Alan Bradley: A jósnő kristálygömbje (Flavia de Luce rejtélyei 3.)

Bárcsak a kémia laboratóriumomban lehetnék otthon, gondoltam, azt tenném, amit minden civilizált ember, egy Bunsen-égőt használnék arra, hogy felforraljam a vizet a teához, nem piszkolnám össze a térdemet azzal, hogy egy csomó zöld gallyon térdelek.

Flavia de Luce, kedvenc kis tudálékos nyomozóm, ismét a színre lép! A jósnő kristálygömbjében, ahogyan a cím is mutatja, kicsit a mágia is előtérbe kerül, miközben Flavia egy gyilkossági kísérlet és egy tényleges gyilkosság ügyében nyomoz, igyekezve, hogy a rendőrfőnök ne sejtsen meg semmit a dologból. Ahogyan az az írótól már megszokott, a jelen kérdéseire ismét a régmúltban található a válasz, ami tényleg sokszor izgalmasabb, mint a jelen.

Maga a könyv gyönyörű kívül-belül, ez a sötét árnyalatú, lilás borító nekem nagyon tetszik, sőt az eddigiek közül a kedvencem. A minőség mellett, ugyanúgy megjelennek a Flavia regényekre jellemző vonások. Flavia, a főszereplő még mindig imádja a kémiát. A nővérei pedig folyton szekálják szegényt. de én imádom őket. Ugyan egy-egy kiemelkedő tulajdonság köré szerveződik a karakterük, de az író pompásan jeleníti meg őket.

Ophélia volt az, az idősebb nővérem. Feely tizenhét éves volt, s úgy viselkedett, mintha egyenesen Szűz Máriával lenne egyenrangú, pedig nem is egy alapvető dologban különbözött tőle. Fogadni mernék, hogy Szűz Mária nem töltött napi huszonhárom órát azzal, hogy magát nézegette a tükörben, s közben egy csipesszel babrált az arcán.

– Majd csak lesz valahogy – jegyezte meg Daffy vidáman –, mindig megoldódik a probléma. 
– Csak Dickens regényeiben, Daphne – mondta apa –, csak Dickens regényeiben. 
Daffy a Copperfield Dávidot már legalább tízszer olvasta. „Hogy bemagoljam.” – felelte, amikor megkérdeztem, miért.

A nővérei mellett megjelennek a szokásos szereplők, a lányok édesapja, a hóbortos Dogger, a család "mindenese" és Mullet asszonny, aki még mindig imád főzni, csak nem tud. Emellett megjelennek új szereplők, akik a gyilkosságokhoz kapcsolódnak és Bishop's Lacey néhány eddig ismeretlen lakóját is megismerhetjük. Amit szintén imádok a Flavia regényekben, azok a szereplők nevei. Ebben a részben is sziporkázott az író és megjelent Fenella, Vanetta és Porcelain. Szerintem a kreatív névadás  nagyon különlegessé tehet egy történetet. 

A regény eredeti címe A Red Herring
Without Mustard, ami utal a regényben
 megjelenő jellegzetes halszagra.

A megszokottaktól eltérően és érzékeltetve, hogy Flavia egyre jobban felnő a feladathoz a gyilkosságok egyre részletesebben, egyre véresebben jelennek meg a regényben. Flavia pedig felnőtteket megszégyenítően állja a sarat. A nyomozás mellett újra előtérbe kerül Flavia édesanyjának halála és az egész de Luce család egyre komolyabb problémákkal küzd a birtokuk, Buckshaw miatt. Az mindenképpen kimondható, hogy ez az eddigi legsötétebb történet, ugyanakkor távol áll attól, hogy félelmetes legyen. hiszen a 11 éves Flavia még mindig talpraesett, imádnivaló, egyszerűen übercuki. Az egyik kedvenc részemben (nyugi ezzel nem árulok el sokat) egy kisfiút nyalókával próbált lekenyerezni, mert a "régen elmúlt gyerekkorából" még tudta mivel kell a gyerekekre hatni. 

