Anne Frank: Anne Frank naplója

"Rajtam kívül vajon elolvassa-e majd más is ezeket a leveleket? Rajtam kívül kiben másban lelek vigaszt? Mert gyakran rászorulok a vigasztalásra, sokszor nincs elég erőm, és többször vallok kudarcot, mint ahányszor nem. Mindezt jól tudom, és próbálok újra meg újra megjavulni."

Anne Frank 1942 nyarán születésnapjára kapta azt a füzetet, amibe aztán elkezdte vezetni a naplóját. A naplóban szereplő bejegyzések azonban nem egyszerű dátumozott szövegek, hanem levelek egy kitalált barátnőnek, Kitty-nek, akivel Anne minden titkát megosztotta a rejtőzködés előtt és alatt.

Ez a kötet a II. világháború leghétköznapibb, legemberibb, gyermeki oldalát mutatja meg. Azt, hogy mit tesz az emberrel az örökös bezártság és, hogy az álmok és a vágyak miként éltetik mégis a fiatal lelket. 

Anne naplója valóban csak egy kamasz lány naplója, de a csak szót mindenképpen el kell hagyni a kijelentésből, mert hatalmas fontossága van Anne sorainak minden ember, de legfőképpen a fiatalok a számára.

Az elején nehezen rázódtam bele Anne gondolatvilágába, hiszen tényleg úgy fogalmaz, mint egy tinilány és  a sokszor túl hétköznapi mondandója sem mindig egyformán köti le az embert. De aztán történt valami. Megszerettem őt és rájöttem, hogy rengeteg közös van bennünk, mindketten tele vagyunk tervekkel és a legrosszabb időkben is próbálunk kitartani. 

Mert a rejtőzködőknek is voltak jobb és rosszabb napjaik. Volt, hogy hatalmas lakomákat csaptak, máskor három kanálnyi zabkása volt a reggelijük. Ünnepeltek születésnapokat, de sokszor a sötétben feküdtek egymás mellett és moccanniuk sem szabadott. Anne sokszor nemcsak a családtagjaival, hanem összes bujdosóval hadban állt, ennél pedig csak az volt a megrendítőbb, amikor önmagával vívott harcot.

Ahogy a levelek sokasodnak, úgy válik Anne felnőtté és mindenkinek megmutatja egy jobb és békésebb világ lehetőségét.

Ez a napló szerintem örök érvényű, nemcsak azért, mert a II. világháború hétköznapi oldalát mutatja be remekül, hanem mert megmutatja minden olvasó számára, hogy a hit az, ami minden nehézségen képes átvezetni az embert.

Ha már újra szó van a kötelező olvasmányok reformjáról...úgy gondolom, ez is egy olyan mű, ami a száraz tananyag helyett képes rávilágítani a háborúk igazi lényegére. A kötelezők között lenne a helye.

"Hidd el, hogy aki már másfél éve ilyen bezártságban él, annak - minden méltányosság és hálaérzet ellenére is - olykor mélységesen elege van. Érzelmeket nem lehet kiiktatni. Biciklizni szeretnék meg táncolni, fütyülni, szétnézni a világban, fiatalnak érezni magam, érezni, hogy szabad vagyok, csak ilyenekre vágyom, de nem mutathatom ki, mert képzeld el, mi lenne, ha mind a nyolcan elkezdenénk panaszkodni és savanyú arcot vágni, mire volna jó?"

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

"- (...) Az ember gyakorolja a hivatását - a suszter cipőt talpal, a pék kenyeret süt, az orvos gyógyít. Az ember keresi a kenyerét, gyakorolja a hivatását, az én hivatásom pedig az, hogy mások szolgálatára legyek, s a fájdalmat enyhítsem."

Sokszor van úgy, hogy már előre tudom egy könyvről, hogy mennyire tetszeni fog. Azt viszont, hogy mennyi mindenre rádöbbent majd, soha nem lehet előre tudni.

Akiket kicsit is érdekel a pszichológia története vagy éppen rajonganak Nietzsche gondolataiért, azoknak igazi kuriózum lehet Irvin D. Yalom fiktív regénye, amellyel egy nem mindennapi terápiának lehetünk a tanúi vagy akár átélői.

A történetben Josef Breuer, osztrák orvost - aki a  pszichoanalízis alapjainak megteremtője - egy különleges kéréssel keresik meg, gyógyítsa meg az öngyilkossággal fenyegetőző Friedrich Nietzschét a még erősen kísérleti stádiumú "beszélgetős kúrájával". Ennek az eredménye egy olyan nem mindennapi pszichoterápia a két tudós között, ahol nem tudni, ki az orvos és ki a beteg.

