Van amikor úgy érzem, egy kicsit meg kell halnom. Ilyenkor kezembe veszek egy könyvet, amiről azt gondolom majd segít nekem ebben. Grecsó Krisztián könyve segített, és azért sem fogom soha elfelejteni ezt a regényt, mert egy csöppnyi változást is hozott az életembe.
A Megyek utánad az egyre népszerűbb kortárs író, Grecsó Krisztián új regénye, főszerepben Daruval, egy különösen érzékeny fiúval, akinek gyerekkorától követhetjük életét, a szerelmein keresztül leírva. Minden fejezet egy-egy lányról kapta a nevét, mindegyik egy-egy visszaemlékezés azokra az emberekre és dolgokra, amelyek Darut Daruvá tették vagy éppen segítettek, hogy elhagyja becenevét és egy új emberré váljon.
Engem már az első oldalaktól kezdve megfogott a történet édesbús hangulata, pont azt adta, amire azokban a napokban szükségem volt.
A regény abban a korban kezdődik, amikor egy fiú észreveszi, hogy a lányok mennyire különbözőek, és ahogy a történet halad előre, arra is rájön, hogy mennyire bonyolultak, összetettek is a nők. Lili, Eszter, Petra és még sorolhatnám tovább a neveket, mind-mind egy külön történet, hiszen minden embernek megvan a maga története. De a regény a girhes, szöszi Daruról szól, aki zenész szeretne lenni, illetve arról, hogy mennyire a kapcsolataink határoznak meg minket, na meg, hogy mennyire határozzuk meg mi magunk a kapcsolatainkat. Ez pedig vegyítve van egy olyan életérzés bemutatásával, ami vetekszik egy csomó külföldi regény hasonló "küldetésével".
Csak nekem ez jobban tetszett, mert ez ízig-vérig magyar. (Alföld, Körös-torok, bunkerépítés, az özvegy nénik dobálása a meggyfáról és folytatás a regényben.) A Megyek utánad cselekménye szinte véget ér az én születésem évében, de rengeteg hasonló jó és néhány rossz emlék is megidéződött bennem a könyv olvasása közben. Emellett nem egyszer ismertem magamra több női szereplőben is, ugyanakkor mégis Daru volt az, akihez a legközelebb éreztem magam. Ő egy vívódó, töprengő figura, aki észreveszi az élet dolgait, nem csak úgy elsiklik felettük. Közben dönt, hibázik, szerelmes és szenvedélyes, és hajlamos rá, hogy azt higgye, a múltunk határoz meg minket.
Talán ez az, amit megtanultam ebből a regényből, hogy a legtöbb amink van, az a jelen. Ezalatt megismerkedtem Grecsó Krisztián elképesztő stílusával, ami sokszor sokkoló és szívbemarkoló, na meg rohadt hiteles is egyben.
Csak nekem ez jobban tetszett, mert ez ízig-vérig magyar. (Alföld, Körös-torok, bunkerépítés, az özvegy nénik dobálása a meggyfáról és folytatás a regényben.) A Megyek utánad cselekménye szinte véget ér az én születésem évében, de rengeteg hasonló jó és néhány rossz emlék is megidéződött bennem a könyv olvasása közben. Emellett nem egyszer ismertem magamra több női szereplőben is, ugyanakkor mégis Daru volt az, akihez a legközelebb éreztem magam. Ő egy vívódó, töprengő figura, aki észreveszi az élet dolgait, nem csak úgy elsiklik felettük. Közben dönt, hibázik, szerelmes és szenvedélyes, és hajlamos rá, hogy azt higgye, a múltunk határoz meg minket.
Talán ez az, amit megtanultam ebből a regényből, hogy a legtöbb amink van, az a jelen. Ezalatt megismerkedtem Grecsó Krisztián elképesztő stílusával, ami sokszor sokkoló és szívbemarkoló, na meg rohadt hiteles is egyben.
A Megyek utánad volt az első, de nem utolsó regényem az írótól. És bár szeretem hangsúlyozni, hogy én nem hasonlítgatok össze könyveket, azért ha tetszett a Zabhegyező, az Egy különc srác feljegyzései és Jack Kerouac Útonja, akkor lehet, hogy ezt is szeretni fogjátok. Szerintem hasonló hangulatú mind.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése