Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok?

Pár poszttal ezelőtt beharangoztam, hogy itt a vizsgaidőszak, keveset fogok olvasni, ezért kevesebb bejegyzés lesz. Hát az utóbbi teljesülni is látszik. az előbbi viszont így visszanézve egy nagy vicc. A vizsgaidőszakban a legjobb olvasni, mert a tömény tanulás után ezerszer jobban esik elmerülni egy olyan történetben, amit csak élvezni kell. Igen, ebben az évben eddig májusban olvastam a legtöbbet.(De visszagondolva nem tudom hova sűrítettem be ezt a sok könyvet, amikről majd az összegzős posztban bővebben írok.)

Tavaly a  Könyvhéten vettem meg Kollár-Klemencz László első novelláskötetét, ami azért különleges, mert nem vagyok túlzottan oda a novellákért, sem a Kistehénért, sőt egy héttel ezelőttig még semmit nem olvastam a szerzőtől. A természetközeliség, az elvontság és a borító volt ami vonzott.

"Egy reggel leszedte a csomagolást és kinyitotta. Mit fogok ebbe írni idén? Eleve az első negyede üres marad. Majd oda írogatok dolgokat, amik eszembe jutnak. De biztosan megzavar majd, hogy áprilisban írok valamit februári dátum alá. Nem használt már két éve naptárat, pedig szerette, a füzeteket is, több füzete volt, hol ebbe írt, hol abba, ezért évekig kitartottak. Volt már naptárja is, piros és kemény, amit füzetnek használt, öt év alatt sem telt be." (Valahogy úgy jött ki a lépés)

Csupa "szívemcsücske" könyvet olvastam mostanában, ez viszont csak félig jutott el a szívemhez vezető úton. Úgy éreztem, hogy Toszkát, a novellák főszereplőjét meg kellett volna szeretnem, vagy legalább csak egy picit megkedvelni, hiszen bár nem ő volt a narrátor, de mégis valahogy az ő szemén keresztül látszódtak a dolgok. De ő annyira semmilyen volt számomra. Átlagos akart lenni, egy olyan ember, aki beleolvad a környezetébe a hétköznapiságával. Szerintem az ilyen karakterek tudnak a legizgalmasabbak lenni, mert belül rengeteg titkot rejtenek. Toszka nem volt ilyen.

Sokkal jobban elszórakoztam a tipikus mégis egyedi falusiakon, tanyasiakon, akik pálesszel kezdik a napot, a disznóikat pedig egy évig házikedvencként tartják, aztán meg levágják és jóízűen elfogyasztják őket.

A vidéki arcai mellett az életképek fogtak meg, azok is különösen azért, mert annyira tökéletlenek voltak. Egyszerűen semmi sem történt úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de mégis ez adta a szépségét. Mert a nagykönyvben nem úgy vannak megírva a dolgok, ahogy azok valóban történni szoktak. 

Valódi történetekkel és valódi emberekkel teli a Miért távolodnak a dolgok?. Nekem a kedvencem a címadó novella és a Kender című novella volt. Született falusiként pedig kicsit haza is utazhattam képzeletben, miközben a metrón faltam a sorokat.

"Nem elveszíteni. Sok mindenre tanít meg ez az időszak. Hogy milyen nehéz akár megtartani is valamit.  Nem építeni, csak megmaradni. Bogár az avar alatt. A télnek is van egy olyan időszaka, amikor már nem hisszük el, hogy egyszer csak vége lesz. És néhány hét, talán egy hónap. Ilyenkor az európai repülőtereken megjelennek a papucsos utazók, akik ezeket a heteket Thaiföldön töltik, hogy ne kelljen kibírni semmit. Meg lehessen úszni ezt a böjtöt is. Ne kelljen elmenni a falig, koppanásig." (Átmeneti állapot)

Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Megjelent nálunk egy újabb Irvin D. Yalom könyv és természetesen le is csaptam rá. A Terápiás hazugságokkal a pszichiáter-író ismét bebizonyította, hogy a "beszélgetős kúrákon"alapuló történetek mennyire le tudják kötni az embert.

"Tudja, azt mondják, a terápia célja az, hogy a páciens saját maga apjává és anyjává váljon. Azt hiszem valami hasonlót el lehet mondani a szupervízióról is. A cél az, hogy az ember saját maga szupervizorává váljon. (...)"

A Terápiás hazugságok két pszichoanalitikus összefonódó története. Ernesté az érzékeny, szabályokat áthágó ex pszichofarmakológusé és Mashallé, az ő konvencionális, nagyravágyó szupervizoráé. Ahogyan tulajdonságaikban hatalmas ellentétek, úgy a terápiájukban is teljesen máshogyan járnak el. A történet fő témája is ez. Mennyire kerüljünk közel a kliensünkhöz? Mennyire ragaszkodjunk a szabályokhoz? Mennyiben hihetünk annak, hogy minden embernek személyre szabott terápiára van szüksége?

Én lubickoltam olvasás közben, mert annyira életszerűen mutatta meg és hozta közel ezeket a témákat. Szerintem mindenkinek érdekes lehet, aki segítő szakmában tevékenykedik/fog tevékenykedni. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nem lehet unalmas annak sem, aki csak kíváncsi laikusként kezdi el ezt a regényt vagy Yalom bármelyik másik könyvét. A haladás megint a fejekben és a tökéletesen megfogalmazott mondatokban történik elsősorban, nem pedig a cselekvések szintjén, de az a csodálatos benne, hogy még így is képes lekötni az olvasót.

Az eltérő terápiás módszerek mellett azonban helyet kap a regényben egy olyan szaftos téma is, mint a pszichoanalitikusok és a szexuális zaklatás, illetve a kliensek bosszúvágya is. És azon elgondolkodtatok már, hogy mi történik, ha egy elismert és büszke pszichiáternek van szüksége terápiára? Kihez fog fordulni?

Minden ízében különleges regény a Terápiás hazugságok. Amennyire vaskos, én annyira gyorsan haladtam vele és még mindig nem lett elegem a Yalom-könyvekből.

forrás

Könyves Zárás - Április

Az április elég gyenge volt az előző hónapokhoz képest mind az elolvasott könyvek, mind a vásárolt könyvek számában. Az előbbit nagyon sajnálom, az utóbbi miatt viszont büszke vagyok, mert szerettem volna egy picit megálljt parancsolni magamnak.

Az elmúlt hónapban a bejegyzések száma is eléggé lecsökkent, ennek az az oka, hogy végre elkezdtem tanulni, így kevesebb időm van olvasni. Ez még az elkövetkező másfél hónapban így lesz, de néha-néha igyekszem egyet posztolni, mert azért azt nem bírom ki, hogy csak szakirodalmat olvassak. Ha szeretnétek némi könyves kontentet vagy érdekel, hogy mi történik velem, akkor ajánlom a blog Facebook oldalát vagy az Instagram profilomat. De most nézzük is az áprilisi könyves zárást.

Olvasások

Tóth Krisztina: Akvárium

Márciusban volt egy olyan késztetésem, hogy kortárs magyar írók könyveit kölcsönözzem ki a könytárból, így az Akvárium mellett velem jött még egy Háy János könyv is. A nyáron szeretném folytatni ezt a missziómat, de egyelőre csak Tóth Krisztinával sikerült megismerkednem. Eddig csak rövid novellákat olvastam tőle, de az Akvárium után úgy érzem, hogy nagyon egy hulláhosszon vagyunk, úgyhogy nem ez volt az utolsó könyvem tőle.

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Az idén vettem meg zsebkönyvként A Pendragon legendát, pedig már ezer éve el szerettem volna olvasni. Az Utas és holdvilág után kíváncsi voltam az író más könyvére is. Tudtam, hogy merőben más lesz, de ezt is nagyon élveztem, volt, hogy hangosan felkacagtam rajta a metrón. Ha valaki éppen paródia jellegű misztikus krimire vágyik, akkor nagyon ajánlom.

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Három éve olvastam először és bár akkor még csak annyit éreztem, hogy "ebben van valami", mégis kineveztem kedvencemnek. Ez az újraolvasás után sem változott és azt hiszem még többet sikerült belőle megértenem, de az biztos, hogy még sokszor el fogom olvasni.

Beszerzések

Bár fizikailag nem tudtam jelen lenni a Könyvfesztiválon (a pénztárcámnak milyen jót is téve ezzel), de a HVG Könyvek fesztiváli akcióját azért kihasználtam és vettem két könyvet, azt hiszem 20% kedvezménnyel. Ők lennének azok.

A többiek áprilisa: Dóri Katacita