Szuna Noémi: Kávé - Csészével a világ körül

A ritka reggelek egyike, amikor a reggeli kávét az albérletünk konyhájában ülve fogyasztom el és közben nézem az ablakból, ahogy a lakótelep is felébred. A hétvégi otthoni reggelek, amikor könyv vagy újság mellett kávézom, vagy éppen a délutánok, amikor anyával együtt isszuk a feketét és közben be nem áll a szánk. És ott van egyetemi kávé meg a munkahelyi meg a másnaposság elleni... Az én életemben valahogy mindenhol ott a kávé, ami ébren tart, segít megküzdeni egy hosszú és nehéz nappal vagy éppen felteszi a koronát egy tökéletes pillanatra. Azt hiszem szeretem a kávét...

...és még sok millióan vannak így a világban, akik nehezen tudnák elképzelni a napjukat egy vagy több kávé nélkül. Nekik tökéletes ajándék és olvasmány lehet Szuna Noémi nemrég megjelent  Kávé című könyve, amiben a szerző arra vállalkozott, hogy összefoglalja nekünk laikusnak (bár kávéimádóknak), hogy mit érdemes tudni a kávé származásáról, történetéről, a különböző elkészítési módokról, technikákról.

Mikor először kinyitottam a könyvet, először a gyönyörű képek fogtak meg, aztán, ahogy elkezdtem olvasni, kicsit elszégyelltem magam, hogy mennyi mindent nem tudtam arról a növényről, aminek a babját (egyébként magját) mindennap fogyasztom. Mindenre rácsodálkoztam, amit csak olvastam, miközben a képek és a szerző elbeszélésmódja hatására úgy éreztem, mintha egy ismeretterjesztő filmet néznék, amiben a világ különböző kávétermő vidékeit járjuk körbe, megnézzük hogyan tisztítják a kávébabot Brazíliában és végül hogyan pörkölik mondjuk Thaiföldön.

Nem szerepelt az egyes témáknál túl sok, hozzá nem értőknek felfoghatatlan információ, éppen csak annyi, amennyit én is meg tudtam érteni. Egyedül a különböző kávéfőzők bemutatásánál vesztettem el a fonalat, az ilyen technikai dolgok már nem az erősségeim. A kedvenc részem a különböző kávék elkészítési módja volt. Végre megtudtam, hogy mi a különbség az espresso, a doppio illetve a ristretto között, és hogy hogyan készítik a flat white-ot. De aki kávés receptrekre vágyik, az is talál néhány finomságot a könyv végén.

Gyönyörűséges könyv kívül-belül és az olvasása közben muszáj kávézni. Akit hozzám hasonlóan érdekel a kávé, annak nagyon jó választás, mert jól összefoglalja a növény évezredes történetét és sok érdekességet is rejteget.

Happiness Jar #5

Néhány nap nyugi után holnap újra indul a pörgés, szinte már kezdem is elfelejteni milyen volt a mindennapos nyüzsgés és kicsit tartok a holnap reggeltől, pedig a nyüzsivel együtt járt a sok-sok program és találkozó, amiket imádtam.

- Szuna Noémi: Kávé című könyvének bemutatóján jártam, ami az első ilyen alkalom volt számomra, úgyhogy eléggé izgultam, de végül nagyon tetszett és még finom etióp kávét is kóstolhattam.

- Már második alkalommal voltunk a Board Game Café-ban a barátnőimmel. Ha Budapesten jártok érdemes elmenni, de vigyázzatok, mert függőséget okoz. Nagyon jó a hangulat és ezerféle társas játékuk van.

- Ebéd a VegaCity-ben az egyik barátommal. A hungaroburger a kedvencem, amiben hamisíthatatlan házi majonéz van, mindig azt eszem ott.

- Idén is jeruzsálemi csokis kalácsot sütöttem húsvétra. Recept a Chili&Vanilián. 

- Nagy családi húsvéti ebéd mindenféle finomsággal.

- Bazsalikomot nevelgetek a konyhában és eddig nagyon jól bírja a drágaság. Egy lépéssel közelebb vagyok a fűszernövényekkel teli konyhához. 

- Nem tudom, honnan veszem a plusz időt, de egyre többet olvasok mostanában.

- Szuper drámákat is néztem. Ha szeretitek a lassú filmeket ajánlom a Sils Maria felhőit, a Spotlight-ot és A kémek hídját.

- A kedvenc futós dalom mostanában ez, ha hallgatom szinte suhanok. És van egy és két guilty pleasure zeném is, nem tudom őket elégszer meghallgatni.

Ti merre jártatok mostanában? Mit próbáltatok ki? Mit kóstoltatok?

forrás

Mit esznek a vegák? - Sárgarépás-paradicsomos penne

Egy nagyon egyszerű és finom paradicsomos tészta receptet hoztam, ami a sárgarépától és a hozzáadott kis fahéjtól lesz igazán ízletes. Nekem ez az egyik kedvencem.

forrás

Sárgarépás-paradicsomos penne 

Hozzávalók:

(2-3 adag)

250 g penne (de igazából bármilyen tészta jó, amit otthon találtok vagy a legjobban szerettek)

fél vöröshagyma

(olíva)olaj

200 ml paradicsomsűrítmény

150 ml víz

1 közepes sárgarépa

kevés só

2 tk. xilit vagy bármilyen édesítő (a legjobb a barna cukor a finom karamelles íze miatt)

kevés fahéj

a tetejére bármilyen sajt, amit szerettek

A tésztát sós vízben megfőzzük és közben elkészítjük a szószt. A hagymát felkockázzuk, kis olajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a paradicsomsűrítményt, a vizet és a lereszelt répát. Végül fűszerezünk és addig főzzük a szószt, ameddig a répa megpuhul benne.

Ez alapvetően egy édes szósz lenne, ezért bánjunk csínján a sóval, de ugyanez érvényes a fahéjra, amit én személy szerint nagyon imádok, de ha túlzásba viszi az ember, akkor többet árt vele, mint használ. 

Ha kész vagyunk tálaljuk a tésztát a szósszal és reszelt sajttal, de én szeretem tészta helyett rizzsel is enni. Ha nincs túl sok kedvetek főzőcskézni, ez a gyors és egyszerű étel tökéletes lehet.

Tavaszi könyves kívánságok

Egy könyvmolynál nem évszakfüggő, hogy vágyakozik-e a könyvek után vagy sem, de a hőn áhított könyvek listája annál inkább változik, ha jönnek az új megjelenések. Összegyűjtöttem én is, hogy miket várok idén tavasszal vagy éppen mik kerültek fel a kívánságlistámra.

Rene Denfeld: Az elvarázsoltak 

Már megjelent

Ez a könyv még tavaly megjelent, de akármennyit is böngészem az új megjelenéseket, lemaradtam róla. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nem követem a Fumax Kiadó dolgait és a regény témája sem olyan, amiről sokat olvastam eddig. Pár napja PuPilla posztja hozta meg a kedvemet a könyvhöz, de úgy, hogy rögtön a kívánságlistám elejére ugrott.

"A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek."

Phyllis T. Smith: Én, Livia

Már megjelent

Az Én, Livia nemrég jelent meg az Agavénál és egy gyengébb pillanatomban majdnem elő is rendeltem, de végül sikerült tartani magam, pedig nagyon szívesen olvasnám már. Romantikus, történelmi regény, ami a Római Birodalomba kalauzolja az olvasót. Mindig is érdekelt ez az időszak és valamiért Alice Hoffman Galambok őrizői című könyvével kötöm össze a regényt, vagyis valami hasonlót várok tőle. Ez utóbbit nagyon szerettem, úgyhogy lehet magas a mérce, de majd kiderül.

"Történet egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett. 

Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.

Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával. Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia."

Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és Kockafej
Megjelenés: Március 24.
Egy kis nonfiction is befigyel a képbe ezzel a pár nap múlva megjelenő könyvvel, ami már régóta felkeltette az érdeklődésemet. Szeretek az autizmusról hallani, olvasni, de sokszor én is hajlamos vagyok naivan csak az érdekes és pozitív oldalát látni ennek az állapotnak. Pont ezért vagyok nagyon kíváncsi erre az őszintének és nyíltnak ígérkező történetre.

"A szerző életrajzi regényében fiával való kapcsolatát tárja elénk, a gyermek születésétől napjainkig, tinédzser koráig. Zsombi Asperger-szindrómás, és mint ahogy az alcím is írja, nem zseni. Nincs 130-as IQ-ja, nincsenek különleges képességei, legalábbis olyanok, amilyeneket a hollywoodi filmek vagy a média olykor hamis képei alapján képzelnénk róla.
Az autisták és Asperger-szindrómások közössége egy meg nem értett közösség. „Autista? Na és mit tud?” hangzik el rendre velük kapcsolatban, és Kartali Zsuzsanna hiánypótló könyvében megkísérli megválaszolni az unásig ismert kérdéseket, no meg a kimondatlanokat is. Bemutatni az értetlen, gunyoros, rosszindulatú vagy éppen kedvesen kíváncsi tekintetektől kísért „más” gyerekek mindennapjait, életét, lehetőségeit a bölcsődétől az iskoláig. "

Dave Eggers: A Kör

Megjelenés: Március 31.

Az angol verziót láttam valakinél a buszra várva és a letisztult borító magára vonta a figyelmemet, de a fülszöveget elolvasva még inkább megtetszett. Valahogy ez is olyan sejtelmes, nyomasztó hangulatot ígér, mint Az elvarázsoltak.

"Mae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal?

Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világ-át. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád."

Lev Grossman: A varázsló birodalma (A varázslók-trilógia 3.)
Megjelenés: Április 19.
Ősz óta jegeltem a trilógia második részét, de most újra belelendültem, úgyhogy a harmadikat is nagyon várom. Nem azért volt a nagy szünet az olvasásban, mert nem tetszik a folytatás, hanem mert számomra ez nem az a könyv, amit szívesen olvasok, mert hihetetlenül nyomasztóan hat rám. Kicsit olyan, mint a Bűn és bűnhődés, hogy csodálatos és a szörnyű egyszerre. Azt hittem az első részben kijátszotta az összes lapját az író, de mind stílusban, mind mondanivalóban új dolgokat fedezek fel a második részben, úgyhogy már elképzelni sem tudom hová lehet ezt fokozni, de kíváncsian várom.
A fülszöveget a spoiler veszély miatt még nem olvastam, így most itt sem idézek belőle.

Elizabeth Gilbert: Big Magic
Megjelenés dátuma nem ismert
Eddig csak sóhajtoztam és szomorkodtam, amikor a külföldiek Liz új könyvével készült fotóit láttam a Facebook-on, de a Big Magic végre magyarul is megjelenik, igaz, hogy még nem tudni, hogy mikor és milyen címmel, de sínen van a dolog. Liz-t az Eat,Pray,Love óta imádom, kicsit olyan nekem, mint egy távol élő barátnő, úgyhogy alig várom az új könyvét, amiben a kreativitás lesz főszerepben.

Ti milyen könyvek megjelenésére vártok már nagyon?

Christian Grüning: Az eredményes tanulás titka

Aláírom, hogy nem mindenkit motivál jó iskolai jegyek gondolata, de bevallom őszintén nekem megtetszett Christian Grüning könyvének borítóján a 5* és Dóri ajánlója után ki is kölcsönöztem a könyvtárból.

Az eredményes tanulás titka egy nagyon jól megszerkesztett kis könyv, amely különböző fázisokra osztja a tanulás folyamatát és az egyes részekhez kapcsolódóan mindenféle technikát bemutat, amelyek elvezethetnek minket a sikerességhez. Kicsit összefoglaló műnek is nevezhető, hiszen a többdiplomás szerző azokat a technikát gyűjtötte össze, amelyek neki segítettek. Éppen ezért előfordulhat, hogyha végigolvassuk a könyvet, akkor lesz benne sok ismerős dolog, ugyanakkor lesz benne egy csomó újdonság is. Ahogyan a szerző is ajánlja, lehet egy kerek egészként is használni a könyvet, de fókuszálhatunk csak azokra a részekre is, amelyek gondot jelentenek a saját életünkben. 

Én ugyan végigolvastam az egész könyvet, de nem azzal a céllal, hogy mindent hasznosítani fogok belőle. Sok mindent kijegyzeteltem magamnak, megcsináltam a benne lévő tesztet (és ismét megbizonyosodtam róla, hogy erőteljesen vizuális típus vagyok), de a legjobban a gyorsolvasós és az időgazdálkodós rész érdekelt. Az ezekhez kapcsolódó technikákat azóta is csinálom szorgalmasan, de ezeken kívül is sok hasznos tippet tartalmaz a könyv. Ami nagyon tetszett, az a 7 legfontosabb szerep "összeírása" az életünkben, hiszen mostanában mindenki annyi mindenbe belekezd, annyi mindent szeretne elérni és a végén legtöbbször ezekből a tervekből semmi sem lesz. Én pont megtaláltam a 7 szerepemet és bizony rájöttem, hogyha valami új beköszöntene az életembe, akkor bizony mérlegelnem kellene a dolgok között, de hát valamit valamiért ugyebár.

Amiért pedig, akár még személyesen is köszönetet mondanék a szerzőnek, a miértekre adott válasz, hiszen nem csak odavetette az olvasóknak a technikákat, hanem hétköznapi nyelven el is magyarázta, hogy mi történik az agyunkban tanulás során. Na nekem ez a hétköznapiság hiányzik a tankönyveimből, úgyhogy íme egy hiánypótló mű. ;) 

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

"- Nem múlik semmi a szavakon? Nem merném ezt ilyen határozottan kimondani. Néha már úgy hiszem, nagyon sok, talán minden a szavakon múlik, melyeket idejében kimond, vagy elhallgat, vagy leír az ember... "

Nekünk nem volt kötelező Márai a gimiben, sőt tanulni sem sokat tanultunk róla, így engem sokáig nem is érdekeltek különösebben a művei. De mivel sokat adok a barátaim és a tanáraim véleményére, illetve a közösségi oldalakon is egy csomó nekem tetsző idézet szembe jött velem tőle, így gondoltam ideje adni neki egy esélyt. 

A gyertyák csonkig égnek egy évtizedeken vagy inkább egy egész életen át tartó barátság különös története, amelybe, mint mindannyiunk életébe valamilyen formában beleszövődik a háború, a szenvedély és a szerelem. 

A történet alapvetően sem hosszú, de időben is csak egy napot ölel felel. Emlékekből és hosszú párbeszédekből áll össze az egész, nem történnek nagy fordulatok, de valamilyen leírhatatlan hangulat lengi körül az egészet. A két főszereplő személyiségén, érzésein van a hangsúly, aminek a hatására húsvér emberként állt előttem a két megöregedett katona, akiknek még évtizedek után is nyomja a lelkét valami.

Márai annyira az emberről ír, hogy hátborzongató volt számomra minden egyes szó, ugyanakkor csodálatos is, mert azt hiszem, magyar írótól még nem olvastam ilyen gyönyörűen egymásba font szavakat. Szomorú, drámai, elképesztő kisregény, aminek utánozhatatlan a hangulata. 

Ha valakibe/valamibe így beleszeretek, utána sokáig ostorozom magam, hogy eddig miért nem olvastam tőle, de azt hiszem, még nem késtem le semmiről és már ki is vettem egy újabb Márai könyvet a könyvtárból. A gyertyák csonkig égnek egyébként szerepel az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt, meghalsz című könyvben is, már csak ezért is érdemes elolvasni.

"Barátok voltunk, tehát nem pajtások, nem komázó suhancok, nem bajtársak. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért."

link

Liebster Blog Award

Ismét útján van a Liebster Award és bizony hozzám is újra elért. Köszönöm szépen Mirának a díjat! Én  nem szeretnék jelölni, mert a kedvenc blogjaim körében már körbejárt egy párszor ez a díj, de használjátok bátran.

A Liebster Award célja, hogy a bloggerek még jobban megismerjék egymást és az olvasóiknak megmutassák kedvenc blogjaikat. A szabályok nagyon egyszerűek. Linkelni kell a bloggert, akitől a díjat kaptad. Válaszolni kell az általa feltett 11 kérdésre, majd írni kell 11 érdekességet magadról, végül pedig neked kell 11 bloggert jelölni a díjra és feltenni nekik 11 kérdést.

