Charlotte Bronte: Jane Eyre

Ahogyan belekezdtem a regénybe és a 40. oldal után átestem abba az olvasási fázisba, hogy már nem érdekel a külvilág, se az idő múlása, egyszerre mégis elkezdtem ostorozni magam, hogy miért is nem olvastam én ezt már sokkal előbb. A Bronte nővérektől szinte már mindent olvastam és a regényeik a kedvenceim közé tartoznak, de a Jane Eyre-től valamiért féltem (lehet, hogy a nyelvezete vagy a hossza miatt is ódzkodtam tőle) és mindig félretettem a gyönyörű rózsaszín borítós 1976-as kiadásomat, amit még a Rukkolán szereztem pár éve. De mire a történet végére értem, már úgy éreztem jobb volt ezt most olvasni, mert mondjuk 15 éves koromban teljesen máshogyan értékeltem volna a regényt és nem is értettem volna meg annyira a lényegét.

A Jane Eyre-ben E/1.-ben elbeszélve ismerhetjük meg az angol árva lány, Jane életét, akit szülei majd nagybátyja halála után a nagynénje vesz gondozásba. Jane elmeséli élete minden fontos mozzanatát, az örömteli és a szomorú pillanatokat, egészen odáig, ameddig meg nem találja, hogy mi az ő életének az értelme. Bár a regényben sokszor megjelenik az utazás, a kalandok utáni vágy, szerintem ez így is egy nagyon kalandos és izgalmas történet. Emellett pedig, ahogy a nővérek regényeire jellemző, megjelenik benne a rejtély, a balsejtelem, a szenvedély, az őrület. Mindez egy elképesztően tiszta lány szemüvegén keresztül, az általam imádott ködös, esős angol tájban. 

Én a történetről nem szeretnék több mindent elárulni. Szerintem nagyon sokan ismerik miről szól, mert ezer meg egy filmváltozatot készítettek belőle és egy olyan regényről van szó, ami a későbbi, akár a kortárs regényekben is gyakran megjelenik (Emlékszem anno az Üvöltő szeleket a Twilight miatt olvastam el.). Aki pedig esetleg nem ismerné, annak legyen meglepetés. Lesz min meglepődni.

Én úgy vágtam bele a regénybe, hogy azt hittem teljesen tudom miről szól. Valamikor régen láttam részleteket a '97-es filmváltozatból, amiatt gondoltam ezt. Így mikor elértem a regény 2/3-ig, akkor jöttem rá, hogy egy csomó dologról nem volt tudomásom. Először örültem ezeknek az eddig "ismeretlen" részeknek, a sok új szereplőnek, de mégis úgy éreztem, hogy az írónő úgy húzta ezt a sztorit, mint a rétestésztát. Egyszerűen annyira vágytam rá, hogy vége legyen, hogy az ismert végkifejlet egyáltalán nem tudott megnyugtatni. 

A regény befejezése utáni napon megnéztem a 2011-es filmváltozatot. Michael Fassbender rajongóinak kötelező, hiszen ő játssza Mr. Rochester-t. És bár nagyon sok kivetnivalót találtam a filmben, valahogy mégis annak a vége adta meg a megnyugvást, amivel végre tisztán tudom értékelni a regényt.

Számomra sok rész szappanoperaszerű volt és a végére az írónő mintha elveszítette volna azt a kifinomult, de mégis haláli egyszerű stílusát. Ugyanakkor azt érzem ezzel a történettel kapcsolatban, amit csak  nagy-nagy kedvenceimre szoktam mondani, hogy minden benne van, hogy minden fontos kérdés, amelyet az emberek feltesznek az életük során, azt felteszi Jane is. És megtalálja rá a saját válaszait. Bármi is a történet vége, ő egy igazi feminista karakter.

Az én kedvenc szereplőm viszont Helen Burns volt, Jane barátnője az árvaházban. Talán tőle tanultam a legtöbbet, még a történet a legelején.

Nem volt számomra tökéletes, de mégis nehezen találtam rá megfelelő szavakat. Mindenképpen érdemes elolvasni. És nem csak a gyengébbik nem tagjainak!

A tökéletes muffin nyomában

Nagyon furcsa még belegondolni is, de én már 7-8 éve rendszeresen sütök. Ilyen egyszerű keverős-kavarós dolgokkal kezdtem, így az egyik legelső sütim a muffin volt. Ez a sütemény, ami elronthatatlan, egyszerű és egyben a leggyorsabb, emellett rengetegféle módon variálható. Gyümölcsökkel, magvakkal, különböző fajta csokikkal, pudinggal, lekvárral, stb. dobhatjuk fel az alaptésztát. Ha csak magamnak csinálok muffint - ami ezer évben egyszer fordul elő - akkor mindenképpen kerül bele a kedvenc fűszeremből, a fahéjból egy nagyobb adag (szerintem még soha nem mondtam semmire, hogy túl fahéjas lenne), illetve szoktam beletenni gyömbért és darált szegfűszeget is. Imádom ezt a karácsonyi ízvilágot még nyáron is.

De ugye a variálhatóság mellett rengeteg különböző alaptészta is létezik. Én minimum ötfélét már kipróbáltam, némelyiket hosszú ideig használtam, de azt hiszem, hogy pár hete megtaláltam a számomra (és a család számára is) tökéletes alapot. A barátnőim jöttek hozzánk egy kis érettségi utáni lazulásra, így gyorsan fellapoztam a receptes füzetemet és megakadt a szemem a lenti muffin alaprecepten, amit valamikor, valahonnan kiírtam, de még sohasem próbáltam ki. Akkor friss cseresznyével sütöttem meg és szerintem ennyire puha, omlós muffint még nem sikerült készítenem. A múlt héten pedig az öcsém kívánságára egy extrán csokis verziót alkottam meg. Isteni finom lett. Az öcsém persze magát dicsérte, amiért végre olyat sütök, amilyet ő mond. Mintha ez nem mindig így lenne...

Bögrés muffin alaprecept (14-16 db muffinhoz)

Hozzávalók:

2 bögre liszt

1 bögre cukor

2,5 dl tej

1,25 dl olaj

1 tojás

sütőpor - a 2 bögre liszt kb. 30 dkg-nak felel meg, ezért kicsit több, mint fél zacskó

Az elkészítés roppant egyszerű. A tojást az olajjal felverjük, majd hozzáadjuk a cukrot és ezzel tovább keverjük. Mivel nem margarint, hanem olajat használunk, ezért nem lesz olyan habos a massza. Ezután hozzáadjuk a lisztet és a sütőport, ezzel is elkeverjük. Végül pedig a tejjel hígítjuk egy kicsit a masszát.

Ezután bármit lehet még beletenni. Én a csokis muffinhoz hozzáadtam két nagy evőkanál kakaóport, belereszeltem egy citrom héját (a kakaó és a citrom nagyon jó barátok ám) és egy fél tábla étcsokit. A csoki másik felét pedig a már formákba kanalazott tészta tetejére tettem kisebb darabokban.

A muffinpapírt én 3/4-ig szoktam megtölteni, így szép magasak lesznek a muffinok és akkor ebből a mennyiségből 14 darab muffin lesz.

180 fokon, alsó-felső sütésen 22-23 percig sül. És a többi recepthez képest ezek a muffinok, 1-2 naposan is ugyanolyan puhák és finomak. 

Nicolas Barreau: A nő mosolya

Az elmúlt napokban végre szárnyaltam olvasás közben és gyorsan befaltam három könyvet is. Ennek csak az a hátránya, hogy az ilyen időszakokban szívesebben olvasok, mint írok és elképesztően le tudok ám maradni a véleményezésekkel. A napokban jönni fog még egy Modern boszorkány és egy Jane Eyre iromány is, sőt még sütis posztot is tervezek, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy elsőnek ne Nicolas Barreau könyvéről írjak.

"Tavaly novemberben egy könyv mentette meg az életemet. Tudom, ez elég valószínűtlenül hangzik. Némelyek éppenséggel túlzónak vagy melodramatikusnak tarthatják az ilyen kijelentéseket. Pedig hát pontosan így történt."

Mint olyan sok regényt, A nő mosolyát is a Molyon láttam először. Zömében pozitív véleményeket olvastam róla, de csak annyit tudtam, hogy Párizsban játszódik és imádom a borítóját. Tavaly Anna Gavalda lett az újonnan felfedezett kedvenc íróm, és bár nem szeretek elhamarkodott kijelentéseket tenni, de talán idén Nicolas Barreau lesz az. Napról napra lavírozok az olasz és a francia imádat között, ezután a történet után most hetekig Franciaországgal fogok álmodni.

"Vannak írók, akik napokig bíbelődnek regényük első mondatával. Azt mondják, ha ez az első mondat hiteles, utána a többi már magától jön. Ha jól tudom, újabban elemzik is a regények elejét, mert az első mondat olyan, mint amikor két ismeretlen ember tekintete először találkozik."

A nő mosolyában Aurélie Bredin egy apró, piros-fehér kockás abroszos párizsi étterem tulajdonosa egy esős novemberi napon mélypontra kerül. Pár hete vesztette el az édesapját és most a szerelme, Claude is elhagyja. Az eső és a rendőrség! elől egy hangulatos kis könyvesboltba menekül, ahol megveszi talán élete első olyan könyvét, ami nem szakácskönyv. Ez a könyv pedig nem csak segít számára túljutni a mélyponton, de új kalandok felé is sodorja Aurélie-t.

"Becsületesen meg kell vallanom: a gondolat, hogy annak idején a Procope-ban szolgálták fel Párizs első fagylaltját, sokkal jobban elbűvölt, mint azok a szakállas férfiak, akik bölcs eszméiket papírra vetették."

