Őszi kívánságlista

Most már elmondható, mivel ekkora csodák nem történnek, hogy idén közel sem olvastam annyit, mint az elmúlt években, időhiány, kedvhiány vagy ki tudja mi következtében. Ennek viszont két pozitívumát is megtaláltam. Rájöttem, hogy milyen élvezetes hosszan olvasni egy történetet, ezáltal sokkal jobban elmerülni benne. Az idő szorítása miatt pedig még az eddiginél is spontánabban választom ki az olvasmányaimat, amiből nagyon jó dolgok sülnek ki.

Ennek ellenére folyamatosan igyekszem követni az új megjelenéseket és a váró- na meg a kívánságlistám is rohamosan növekszik, de valahogy a "mindent akarok olvasni! most!" mentalistásból kiléptem, lelassítottam és csak néhány könyvre koncentrálok. Őket viszont nagyon szeretném megszerezni és elolvasni.

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz

Európa Könyvkiadó

Várható megjelenés: október 26.

Egy idézet fogott meg a regényből, aminek hatására elolvastam a fülszöveget és felfedeztem, hogy egy orosz író középkorban játszódó könyvéről van szó. Úgy érzem meg lesz benne a gondolatiság és a kaland keveréke, amit mindenben keresek. Ja és amit orosz szerző írt csak jó lehet. :D

Lev Grossman: A varázslókirály (A varázslók 2.)

Agave Könyvek

Várható megjelenés: november 17.

Ebben a posztban írtam róla, hogy mennyire letaglózott az első rész. Azóta is élesen él bennem a regény hangulata és akarok még belőle.

Lakatos Levente: Szeress jobban (Barbibébi 2.)

Libri Kiadó

Várható megjelenés: november 25.

Egy másik folytatás, amitől viszont azt remélem, hogy merőben más lesz, mint az első rész. A Barbibébi nekem kicsit fárasztó és túl pink volt, de aztán volt szerencsém olvasni az író többi könyvét is, amiket viszont imádtam. A folytatásnak a fülszövege is merőben más és az új regény a Librinél fog megjelenni elképesztően gyönyörű borítóval.

Rainbow Rowell: Fangirl

Scolar Kiadó

Már megjelent!

Az Eleanor és Park nagy kedvencem lett az idén, mert Rowell személyében végre találtam egy írónőt, aki hitelesen tud írni az első szerelemről. Na de mi a helyzet a rajongással? Kíváncsi vagyok mit tudott abból kihozni a szerző, ami szinte minden fiatal életének kisebb, de sokszor jó nagy részét kiteszi. Néhány éve túl vagyok a nagy rajongós korszakomon, úgyhogy a nosztalgia-feeling miatt nagyon szeretném elolvasni.

Anna Gavalda: Billie

Magvető Kiadó

Már megjelent!

Tavaly nagy kedvencem lett Anna Gavalda és azóta egy, most már a Billie megjelenésével két magyarul megjelent könyve van, amit még nem olvastam. A könyvei olyan szívmelengetőek és mindegyikben megjelenik az a hamisítatlan francia életérzés. A Billie-ben két "kívülálló" fiatal találkozásáról ír. 

Lev Grossman: A varázslók

"...szerintem azért vagytok varázslók, mert boldogtalanok vagytok. Egy varázsló azért erős, mert érzi a fájdalmat. Tisztán érzi a különbséget aközött, amilyen a világ, és amilyenné ő tehetné. Vagy mit gondoltok, mi az a valami, amit a mellkasotokban érzetek? Egy varázsló azért erős, mert jobban szenved a többieknél. A csalódásokból születik az ereje."

Aztamindenségit. Lassan két napja fejeztem be A varázslókat, de még most is annyi minden kavarog a fejemben, hogy nagyon nehéz rendet tenni közöttük. Ott volt a borítón is, megmondták nekünk olvasóknak, hogy ez a történet majd más lesz, de kb. a feléig nem akartam ezt elhinni. Most meg csak nézek magam elé, hogy "Úristen, mi volt ez?".

Lev Grossman könyvében a varázslók élete az egyetemmel kezdődik, New York állam egy eldugott, varázslatokkal védett részében. Quentin Coldwater az átlagon felül intelligenciával rendelkező, kicsit különc fiú úgy érzi végre megtalálta azt a helyet, ahol nem lóg ki a sorból. Azonban még Varázskapu, a többi hozzá hasonló diák és az egzotikusabbnál egzotikusabb nyelven elismételt varázsigék sem csökkentik a hiányérzetét, a boldogtalanságát.

Szerintem A varázslók nem a felnőtté válásról, hanem a varázslóként is kőkemény emberlétről szól. Arról, hogy mindig keresünk valamit vagy valakit, aki nem lehet a miénk, és, ha véletlenül mégis megtaláljuk, akkor újabb dolgok után vágyakozunk.

Hetekkel ezelőtt úgy ajánlottam ezt a könyvet a blog Facebook oldalán, hogy akik a Harry Potteren nőttek fel, azoknak A varázslók kötelező olvasmány. Persze a Harry Potteren is volt a hangsúly, mert nem árt, ha szereti valaki a varázslók/varázslatok világát, de mégis a mondat másik fele a fontosabb. A varázslókat az értheti igazán, aki elért már egy bizonyos kort és nem a happy enddel végződő, mesébe illő fantasy-k foglalkoztatják elsősorban.

Az író ebben a történetben nem arra használta az általa kitalált világot, hogy tanítson vele, hanem hogy kifejezze, megmutassa azt az örök kételyt, amely minden emberben benne van. Ezért végig valami leírhatatlanul baljós, melankolikus hangulat lengi körbe a regényt, ami nem csak a főszereplő, Quentin személyéből árad, hanem az összes többi karakterből is. És a mai világban már eléggé elmosódtak a határok, de szereplőink nem sütőtöklevet isznak és nem kell szerelmebájitalt kotyvasztaniuk, hogy elüssék valami jó kis mókával az estét. 

Ha már sütőtöklé, a Harry Potter néhányszor megjelenik a regényben kis utalások formájában, ami viszont szó szerint egyszer sem, de mégis végigköveti a történetet az a Narnia Krónikái. Már a regény elején kiderül, hogy Quentin kedvenc könyvei, amelyek Fillory-ban, egy elvarázsolt helyen játszódnak, kísértetiesen hasonlítanak Narnia-ra. Talán ez az egyetlen gyengepontja számomra a regénynek, hogy e téren nem tud teljesen újat hozni.

Viszont a másik oldalon pedig egy olyan típusú fantasy-t teremtett meg az író, amilyennel még nem volt dolgom. Ahogy egyre jobban elmerülünk a képzelet világában, annál jobban bukik a felszínre a valóság, és ez a kettő különleges kölcsönhatásba lép egymással. 

Nagyon más, mint bármi, amit eddig olvastam, de engem sikerült magába szippantania. Szerencsére a folytatásra nem kell már sokat várni.