Kérdések:

1. Miért kezdtél el blogolni?

Ennek a története nagyon régre nyúlik vissza, viszont annál egyszerűbb a válasz. Szeretem ezt csinálni. Szeretek tervezni, írni, alkotni. Egy olyan hobbivá vált ez az életemben, amit nem tudnék már abbahagyni. 

2. Nappal vagy este szoktál olvasni?

Nem a napszaktól függ. Akkor olvasok, amikor van időm és kedvem. Lehet ez reggel a metrón, délután az egyetemen vagy este az ágyban.

3. Mi a kedvenc filmed?

Ez majdnem annyira nehéz kérdés, mintha a kedvenc könyvemet kellene megneveznem. Felsorolok néhányat, de abszolút kedvencem nincs. Franklyn, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Patch Adams, Holt Költők Társasága, Nem kellesz eléggé, Igazából szerelem, A szerelem hálójában, Fedezd fel Forrestert!, Good Will Hunting és még sokan mások. Az észrevehető, hogy a dráma és a romantikus kategóriában mozgok.

4. Az édesebb vagy a fűszeresebb illatokat szereted?

Ha választani kell, akkor az édesebbeket, de a friss, tavaszias, enyhe virágos illatokért vagyok oda.

5. Van-e valamilyen plüss állatod?

Nem is egy van és bizony velük alszom. Fontosak nekem, mert azokra emlékeztetnek akiktől kaptam őket.

6. Melyik országba látogatnál el a legszívesebben?

Olaszországba, de itt is tudnék még sok mindent felsorolni.

7. Melyik a legérdekesebb kultúra a számodra?

Az indiai.

8. Ha írnál egy könyvet mi lenne a címe?

Valószínűleg akkor adnék neki végleges címet, ha már elkészült a regény, így erre nem tudok konkrét választ adni, de vagy valami nagyon elvont címe lenne vagy egyszerűen csak a főszereplő neve lenne az.

9. Játszol valamilyen hangszeren?

Egy nagyon picit tanultam furulyázni és gitározni, de nem emlékszem belőlük semmire. Régebben szerettem volna dobolni, de ha most választhatnék, akkor zongorázni tanulnék.

10. Milyen hobbijaid vannak?

Olvasás. blogolás, sütés, főzés. Ezek tudnak megnyugtatni.

11. Szeretsz aludni?

Természetesen igen.

11 érdekesség magamról

1. Nem bírom megenni nyersen a paradicsomot és a zöldborsót,  de főzve, párolva, sütve viszont imádom őket.

2. 12 éves korom óta rendszeresen sütök. Egyszerűen imádom csinálni.

3. Van egy nimfapapagájom, Pablo.

4. Mindig változik, hogy mi a kedvenc színem. Most éppen a lila.

5. Úgy érzem, hogy mindig én látom meg utoljára azokat a videókat, képeket, amiken előtte hónapokig röhögött a fél világ.

6. Kávé nélkül nem tudom elképzelni az életemet.

7. Sok-sok év múlva remélem elmondhatom majd magamról, hogy gyermekpszichológus vagyok.

8. Nem jó a kézügyességem, de vannak periódusok, amikor elhiszem magamról, hogy én milyen kreatív és ügyes vagyok és próbálkozom gyöngyfűzéssel, karkötőkészítéssel, horgolással, stb.

9. Ugyanígy vagyok a rajzolással  és a színezéssel is. Úgy rajzolok, mint egy elsős, de ha egyszer elkezdem, akkor nehéz abbahagynom.

10. A kávé mellett a teákat is nagyon imádom. Szeretem felhalmozni a különböző ízesítésűeket.

11. Nagyon szeretek Pesten lakni, de hosszútávon nem tudom elképzelni, hogy itt éljek, kell a nyugalom.

Mit esznek a vegák? - Gyömbéres-almás sárgarépa krémleves

Új rovat a láthatáron! A régi receptes posztok kedveltségén felbuzdulva, gondoltam megosztom veletek, hogy miket is szoktam én főzni és enni már több, mint két éve mióta vega vagyok.