Azonban ez a regény nem jókor kopogtatott be hozzám, több, mint két hétig szenvedtem vele, mondhatni ezzel gyógyultam ki az "olvasós válságomból", ezért nem tudtam úgy értékelni, amennyire más hangulatban tehettem volna. A nyomozós résszel voltak a legnagyobb problémáim, vagyis főként azzal, hogy úgy éreztem Flavia csak járkál ide-oda a biciklijével, de nem halad előre. Az előzőektől eltérően pedig ebben a regényben nagyon sok volt az epizód a nyomozás közben, ami nem hogy lelkesített volna és a késleltetés miatt izgalmasabbá tett volna a történetet, hanem inkább csak idegesített. 

A régi, megszokott dolgok miatt szerintem még egy 2376. részt is el tudnék olvasni, de ha összevetjük az előzőekkel, akkor A jósnő kristálygömbje tetszett a legkevésbé.

Nyári olvasmánylista

Ugyan az időjáráson nem érződik, de most már számomra is eljött a nyár. Egyelőre még a szokásos olvasási válságban szenvedek, mert nehéz elhinnem, hogy végre bármit és bármikor olvashatok. Viszont nagy tervezgetésbe kezdtem és azt már kiválasztottam, hogy miket szeretnék majd elolvasni. Végül 8 könyv lett belőle, azaz kb. minden hétre jut egy, de a spontán olvasás híve vagyok, úgyhogy az is előfordulhat, hogy egyet sem olvasok el közülük. Mindenesetre a tervezést élveztem. 

A klasszikusok

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Imádom az orosz irodalmat és a nagy klasszikusok közül még ez is hiányzik. Egyszer már elkezdtem olvasni, de félbehagytam, mert valahogy nem volt megfelelő a hangulatom hozzá. Inkább olyan téli olvasmány a hangulata alapján, de megpróbálkozom vele. 

George Orwell: 1984

Az előző bejegyzésben írtam már arról, hogy szerintem megfelelő regényekkel milyen jól lehetne történelmet tanítani. (Persze ehhez az is kellene, hogy a diákok szeressenek olvasni.) Ezt a regényt is azért szeretném már régóta elolvasni, hogy megismerjek egy újabb álláspontot. Nem mellesleg több tanárom is ajánlotta és eddig még nem nagyon lőttek mellé.

Charlotte Bronte: Jane Eyre

Nagyjából ismerem a sztorit, a Bronte-nővérekért odavagyok, Charlotte-tól olvastam a Villette-et és az nagyon tetszett, szóval nem is tudom, hogy miért nem olvastam még el eddig a legismertebb regényét.

Anna Frank naplója

Karácsonyi ajándék volt a könyv, ami egyébként szintén régóta a várólistámon van. Pár napja ismét megnéztem a Csillagainkban a hibát és az Amszterdamos rész hatására nagyon megjött hozzá a kedvem.

...és a vegyes szekció

Fejős Éva: Nápolyi vakáció

A tavalyi nyár Fejős Éva nélkül telt el, de nekem mégis az írónő regényei az ideális strandkönyvek. Nem sok regénye van, amit még nem olvastam, de a Nápolyi vakáció az egyik ilyen. És talán már nem is kell hangsúlyoznom, milyen fontos tényező, hogy Olaszországban játszódik.

Lauren Graham: Egy nap talán

Ha valaki egy olyan különleges és bolondos személyiséget, mint Lorelai Gilmore, ilyen jól el tud játszani, az csakis egy irtó jófej ember lehet és biztos, hogy nagyon jó regényt is írt. Legalábbis remélem...

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka

Kriszta első regénye, a Jöttem, hadd lássalak az egyik kedvenc könyvem lett tavaly, így az új regénye (bár már nem mondható újnak) már szintén itt pihen a polcomon. Lehet, hogy a téma nem lesz annyira találó, hiszen fele annyi idős vagyok, mint a történet főszereplője, de nem hiszem, hogy Kriszta nagyon mellé tud nálam lőni. Imádok mindent, amit ír.

Lev Grossman: A varázslók

Úgy láttam és hallottam, hogy Lev Grossman regénye sok embernek felkeltette az érdeklődését. A Harry Potter óta kicsit hiányoznak az életünkből a varázslók, azokat pedig még nem is ismerjük, akik New Yorkban élnek. Ez a regény valami újat ígér és én is szeretnék állást foglalni, hogy most akkor fantasy vagy sem. :D

5 felejthetetlen könyv az elmúlt hónapokból

Az elmúlt néhány hónapban eltűntem egy kicsit a színről. A bejegyzések alapján úgy tűnhetett, hogy könyvet csak vásároltam, de olvasni nem nagyon olvastam. Pedig nagyon jó regények kerültek a kezembe, amikről mindenképpen szeretnék legalább csak röviden is írni, aztán pedig az új olvasmányokra koncentrálni, mert tegnap sikeresen leérettségiztem és már szabad vagyok, mint a madár.

Jane Hawking: Utazás a végtelenbe

A regény alapján készült filmet láttam először, ami hatalmas élmény volt, ugyanakkor gondoltam, hogy jóval több cukormázat kentek rá, mint amennyit a könyv tartalmazhat. Jane Hawking nagyon tárgyilagosan, tényszerűen írt első szerelméről, első férjéről. Úgy éreztem nem szépített meg semmit, sőt inkább arra hívta fel a figyelmet, mennyit kellett küzdenie a férjének és az egész családnak a betegség ellen, illetve mennyit kellett harcolniuk az együttmaradásért. Emellett az Utazás a végtelenbe hihetetlenül közel hozza mindenkihez Stephen Hawking-ot a "nem mindennapi hétköznapi" hőst és a nőt, aki ott állt mögötte a nehéz időkben. 

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

A feszült időszakokat igyekeztem egy kis álmodozással lazítani, így végre elolvastam a Napsütötte Toszkánát, aminek a filmváltozata a kedvenc filmjeim közé tartozik. Persze már az első oldalakon rájöttem, hogy a film csak nyomokban tartalmazza a regényt, szóval szinte mindent újdonságként éltem meg. Kevesebb volt benne a románc, de helyette több anekdota, recept, útleírás és ami a legfontosabb, sokkal több Toszkána, mert hihetetlen hangulatot adott át. Mióta olvastam a regényt, azóta még jobban fáj a szívem Olaszországért.

Szabó Magda: Abigél

Végül ezt a regényt választottam a tanári alkalmassági vizsgára és pár szó erejéig még beszélhettem is róla, nem eresztették bő lére a dolgot. Viszont jót tett, hogy újraolvastam, mert ismét megbizonyosodhattam róla, hogy néhány év elteltével mennyire mást ad egy történet az embernek. Szerintem az Abigél bármelyik korban megállja a helyét, mert a problémák mindig ugyanazok, és nem csak ifjúsági regény, bárki kézbe veheti korosztálytól függetlenül.

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Ez volt az első Háy János regényem, de biztos, hogy nem az utolsó. A címe tetszett meg, el sem olvastam miről szól, de már vittem is a kölcsönzőpulthoz. Egyszerűen imádom a kortárs íróinkat mind a stílusukat, mind a témáikat, de valahogy úgy vagyok a regényeikkel, mint a thrillerekkel, hogy évente elolvasok belőlük kettőt és rádöbbennek, hogy többet kéne hasonlókat olvasnom. Ez a regény is szerelem volt első oldalra. Egy fiatal fiú öntudatra ébredését mutatja be (hogy mennyi a személyes vonatkozás, nem tudhatom), a díszlet pedig a Kádár-rendszer. Nem mondom, vannak benne tömény, kendőzetlen részek, de valahogy mégis az idillit hangsúlyozza, hogy az a korszak úgy volt jó, ahogy volt. Mindig elgondolkozom ilyenkor rajta, hogy mennyivel másabb lenne a történelem oktatás, ha a száraz anyag helyett ilyen regényekből tanulnának a diákok, mert ez valahogy sokkal hitelesebb, mint egy tankönyv.

