Abban az időszakban vagyok, amikor Boris Vian csodálatos zagyvasága is sok nekem a Tajtékos napokban és csak az igazán habkönnyű olvasmányokhoz van kapacitásom. Mondanom sem kell, a rengeteg jó értékelés, csillagozás miatt már régóta el szerettem volna olvasni Annának meg a francia csókának a történetét, szóval a nagy olvasási válságom közepette gondoltam jöjjön a hab!. Csak sajnos került bele némi tojássárgája is, így nem lett az igazi.
Anna Oliphant egy 17 éves amerikai lány, aki rajong a filmekért na meg a kisöccséért és stílszerűen egy moziban keresi meg a zsebpénzét. Az már csak mellékes, hogy szerelmes az egyik munkatársába. Anna éli az átlagos középiskolás lányok életét, ameddig a Nicholas Sparks-ra hajazó író apja úgy nem gondolja, hogy az utolsó gimis évét töltse Párizsban, egy kifejezetten amerikai diákoknak fenntartott magániskolában. A változás hatalmas és ijesztő Annának, hiszen elégedett volt addigi életével és az idegen nyelvek sem állnak hozzá túl közel. Ám amikor megismerkedik leendő barátaival, közöttük Étienne St. Clair-rel az új iskolában, már nem is tűnik olyan szörnyűnek az elkövetkezendő egy év.
Ha elolvassa az ember a könyv fülszövegét, vagy az én személyes kis szösszenetemet rájöhet, hogy ez a könyv annyira átlagos, mint amilyen Anna élete volt Amerikában. Állítólag jó marketing fogás elszakadni a vámpíroktól, vérfarkasoktól és társaiktól, de ez a lényegen még nem változtat. A lány beleszeret a fiúba, de azt gondolja nincs nála esélye, pedig közben a fiú is ugyanígy érez és elindul az évődés hosszú-hosszú oldalakon át, ameddig rá nem döbbennek, hogy igazán le lehetett volna rövidíteni a szenvedős időszakot. Persze az élet sem ilyen, de azért sokszor jobban meg van írva.
Minden történetből ezt kapjuk legyen az fantasy vagy young adult, ezek a regények csak akkor tudnak kitűnni, ha van bennük valami plusz, én az Anna és francia csókban nem találtam.
Olvasás közben meg-meg álltam pár mondatonként és azon gondolkoztam, hogy most a fordító nem végezte rendesen a dolgát vagy az írónak van ilyen gyermekded, szájbarágós, nem valami gazdag szókinccsel rendelkező stílusa. Nálam már itt elment a dolog...
Őszintén szólva nem tudom, hogy lehet ez a könyv majd' 400 oldal, miközben semmit sem írt le részletesen, se a szereplőket, se a helyszíneket, pedig hát Párizs azért Párizs. Nagyon tetszett Anna filmek iránti rajongása, de igazából annyit tudtunk meg róla, hogy van egy filmes blogja és hogy miután ráeszmélt a franciák filmimádatára utána folyamatosan moziba járt. Anna este megint moziba ment. Anna minden este tanulás után moziba ment. Köszönjük ezeket a lényeges információkat!
És amiért még nagyon haragszom az írónőre, hogy szerintem nagyon megkönnyítette Anna dolgát, hiszen már az első napon barátot szerzett és hipergyorsan bekerült egy baráti körbe. A való életben azért ez nem így megy. Ami miatt kitűnhetett volna ez a könyv, de nem tette, az a barátságok kialakulásának a megfestése. Valamiért ez csak nagyon keveseknek megy, pedig sokszor egy barátság többet ér, mint a szerelem és nem úgy alakul ki, hogy Szia! Leszünk barátok? Igen, persze, leszünk! .
Számomra az Anna és a francia csók megmaradt a középkategóriás könyveknél, pozitív érzelmeket ritkán váltott ki belőlem, Étienne nem ejtette rabul a szívemet és a történet végén rezignáltan vettem tudomásul, hogy... Párizs pedig csodás város, kár, hogy nem esett róla többet szó...
Értékelés: 2,5/5
