Ha egy nap legalább 48 órából állna...

Két hete nem írtam új bejegyzést...

Próbálkoztam ugyan, de az emberek hiába neveznek érettségire felkészültnek, én csak kikészültnek érzem magam. Nem hajtom túl magam, minden ismétléssel le vagyok maradva (meglepő módon úgy érzem, hogy az örökös mumusommal, a matekkal állok a legjobban), ugyanakkor bármilyen cselekvés miatt, ami nem a tanulás (kivétel a futás), lelkiismeret furdalásom van. Így, ha nem tanulok, akkor a tanulásra készülődöm. És sajnos nem az előbbivel töltöm a több időt...

Emiatt a furcsa, bár szerintem teljesen érthető helyzet miatt megszerettem a kötelezők, illetve az emeltes művek olvasását, mert így nem érzem magam rosszul, ha nem a Reformációval vagy Csokonaival vagyok éppen elfoglalva. Ma fejeztem be Weöres Sándor Psychéjét, ami már régen tervbe volt véve, mert a költő az egyik legnagyobb kedvencem, és az előbb már az Oidipusz királyba is belevetettem magam. Viszont az, hogy elolvassak egy regényt, ami nem szerepel valamelyik magyar tankönyvben? Teljességgel lehetetlen. Pedig most ezerszer jobban élvezném, mint egy átlagos év április 14. napján. 

És a blogbejegyzések? A Jane Hawking könyves poszt még sokat várat magára, de valamilyen módon meg fogok róla emlékezni és folytatom tovább a blogolást az írásbelik után, mert addig tudom, hogy képtelen leszek ide összpontosítani. 

Addig olvassatok helyettem is. És lehetőleg kint a szabadban, mert nem sokáig lesz már tavasz. :)

Mákos-almás paleo süti, avagy kipróbáltam az eritritet

Az elmúlt hetekben már olyan radikális diétát igyekszem követni, hogy egyáltalán nem eszem a hagyományos lisztes-cukros sütiket és ne utáljatok érte, de csokit sem eszem és NEM hiányzik.

Eddig nyírfacukrot (xilitet) használtam a sütikhez, ami óriási előrelépés a sima cukorhoz képest, hiszen 60%-kal kevesebb a kalóriatartalma és ami számomra nagyon fontos, teljesen természetes édesítőszer. Viszont egy ideje már kacérkodtam az eritrittel, ami amellett, hogy szintén természetes anyag, szinte nulla kalóriát tartalmaz (10 dekában van 20 kalória). Mint minden reform "alapanyag" ennek is borsos ára van, de mivel csak hétvégente használom, akkor sem nagy mennyiségben, így nem kell tonnaszámra vásárolni.

Az eritrit állagában a kristálycukorhoz hasonlít, az íze pedig szinte megegyezik a xilitével. Sokan úgy mondják "friss" ízük van, mint egy rágónak. Viszont azt olvasni, hogy az eritrit édesítő ereje 60-80%-a a sima cukorénak. Lehet, hogy azért nem érzek különbséget, mert el vagyok szokva a túl édes dolgoktól, de az eddigi tapasztalataim alapján nem szükséges több eritritet tenni egy sima cukros sütibe. Na és mi van a mellékízzel? Ez sütitől függ. Ennek a mákos sütinek, amit most mutatok nektek, nem volt mellékíze az eritrittől. De a legutóbb készült paleo brownie-nak igen, bár ettől függetlenül az is ízlett.

Ha receptes oldalról van szó, az abszolút kedvencem a NoSalty, ezt a mákos-almás paleo sütit receptet is ott találtam. Ezúton is köszönöm szederligetnek a receptet, még biztosan megcsinálom párszor.

Szokásomtól eltérően igyekeztem követni a hozzávalók listáját, de én xilit helyett ugyebár eritritet használtam.

Hozzávalók:

20 dkg darált mák

2 tk sütőpor

10 tk eritrit

1 citrom reszelt héja

3 db alma

fahéj (én azért a 2 teáskanálnyit soknak találtam)

1 ek eritrit az almához

2 db tojás

Az almákat meghámozzuk, lereszeljük majd megszórjuk az eritrittel és a fahéjjal. Hagyjuk, hogy levet eresszen. Közben a tojásokat kikeverjük az eritrittel, hozzáadjuk a mákot, a sütőport, a citromhéjat és végül a reszelt almás keveréket. Jól összekeverjük és egy sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe töltve lehet is sütni. Én tortaformában sütöttem, 180 fokon kb. 35-40 percig.

Az ilyen sütiknek az a hátránya, hogy nem nagyon jön fel a tészta, de ennek ellenére nagyon finom, puha lett, vetélkedni kellett az utolsó szeletért. És persze nem győzöm hangsúlyozni, hogy sima kristálycukorral is elkészíthető. Próbáljátok ki! :)