hogy egymás után csak újraolvastam meg újraújraújraolvastam. Emellett a legolvasósabb hónap címét is elnyerte, mert nagyon termékenyen 12 könyv elolvasásra került a múlt a hónapban. Ezek közül háromról tervezek posztot, de a blogolásban nem vagyok annyira aktív, mint az olvasásban, szóval nem ígérek semmit.

A legjobb időnk van a teázós/kávézós takaróba burkolózós olvasáshoz, élvezzétek ki! Én ennél már csak a téli, karácsony körüli időszakot szeretem jobban. :)

az összes kép a weheartit-ről

Megemlékezés a nagy nyári Harry Potter maratonról

Ahogy azt néhány poszttal előbb leírtam, nekem is voltak nyári könyves fogadalmaim, szám szerint azt hiszem három. Sajnos tapasztalom, hogy bármilyen fogadalmat nehezen tartok be, főleg, ha egyszerre több is van. De ha elnéző vagyok magammal amiatt a két hét késés miatt, akkor büszkén jelenthetem, hogy a nyári Harry Potter maratont sikeresen teljesítettem, újra elolvastam mind a 7 könyvet. Én is hatalmas rajongója vagyok a könyveknek és a filmeknek egyaránt, szóval ahelyett hogy írnék egy ömlengős valamit arról, hogy az egész élet benne van és a karakterek és Rowling és satöbbi, inkább itt van egy hosszabb terjedelmű :") teszt a varázslók világáról. (Attól tartok ebben a formában is ömlengős lesz a dolog...)

Kedvenc könyv: Nem annyira egyértelműen, mert a Tűz serlege is versenyben volt, de a kedvenc részem a Félvér herceg. Szerintem kicsit azért is, mert ezt a könyvet olvastam legelőször a sorozatból (addig csak a filmeket láttam), másrészt imádom a hangulatát, a Tom Denem életét bemutató részeket, azt, hogy itt bontakoznak ki igazán a szerelmek és a vége iszonyúan szomorú, de igazán megcsinálja a kedvet az utolsó részhez.

Legkevésbé kedvelt könyv: Számomra ez a rész a Főnix rendje, mert szerintem sok helyen vontatott, ott van benne az egyik legellenszenvesebb karakter Umbridge és az egyik kedvenc szereplőm meghal benne. Sirius imádlak!

Kedvenc karakter: Aki jól ismer az tudja, hogy sok szereplőt nagyon szeretek, mert tényleg nem lehet őket nem szeretni, de a legnagyobb kedvencem a drága Ronald Weasley. Azért szeretem őt, mert a tökéletesnek beállított Harry mellett ő mindig annyira emberi. Féltékeny, nagyravágyó, sokszor kicsit gyáva is, de ugyanakkor mégis nagyon jó ember és ő is ugyanúgy tud szeretni. Drága Ron téged is imádlak!

Kedvenc negatív karakter (az istenért nem jutott eszembe megfelelő szó a villain-re): Ezt a szép posztot megosztottan Piton és Draco kapják, mert annyira, de annyira lehetett őket utálni, amikor arról volt szó, de a végére mégis megmaradtak embernek.

Legszomorúbb pillanat: Sirius halála, Dumbledore halál és temetése, de ha könnyekben mérjük, akkor sok ilyen pillanat van még.

Kedvenc professzor: McGalagonyra esett a választásom, mert igazi "erős nő" karakter, vannak jó beszólásai, de a védelmező anya szerepét is megtestesíti kicsit. És aki a második részben sokszor megnevettetett az Lockhart volt. Ha lenne olyan kérdés, hogy a ki a kedvenc ripacsod, akkor őt választanám. :D

Legkevésbé kedvelt professzor: Ez csakis Umbridge lehet.

Kedvenc tantárgy: Szeretek sütni, főzni, kotyvasztani, szóval egyértelműen a  bájitaltan. 

Legkevésbé kedvelt tantárgy: A könyvekben annyira unalmasnak van megbélyegezve, hogy ez csakis a mágiatörténet lehet. Még a jóslástan is eszembe jutott, de attól tartok én azt élvezném. :D

Kedvenc bolt az Abszol úton: Czikornyai és Patza természetesen. 

A leggyönyörűbb karakter: Harry anyukája, Lily.

Az az elhunyt szereplő, aki a legjobban hiányzik: Sirius.

Kedvenc könyvborító: Nem tudok ilyet mondani, mert nekem se az itthoni, se a külföldi kiadások borítói nem tetszenek túlzottan.

Kedvenc Trimágus Tusa feladat: A második feladat, a sellős-megmentős a tóban.

Sorold be a házakat a kedvenceddel kezdve: Griffendén, Hollóhát, Hugrabug, Mardekár.

Kedvenc animágus: Sirius, senki más nem lehet.

Kedvenc főbenjáró átok: Na ilyen se lesz.

Kedvenc horcrux: A napló.

A kedvenced a Halál Ereklyéi közül: A köpeny.

A legviccesebb pillanat: Mindegyik amiben Lockhart szerepel, Ron és Hermione beszólogatásai egymásnak.

A legérzelmesebb pillanat: A második részben Sirius felajánlja, hogy Harry lakhatna nála. Harry vallomása Dumbledore-nak Ronék fészerében, a Félvér herceg elején. Hermione Ront átölelve sír Dumbledore temetésén. Meg még sok van, de ezek nagyon "megmaradtak".

Amilyen poszton játszani szeretnél a kviddicsben: Őszintén szólva engem kevés dolog nem érdekel a HP világából, de az egyik az a kviddics (kivéve, ha Viktor Krumról van szó). Fogóként túl nagy lenne  a felelősség, szóval az biztos hogy nem. Legyen mondjuk az örzőség. :D

Kedvenc patrónus: Harry szarvasa, mert ugye nem hiába szarvas.

Szerinted milyen patrónusod lenne: Lobbanékony természetem miatt azt mondanám, hogy oroszlán vagy tigris. 

Kedvenc Dursley: Vernon bácsi, mert rajta is nagyokat lehet nevetni, a precíz leírásoknak köszönhetően.

Kedvenc mágikus képesség: Az animágia is nagyon szuper dolog, de a metamorfmágiát imádnám, nekem is mindig más színű hajam lenne.

Kedvenc halálfaló: Bellatrix, mert utánozhatatlan stílusa van.

Kedvenc varázsige: Vingardium Leviosa.