Nekem elejétől fogva hatalmas öröm volt olvasni a regényt, mert "Úristen, erről tanultunk az egyetemen!", de sok ideig nem tudtam igazán belerázódni a történetbe, úgy érzem, talán túl hosszú lett az előkészítés. De ha ez nem tántorítja el az olvasókat, akkor ezután tényleg két csodálatos elme eszmecseréibe, sokszor vitáiba csöppenhetnek bele.

Mindkettejük életében ott van egy nő, aki csapdában tartja a gondolataikat, de mindketten másként élik meg és másként értelmezik a helyzetet. Azonban, ahogy ez lenni szokott, ha visszatérünk problémáink gyökeréhez, akkor bár úgy tűnik sokkal borzasztóbbá válik a helyzet, de a megoldás is ott rejtőzik valahol.

Engem rég zaklatott fel ennyire regény, mert a történet egy pontján ijesztően magamra ismertem benne, de ahogy haladtam tovább és hagytam időt magamnak, hogy végiggondolhassam az olvasottakat, megszületett bennem a saját problémám megoldásának a csírája. Sokáig azt hittem, csak azért tetszik a regény, mert a főszereplőkről tanultam már egy keveset és jó volt velük végre a szórakoztató irodalomban megismerkedni, de végül sokkal többet kaptam ennél.

Yalom egy olyan könyvet írt, ami jórészt párbeszédekből áll, de mégis le tudja kötni vele az olvasó figyelmét, még azét is, aki nem ismeri az előzményeket, mert a legnagyobb elméknek is olyan "kisszerű" problémái voltak, mint nekünk hétköznapi embereknek.

Csodálatos lett volna, ha a valóságban is megtörténik kettejük találkozása. De végül is megtörtént...bennem...meg mindenkiben, aki olvasta és olvasni fogja a regényt.

"Biztonságos életet élni veszélyes."

Happiness Jar #4

Ahogyan azt jósoltam, kezdenek kimaradozni a "befőttesüveges" posztok, de hát mikor adtam én fel bármit is? Maximum a kötéstanulást tavaly ősszel. De mit tegyek, ha kétbalkezes vagyok? Pedig olyan jó lett volna egy saját sál... :D

- Lett állandó munkahelyem, amit össze tudok egyeztetni az egyetemmel.

- Voltam életem első Csernus előadásán és azt hiszem nem ez volt az utolsó.

- A Molynak hála féláron meg is vettem az új könyvét és a rajongásom csak nő és nő.

- Elkezdődött a második félévem az egyetemen, olyan új tantárgyakkal, amiket már nagyon vártam és az új tanáraim is nagyon cukik.

- Pesti és falusi iszogatás a barátokkal.

- Lett új kedvenc sorozatom a Sense8 személyében.

- Elővettem a tavaszi kabátomat.

- Nagyon súlyos dallamtapadásban szenvedek.

- És végül szóljanak a fanfárok, ez a 150. bejegyzés a blogon! Igazi öröm! :)

Moskát Anita: Horgonyhely

Egy különleges fantasy, disztópia egy magyar írónő tollából, gyönyörű borítóval.

Nagyon régóta szerettem volna már az írónőtől olvasni, de nem az első megjelent regényével a Bábel fiaival kezdtem, hanem a Horgonyhellyel, mert ennek a témája jobban tetszett. Mindig csodáltam azokat az írókat, akik ilyen ötletes, egyedülálló történetet találnak ki, de fontosnak tartom, hogy jól is valósítsák azt meg. Az én szememben nem volt annyira komplex a dolog, de nagyon szerettem olvasni a Horgonyhelyet.

A Horgonyhely egy olyan világban játszódik, ahol a szabadság a legnagyobb érték. Mindenkinek megvan a saját horgonyhelye, vagyis egy adott terület, amelyet nem hagyat el, különben életét veszti. A vándorlás csak a terhes nők kiváltsága, így ezt a világot a nők uralják, a férfiak alacsonyrendűbbek a nőknél, hiszen nekik sohasem adatik meg a vándorlás ajándéka. A történetben három szereplőn van a hangsúly, akik mind a megoldást keresik saját, illetve az egész emberiség problémáira. Vazil, a hajós könyvkereskedő és tudós a férfiak szabadságáért küzd és szeretné megfejteni a vándorlás titkát. A lánya, a még kamasz Helga, aki szintén a tengerhez van kötve, apja tiltása ellenére igazi nővé szeretne válni és közben minden kikötésükkor eltűnt édesanyját keresi. Lars pedig, egy a feleségének alárendelt férfi, nem tudományos választ keres, hanem egy ősi, a földdel való kapcsolatban reméli a felszabadítás titkát.