"Isten hozott, kedves Aurélie, a könyvek világában! Bevallom, reménykeltő ez a lelkesedés. A végén talán még egész elfogadható könyvbarát lesz belőled."

Én hiszek abban, hogy egy könyv menthet életet, vagy legalábbis jókor lehet ott a könyvtár vagy a könyvesbolt egyik polcán és segíthet kimászni a gödörből úgy, ahogyan ez a regényben is történt. Nekem nagyon sokat adott ez a történet, ami egyébként kicsit olyan, mint egy modern tündérmese. Nem kell száz százalékosan komolyan venni, csak mindenkinek meg kell találnia benne azt, amit önmagához adhat. Nem kellenek mindig komoly, teljesen valósághű történetek. Néha csak egy igényes, pozitív könyv kell, amilyen A nő mosolya is.

Az író ebben a regényben hozta a könnyed franciaságot (vagyis azt, amit én a franciákról elképzelek, mert sok tapasztalatom nincsen) és az egyszerű történetvezetéssel, aranyos karakterekkel és nem kevés humorral olyat alkotott, amibe én nem tudok és nem is akarok belekötni, mert belefájdulna a szívem. Ja és Párizsban játszódik, télen!

Csak ültem a buszon és majdnem elfelejtettem leszállni, mert annyira belefeledkeztem... Túl sok könyvről írtam már ezt, de ez benne lesz az év végi kedvences listában!

"A nő mosolya az ég ajándéka, és minden szerelmi történet vele kezdődik."

Az írónak megjelent egy másik regénye is, Álmaim asszonya címmel, szintén a Park Kiadónál, szintén gyönyörű borítóval. Azt is szeretném minél hamarabb elolvasni. 

Új polclakók - 2015 Június

Ahogyan már a májusi posztban is említettem, az elmúlt hónap sokkoló volt könyvbeszerzés szempontjából. De hát itt volt a Könyvhét, a rengeteg új megjelenés és a Maxim 1+1-es akciója. Na meg a színezőkönyvek is elárasztottak minket. Csak az a kár, hogy az olvasással nem haladtam úgy az elmúlt hónapban sem, hiszen csak 3 könyvet sikerült elolvasnom. Az évi olvasási rekordomat idén nem fogom megdönteni, de azért a maradék két nyári hónapban szeretném kicsit behozni, ami az év első felében elmaradt.

1+1

Ezeket a Könyvhéten vettem át, csak hogy megedzem a karomat a hazafelé úton. A Will & Will-ről ugyan nem olvastam egybehangzóan pozitív véleményeket, de engem nagyon érdekel a két különböző szemszög, John Green-ért pedig odavagyok. Az új Alan Bradley könyvnek pedig egyszerűen létjogosultsága van a polcomon. A Modern boszorkányt és a Zúzógépet ajándékként választottam. Mindkettőből olvastam már részleteket és azok nagyon tetszettek, szóval nem volt nehéz a választás. A Modern boszorkányt éppen most olvasom.

A másik könyvheti kupac

Kész listával mentem a Könyvhétre, és a Maximos könyvek mellett Caroline Knapp Pia című könyvét és Kollár-Klemencz László novelláskötetét vettem meg. Az előbbi iránti érdeklődésem megint abból fakad, hogy érdekel mindenféle mentális betegség, függőség és ez a regény nagyon hitelesnek ígérkezik. Az utóbbi könyvhöz pedig egyik pillanatról a másikra jött meg a kedvem, egy netes cikk hatására. A szerző egyébként, mint később rájöttem, a Kistehén zenekar énekese. A Halhatatlan volt az egyetlen nem tervezett könyv, de már nagyon régóta el szeretném olvasni, úgyhogy 500 Forintért nem hagyhattam ott az Agave standjánál.

Az Agave-s rendelés

Eddig szerintem egy darab Agave-s könyvem sem volt, de most betáraztam egy időre. Ugyan a Horzsolásokról sem olvastam maradéktalanul jó dolgokat, de nagyon tetszik az alaptörténet, illetve maga a könyv megjelenése is olyan gyönyörű. A varázslókat pedig már rég előrendeltem, így ők ketten még a Könyvhét előtt megérkeztek frissen, ropogósan. 

És a színezés láz is elkapott a hónap vége felé, látva a rengeteg szebbnél szebb színezőkönyvet és az emberek lelkesedését. Végül a Titkos kertet rendeltem meg, de mindegyik színező olyan gyönyörű, hogy lehetetlen választani. Ha egyszer elkezdi az ember a színezést, lehetetlen abbahagyni. Sokszor leülök úgy, hogy "na most kiszínezek két virágot" aztán "na még egyet, na még egyet" és a végén már másfél órája színezek. A minták nagyon bonyolultak, tényleg koncentrálni kell, de rám jó hatással van.

A többiek új polclakói: Katacita Tekla