Már lassan egy fél éve a polcomon várakozott A Rosie projekt, amit a sok pozitív vélemény és a különleges téma miatt vettem meg. Nagyon érdekelnek a nem mindennapi betegségek, az Asperger-szindróma pedig különösen, nem győzöm ismételni, hogy mennyire szeretem, ha valaki eltér az átlagtól. vagy ha a főszereplőt, Don-t idézem "máshogy van drótozva".
Don egy Asperger-szindrómás, a negyvenhez közeledő genetikus professzor a Melbourne-i egyetemen, akinek a hét minden napja percre pontosan ki van számítva. Látszólag nem képes olyan érzelmekre, mint az emberek többsége, nem úgy beszél, nem úgy öltözködik, egyszerűen kilóg a sorból. Néhány emberhez áll csak közelebb, Genehez és a feleségéhez Claudiához, akik viszont azon munkálkodnak, hogy Don kilépjen egy kicsit a komfortzónájából és párt találjon magának. Don persze ezt is a maga módján próbálja megoldani és belevág a feleségprojektbe, vagyis egy kérdőív alapján szeretné megtalálni magának a tökéletes arát. Persze ahogyan az lenni szokott, felbukkan Rosie, aki a kérdőív szerint teljesen alkalmatlan a címre. De hát egy kérdőív biztos mindenre talál jó megoldást?
Éjszaka fejeztem be a regényt és már most elvonási tüneteim vannak, sürgősen meg kell szereznem a folytatást. Úgy érzem nem tudok Don nélkül élni. :D Szerintem egy nagyon szerethető karakter minden furcsaságával együtt. Jókat mosolyogtam rajta, hogy minden második mondata számokkal, percekkel és másodpercekkel volt tele. Tetszett, hogy nem úgy viselkedik, mint a többi ember, de mégis mindig vitte valami előre és kiderült, hogy ő is képes hibázni, ő is képes érezni a káoszt, ami sokunk fejében ott van.
Rosie pedig ijesztően hasonlít rám. Az még csak hagyján, hogy a pszichológia doktoriját végzi, de kevés olyan dolgot tudnék említeni, amiben nem egyezünk. Így teljesen át tudtam érezni a gondjait és értettem, hogy mit miért tesz. Talán azért szerettem meg ennyire Don-t, mert olyan vagyok, mint Rosie? :D
Maga a történet nagyon vicces és egyáltalán nem statikus, mert mindig belecsöppenünk valami kalandba Donnal és Rosie-val. Don mindent elkövet, hogy segítsen Rosie-nak, ami először a feladatmegoldási kényszerének, később pedig már valami sokkal fontosabb dolognak tudható be.
Nagyrészt komédia az egész, szívesen megnézném filmben is a sztorit, de kb. a könyv háromnegyedénél megjelent bennem a komolyság is, hiszen a sok vicces jelenet mellett egy hatalmas változás, rádöbbenés is végbement, amit eddig a nagy komolytalankodás miatt észre sem vettem.
Imádtam ezt a könyvet, szerintem idővel majd nagy kedvencemmé válik. Aki szeretne elmerülni egy szórakoztató történetben és ezzel együtt megismerni egy különleges személyt, annak nagyon ajánlom A Rosie-projektet. Ide nekem a folytatást! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése