E. Lockhart: A hazudósok

Nagyon sok jó véleményt olvastam mostanában erről a könyvről és legfőképpen abban értenek egyet az olvasók, hogy A hazudósok egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a témája alapján elkönyveli az ember. Azért én mégis némi daccal vágtam bele a regény olvasásába ("Nem lesz ez se különös, se különleges!"), de már az első oldalak után éreztem, hogy ez valami más lesz.

Egy gyönyörű és előkelő család. 

Egy magánsziget. 

Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.

Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz. 

Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok. 

Hazugságok hazugságok hátán. 

Igaz szerelem. 

Az igazság.

A hazudósokban, a 17 éves Cadence-nek, a gazdag, nagy múltú Sinclair család egyik tagjának szemüvegén keresztül pillanthatunk bele, hogy milyen a nyár Beechwoodban, a család magánszigetén. Megismerhetjük a hazudósokat Mirren-t, Johnny-t, Gat-et és az elbeszélőt, Cady-t, akik minden nyarat együtttöltenek a szigeten. A tizenötös nyáron azonban történik valami, ami teljesen megváltoztatja Cady életét és két évvel később, visszatérve a szigetre a kirakós apró darabjaiból kell kiraknia, hogy mi történt azon a bizonyos nyáron.

Bár pont egy "begubózós" napomon talált rám a könyv, de mostanában akkor sem jellemző, hogy egy délután alatt befaljak valamit. Ez a történet viszont rögtön magával ragadott, nem tudtam elszakadni a lapoktól. Végig nagyon különös, borzongató, búskomor hangulata volt, a befejezés pedig letaglózott. Olyannyira, hogy még most sem hiszem el.

Nem jelenteném ki, hogy a szerző szókincse szegény, de teljesen lecsupaszított mondatokat használt, amivel még inkább rejtélyessé tette a történetet. A szereplők viszont mégis életre tudtak kelni, különösen a hazudósok, akik mindegyike egy-egy különleges személyiség.  A könyvben leírt gondtalan nyarakba, a fürdésre az óceánban, a tábortüzekbe teljesen beleszerelmesedtem, annak ellenére, hogy a szerző célja sokkal inkább az árnyoldal bemutatása volt.

A hazudósok megmutatja, hogy milyen a fényűzés mögötti élet, ami szerintem mindenki számára elgondolkodtató lehet. Párhuzamba vonva a Gossip Girl-el, ebben nincs szex meg drog (alkohol azért akad), hanem sokkal mélyebbre megy, ahol a gondtalanság kihasználásának, a hatalomvágynak komoly következményei lehetnek. (De azért meghozta a kedvem egy Gosspi Girl újranézéshez is.)

Tényleg úgy vágtam bele a könyvbe, hogy ez már nem fog nekem tetszeni, nem kell a szappanopera, olvastam elég ilyet, de ez a történet sokkal másabb volt, sokkal többet adott, mint vártam. Bátran ajánlom mindenkinek.

John Green: Papírvárosok

Én is megszereztem és elolvastam a könyvet, mielőtt megnézném a belőle készült filmet, pedig nagy John Green rajongónak azért nem mondanám magam. Az Alaska nyomában-t imádtam ugyan, szerintem örökre az lesz a kedvenc regényem az írótól, de a Csillagainkban a hibából (pedig direkt kétszer is elolvastam!) nekem valahogy hiányzott valami, amit viszont a történet alapján készült film meg tudott adni. Valamiért azonban mégis akartam még John Green-t olvasni. Persze valamekkora részben a hatalmas marketing miatt is volt ez így, de emellett azt be kell vallani, kevesen írnak így, ennyire hitelesen a tinédzserekről, mint ahogyan ő teszi. Pár hét múlva ugyan már elérkezem a második X-hez, de mégis jól esett a Papírvárosokat olvasni. Hogy mi lesz később? Majd kiderül.

A Papírvárosok Margo Roth Spiegelman és Quentin Jacobsen története, akik már kiskoruk óta ismerik egymást, azonban szépen lassan eltávolodnak, ahogy telnek az évek. Margoból az iskola menő csaja lesz, aki emellett még jól is tanul és híres a szökéseiről meg a hatalmas kalandjairól. Quentin pedig beilleszkedik a gimisek szürkeségébe, mindig a zenekaros barátaival lóg és úgy érzi nem engedheti meg magának, hogy akár egy napot is hiányozzon a suliból. A végzős évükben egy éjszaka Margo nindzsának öltözve megjelenik Quentin ablakában és megkezdődik a reggelig tartó kétszemélyes kalandjuk, ami után már nem folytatódhat a megszokott mederben az életük. Margo újabb kalandra indul, ezúttal egyedül, Quentin pedig mindent megtesz, hogy megtalálja. Walt Whitman idézetek, sírkertvárosokban tett utazások és még egy road trip is van a történetben, amely során Quentin egyre jobban megismeri Margot és rátalál - tudom elcsépelt - de önmagára.

Valami hiányzott számomra ebből a regényből is, ugyanakkor rengeteg momentuma ott maradt egy piciny helyen a szívemben. Quentin karaktere szerintem az egyik kedvenc lesz az idei olvasmányaimból, mert szeretem az ilyen bogaras, kicsit kényszeres, de kedves fiúkat. Margo-t azért szerettem, mert nekem is van egy ilyen kalandvágyó, a korlátokat áttörő oldalam. Quentin barátai pedig, ha nem is utánozhatatlan személyiségük miatt, de a rengeteg vicces pillanatért mindenképpen megemlítendőek.

Amit mindennél többre tartok egy regényben a hangulat mellett, az az aprólékosság. Mivel ez kis részben "nyomozós" történetnek is mondható, így nagyon tetszett minden apró nyom, amit Margo hagyott maga után, szerintem tök jól ki lettek találva. Az, hogy egy olyan klasszikus és csodálatos mű, mint Walt Whitman Fűszálak kötete ilyen nagy hangsúlyt kapott a történetben, szerintem mindenképpen piros pontot érdemel. Úgy emlékszem, már említettem, de a Twilight miatt olvastam el anno az Üvöltő szeleket, és nagyon nem bántam meg. Talán most majd tömegesen Walt Whitman-t kezdenek el olvasni a fiatalok.

Alapvetően egy szórakoztató, kalandos történetnek nevezném a Papírvárosokat, de az író most  is beleszőtt némi gondolatiságot. Szerintem ezzel, hogy pont csak "némi" gondolat volt benne, elérte azt, hogy nem volt szájbarágós, sőt számomra pont időszerű volt. Most érettségiztem, bár már úgy tűnik, mintha ezer éve lett volna, és két hét múlva költözöm a fővárosba. Én is itt fogok hagyni valamit, bár nem örökre, de arra fogok törekedni, hogy az maradjak, aki voltam. Margo pedig azért indult útnak, hogy végre önmaga lehessen.

"A nap folyamán többször is azon kaptam magam, hogy arra gondolok, talán éppen e miatt az érzés miatt tervezett meg Margo mindent olyan aprólékos gonddal. Mert elmenni akkor is nehéz, ha az ember egyébként akarja a dolgot. Fel kell rá készülni... talán egyfajta szellemi és érzelmi gyakorlásnak számított, ahogy ült a miniplázában, és írogatta a terveit - Margo így képzelte bele magát a sorsába."

B. N. Prince: Yvone és az Őrület tőre

Mindig is egyformán szerettem a fantasykat és azokat a történeteket, amelyek kevésbé rugaszkodnak el a valóság talajától. Az már csak hab a tortán, ha a kitalált mesébe illő világ keveredik a valósággal, a valódi emberi érzésekkel, a tinédzserkor és kis részben az emberiség problémáival is. Az Yvone és az Őrület tőre ennyire kettős regény volt számomra.

"– Szilánkbércről látni vélem azt is, amelyet egy átlagos helyen elrejt előlem a ti világotok sugározta romlás. Nem tudjátok használni lelketek legmélyebben rejtőző képességeit, mert féltek tudomást szerezni azok létezéséről. Ugyanez vonatkozik a e földalatti világ létezésére is. Amely idelenn lapul, túlságosan tiszta és értékes ahhoz, hogy megmutatkozzon olyanoknak, akik nem értékelik."

A regény főszereplője Yvone, egy 14 éves lány, aki imádja a krimiket, a hatalmas kalandokat, emellett tisztaszívű és valahogy mégis két lábbal áll a földön. A történet elején Yvone és bátyja a nyári szünidőre egy apró skóciai faluba utaznak a rokonaikhoz. Ez a nyár azonban nem úgy kezdődik Yvone számára, ahogyan az elmúlt években kezdődött. A bátyja igazi kamaszként önmagába zárkózik, az unokatestvére, Cedric pedig elutasítóan viselkedik Yvone-nal, miközben a skót mondák világa rabul ejti őt és szépen lassan Yvone-t is. Minden, ami eddig csak a képzelet világában létezett, most megelevenedik Yvone számára. Egy olyan kalandnak lehet a főszereplője, amelyben nem csak a koboldok, de az emberek világát is megmentheti.