Mikor az emberek értesülnek erről a számukra fura, számomra természetes dologról, akkor mindig felteszik a kérdést "de akkor mit szoktál enni?". Igazából arra a kérdésre egyszerűbb a válasz, hogy "mit nem?". Ovo-lakto vega vagyok (amúgy ezt soha nem ejtem ki a számon, nehogy az emberek még jobban megijedjenek), ami azt jelenti, hogy a húson kívül mindent megeszek. Persze van, akinek azt is hozzá kell tenni, hogy sem csirkét, sem halat nem eszem. Bármilyen meglepő is, még ezek a "könnyű" húsok is húsok. Ha már az érdekes feltevéseknél tartunk, a húsleves levét sem eszem meg, mivel hús főtt benne, és igyekszem elkerülni az olyan ételeket is, amiket állati zsírral készítettek. Otthon nyilván ezt nagyon egyszerű kiszűrni, nem vega étteremben viszont nehéz dolga van az embernek.

Vannak olyan vegetáriánusok, akik hús helyett is szénhidrátot fogyasztanak. Reggelire péksütit esznek, ebédre, vacsorára tésztát, rizst, krumplit, stb. Én is imádom az előbb felsoroltakat, de ahhoz, hogy rá merjek állni a mérlegre és a vérvételeredményeim ne legyenek tele felkiáltójelekkel, mindenképpen pótolni kell a húst valahogy (és jól is kell lakni :D), ezt pedig rengeteg zöldséggel, gyümölccsel és magvakkal lehet elérni. A következőekben ilyen recepteket mutatok majd nektek.

Gyömbéres-almás sárgarépa krémleves

Hozzávalók:

kis (olíva)olaj

1 nagy vöröshagyma

fél kg sárgarépa

2 közepes alma

1/4 tk. gyömbér

kb. 2,5 liter víz

levesbetétnek kockákra vágott alma és/vagy pirított dió

Mint mindegyik krémlevest, ezt is nagyon egyszerű elkészíteni. A hagymát felkockázzuk, kis olívaolajon megpirítjuk, közben pedig meghámozzuk és felszeleteljük a répát. Ezt hozzáadjuk a hagymához, majd felöntjük vízzel. Mikor a répa már majdnem megfőtt, két almát megpucolunk, kockákra vágunk és ezt is hozzáadjuk a leveshez. Ha minden megpuhult, akkor botmixerrel összeturmixoljuk a levest és végül hozzáadjuk a gyömbért.

Ez egy jó nagy adag leves, kezdésnek a kevésbé bátrak kipróbálhatják fele hozzávalóból is. 

Ennyi vízzel jó sűrű levest kapunk, ha valaki hígabban szeretné nyugodtan tehet bele több vizet. Természetesen a gyömbér is ízlés szerint hozzáadható, de vigyázzunk vele, mert nagyon erős. Én is nagyon szeretem használni, de bizony előfordult már, hogy annyira csípős lett, hogy a nem létező náthámat is előhozta.

Ha kész van, ehetjük kockára vágott almával vagy pirított dióval, de a legjobb, ha mindkettővel. 

Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

A tavalyi év egyik nagy meglepetése és szerelme volt nálam Nicolas Barreau és A nő mosolya című könyve. Nem vagyok nagy rajongója a romantikus regényeknek, maximum néhány klasszikusnak (Jane Austen az abszolút favorit!), de Barreau-ban megtaláltam mindazt, amit egy romantikus történetben keresek.

A világ végén megtalálsz megint egy picit nyomozós és nagyon szerelmes történet, amelyben Jean-Luc, a kicsit pesszimista, nőcsábász párizsi galériatulajdonos egynap szerelmes levelet kap, amely pillanatok alatt meglágyítja a szívét. Az aláírás csak ennyi: Principessa. Jean-Luc pedig ennek hatására nyomozásba kezd, hogy megtalálja a titokzatos hölgyet, aki már régóta epekedik érte.

Miután átvettem a könyvet a boltban, szinte azonnal bele is kezdtem. Vágytam arra a különleges hangulatra, amit az író könyve tavaly adott. Párizsra, a híres éttermekre, kávézókra. Még általános iskolás koromban jártam a francia fővárosban, de akkor csak egy szürke, esős helyet láttam benne (mennyire képes befolyásolni a dolgokat az időjárás...), most pedig Olaszország után a legnagyobb vágyam, hogy újra eljussak oda. Barreau könyveivel legalább képzeletben Párizsban érezhettem magam.

