Happiness Jar #3

Ez most egy ilyen nagyon holt időszak, ameddig nem kezdődik az egyetem. A munkavadászat és az ide-oda szaladgálás mellett kezdem unni a semmittevést, kellenek az új kihívások, de persze örömök mindig vannak.

- Mivel tényleg tengernyi időm van, saját mércével mérve ontom magamból a posztokat. Ez már a harmadik a héten, és a jövőhetet is hasonlóra tervezem.

- Hosszú idő után találkozás és hatalmas beszélgetés a barátnőkkel, mellé finom fánk, süti, kávé, tea, ki mit óhajtott.

- A mérlegen látható szám végre közelebb került a vágyotthoz. Egy jó ideje már nem fogyok olyan könnyen, úgyhogy ez egy nagy-nagy siker most.

- Két csodálatos filmet láttam. Az egyik A Marigold Hotel, ami után biztos, hogy Indiába szeretne utazni az ember. A másik pedig A tenger dala, egy különleges, hangulatos animációs film.

- Olvasás terén a Rosie projekt lett a szívem csücske. ITT írtam is már róla.

- Megjött a kedvem az angolul olvasáshoz is, illetve kicsit szükségét is érzem, mert a következő félévben nem veszek fel angol nyelvű kurzust, de szeretném életben tartani a nyelvtudásomat. A Looking for Alaskát kezdtem el elsőként és eredeti nyelven is imádom.

- Hogy a kajakontent se maradjon ki az elmúlt időben a paradicsomos-sárgarépás-fahéjas pennéért voltam oda. Amennyire egyszerű elkészíteni, annyira isteni! A múltkori lángos után pedig most fánk volt terítéken itthon. Már kezdek hozzászokni, hogyha hazajövök, akkor mindig gyúrok. :D

+ Külön öröm, hogy a fogyást meg ezt a sok fánkot egy posztban meg tudtam említeni. :D

Graeme Simsion: A Rosie projekt (Don Tillman 1.)

Már lassan egy fél éve a polcomon várakozott A Rosie projekt, amit a sok pozitív vélemény és a különleges téma miatt vettem meg. Nagyon érdekelnek a nem mindennapi betegségek, az Asperger-szindróma pedig különösen, nem győzöm ismételni, hogy mennyire szeretem, ha valaki eltér az átlagtól. vagy ha a főszereplőt, Don-t idézem "máshogy van drótozva".

Don egy Asperger-szindrómás, a negyvenhez közeledő genetikus professzor a Melbourne-i egyetemen, akinek a hét minden napja percre pontosan ki van számítva. Látszólag nem képes olyan érzelmekre, mint az emberek többsége, nem úgy beszél, nem úgy öltözködik, egyszerűen kilóg a sorból. Néhány emberhez áll csak közelebb, Genehez és a feleségéhez Claudiához, akik viszont azon munkálkodnak, hogy Don kilépjen egy kicsit a komfortzónájából és párt találjon magának. Don persze ezt is a maga módján próbálja megoldani és belevág a feleségprojektbe, vagyis egy kérdőív alapján szeretné megtalálni magának a tökéletes arát. Persze ahogyan az lenni szokott, felbukkan Rosie, aki a kérdőív szerint teljesen alkalmatlan a címre. De hát egy kérdőív biztos mindenre talál jó megoldást?

Éjszaka fejeztem be a regényt és már most elvonási tüneteim vannak, sürgősen meg kell szereznem a folytatást. Úgy érzem nem tudok Don nélkül élni. :D Szerintem egy nagyon szerethető karakter minden furcsaságával együtt. Jókat mosolyogtam rajta, hogy minden második mondata számokkal, percekkel és másodpercekkel volt tele. Tetszett, hogy nem úgy viselkedik, mint a többi ember, de mégis mindig vitte valami előre és kiderült, hogy ő is képes hibázni, ő is képes érezni a káoszt, ami sokunk fejében ott van.

Rosie pedig ijesztően hasonlít rám. Az még csak hagyján, hogy a pszichológia doktoriját végzi, de kevés olyan dolgot tudnék említeni, amiben nem egyezünk. Így teljesen át tudtam érezni a gondjait és értettem, hogy mit miért tesz. Talán azért szerettem meg ennyire Don-t, mert olyan vagyok, mint Rosie? :D

Maga a történet nagyon vicces és egyáltalán nem statikus, mert mindig belecsöppenünk valami kalandba Donnal és Rosie-val. Don mindent elkövet, hogy segítsen Rosie-nak, ami először a feladatmegoldási kényszerének, később pedig már valami sokkal fontosabb dolognak tudható be.

