Sarah Dessen: Along for the Ride - Álom két keréken

Amilyen későn bukkantam rá Sarah Dessen könyveire, annyira varázsoltak el aztán pár éve. Különösen a Figyelj rám!, ami tényleg a legnagyobb kedvenceim között van, bárhol és bármikor képes lennék elolvasni újra és újra. De ugyanúgy különleges helyet foglal el a szívemben az Egy felejthetetlen nyár, a Tökéletes és az Altatódal is. Így tűkön ülve vártam az írónő legújabb magyarul megjelent regényét az Álom két keréken-t is. Ami igaz, az igaz Sarah Dessen nem kínál újat, van egy kiforrott stílusa és a hétköznapi életből veszi a történetei témáját, de én ezt szeretem benne, ezért olvastam el pár nap alatt az Along for the Ride-ot is.

A történet főszereplője Auden, akiről bevallom, az elején azt hittem, hogy fiú. A szülei elváltak, emiatt álmatlansággal küzd és minden idejét a tanulás tölti ki. Nincsenek bulik, nincsenek nagy barátságok, Auden nem egy hétköznapi lány.

Az  érettségi utáni nyáron Auden megelégeli az önimádó egyetemi professzor anyját és eldönti, hogy a szünetet az író apjánál, annak új feleségével és a kisbabájukkal tölti egy tengerparti kisvárosban. Ahogy az történni szokott Auden az új helyen rádöbben, hogy nem jól élte eddig az életét, rengeteg dolgot nem próbált ki eddig, konkrétan nem volt gyerekkora és újra átéli a szülei válása előtti viharos időket, csak most az apja új családjában. Közben megismerkedik Eli-vel, a szintén álmatlansággal küzdő fiúval, a város biciklis bandájával, a mostoha anyja ruhaboltjában kezd el dolgozni és igaz barátokra talál. 

Amennyire sziruposnak tűnik az egész, higgyétek el, annál keményebb Auden számára újraélni a múltat, megbirkózni a jelen problémáival, nehéz nyitnia a világ, az emberek felé és nehéz megbocsátani a szüleinek. Szerintem a regény nagyon jól mutatja be ezt a folyamatot, a kinyílást, azt a "többé már nem félek" érzést. De hogy ne legyen olyan megterhelő a történet az írónő telerakta imádnivaló karakterekkel és emiatt amiben az Álom két keréken nagyon erős, az a jellemkomikum. Nagyon sokat nevettem fel hangosan miközben olvastam,

Látszik, hogy nem ez Dessen legelső könyve, mert ahogy már az Altatódaltól kezdve is észrevehető sokkal bátrabban nyúl az olyan témákhoz, mint alkohol, szex és társaik. Nem hangsúlyozza, hogy hú de szuper lerészegedni, de nem is siklik ezek mellett a fiatalok körében nagyon is hétköznapi dolgok mellett, nem dugja homokba a fejét. Bár megjegyzem, az egyik "nem tetszik" pillanatot pont egy ilyen hétköznapi, de a cselekmény számára hirtelennek tűnő és felesleges történés okozta.

Tehát úgy érzem az írónő halad a korral, de nem követ egy mintát, legfeljebb a saját eddigi mintáját. Remekül festi meg az amerikai álom kisvárost, a kilátást a tengerpartra Auden szobájából, a sétányt a kis boltokkal és éttermekkel és még egy édes kisbabát is kapunk, Thisbe-t, aki bár sokat sír, de csak szeretni lehet.

Ahogy a poszt elején írtam Dessen ezzel a könyvvel sem ad sok újat, de megint egy olyan regényt írt ami nem csak egy romantikus tiniregény, nem csak szórakoztat, de tanít is. Nagyon-nagyon ajánlom, és nem csak fiataloknak, mert Sarah Dessen szerintem még mindig a minőséget képviseli.  

Imádom ezt a borítót. :)