A Le Train Bleu étterem, a könyv egyik helyszíne

A könyv szélsebesen olvasható, inkább kisregénynek nevezném, hisz egyébként sem hosszú. Ami furcsaság volt számomra A nő mosolya után, hogy ebben most csak a főszereplő férfi szemszögéből láthatjuk a dolgokat. Általában olyan könyveket olvasok, amelyekben nő a főszereplő, így ehhez nagyon nehéz volt hozzászokni, de egy idő után kifejezetten élveztem.

A nyomozós rész izgalmassá tette a sztorit, persze nem kell nyomozás alatt vérremenő dolgokra gondolni. Már az első oldalak után erős sejtésem volt, hogy ki a gyilkos levél írója és elkönyveltem magamban, hogy "áh, ez így teljesen kiszámítható", de aztán egy időre teljesen elbizonytalanodtam a főhősünkkel együtt. Azt nem állítom, hogy  a könyv felétől nem sejthető 99%-ig biztosan, hogy ki lesz az, de hát nem is ez ennek a könyvnek a lényege.

Egy könnyű, hangulatos szerelmes sztori A világ végén megtalálsz. Aki egy ilyenre vágyik éppen, annak tökéletes választás lesz.

Könyves Zárás - Február

Szokásosan kicsit megkésve, de érkezik az előző havi könyves zárás. Mind olvasós, mind vásárlós szempontból elég termékeny voltam. Az olvasás része - 5 könyvvel - ugyan az előző évekhez képest igen csak középkategória, de az elmúlt időszakhoz viszonyítva gyönyörű szám. Hozzátartozik a "sikerhez" az, hogy a munkám holtidőszakában van bőven időm olvasni, illetve a régebben semmittevéssel töltött időmet is olvasásra használom. Na meg ott a busz-villamos-metró hármas illetve a mozgólépcsőzések és várakozások. A vásárlással viszont még mindig hadilábon állok, de igyekszem magam visszafogni. Ezt minden hónap végén/elején megígérem... Pozitívum viszont, hogy az elmúlt hónapban sikerült eladnom egy könyvet. Így már nincs is akkora bűntudatom. :D

Olvasások

Moskát Anita: Horgonyhely {bejegyzés}

Nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de a téma és a hangulat csillagos ötös. A borító pedig az egyik nagy kedvencem. 

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt {bejegyzés}

Minden évben van néhány könyv, ami hatalmas hatással van rám. Idén ez volt az első ilyen, bár ezen kívül még két könyv hasonlóan megérintett. Az egyik volt közülük a következő olvasmányom, az

Anne Frank naplója {bejegyzés}

Ez volt idén a harmadik vcs-s könyvem és meglepődve tapasztaltam, hogy vcs-s könyvvel eddig még nem lőttem mellé, úgyhogy a márciust egy újabb várólistás regénnyel kezdtem. De persze nem spoilerezem el, hogy hogyan folytatódott ez a pozitív széria, legyen a jövő titka.

Anne Frank a barátnőm lett, kicsit Kittyvé váltam én is, ahogy olvastam a naplóbejegyzéseit/leveleit. Egyszer mindenkinek muszáj elolvasnia őket.

Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz {bejegyzés}

Impulzus rendelés/vásárlás volt, mivel pár nappal a megjelenés előtt hallottam először a könyvről, de rögtön megtetszett a történet és Barreau tavaly nagy kedvencemmé vált, most sem csalódtam benne.

Christian Grüning: Az eredményes tanulás titka {bejegyzés}

Dórinál olvastam először erről a könyvről és az ajánló után úgy éreztem,ezt nekem is el kell olvasnom. Sok érdekességet és eddig ismeretlen technikát tartalmaz a könyv, de sok olyan is volt benne, amikről már hallottam. Annyi biztos, hogy nagyon motiválóan hatott rám.

Beszerzések

Csernus Imre: A nő - Csajsziknak

Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz!

A többiek: Dóri Katacita Tekla