Már Lakatos Levente előző könyvét, a Bomlást is nagyon szerettem, de új regénye, a Dr. Lengyel sorozat harmadik része, az Aktus még annál is összetettebb és sokszínűbb volt.
Az Aktusban Fényes Laura, immár magánnyomozóként és Lengyel Dávid kriminálpszichológus a Bomlásban megfejtett bűnügy után másfél évvel újra találkoznak, hogy egy hasonlóan rejtélyes és szörnyű bűntényben nyomozzanak.
Az írótól megszokottan, ezzel párhuzamosan elindul egy másik cselekményszál is, aminek főszereplője Annaróza, a történetben legtöbbször csak Anna, egy fiatal táncosnő, akinek kiskorában eltűnt az édesanyja és meleg édesapjával épp csak a történet kezdete előtt rendeződött a kapcsolata. Fiatalabb korában Anna otthagyta az édesapját és egyfajta lázadásként egy szórakozóhelyen kezdett el táncolni. Ott ismerkedett meg a drogdíler Antonnal, akivel egy tragédia közel hozta őket egymáshoz. Anton feladta az egész múltját Annáért és festésből próbál megélni, még Anna Lélektánc nevű tánccsoportjában sérült embereken segít, közben pedig az eltűnt édesanyja által írt táncos darabra, A pillangó és a hercegre készül. Az előadás előkészületei azonban nem mennek zökkenőmentesen és egy rejtélyes személy is felbukkan Anna életében.
A regény terjedelemben felülmúlja az író minden eddig megjelent írását, de a laza 800 oldal alatt úgy éreztem, hogy csak úgy folytak a szavak, minden jött pikk-pakk egymás után, logikusan összeszedetten. Akár egyhuzamban is elolvastam volna a könyvet, ha nincs éppen ezer dolgom, de ha nem azt olvastam, akkor nem volt olyan nap, hogy ne hallottam volna róla valamit a buszon vagy az iskolában. Olyan emberek olvasták és olvassák az Aktust, akikről nem gondoltam volna, hogy szeretnek olvasni. De csak így tovább, jól teszitek! ;)
Mert az Aktus nem gagyi, nem sablonos, hanem egy nagyon igényesen megírt regény. A szálak mesterien kidolgozottak, a már ismert karakterek mellett az újak is nagyon erősek, nem idealizáltak, a pozitív karakterekben is van egy kis rosszaság és ez fordítva is így van. Akiket különösen szerettem, az Anton és Judit voltak. Antonnal se veled-se nélküled kapcsolatban voltam. Az elején nagyon tetszett a rosszból lett jókisfiú imidzse, később már bizalmatlanná váltam vele kapcsolatban, de pont ez tetszett benne, hogy nem lehetett megfejteni. Juditot, Laura barátnőjét pedig egyszerűen imádtam a humorával és a karakánságával. A regény sokszínűségéhez a cselekmény mellett az olyan karakterek is hozzátesznek, mint az Asperger-szindrómás Carlos vagy a drogfüggő Szofi.
Emellett olyan témák kerülnek előtérbe, amelyek nagyon aktuálisak. Például a nemi erőszak kérdése, ahol a nő sokak szerint nem csak elszenvedő, hanem okozó is. Vagy hogy a céltudatos, ambíciókkal teli nők valóban olyan elítélendőek-e.
És ha már erotikus thrillerről van szó, felmerül a kérdés, mennyire erotikus is valójában az Aktus? Szerintem éppen annyira, hogy a szexualitást nem rejti egy láthatatlan függöny mögé, mint ahogy sokan teszik ezt, hanem elhelyezi a hétköznapi ember életében, ahol igazából van.
A regény közel tökéletes volt számomra, néhány romantikus túlzás és túlkapás ellenére. Mikor néhanapján (évente egyszer-kétszer) elolvasok egy ilyen témájú regényt, akkor rájövök, hogy "Hé, én ezeket szeretem!"
Az Aktust is imádtam, mert elképesztően részletes, jól átgondolt, a nem létező szabadidőm ellenére is letehetetlen volt és meglepő véget hozott.
Vagy nem is lett igazán vége? :D
.jpg)
.jpg)