Lassan már a csapból is a "feminista filmek" folynak, erős, céltudatos, egyedülálló nőkkel. A disztópiáknak is mind női főszereplője van, nem is beszélve az új Star Wars filmről. Eddig tűrtem a divatot és be is hódoltam neki, de kezdek besokallni. Mégis csak meg kell nézni az általam nemrég megnézett filmek listáját és tádááám... erős nők mindenhol.
Talán a Liza kicsit kilóg sorból, de az szerintem elmondható, hogy az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmje. Valóban kicsit Amelie csodálatos élete beütése van, de nem túlzó mértékben. Japán hagyományra, mondára épül a kívül-belül csodálatos film, a látványvilága pedig szerintem nagyon el lett találva. Liza egy kedves karakter, aki a légynek sem tudna ártani. Úgy sikerül érvényesülnie, hogy végig ilyen kis aranyos marad, na meg némi csoda is közre játszik azért a történetben.
Talán elcsépelten hangzik, hogy egy fiatal nő erőt vesz magán és a múltban elkövetett hibái miatt végig csinálja a Pacific Crest Trail-t vagy bármi mást egy másik regényben/filmben, de ez engem még mindig meg tud fogni. Nem hiába az egyik kedvenc regényem az Eat, Pray, Love (a filmről ne beszéljünk, az olyan, mintha nem is a könyv alapján készült volna).
Sikerült ebből a történetből egy nagyon-nagyon egyszerű, szinte egyszereplős filmet készíteni, ami után Reese Witherspoon-t többé már nem Doktor Szösziként könyveli el az ember. A gyönyörű amerikai hegyvidékről pedig ne is beszéljünk.
 |
| Cheryl Strayed: Vadon |
Nem gondolva Ákosra és az ő híres-hírhedt nyilatkozatára, azért vannak nők, akikhez az anya szerep illik a legjobban. Fekete Ibolya olyan filmet alkotott, ami ízig-vérig, egyszerűen elképesztően magyar. Bár a film drámaként van megjelölve a még a 21. században is érvényes történések, beszólások miatt nevettünk rengeteget rajta anyával a moziban. A főszereplő Gardó Berta, egy erdélyi lány, aki végigköltözte a családjával az egész 20. századot és lassan 100 évesen elmeséli az egész történetet a lányának. Amiket különösen szerettem azok a bevágott korabeli videófelvételek a második világháborúról vagy éppen '56-ról. Még hangulatosabbá tették az egészet. És a végén a közös pityergés is megvolt.
Egy régebbi film, ami megmutatja, hogy Renée Zellweger a Bridget Jones előtt is létezett, Meryl Streep pedig már 20 éve is egy csoda volt. Az M2/Petőfi TV-n adták pár hete és gondoltam belenézek, mert a drámák a gyengéim. Sikerült ott ragadnom a TV előtt és sajnos erőteljesen bele is éltem magam a filmbe. Mennyire megváltoztatja egy család életét, ha az egyik családtag halálos beteg lesz... Megerősödnek és elromlanak kapcsolatok. Vagy csak látszólag van ez így és halál csak előhozza ezeket a dolgokat? Nagyon nagy hatással volt rám. Azok a filmek lesznek majd évek múltán a kedvenceim, amelyek egyszerűen nem hagynak nyugodni. Ez is sokszor eszembe jut. Így nem láttam még anya-lánya kapcsolatot ábrázolni.
Ha olyanom van (egyszer egy évben), akkor beülök egyedül a moziba. Az egyik vizsgám után levezetésként elmentem megnézni a Joy-t, mert annyira reklámozzák és hát ott van Jennifer Lawrence is. Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, ami egyébként állítólag igaz történeten alapul, mert nagyon jól tükrözi azt, amiről a "bevezetésben" írtam, hogy kezdjük túlértékelni azt a fenenagy egyenrangúságot. Jennifer Lawrence, mint mindig (szerintem) hatalmasat játszik a filmben, de azt hozzá kell tenni, hogy ez a szerep egyszerűen őt kívánta. Miatta és a hatalmas erő miatt, amit a történet sugároz el is hittem, hogy jó ez a világnézet, amit igyekeznek lenyomni a torkunkon, de a film végén kicsit meglepődtem majd megbotránkoztam. Igen, mert nem az lett a vége, amit vártam és azt szeretném, hogy más nők filmjének azért ne ilyen vége legyen. Persze ezt is ajánlom, csak érdemes nem bedőlni neki.
Miért baj ez? :)
VálaszTörlésJó filmeket néztél, ezek közül többet én is szeretnék sorra keríteni (Joy, Anyám és más). A Vadont meg nemsokára elolvasom.
Ezek a filmek/történetek lehet, hogy túlzóak, de szerintem rá kell ébreszteni az embereket - nőket és férfiakat egyaránt, hogy a nő már régóta nem a "gyengébbik nem". A feminizmus számomra ezt jelenti, meg azt, hogy egyenlő a két nem - eltérőek a nemünkből fakadó viselkedésünk, előnyeink, a munkában vagy a tárasas kapcsolatokban - de egy nő nem butább/ gyengébb / stb, csak mert nő. Bocs, ez a kedvenc témám egy ideje :)
Azzal én is teljesen egyetértek, amit te írtál, de szerintem kezd kicsit radikálissá válni a dolog. Én hiszek abban, hogy a nőnek szüksége a férfira, ahogyan a férfinak is a nőre. Engem az bánt, hogy ez már közel sem ilyen egyértelmű, mint talán eddig volt.
Törlés