Miket olvastam mostanában? - Új olvasások az újraolvasások között

Borzasztóan el vagyok maradva az "egykönyves" posztokkal, és ahogy egyre húzom-halasztom őket, úgy egyre kevesebb gondolat marad meg bennem. A történetek hangulatát pedig még nem tanultam meg pazarul átadni, de persze rajta vagyok az ügyön. Így most egybe sűrítek minden olvasmányt, amit az előző, újraolvasós posztban megemlítettek mellett olvastam. Elöljáróban elárulom, hogy az utóbbi időben ritkán fogtam mellé.

Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai 

Ezen regény esetében hatványozottan igaz, hogy ne ítéld meg a könyvet a borítója alapján, ami egyébként ebben az esetben gyönyörű. Pont ezért félve kezdtem el olvasni, mert előtte igencsak belemerültem a depis a könyvekbe és nem akartam egy csili-vili történettel folytatni a sort. Nos, a Mesés ruhák kalandjaiban annyi csupán a csillogás, hogy egy vintage bolt játszik benne nagy szerepet. Egyébként arról szól, hogyan tudja elfogadni a főszereplő, Phoebe a múltban elkövetett hibákat egy idős néni, Thérése szintén tragikus történetének segítségével. Az írónőnek nagyon kellemes stílusa van és velem olvastatta magát a könyv. Limonádénak limonádé, de egy komoly, nem elcsépelt problémával a középpontban.

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak

Nem lesz új a kijelentés, de végre egy közszereplő, aki tud írni. Nem olvastam Kriszta írásait és a műsorát sem néztem, hanem valamilyen posztja kapcsán elkezdtem őt követni facebook-on és ott egyre szimpatikusabbá vált számomra. Így jutottam el odáig, hogy a könyvét is el akartam olvasni. Talán két nap volt, de legfeljebb három, ameddig "kitartott" a Jöttem, hadd lássalak, (A hozzám hasonlóan fiataloknak és tudatlanoknak mondom, hogy a cím egy Omega dal egyik sora, ami a regényből is kiderül.) Kriszta az édesanyja történetét írta meg fiatalkorától a halálos ágyáig, E/1.-ben, sokszor hihetetlenül szívszorítóvá téve így a regényt. Szerintem nagyon hiteles, nagyon megrázó és nagyon magyar. Érdekes, vagy éppen nagyon is érthető, hogy Grecsó Krisztián írt a regényre ajánlást. Két különböző stílust képviselnek, de a céljuk azt hiszem ugyanaz. Ezek után említenem sem kell, hogy Kriszta új könyve, a Húszezer éjszaka, az első számú a karácsonyi kívánságlistámon.

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Ha minden könyvhöz hangulatot társítunk, akkor ebben a posztban most értünk a mélypontra. A Berlini nyárfák egy Norvégiában játszódó trilógia első része, szerintem abszolút beleesik a családregény kategóriába. A Neshov farmon játszódik a történet, ahol a szülők és a legidősebb fiuk Tor él. A regény elején az édesanya, Anna megbetegszik és erre az eseményre hazatér másik két fia Margido és Erlend is. A családtagok között, mondom sem kell hatalmas ellentétek húzódnak, de az anyjuk betegsége újra összeköti őket és fény derül egy hatalmas titokra, ami mindent megváltoztat. Anna B. Ragde, egy Norvégiában nagyon híres, nálunk kevésbé ismert írónő. Azt hiszem hozta azt a stílust és hangulatot, amit egy északi országban játszódó regénytől várunk. Nagyon egyszerű, komoly, sötét és nyers. Ja és a végén áhítozol a folytatásért, csak ugye nincs annyi idő az egész világon...

Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Annyira régen el szerettem volna már olvasni ezt a könyvet, amiben a színpompás borítónak is biztosan hatalmas szerepe volt, és most mégis hatalmas űr van ennek a regénynek a helyén a szívemben. Bernadette, az építész zseni anyuka és a lánya Bee, a csodagyerek története vadszederindákkal, Antarktisszal, bölcsességfog kihúzással, pszichiáterrel, FBI-al, ja meg ugye az eltűnéssel. Számomra sok(k) volt, nevetségesen sok. Szürreális, hihetetlen, mintha maga az írónő sem vette volna komolyan a dolgot. Lehet az a baj, hogy én meg igen, de nem ezt vártam ettől a regénytől. A különböző e-mailek meg jelentések pedig különösen idegesítettek. Szóval ez egy erős nem volt, a sok jó választás között.