A fantasyk általában kalandokra épülnek, az igazán jó fantasyk, mint például a Harry Potter, a kalandok mellett szerethető szereplőkben és érzelmekben is gazdagok. Mivel ez az író első regénye, illetve Yvone kalandjainak a kezdő kötete, ezért számomra az "akciódús" részek annyira nem voltak átütőek, inkább a történetnek a részletessége tetszett. A szerző remekül alkotta meg nem csak a fő karaktereket, hanem azokat is, akiknek csak néhány mondat jutott a regényben. Emellett egy csodálatos világot hozott létre, amelynek három része van, Nurd-völgy, Zordzug és a "köztes" rész, a kedvencem, Szilánkbérc. A főszereplők, Yvone és segítője a kobold, William nem csak ezek között a varázslatos nevű és egyben kinézetű helyek között keresik az Őrület tőrét, hanem valóban létező egzotikus országokban is. Yvone pedig megismerkedik néhány különleges lénnyel, akiknek a neve szintén megér egy misét. A kedvenceim a szörcsögő buggybogár és a hippokamposz voltak. Ez utóbbi nem más, mint egy vízben közlekedő lóféleség. Elsősorban ezek miatt az apróságok miatt tetszett annyira ez a történet. Végig úgy olvastam, mintha egy filmet néznék. Szerintem remek családi fantasy lenne belőle, mert az Yvone és az Őrület tőre felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szórakoztató lehet. Illetve van benne rengeteg tanulságos gondolat is vagy éppen csak jól megírt momentum, ami a hétköznapi életet és érzéseket remekül mutatja be.
Én már nagyon várom a folytatást, amelynek a címe Yvone és a Kulcsőrzők tornája lesz.

Új polclakók - 2015 Július

A júliusom megint sokkoló volt új könyvek szempontjából, úgyhogy a következő hónapokban igyekszem redukálni a vásárolt könyvek számát. Bár az Alexandra akciója szeptember közepéig állandó kísértésben fog tartani...

Most egy Molyos csoportképet hoztam az új polclakókról és nézzük is őket sorjában.

Az első három könyvet a Kossuth Kiadó akciójában vettem. Az Így írtok ti gyönyörű, háromkötetes díszkiadás, Kaffka Margit és az Utazás a koponyám körül pedig már régóta a kívánságlistán voltak. A nő 1000 fokon igazi feminista regénynek tűnik, ezt a Scolar akciójában rendeltem. A terápia ajándéka számomra is ajándék volt, 2+1-es akcióban kaptam meg ingyen. A következő 4 könyvet az Alexandra nagy nyári akciójában rendeltem. A Gépnarancs alapműnek számít és még nem olvastam, A Gumiembernek tetszett a fülszövege, 300 Forintért simán megérte, a Kalitkába zárt álmokról és a A boszorkány idejéről pedig egy csomó jót olvastam már. Nem mellesleg imádom a borítójukat. Az utolsó két könyvet a névnapomra kaptam. A Szökevény színésznő nagyon jó limonádé lesz, a másik könyv pedig remélem jó szolgálatot tesz majd. Egyelőre kicsit megijedtem a 600 oldaltól, a bonyolult ábráktól és ismeretlen szavaktól, de talán ha teljesítem az első félévet az egyetemen, már máshogy fogom látni.

