Markus Zusak: A könyvtolvaj

Hát igen, komisz vagyok. Elrontom a végét nemcsak az egész könyvnek, hanem ennek a résznek is. Előre elmondtam nektek két eseményt, mert nem nagyon érdekel, hogy izgalmasan meséljek. Unom a rejtélyeket. Fárasztanak. Tudom, hogy mi fog történni, így hát ti is tudjátok. Az odáig vezető machinációk azok, amik kétségbe tudnak ejteni, amik zavarba ejtenek és megdöbbentenek. Azok érdekelnek.

Mondja nekünk Halál pajtás, A könyvtolvaj elbeszélője, közel a történet felénél. De már előtte is incselkedik velünk, elárulja kik halnak meg, kik maradnak életben és minden fontos eseményt előrevetít. Én nem haragszom rá érte, hiszen Ő az, akinek ehhez a legnagyobb joga van, hiszen háromszor találkozott Liesellel és ő olvasta a történetet, mindent tud, mindent megtehet és meg is teszi. Pazarul.

A könyvtolvajt még 2010 karácsonyára kértem és kaptam, pár hónapon belül el is olvastam és a kedvencemmé vált azon nyomban. Idén pedig a könyvből készült film megjelenése előtt megjött a kedvem, hogy újraolvassam. Három év alatt  sokat változik az ember, különösen ha arra gondolunk, hogy 15 évesen olvastam először Liesel történetét, így most már érettebben még jobban átéreztem és ha lehet még fokozni, akkor még nagyobb kedvencemmé vált. 

Mindig az a mérvadóbb és számomra szórakoztatóbb történelmi témájú regény, ami az átlagemberek életét mutatja be. Hiszen ha belegondolunk mindig ők voltak többen, mindig ők voltak a legnehezebb helyzetben, örökös várakozásban, hogy legyen már valami változás, vagy éppen maradjon miden a régi, megszokott kerékvágásban.

Liesel is azt szerette volna, ha az édesanyjával és az öccsével maradhat a II. világháború idején, de az öccsét a Berlinbe tartó vonatúton elvesztette és egy házaspárhoz, Rosa és Hans Hubermannhoz került. "Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek." - ahogy a fülszövegben is áll. Egy olyan kislányé, aki könyveket lop és aki megérintette a Halált.

A történetet tehát a Halál elbeszélésében olvashatjuk, aki Liesel öccsének a halálakor figyelt fel Liesel-re és utána többször is találkozott vele Liesel életének bizonyos szakaszaiban. A Halál, azonban a mindenttudó elbeszélő magatartásának egy kicsit szokatlan módját választotta, mindent elárult előre, aztán fejtette csak ki a történetet. Egyéntől függ, hogy ez kinek tetszik, nekem nem volt vele problémám, mert engem is a "machinációk" érdekeltek, azok a történések, amelyek aztán elvezettek a végkifejletthez.

És ez a különleges elbeszélő nagyon jól végezte dolgát, szimpatikus volt a háborúellenes hozzáállása illetve, hogy sokszor színeken keresztül írta le az embereket, az időjárást stb.

Ez a cselekmény részletességére törekvés nekem teljesen átjött. Sokszor úgy olvastam a könyvet, mintha egy átlagos történet lenne egy átlagos időszakban, hiszen a bombáktól való félelem mellett ugyanúgy a legtisztább, de mégis a leghétköznapibb érzések kaptak helyet, mint Rudy és Liesel gyerekkori szerelme vagy Max, a zsidó bokszoló és Liesel szétszakíthatatlan barátsága. 

Címéhez hűen pedig, sokat van szó a regényben  könyvekről, amelyeknek Liesel a rabjává válik, szinte sóvárog utánuk. Szeretem, amikor valaki rá akar világítani, hogy a könyveknek, a történeteknek, a szónak milyen nagy hatalma van, és az író erre törekedett. Egy kicsit meseszerű, enyhén misztikus történetben mutatta be a háborúk legnagyobb hőseit és azt, hogy bárhonnan is induljunk, bárhová is jussunk, a vége mindig ugyanaz. Az utat kell kitölteni, megfelelően, sok-sok szeretettel.

Nagyon egyszerű nyelvezetű, meglepően olvasmányos regény, szívbemarkoló, tele szerethető karakterekkel. 

Kérlek benneteket, higgyetek nekem, amikor azt mondom, hogy minden egyes lelket úgy vettem a karomba azon a napon, mint egy újszülöttet. Még meg is csókoltam néhány elgyötört, mérgezett arcot. Hallgattam utolsó elhaló sikolyaikat. A francia szavaikat. Láttam szerelemlátomásaikat, és megszabadítottam őket a félelemtől. 

Értékelés: *5/5



Ti láttátok már a filmet? És ha igen, hogy tetszett?
Őszintén szólva én a trailerből érzem, hogy a könyv hangulatát nem kapták. el. Persze azért meg fogom nézni, csak vannak baljós előérzeteim...