Szerintem ez a történet még a műfajt kevésbé kedvelőknek is felkelti az érdeklődését, különösen mert talán egy kicsit metaforája a mostani világnak, amikor a nők egyre csak megerősödnek, a férfiak pedig kezdenek elpuhulni (tisztelet a kivételnek). A világ, amiben a Horgonyhely játszódik kicsit fantasy, kicsit disztópia, de mindenképpen a középkor sötétségéhez tudnám hasonlítani a hangulatát. A történet alapgondolata szerintem zseniális, a hozzá kapcsolódó világot viszont nem sikerült hozzá tökéletesen megteremteni. Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy csak belecsöppentem valahova, ahol ezerrel történnek a dolgok, de mégsem tudtam meg hol vagyok. Én szeretem azt, amikor el van nyújtva a történet és minden kis apró titkot megismerünk, ha nem az elején, akkor oldalról oldalra. A Horgonyhelyben ezt nagyon hiányoltam. A másik, ami miatt nem szerettem bele teljesen a regénybe, az a szereplők kidolgozatlansága. Szimpatizáltam ugyan mindegyik főszereplővel, mert jól át lehetett érezni a problémáikat, viszont mint személyiségek hiányoltam belőlük a mélységet. 

Ugyanakkor ahogy száguldott a történet, én is úgy száguldottam vele. Vártam a konfliktusokat és végül a megoldást, ami kellően megrázott. A végére egy nagyon szívfájdító, szinte tragikus és kicsit még talán groteszk történet is lett belőle.

Lehet, hogy lesz folytatása? Bár nem ötcsillagos nálam a könyv, de biztosan elolvasnám.

Könyves zárás - Január

Olvasások

Bár a vizsgaidőszak még nagyban tartott januárban és az utolsó vizsgám 21-én volt, azért a heti 1 könyv megvolt a múlt a hónapban is.

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

Egy vcs-s könyvvel kezdtem az évet és amennyire tartottam tőle, annyira szerettem. Könnyed, kalandos krimi csodás brit vidéki környezetben, a főszereplő, Agatha pedig nagyon szerethető. Tervezem folytatni a sorozatot. ITT írtam róla bővebben.

Müller Péter: Életművészet

Ez a könyv a JÓskönyvhöz tartozó kiegészítő kötet, de önmagában is megállja a helyét. Segítséget nyújt a jósjelek megértéséhez az író saját tapasztalatai által. Az efféle könyveket lehet nagyon szeretni vagy nagyon utálni, nálam az előbbi áll fenn. Szeretnék ennyi mindent átélni, ennyi ideig élni és ilyen bölccsé válni, mint Müller Péter.

F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Szintén vcs-s darab volt, amivel szerintem 1 hónap alatt túlszárnyaltam minden eddig évet, amiben jelentkeztem a kihívásra. Az orosz regények a gyengéim, különösen a nagyregények, mert az íróknak általában sikerül a céljuk, az, hogy az élet minden szegmensét megjelenítsék. A kedvencemmé vált és feltétlenül újraolvasós.

Graeme Simsion: A Rosie projekt

Szinten kedvencet avattam ezzel a regénnyel, ami persze teljesen más stílusú, mint az előbbi. Nagyrészt szórakoztató, de komoly témát is feszegető történet. Don, a főszereplő egy hihetetlenül édespofa, szeretném folytatni az ő kalandjait is. ITT írtam róla bővebben.

Ebben a hónapban elkezdtem még a Looking for Alaskát és a Horgonyhelyet, de ezekkel egyelőre nem haladok annyira. Előbbivel az angol nyelve miatt, utóbbinak pedig még nem sikerült magába szippantania.

Beszerzések

Januárban elkapott az akció láz, leárazva és 2+1 akcióban vettem 6 könyvet is, ebből 4 Helikon zsebkönyv. Emellett adtam is el egy könyvet, egyet pedig cseréltem, amiért cserébe két könyvet is kaptam. A kis molyocska kedvességéért még mindig nagyon hálás vagyok.

Halász Margit: Éneklő folyó

Szabó Magda: Ókút (ez a borító egyszerűen gyönyörű)

Franz Kafka: A per

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Sigmund Freud: Három értekezés a szexualitásról

Jonathan Franzen: Szabadság

Helena S, Paige: Egy lány belép a bárba

A következő hónapokban szeretném redukálni a vásárlást és folytatni a jól elkezdett várólistacsökkentést. 

 A többiek: Dóri Katacita Tekla