A többiek új polclakói: Katacita Tekla

Helyzetjelentés és Mid-Year Book Freak Out Tag

Tudom-tudom, nagyon eltűntem az elmúlt hetekben, de ha azt írom, hogy ez azért volt, mert az álmaimat éltem meg, akkor remélem elnézitek ezt nekem. Július 23-án este megjött az sms, hogy felvettek a Károli pszichológia szakára és csak fokozta az örömöt, hogy az üzenet éppen a Hungaroringről lefelé sétálva érkezett meg. Voltak kisebb-nagyobb megingások, de már általánostól kezdve pszichológiát szerettem volna tanulni. Egészen június végéig, ameddig ki nem számoltam a végleges pontjaimat, még csak gondolni sem mertem arra, hogy ez sikerülni fog, arra pedig főleg nem, hogy pont az álomhelyre, a Károlira vesznek fel. A forma 1-ről pedig már szintén régóta, 8 éve álmodtam, amióta az első futamot végignéztem. Most a semmiből, teljesen váratlanul kaptam egy jegyet a szüleimtől a Magyar Nagydíjra és végre érezhettem azt a hangulatot, amit a tv-n keresztül eddig nem élhettem át. Ezután pedig csak hab volt a tortán, hogy a hétvégén, igazi hercegnőként érezhettem magam a tüllös koszorúslányruhámban keresztapumék esküvőjén. Nagyon sűrű napok és hetek állnak mögöttem és még előttem is. Sajnos az olvasás annyira nem megy ezen a nyáron, de most már igyekszem legalább részben bepótolni az elmaradt értékeléseket és posztokat. Egy kis kedvcsinálóként önmagam számára és számotokra is, hoztam egy nagyon jó book tag-et, amihez az idén eddig elolvasott könyvek közül kell válogatni. Köszönöm Katacitának a jelölést! :)

1. A legjobb 2015-ös olvasmányod

Nagyon nehéz döntés, egyetlen egyet nem is tudtam választani, így próbáltam kategóriánként egyet-egyet.

2. A legjobb folytatás, amit 2015-ben olvastál

Mivel csak a Flavia de Luce rejtélyei sorozatnak olvastam a folytatásait (a második és a harmadik részt), így itt egyszerű volt választani. A jósnő kristálygömbje, a misztikum miatt egy picivel jobban tetszett.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Nagynéném erősen megfertőzött az asztrológiával az elmúlt fél évben, így mikor először hallottam erről a regényről, nem volt kérdés, hogy el kell olvasnom. Aztán persze majd kiderül, mennyi asztrológia és mennyi limonádé is van benne valójában, de a fülszöveg alapján jónak tűnik a történet. A borító pedig gyönyörű.

4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Az Aktus az év egyik kedvence számomra és az író legújabb Szigor novelláját is gyorsan befaltam. Bár a Barbibébi első része nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de a folytatásban azt a kiforrott stílusú Leventét várom, akit idén olvastam. A borítót szintén imádom.

5. Legnagyobb csalódás

Nem nehéz csalódást okozni, ha valakinek a kedvenc írónője vagy és nagyok veled szemben az elvárások. Túl sokat és kicsit mást vártam Liztől, de nem mondom, hogy nem szerettem a regényt. Egyszerűen túl sok jó könyvet olvastam idén.

6. Legnagyobb meglepetés

Nagyon-nagyon ódzkodtam tőlük, de sokszor előfordul ez a kötelezőkkel. Végül nagy kedvenceim lettek. Móriczot a Rokonok óta istenítem, a Gulliver pedig megadta azt a kettős érzést, ami miatt gyermek és felnőttregényként is jelentős.

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új)

Ahogy az értékelő posztban is írtam, az idei új kedvenc íróm valószínűleg Nicolas Barreau lesz. Az elmúlt fél évben biztosan ő volt az.

8. Legújabb könyves szerelem

Nagy adag humor, irónia és egy aranyos történet, tele szerethető szereplőkkel. Kicsit olyan volt, mintha Meg Cabotot olvastam volna. 

9. Legújabb kedvenc karakter

A Jane Eyre-ből Helen Burns, aki példakép számomra azzal, hogy milyen elfogadó volt a sorsával kapcsolatban.

10. Egy könyv, amin sírtál

Ötödjére olvastam idén, de még mindig sírok rajta, csak mindig újabb rész érint meg.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett

Ismét nehezen választottam...

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Nem feltétlenül kedvenc, de A mindenség elmélete és a Jane Eyre (2011) volt, amit idén láttam és olvastam is. Amúgy láttam a Holtodiglant és az Ahol a szivárvány véget ért, de itt a regényekről nem tudok nyilatkozni.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország

Talán ez a poszt hasonlított a legkevésbé egy értékeléshez, de a témája miatt legyen ez a kedvenc.

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál vagy kaptál

Választottam a sok közül néhány szépséget.

15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Nem biztos, hogy sok értelme van nálam a tervezésnek, mert csak rosszul érzem magam, ha aztán nem valósítom meg a kitűzött célt, de egye fene, ide is választottam néhányat.

Ha kedvet kaptatok hozzá csináljátok meg ti is és linkeljétek hozzászólásban! :)