M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

Az idei első elolvasott könyvvel már csökkentettem is eggyel a várólistámat és nemhogy szenvedős nem volt az olvasás, de alig várom, hogy Agatha Raisin újabb kalandját olvashassam. 

Agatha Raisin egy ötvenhárom éves reklámügynök, aki idejekorán nyugdíjba vonul, hogy egy kis hangulatos angliai faluban nyugalomban élhesse le élete további részét. Már az első napokban rájön, hogy hiányzik neki London nyüzsgése és a munkája, ahol eddig igazi törtetőként viselkedett. Elhatározza, hogy megkedvelteti magát a falu lakóival azzal, hogy megnyeri a helyi pitesütő versenyt. Csak ott a bökkenő, hogy Agatha nem éppen egy konyhatündér, a pitét egy londoni sütödében veszi meg és még csak nem is nyer vele. A vásárolt pite azonban valaki halálát okozza, Agatha pedig nyomozásba kezd, hogy kiderüljön ki volt a gyilkos. 

Nem vagyok nagy krimiolvasós, bár idén igazán elolvashatnék már egy Agatha Christie-t és/vagy valami skandináv regényt. Eddig krimi szállal csak a Flavia de Luce meg a szingli fejvadász könyvekben találkoztam, amelyekben szintén ez a játékosság játssza a főszerepet, mint Agatha Raisin-nél. Bár Agatha nem egy cuki, tudálékos kislány, hanem egy céltudatos, egyedülálló nő, de mégis ugyanúgy meg tudtam őt kedvelni. A főszereplőnél csak a helyszínt szerettem meg jobban. Az angliai táj egy olyan szerelmem, amit többször láttam élőben, így egy kis nosztalgia volt olvasni a regényt, emellett pedig végre bepillanthattam a a függönymentes ablakok mögé is. 

Persze az egész cselekmény kissé szürreális és az írónő nem emelkedett nagy irodalmi magasságokba, de a fő cél, a szórakoztatás az nálam teljesen betalált. Bár benne vagyok a vizsgaidőszakban, de néhány nap alatt sikerült elolvasnom a regényt és nem csak azért, mert ilyenkor a tanuláson kívül bármi mást szívesebben csinál az ember.

Ha valami könnyed és szórakoztatóra vágyom, biztos, hogy Agatha elsők között fog eszembe jutni. Van egy pár része a sorozatnak, úgyhogy unatkozni nem fogok.