Nagyrészt komédia az egész, szívesen megnézném filmben is a sztorit, de kb. a könyv háromnegyedénél megjelent bennem a komolyság is, hiszen a sok vicces jelenet mellett egy hatalmas változás, rádöbbenés is végbement, amit eddig a nagy komolytalankodás miatt észre sem vettem. 

Imádtam ezt a könyvet, szerintem idővel majd nagy kedvencemmé válik. Aki szeretne elmerülni egy szórakoztató történetben és ezzel együtt megismerni egy különleges személyt, annak nagyon ajánlom A Rosie-projektet. Ide nekem a folytatást! :D

Erős nők mindenhol

Lassan már a csapból is a "feminista filmek" folynak, erős, céltudatos, egyedülálló nőkkel. A disztópiáknak is mind női főszereplője van, nem is beszélve az új Star Wars filmről. Eddig tűrtem a divatot és be is hódoltam neki, de kezdek besokallni. Mégis csak meg kell nézni az általam nemrég megnézett filmek listáját és tádááám... erős nők mindenhol.

Liza, a rókatündér

Talán a Liza kicsit kilóg sorból, de az szerintem elmondható, hogy az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje. Valóban kicsit Amelie csodálatos élete beütése van, de nem túlzó mértékben. Japán hagyományra, mondára épül a kívül-belül csodálatos film, a látványvilága pedig szerintem nagyon el lett találva. Liza egy kedves karakter, aki a légynek sem tudna ártani. Úgy sikerül érvényesülnie, hogy végig ilyen kis aranyos marad, na meg némi csoda is közre játszik azért a történetben.

Vadon/Wild (2014)

Talán elcsépelten hangzik, hogy egy fiatal nő erőt vesz magán és a múltban elkövetett hibái miatt végig csinálja a Pacific Crest Trail-t vagy bármi mást egy másik regényben/filmben, de ez engem még mindig meg tud fogni. Nem hiába az egyik kedvenc regényem az Eat, Pray, Love (a filmről ne beszéljünk, az olyan, mintha nem is a könyv alapján készült volna).

Sikerült ebből a történetből egy nagyon-nagyon egyszerű, szinte egyszereplős filmet készíteni, ami után Reese Witherspoon-t többé már nem Doktor Szösziként könyveli el az ember. A gyönyörű amerikai hegyvidékről pedig ne is beszéljünk.

Cheryl Strayed: Vadon

Anyám és más futóbolondok a családból  (2015)

Nem gondolva Ákosra és az ő híres-hírhedt nyilatkozatára, azért vannak nők, akikhez az anya szerep illik a legjobban. Fekete Ibolya olyan filmet alkotott, ami ízig-vérig, egyszerűen elképesztően magyar. Bár a film drámaként van megjelölve a még a 21. században is érvényes történések, beszólások miatt nevettünk rengeteget rajta anyával a moziban. A főszereplő Gardó Berta, egy erdélyi lány, aki végigköltözte a családjával az egész 20. századot és lassan 100 évesen elmeséli az egész történetet a lányának. Amiket különösen szerettem azok a bevágott korabeli videófelvételek a második világháborúról vagy éppen '56-ról. Még hangulatosabbá tették az egészet. És a végén a közös pityergés is megvolt.

Életem értelme/ One True Thing (1998)

Egy régebbi film, ami megmutatja, hogy Renée Zellweger a Bridget Jones előtt is létezett, Meryl Streep pedig már 20 éve is egy csoda volt. Az M2/Petőfi TV-n adták pár hete és gondoltam belenézek, mert a drámák a gyengéim. Sikerült ott ragadnom a TV előtt és sajnos erőteljesen bele is éltem magam a filmbe. Mennyire megváltoztatja egy család életét, ha az egyik családtag halálos beteg lesz... Megerősödnek és elromlanak kapcsolatok. Vagy csak látszólag van ez így és halál csak előhozza ezeket a dolgokat? Nagyon nagy hatással volt rám. Azok a filmek lesznek majd évek múltán a kedvenceim, amelyek egyszerűen nem hagynak nyugodni. Ez is sokszor eszembe jut. Így nem láttam még anya-lánya kapcsolatot ábrázolni.

Joy (2015)

Ha olyanom van (egyszer egy évben), akkor beülök egyedül a moziba. Az egyik vizsgám után levezetésként elmentem megnézni a Joy-t, mert annyira reklámozzák és hát ott van Jennifer Lawrence is. Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, ami egyébként állítólag igaz történeten alapul, mert nagyon jól tükrözi azt, amiről a "bevezetésben" írtam, hogy kezdjük túlértékelni azt a fenenagy egyenrangúságot. Jennifer Lawrence, mint mindig (szerintem) hatalmasat játszik a filmben, de azt hozzá kell tenni, hogy ez a szerep egyszerűen őt kívánta. Miatta és a hatalmas erő miatt, amit a történet sugároz el is hittem, hogy jó ez a világnézet, amit igyekeznek lenyomni a torkunkon, de a film végén kicsit meglepődtem majd megbotránkoztam. Igen, mert nem az lett a vége, amit vártam és azt szeretném, hogy más nők filmjének azért ne ilyen vége legyen. Persze ezt is ajánlom, csak érdemes nem bedőlni neki.

Happiness Jar #2

Nagyon nehéz héten vagyok túl, ami az utolsó vizsga miatti izgulás mellett azért volt, mert végre léptem egyet a problémáim megoldása felé.

- Talán ezért is imádom most ennyire Odett új dalát, amivel sajnos tegnap nem jutott tovább A dalban. Persze ez nem gátol meg abban, hogy ma már harmadjára hallgassam és nincs megállás.
- Túl vagyok az utolsó vizsgán. Vége az első vizsgaidőszakomnak. Mindenhol zöld pipák a Neptunban!
- Vettem két könyvet jutalomként. (Szabó Magdától az Ókutat és az egyik kedvenc regényem is végre felkerült a polcomra, Szerb Antaltól az Utas és holdvilág)
- Nagy-nagy vízilabdás siker az EB-n. Szinte minden nap hatalmasakat szurkoltunk a héten.
- Tegnap lángost sütöttem. Mikor úgy érzed nincs annál finomabb kaja, mint amit éppen eszel... Kár, hogy elfogyott.
- Végre azt olvashatok, amit szeretnék.
- És még a színezéshez is megjött a kedvem. Tegnap egész este egy virágos mandalán "dolgoztam" és úgy éreztem repül az idő.
- Megint esett egy kis hóóóó!

Happiness Jar #1

Nagyon szeretem mások TILT-listáit olvasgatni és fejben én is mindig elkészítem a sajátomat. Azért nem kezdtem eddig bele csütörtökönként saját posztokat írni, mert ismerem magam, nem tudnám betartani a napot és nem is tudnék mindig írni, ami a pedáns énemet nagyon-nagyon zavarná. Így a tegnapi napig egy más címet kerestem, ami nem köt sem naphoz, sem rendszerességhez, és hirtelen eszembe jutott Elizabeth Gilbert és az ő Happiness Jar ötlete.

A Happiness Jar eredetileg egy kidekorált befőttesüveg, amibe azokat az eseményeket, dolgokat gyűjtjük kis cetliken, amelyek boldoggá tettek minket az adott napon és ha egy kis boldogságra vágyunk nincs más dolgunk, mint kihalászni és elolvasni egy régebbi cetlit.

Én most egy virtuális Jar-t készítettem és ide gyűjtöm a dolgokat, amelyek boldoggá tettek. Nincs naphoz kötve, sem rendszerességhez, de azért szeretnék minden héten írni egy posztot.

Az elmúlt napok főleg tanulással vagy a tanulási kényszer miatti semmittevéssel teltek, de közben kezd beindulni az aktív énem, szervezem a programokat, a találkozókat a vizsgaidőszak utánra.

- Újra elkezdtem futni, ami egy olyan szenvedély nálam, hogyha egyszer elkezdem, a következő napokon nem kell noszogatni magam, hogy megint fussak.

- Megjött a csillogós körömlakkom az Avontól. (Magic Effects - Mineral Crush) Imádom!

- Nagyon úgy éreztem, hogy az egyik vizsgámon megbuktam, de végül hármas lett. Még most is fogom a fejem, hogy ez hogyan sikerülhetett.

- Sütizés és borozás a barátokkal

- Túl vagyok az utolsó előtti vizsgámon, ami nem is volt olyan vészes, mint ahogy vártam.

- Igazi flow-élmény volt a vizsga után egy kis főzés. Francia hagymakrémlevest csináltam, de hogy miért francia, azt ne kérdezzétek, mert ugyanúgy kell készíteni, mint bármelyik krémlevest.

- Sokadjára is megnéztem az egyik kedvenc filmemet, a Fedezd fel Forrestert! Szokás szerint a hatására megjött a kedvem az íráshoz.

- Ma tornáztam először az évben. Holnapra biztos, hogy hatalmas izomlázam lesz, de megérte és folytatom.

- Nem sokat olvasok mostanában, de amikor igen, akkor a Bűn és bűnhődés volt soron. Egyszerre szörnyű és csodálatos.

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

Az idei első elolvasott könyvvel már csökkentettem is eggyel a várólistámat és nemhogy szenvedős nem volt az olvasás, de alig várom, hogy Agatha Raisin újabb kalandját olvashassam. 

Agatha Raisin egy ötvenhárom éves reklámügynök, aki idejekorán nyugdíjba vonul, hogy egy kis hangulatos angliai faluban nyugalomban élhesse le élete további részét. Már az első napokban rájön, hogy hiányzik neki London nyüzsgése és a munkája, ahol eddig igazi törtetőként viselkedett. Elhatározza, hogy megkedvelteti magát a falu lakóival azzal, hogy megnyeri a helyi pitesütő versenyt. Csak ott a bökkenő, hogy Agatha nem éppen egy konyhatündér, a pitét egy londoni sütödében veszi meg és még csak nem is nyer vele. A vásárolt pite azonban valaki halálát okozza, Agatha pedig nyomozásba kezd, hogy kiderüljön ki volt a gyilkos. 

Nem vagyok nagy krimiolvasós, bár idén igazán elolvashatnék már egy Agatha Christie-t és/vagy valami skandináv regényt. Eddig krimi szállal csak a Flavia de Luce meg a szingli fejvadász könyvekben találkoztam, amelyekben szintén ez a játékosság játssza a főszerepet, mint Agatha Raisin-nél. Bár Agatha nem egy cuki, tudálékos kislány, hanem egy céltudatos, egyedülálló nő, de mégis ugyanúgy meg tudtam őt kedvelni. A főszereplőnél csak a helyszínt szerettem meg jobban. Az angliai táj egy olyan szerelmem, amit többször láttam élőben, így egy kis nosztalgia volt olvasni a regényt, emellett pedig végre bepillanthattam a a függönymentes ablakok mögé is. 

Persze az egész cselekmény kissé szürreális és az írónő nem emelkedett nagy irodalmi magasságokba, de a fő cél, a szórakoztatás az nálam teljesen betalált. Bár benne vagyok a vizsgaidőszakban, de néhány nap alatt sikerült elolvasnom a regényt és nem csak azért, mert ilyenkor a tanuláson kívül bármi mást szívesebben csinál az ember.

Ha valami könnyed és szórakoztatóra vágyom, biztos, hogy Agatha elsők között fog eszembe jutni. Van egy pár része a sorozatnak, úgyhogy unatkozni nem fogok.

Könyves zárás - December

A december gazdag volt könyvekben és bár  kevesebb időm volt, mégis többet olvastam, mint novemberben.

Beszerzések

Nem jó megfogalmazás most a beszerzések, mert mindegyik könyvet karácsonyra kaptam. A Stoner-t magamtól (és karácsonykor pont be is fejeztem, nem erényem a türelem na :D) a többit pedig a családtagjaimtól.

Müller Péter: Életművészet

Doreen Virtue - Melissa Virtue: Angyali álmok

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Alan Bradley: Elég már az árnyakból!

Fejős Éva: Száz Éjjel Ügynökség

John Williams: Stoner

A Stonerke azért nincs a csoportképen, mert már kölcsönadtam az egyik barátomnak.

Olvasások

Lakatos Levente: Szeress jobban!

November végén kezdtem és december első napjaiban be is fejeztem az új Lakatos Levente regényt. Bár nem egy rövid könyv, de nagyon gyorsan haladtam vele, nem tudtam letenni. ITT írtam róla.

Rachel Cohn - David Levithan: Nick és Norah végtelen éjszakája

Volt egy kemény zéházós, vizsgázós hetem decemberben, de buszozás közben meg tanulás után éjszakánként ezt bújtam. Nagyon édes történet, a különlegessége miatt engem az Eleanor és Parkra emlékeztet.

John Williams: Stoner

Nem jó időszakban olvastam, de szerintem enélkül is nyomasztó történet. Igazából még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Néha faltam az oldalakat, néha viszont nagyon nehezen tudtam rávenni magam, hogy olvassam.

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia

Nagyon régóta ajánlották már nekem ezt a könyvet, az egyetemen pedig nincs olyan tanár, aki nem említette volna meg legalább egyszer Yalom-ot az óráján. Karácsonykor valami olyan regényt kerestem, ami nem túl tömény, ami nem akar úgy érzelmileg bevonni. Jó választásnak bizonyult A Schopenhauer-terápia. Külső szemlélőként élhettem mégis a könyvben és tagja lehettem a csoportnak. A filozófiatörténet kurzusunkon nem volt szó Schopenhauer-ről, de még az ő életéből is kaptam ízelítőt. 

A többiek: Dóri Katacita Tekla