Géczi János: A Bunkerrajzoló

Ha már a Kádár-rendszernél tartottunk jöjjön még egy történet, ami a korszak vége felé kezdődött és a nem is olyan régmúltban ért véget, az életben pedig még nagyon sokáig tartani fog. A Vad Fruttik az egyik kedvenc magyar zenekarom, így nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni a frontemberről szóló könyvet. Bár még csak egyetlen egyszer láttam élőben Likó Marcit, de azonnal megszerettem. Utánozhatatlan, amit a színpadon művel és írhatnám, hogy az élete is ilyen, de akkor hazudnék. A Bunkerrajzoló egy kornak a lenyomata és azt a generációt mutatja be, aki a rendszer válsága és összeomlása idején nőtt fel, alkoholizmussal és öngyilkosságokkal körülvéve. Likó Marci kiskorában bunkert rajzolt magának, hogy legyen hová elbújnia, most pedig, túl a drogokon van egy háza, ami biztonságot ad számára. Mert így is lehet csinálni. 

Engem nagyon megérintett ez a regény. Ahogyan az egyik beszerzős posztban már leírtam, sokszor úgy éreztem, hogy a saját gondolataimat olvasom a lapokon, hogy végre valaki leírta, amit érzek. És még az is kiderült, hogy az egyik kedvenc Vad Fruttik számom, a Sárga zsiguli milyen élmény hatására íródott. 

Új polclakók - 2015 Május

A mai napon túlestem a emelt magyar szóbelin és biztosan a véletlenek hatalmas egybeesése, hogy egy olyan tételt húztam, aminek a tárgya szerepelni fog ebben a posztban. A töri szóbelim még hátra van, de igazán nagy súlya a magyarnak volt, így kezdek visszatérni ide a blogra, nem csak vásárlással, hanem elolvasott könyvekkel is.

Azt hiszem ebben az évben eddig a múlt hónapban engedtem el magam a legjobban könyvvásárlás terén, nem számítva a következő ilyen témájú bejegyzést, amiben már a könyvheti drágaságok is benne lesznek.

Az alsó három, illetve négy könyv ballagási ajándék volt. Költsd bármire, de úgyis tudjuk, hogy könyvet veszel belőle. Nagy Girls/Csajok illetve Lena Dunham rajongó vagyok, így épp ideje volt megszerezni a könyvet. Már beleolvastam és én bírom a csajt, bár az tény, hogy nem kell mindig komolyan venni. Az Anna Kareninát tavaly olvastam és az egyik kedvenc könyvem lett. Tolsztojt zseniális írónak tartom, Levin pedig még mindig könyves álompasi kategória. Nem mellesleg emelt tétel is volt a mű, bár tudtam, hogy nem most fogom újraolvasni. A Gulliver utazásait kifejezetten azért vettem meg, mert tétel volt. Tudom, hogy hihetetlen, de nekem kevés olyan kötelező olvasmány volt az életemben, amit nem szerettem/nem olvastam. A Gullivertől nagyon ódzkodtam, mert régebben mikor tanultunk róla elkezdtem olvasni és nagyon nem tetszett. De most, második próbálkozásra imádtam. Rengeteget nevettem rajta, ugyanakkor azt a letaglózó hatást is éreztem, amit az író el szeretett volna érni. A pozitív benyomások pedig azzal is erősödtek, hogy ezt a tételt húztam szóbelin és egy nagyon jó feladatot kaptam hozzá. Szóval 20-30 év múlva is ezt fogom majd mesélni az érettségiző ismerőseimnek vagy a gyerekeimnek. Ugye észrevettétek, hogy a kihúzott tételre mindig mindenki emlékszik?

A Holtodiglant pár hete vettem a Sparban. Kész szerencse, hogy már mindenhol árulnak könyveket... :D A film az elmúlt évek egyik kedvence lett számomra, gondolom a regény még jobb. És kiélhetem vele az őrült emberek iránti rajongásomat. A Csontszüretet pedig molyos cserével, a Csitt,csittért kaptam.

És ez még csak a május, a június ütni fog! :D

A többiek új polclakói: BookwormGirl Katacita Tekla