Az elmúlt több, mint két hetem olvasás ügyileg a Szent Johanna Gimi befejezésével telt és ma én is elérkeztem ahhoz a bizonyos utolsó laphoz. A két hét alatt többször is megkaptam, hogy "a húgom is ezt olvassa", az egyik barátnőm pedig, aki szintén nemrég fejezte be a sorozatot, azt mondta, figyelte ahogyan folyamatosan mosolygok olvasás közben.
Az első hat részt még tavaly nyáron olvastam el. Az első pár rész még nem szippantott magába annyira, de a következőkben már felváltva rágtam tövig a körmeimet és csaptam falhoz a könyveket. Ja nem is, a Kindle-t, mert azon olvastam. Aztán valahogy a hatodik rész után megálltam, elmúlt a varázs egy másfél évre. Viszont szorgosan ajánlgattam a sorozatot a barátnőmnek, akiről tudtam, hogy biztosan tetszene neki. Hát beletrafáltam, ő is belezúgott Cortezbe, de szerintem Ricsibe és Zsoltiba is. Meg persze sokszor fogta a fejét Reni megmagyarázhatatlan viselkedésén. Szóval az ő lelkesedése hatására én is befejeztem a sorozatot.
Hiába mosolyogtam és sok helyen röhögtem végig az utolsó két részt, azért a szerelem nem volt olyan nagy (Kivéve Zsoltival, mert ő khm...bármikor itt aludhatna nálam. Bocsi, ezt csak azok értik, akik olvastak az utolsó részt.). Kicsit szerintem kifulladt a történet, nem voltak benne nagy csavarok, sokkal inkább a hátköznapi dolgokra ment rá az írónő. Ő ezt azzal indokolta, hogy mindig is azt szerette volna, hogy az szjg a hétköznapi életről szóljon. Szerintem ez kicsit a kifulladás miatti mentegetőzés, mert ha annyira hétköznapi lenne, akkor nem lenne minden oldalon kettő irreális, megmagyarázhatatlan, bugyuta történés. De ennek ellenére még most is szerettem. A szalagavatós és a ballagásos résznél még könnyeztem is, hiszen én is végzős vagyok, teljesen át tudtam érezni. A vége pedig úgy volt jó, ahogy volt. Egyszerűen így kellett, hogy vége legyen.
Még 19 évesen is jó Szent Johanna Gimit olvasni. A főszereplő Reni, pedig maga is egy kis könyvmoly. Szeressük! :)
Most pedig benne vagyok a - 20 könyvtári könyv van itthon meg egy csomó olvasatlan saját és karácsonyra mindenkitől könyvet fogok kapni (mert tudják, hogy utálok olvasni), de amúgy nem tudom eldönteni, hogy mit olvassak, és időm sincs, mert sütni-főzni-takarítani kell - mizériában. Szóval nehéz ügy, de ha belemegyünk a karácsonyba és senki nem bír majd mozdulni a halászlé+bejgli kettőstől, akkor megoldódik a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése