Júliusi olvasmányok

Közel egy hónap telt el az utolsó posztom óta, de nem szívódtam fel teljesen, csak élvezem ezt a mozgalmas nyarat (vagy éppen nagy semmittevésben vagyok a laptop előtt). Persze olvasásra mindig jut idő, még ha idén kevesebb is. Az elmúlt hónapban is elolvastam pár regényt, most jöjjön ezekről egy összefoglalás.

A júliust várólista csökkentéssel kezdtem, még pedig egy pár éve vásárolt Coelho-t, A Zahir című regényt olvastam el. Mikor végigsöpört Magyarországon a nagy Coelho-láz, akkor én is beszereztem és elolvastam néhány könyvét (Brida, A Piedra folyó partján ültem és sírtam, illetve barátnőmnek köszönet a Veronika meg akar halni-ért). Akkor A Zahir valamiért kimaradt, de most belevágtam és nagyon sokáig szerettem is. Talán ez az író egyik legszemélyesebb műve, hiszen a főszereplő is egy író, aki eltűnt feleségét keresi, az ő Zahirját. Szóval valamelyest bepillanthatunk az író életébe, miközben Zahirként ismerjük azt, akit más lelkitársnak vagy örök szerelmem-nek nevez. Megvan a kellő misztikum és a túladagolt bölcsességek (már a Jana palackokon is!). Na meg egy szirupos összecsapott vég, ami kiverte nálam a biztosítékot. Nem volt rossz, csak úgy érzem, hogy Coelho minden regénye, így ez is túl komolyan van véve, túl van misztifikálva, miközben egy átlag témát boncolgat.

Ettől teljesen eltérő olvasmány volt Rachel Hawkins Hex Hall-ja, amit a Molyon keresztül cseréltem és szinte azon nyomban el is olvastam. Igen ez egy újabb tini fantasy boszorkányokkal, tündérekkel, alakváltókkal meg vámpírokkal, de az írónő stílusa szórakoztatóvá teszi. Ironikus, humoros és nagyon mai, amolyan "oldalfalós" regény. Vesztemre úgy néz ki lesz folytatása is.

És ha már a szórakoztatásnál tartunk, egy este elolvastam Neil Gaiman legújabb magyarul megjelent könyvét, a Szerencsére, a tejet is. Abszolút azt kaptam tőle amit vártam, amit már megszoktam. Szürreális, poénos, de szívmelengető is volt egyben. Hétköznapi hősökről szól, az apukákról, (kicsit talán maguknak az apukáknak), akik bármit megtesznek a gyerekeikért. Az illusztráció szintén óriási, hatalmas taps érte Skottie Youngnak.

Az évem egyik legmasszívabb (600 oldal) és legtartalmasabb regényét is a múlt hónapban olvastam, szintén a várólista csökkentés apropójából. Még két éve kaptam karácsonyra Alice Hoffmantól a Galambok őrizőit és bevallom, azért nem olvastam el eddig, mert a témája miatt túl száraznak gondoltam. Szerencsére tévednem kellett. A Galambok őrizői tulajdonképpen erős nőkről szól abban a korban, amikor a nőknek még nem voltak jogaik. A regény egy ma már izraeli várrom, Masada legendáját meséli el."Az időszámításunk szerinti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. Az ókori történész, Josephus Flavius szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Masadába." Engem is elvarázsolt Masada, illetve a főszereplők története. Hihetetlenül pontosnak, hitelesnek éreztem, és a hosszú regények velejárójaként meg persze az írónő tehetsége miatt a szereplők szinte kiléptek elém a lapokról. Pár hét után is nehéz róla írnom. Aki maradandó olvasmányélményt keres, annak bátran ajánlom.

És igen, Anna mostanában mindig szidja a Könyvmolyképzőt, hogy mennyi egyforma, jelentéktelennek tűnő regényt kiad, de ha valami kicsit eltér az átlagtól, azt már nagyon szívesen elolvassa. Szóval az Austenland is az elolvasott KMK könyvek közé került. A PIF (Pay It Forward) molyos ajándékozós eseményen kaptam/hozta a postás. Nagyon jó választás volt, mert a filmet imádtam, így a könyvre is nagyon kíváncsi lettem. Lehet, hogy azért, mert a filmet előbb láttam, de nálam még mindig az viszi a pálmát. Poénosabb, szórakoztatóbb lett a rengeteg túlzással, amit a regényhez képest belevittek. Maga a regény kicsit szilárdabban áll a földön, másként ábrázolja a szereplőket, de az is a szívemhez nőtt. Ami Jane Austenhoz kapcsolódik az egyszerűen nem lehet rossz. Kivéve talán az Emma.

A várólista csökkentés mellett haladtam a Harry Potterekkel is, még 3 rész van hátra. Nemrég fejeztem be a Tűz serlegét, ami az egyik kedvenc részem. Filmben talán az szeretem a legjobban. (Bálozós jelenet! Ron és Hermione szál elindulása!) Úgy érzem ezt az újraolvasós "kihívást" sikerülni fog teljesíteni, ha mást nem is. Az augusztus még itt áll előttem. :)