"- (...) Az ember gyakorolja a hivatását - a suszter cipőt talpal, a pék kenyeret süt, az orvos gyógyít. Az ember keresi a kenyerét, gyakorolja a hivatását, az én hivatásom pedig az, hogy mások szolgálatára legyek, s a fájdalmat enyhítsem."
Sokszor van úgy, hogy már előre tudom egy könyvről, hogy mennyire tetszeni fog. Azt viszont, hogy mennyi mindenre rádöbbent majd, soha nem lehet előre tudni.
Akiket kicsit is érdekel a pszichológia története vagy éppen rajonganak Nietzsche gondolataiért, azoknak igazi kuriózum lehet Irvin D. Yalom fiktív regénye, amellyel egy nem mindennapi terápiának lehetünk a tanúi vagy akár átélői.
A történetben Josef Breuer, osztrák orvost - aki a pszichoanalízis alapjainak megteremtője - egy különleges kéréssel keresik meg, gyógyítsa meg az öngyilkossággal fenyegetőző Friedrich Nietzschét a még erősen kísérleti stádiumú "beszélgetős kúrájával". Ennek az eredménye egy olyan nem mindennapi pszichoterápia a két tudós között, ahol nem tudni, ki az orvos és ki a beteg.
Nekem elejétől fogva hatalmas öröm volt olvasni a regényt, mert "Úristen, erről tanultunk az egyetemen!", de sok ideig nem tudtam igazán belerázódni a történetbe, úgy érzem, talán túl hosszú lett az előkészítés. De ha ez nem tántorítja el az olvasókat, akkor ezután tényleg két csodálatos elme eszmecseréibe, sokszor vitáiba csöppenhetnek bele.
Mindkettejük életében ott van egy nő, aki csapdában tartja a gondolataikat, de mindketten másként élik meg és másként értelmezik a helyzetet. Azonban, ahogy ez lenni szokott, ha visszatérünk problémáink gyökeréhez, akkor bár úgy tűnik sokkal borzasztóbbá válik a helyzet, de a megoldás is ott rejtőzik valahol.
Engem rég zaklatott fel ennyire regény, mert a történet egy pontján ijesztően magamra ismertem benne, de ahogy haladtam tovább és hagytam időt magamnak, hogy végiggondolhassam az olvasottakat, megszületett bennem a saját problémám megoldásának a csírája. Sokáig azt hittem, csak azért tetszik a regény, mert a főszereplőkről tanultam már egy keveset és jó volt velük végre a szórakoztató irodalomban megismerkedni, de végül sokkal többet kaptam ennél.
Yalom egy olyan könyvet írt, ami jórészt párbeszédekből áll, de mégis le tudja kötni vele az olvasó figyelmét, még azét is, aki nem ismeri az előzményeket, mert a legnagyobb elméknek is olyan "kisszerű" problémái voltak, mint nekünk hétköznapi embereknek.
Csodálatos lett volna, ha a valóságban is megtörténik kettejük találkozása. De végül is megtörtént...bennem...meg mindenkiben, aki olvasta és olvasni fogja a regényt.
"Biztonságos életet élni veszélyes."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése