Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Nem mindig hiszek a tömeg ízlésében, de most örülök, hogy hallgattam a sok dicsérőre és én is elolvastam a Leányrablást Budapestent.

A milleniumi ünnepségek közepette nyoma vész Hangay Emmának, egy marosvásárhelyi könyvekereskedő nagyobbik leányának. Négy évvel később azonban titokzatos levél érkezik a lánytól, akinek az ügyét azóta már lezárták. A kisebbik leány, Mili útrakel a fővárosba, hogy megkeresse eltűnt nővérét, ezzel pedig felhívja magára a figyelmet és többé már ő sincs biztonságban. Egy nem hivatásos, de annál tehetségesevv detektív, Ambrózy báró siet Mili segítségére a rejtélyek kibogozásában, miközben arra is fény derül, hogy mi történt Emmával az eltűnése után.

Engem már magával a helyszínnel és a korszakkal megvett magának az író. A Millenium idejéről, Budapest virágzásáról imádok olvasni. Fábián Janka Emma-trilógiáját is ezért szerettem nagyon, bár az egy romantikusabb. intrikákkal teli történet. Talán a borító nem erről árulkodik, de a Leányrablás Budapesten nem egy cukormázas, romantikus regény némi izgalmas krimi szállal, hanem egy nagyon jól kidolgozott, sokszor borzongató történet, amelybe csak néha vegyül egy-két aranyos pillanat.

Mindkét lányt azonnal a szívébe zárja az ember, bátorságuk és rátermettségük miatt. Emmában közben ott van a báj, Miliben pedig az intelligencia, ami olykor szórakoztató tudálékosságban jelenik meg. Az összes többi szereplő is nagyon különlegesre sikerült. Mindenkinek van valamilyen csak rá jellemző személyiségvonása vagy szokása. A legjobban mégis a bárót kedveltem meg és szerintem ezzel még sokan vannak így. Ő egyszerre jó és rossz, közvetlen és kimért, rengeteg titkot rejteget, miközben ő is folyamatosan a titkok nyomában van. Milivel szerintem kicsit olyan párost alkotnak, mint Elizabeth Bennet és Mr. Darcy a Büszkeség és Balítéletben, valószínűleg ezért is imádom őket annyira.

A történethez az adja a pluszt, hogy megtörtént eseményeken alapul és rengeteg valóban létezett személy megjelenik benne. Úgy érzem rengeteg munka van benne, elképesztően alapos a rgényben minden. Egyszerűen csak beszippant és nem ereszt. Nagyon áhítozom a folytatásért, de a következő hónapban könyvstop van nálam, úgyhogy muszáj augusztusig kitartanom.

Nektek viszont nagyon ajánlom, ha valami különleges krimire vágytok a Millenium és a századforduló idején.

Valami régi, valami új... - Anna könyvesblogol

Az ehavi témázós posztok hatására én is elgondolkodtam rajta, hogy mi változott a blogolási és olvasási szokásaimban a blog lassan 4 éves története alatt.

A legszembetűnőbb dolog talán az, hogy kitartottam egy blognál, előtte ugyanis szinte havonta váltogattam a témákat és a platformokat. Mostanra benőtt a fejem lágya és ha nem is folyamatosan, de a Könyvek&Kávé mindig frissül. Már egyre inkább csak könyvekről írok, és nem is tervezek ezen változtatni. Viszont készülőben van egy új blog, ami lehet, hogy már napokon belül elérhető lesz. A témája egyelőre titok.

Mostanában már nincs bűntudatom, ha nem írok minden könyvről, amit elolvastam. Ha nincsenek valamiről lejegyezhető gondolataim, akkor inkább nem töltök ki egy posztot sablon mondatokkal. A bejegyzések hossza is lerövidült, egyrészt a sablonosság miatt, másrészt, mert észrevettem, hogy én magam sem olvasok szívesen kilométeres posztokat.

Az ajánlókat kis tyúkanyóként írom, egyre inkább csak a pozitívumokat emelem ki. Régebben többet kukacoskodtam. Ennek az az oka, hogy meg szeretném hozni a kedveteket egy könyvhöz, nem pedig elvenni azt. Ami nekem nem tetszett, attól még másnak akár a kedvence is lehet. Többször előfordult már olyan, hogy a könyvről szóló poszt megírása után szerettem meg, amit olvastam.

Nagy változás az is, hogy elkezdtem reciajánlatokat kapni, ami nagyon nagy öröm, elismerésként élem meg, de csak olyat vállalok el, ami valóban érdekel.

Nagyon sokáig szabadkozva írtam és beszéltem a blogról, amire persze az emberek rögtön felkapták a fejüket és megkérdezték miért nem vagyok büszke arra, hogy valamit ennyi ideje, ennyi örömmel csinálok. Ez összefügg azzal, hogy sokáig magamat sem tudtam értékelni, miért értékelnék akkor egy általam létrehozott dolgot? Mára már ez is megváltozott, szívesen és büszkén beszélek a Könyvek&Kávéról.

 

Az olvasási szokásaim is sokat változtak az évek alatt. Csak úgy ragadnak rám a könyves infók.  Szinte robotként szelem a különböző könyves blogokat, az Instagramot, a Molyt. Ha valaki megemlít egy könyvet én rögtön valami olyasmit válaszolok, hogy "ez az, aminek a borítója olyan kék?" vagy "erről azt írták a Molyon, hogy...". Ritkán fordul elő, hogy olyan könyv kerül említésre, amit nem ismerek, pedig nem is biztos, hogy érdekel. Ennek hatására persze rengeteg könyvet veszek, sokkal többet, mint amennyit el tudnék olvasni. Akaratlanul is könyvgyűjtővé váltam.

Viszont kevésbé adok már a divatra, azt olvasom el, ami érdekel, nem pedig azt, ami "menő". Régebben faltam a limonádékat és a tini regényeket. Ezeket igazából nem azért hagytam abba, mert már nem érdekelnek, nem tudnak lekötni, csak keresem belőlük az igényesebbeket.

Sokkal fontosabbá vált a háttér és a karakterek kidolgozottsága, mint az izgalmas, akciódús cselekmény. Gondolom ez az öregedéssel jár, vagy egyszerűen csak rájöttem, hogy egy lassú sztori is lehet élvezetes. Az újdonságokra viszont mindig vevő vagyok. Egyre jobban nyitok a magyar kortárs írók és a modern fantasyk felé.

A többiek is témáztak:

Bea, Dóri, Katacita, Miamona, Nima, Pupilla, Szee, Zenka

Elizabeth Gilbert: Big Magic

Drága Liz! Hát már megint mit csináltál?

Figyelmeztetés: Ez a poszt nem lesz elfogulatlan, csak őszinte.

"Véleményem szerint az egyik legősibb és legnagyvonalúbb trükk, amit a mindenség játszik velünk önmaga és a mi szórakoztatásunkra: kincseket rejt el mélyen bennünk, aztán a háttérbe húzódva kíváncsian lesi, vajon megtaláljuk-e őket valaha.
A kreatív élet nem más, mint ezeknek a rejtett kincseknek a feltárása. Kincsvadászat.
Ennek a kincsvadászatnak a gyakori és meglepő eredménye az, amit én BIG MAGICnek, azaz Nagy Varázslatnak nevezek."

Végre megjelent magyarul is távoli barátnőm új könyve. Persze azon melegében el is olvastam és már az újraolvasást tervezem.

A Big Magic is olyan, mint Liz eddigi könyvei. Szellemes, szórakoztató és őszinte. Ahogyan az alcím is mutatja, a középpontjában a kreativitás áll. Liz elsősorban az írást emeli ki, hiszen erről van a legnagyobb tapasztalata, de megemlít sok más művészeti ágat is. Például a műkorcsolyázás művészetét meg a blogolás művészetét. Vagyis megfogalmazza azt, amit már én is rég megfogalmaztam magamban - a világon mindenki képes kreatív lenni.

"Számomra úgy tűnik, hogy a központi kérdés, amelytől minden kreatív élet függ, a következő: Megvan benned a kurázsi, hogy feltárd a benned rejlő kincseket?"

Ez a könyv viszont abban különbözik az önsegítő könyvektől, hogy nem erőlködik azon, hogy megmondja a tutit, nem csak üres frázisokat ismételget. Liz a saját tapasztalatait, élményeit írja le benne, amelyek nincsenek híján a humornak és az iróniának, de mégis elgondolkodtatják az ember lányát/fiát.

A legjobban engem az a rész érintett meg, amelyik a "szenvedve alkotásról" szólt, hiszen van egy olyan problémám, hogy csak depressziós hangulatban tudok írni (verset, regényt, bármit). Nos, Liz noszogatása nagy hatással volt rám. Ezen a részen már szinte nevettem, annyira jól leírta az én és szerintem még sokak viselkedését.  Ha rossz a kedvünk, az írás által csak még jobban felnagyítjuk a problémáinkat.

Önmagában persze ez a könyv csak arra való, hogy szórakoztossan, esetleg, hogy kicsit belelássunk az írónő íróvá válásába, de az, hogy nekikezdünk-e a kincsvadászatnak, csak rajtunk múlik.

Más bejegyzések Elizabeth Gilbert-ről és a könyveiről:

A lélek botanikája

10 dolog, amire Elizabeth Gilbert megtanít

Janne Teller: Semmi

Talán jobb volt, hogy a könyvet övező nagy őrület után olvastam el a Semmit, ami, ha igazán megérinti az embert szólhat akár mindenről is.

„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” - mondta a nyolcadikos Pierre és otthagyta az iskolát. Egy külső szemlélő számára az osztálytársaira nincsenek nagy hatással ezek a mondatok, de a látszat ellenére a csapatnyi kiskamasz elhatározza, hogy összegyűjti a számukra legfontosabb dolgokat, hogy megmutassák osztálytársuknak milyen fontos dolgok is vannak az életben. A gyerekek láncszerűen jelölik meg ki mit dobjon a kupacba, a tárgyak (és sokszor nem csak tárgyak) fontossága pedig egyre növekszik. De mi történik, ha Pierre még így is értelmetlennek tartja az életet?

Mellbevágó történet volt számomra a Semmi, ugyanakkor megnyugtató is, mert megbizonyosodhattam róla, hogy engem már nem izgat fel úgy a könyvben boncolgatott kérdés, mint mondjuk 4-5 évvel ezelőtt tette volna.

Van-e az életnek értelme? Szerintem ez egy olyan kérdés, ami sokszor előjön egy ember életében, először talán akkor, amikor valamilyen módon szembesül a halállal. Aztán jön a kamaszkor, amikor valószínűleg mindennap feltesszük ezt a kérdést, és mikor végre lenyugszunk, akkor a választ is megleljük. Ugyanakkor a kérdés aztán újra és újra megfogalmazódik bennünk, ha nem sikerülnek a terveink, ha elhagy akiről azt hittük, hogy az életünk szerelme és még sok mindent felsorolhatnék. A különbség csak annyi, hogy egyszer már megtaláltuk a választ és csak emlékeztetnünk kell rá magunkat. Persze ez nem mindenki számára ilyen egyszerű, szóval ha eljutottunk idáig szerencsésnek érezhetjük magunkat

A Semmi szerintem azért szenzációs regény, mert olyan mint egy kis post-it, amit felragasztasz a hűtőre - mindig ott van, mindig emlékeztet, mindig késztet rá, hogy tedd fel magadnak a kérdést. Pont ezért minden korosztálynak felkavaró lehet, de a legjobban persze a "legnagyobb válságban szenvedőknek", a tiniknek. Most már abszolút megértem, miért lett akkora siker és miért választják kötelező olvasmánynak. Egyszerű, a fiatalok számára is érthető, élvezhető a nyelvezete és a megrázó részekkel csak még jobban fokozza a figyelmet. Mostanában talán sok könyvre mondom, de ezt is el kellene olvasnia mindenkinek!

Könyvhét...könyvhét...könyvhét..

Végre újra eljött a könyvszeretők nyári ünnepe, amit már én is harmadjára készülök meglátogatni. Nézegetem az új megjelenéseket, a régóta kívánságlistás könyveket és mindig-mindig újabb listát írok, amiről egyszerűen képtelen vagyok bármit is kihúzni. Bár még nincs vége a vizsgaidőszakomnak, de idén két nap is ki fogok látogatni a Vörösmarty térre és a fizetésköltés mellett csak elcsodálkozom és élvezem, hogy mennyien odavannak az olvasásért.

Amiket biztosan

Ahogy fentebb említettem, a listám végtelen hosszú, úgyhogy még Isten se tudja, hogy végül mit is fogok megvenni róla, de ebben a 3 könyvben biztos vagyok:

• Baráth Katalin: Arkangyal éjjel (Agave)
• Grecsó Krisztián: Jelmezbál (Magvető)
• Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten (Animus)

A Grecsó könyvet már a beharangozása óta nagyon szeretném elolvasni, ez még a Könyvfesztivál körül jelent meg. Kicsit mondjuk félek a novelláktól, mert nem vagyok nagy novella rajongó. A másik kettő könyv pedig a Könyvhétre jelent meg. Baráth Katalin Dávid Veron sorozata engem nem annyira fogott meg, de erre a "21. századi thrillerként" emlegetett történetre nagyon kíváncsi vagyok. A Hans Rath könyv pedig nagyon  tanulmányaimba vág, muszáj megszereznem.

...és a nagyon csábítóak

A "biztos hármas" mellett sok nemrég megjelent  vagy régóta extrán kívánságlistás könyv van. Csak néhány közülök, hátha ti is kedvet kaptok hozzájuk:

Neil Gaiman: Csillagpor (Most jelenik meg az Agavénél gyönyörű új borítóval!)

Szentesi Éva: Hamvaimból (Athenaeum)

Jeanette Walls: Az üvegvár (Maxim)

Feldmár András: Félelem, düh, szex és agresszió (HVG)
Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei (Libri)
Jessica Knoll: Szerencse lánya (Libri)
Virág Emília: Sárkánycsalogató (Athenaeum)
Dave Eggers: A Kör (Európa)
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Könyvmolyképző)
David Levithan: Nap nap után (Maxim)

Akciók...akciók mindenhol!

Akik már jártak a Könyhéten a Vörösmartyn, azok tudják, hogy kb. 20% kedvezményt kínál minden kiadó a standjánál és sok helyen ez érvényes az online rendelésre is. Emellett mindig vannak 500 vagy 1000 Forintos könyvek, a Könyvmolyképzőnél pedig szokott lenni zsákbamacska is.

Emellett sok kiadónak vannak különleges ajánlatai is. Ezekből csak néhány, a teljesség igénye nélkül:

• Maxim: 1+1 akció meghatározott könyvekre, 10 000 Ft feletti vásárlás esetén pedig Dream válogatás bögre ajándékba
• Tarandus: 30%-os kedvezmény és ha kedveled a kiadó Moly oldalát, akkor további 10%
• WOW: 21-43%-os kedvezmény 
• Libri: 10 000 Forint feletti vásárlás esetén ajándék újrahasznósított anyagból készült táska vagy tolltartó 

Remélem meghoztam a kedveteket és kilátogattok az idén már 87. alkalommal megrendezett Ünnepi Könyvhétre! 

Nyári tervek

Bár még egy vizsgám hátra van, de a tervezgetés megy ezerrel, nem csak egész nyárra, hanem a holnap kezdődő könyvhétre is. Dóri által megihletve én is kiválasztottam 10 könyvet, amit a  nyáron el szeretnék olvasni mindenféle kényszer nélkül. Vannak közöttük várólistacsökkentősek, limonádék és komolyabb regények, de zömében olyanok, amiket tavaly vettem és még nem olvastam el.

• Alma Katsu: Halhatatlan
• Anna Gavalda: Vigaszág (vcs)
• Anthony Capella: A kávék költője (vcs)
• Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje
• Halász Margit: Éneklő folyó
• Lev Grossman: A varázsló birodalma
• Robert Jackson Bennett: Horzsolások
• Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója
• Veronica Roth: A beavatott (vcs)
• Victoria Connelly: Szökevény színésznő

Mellettük pedig szeretném elolvasni végre a Gyűrűk ura trilógiát ami pár éve félbemaradt (túl meseszerűnek találtam) és minden évben tervezem, hogy újraolvasom a Harry Pottereket is. Ez legutóbb két éve sikerült, talán, ha nem is a nyáron, de még idén sikerülni fog.

Egyéb terveim csak körvonalakban vannak. Szeretném a nyáron végre teljesen feltérképezni és kiélvezni a fővárost, mert hát most már mondhatjuk, hogy itt élek. Szeretném folytatni a sportolást és az egészséges étkezést, amiket már egyre életvitelszerűbben csinálok. Szeretnék egyre több kilométert lefutni és mivel már nagyon közel vagyok az álomsúlyhoz, ezért a célom ezután az, hogy egyre szálkásabb legyek.
És ami nem terv, de mindenképpen sok lesz a nyáron, az a munka, hogy aztán a kevés pénzt is úgy szórjam el, mint a királyok mikor költeni kell könyvekre.

Ti mit terveztek a nyárra? :)

Könyves Zárás - Május

Az előző könyves zárásban  már megelőlegeztem, hogy májusban nem fogok sok könyvet venni, mert készülök (spórolok) a Könyvhétre és nem fogok sokat olvasni sem a vizsgaidőszak miatt. Az előbbit sikerült teljesítenem, az utóbbi pedig pont az ellentétére fordult. Ebben az évben eddig májusban olvastam a legtöbbet.

Olvasások

Összesen 8 könyvet olvastam el májusban. Ebből egy szakirodalom volt, azt most inkább nem említem itt. :D

Anthony Burgess: Gépnarancs

A várólista csökkentésre olvastam, amivel egyébként nagyon jól állok (5 hónap - 5 könyv), de már nagyon régóta szeretntem colna elolvasni, főleg, hogy a filmet pár hónapja megnéztem. Letaglózó könyv és mivel annyira eltér minden mástól, ezért nem tudtam nem imádni. Majd szeretnék a vcs-s könyvekről egy külön posztot, abban majd bővebben írok róla.

Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok {bejegyzés róla}

Yalom bácsi nálam nem tud mellé lőni. Ugyan nem érintett annyira személyesen a történet, mint az Amikor Nietzsche sírt, de nagyon tetszett a rengeteg terápiás "kulisszatitok" miatt.

Elizabeth Gilbert: Big Magic

Eddig ezt a könyvet vártam a legjobban idén, úgyhogy mindenképpen lesz róla poszt.

Philip Beard: Kedves Zoe!

Szeptember 11-es tiniregény, egy kamaszlány naplója és egyben terápiája a kishúga elvesztése után. Az elején nagyon nem tudtam ráhangolódni, de a végére megérintett. 

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó {bejegyzés róla}

Idén eddig ez volt az egyik legnagyobb kedvencem. Miatta kezdtem újra hinni a young adult könyvek erejében. Ja és a végén egy fél csomag zsebkendőt szétbőgtem, ami mostanában nagyon ritka nálam, úgyhogy még egy bizonyíték, hogy megéri elolvasni. :D

Janne Teller: Semmi

Erről a könyvről muszáj külön írnom...

Kollár-Klemencz László: Miért távolodnak a dolgok? {bejegyzés róla}

Vegytiszta, valódi novellák gyűjteménye. Azután szerettem meg igazán, miután írtam róla.

Beszerzések

Kettő darab nagyon-nagyon várt előrendelésem is megjelent ebben a hónapban, őket nem lehetett kihagyni. Az egyik a Big Magic, a másik pedig Lev Grossman varázslós trilógiájának a befejező része volt. A Big Magic-et pár nap alatt kivégeztem, de A varázsló birodalmába nem mertem belekezdeni, mert nem egy rövidke könyv és biztos, hogy nem tudnám letenni.

Többiek: Dóri Katacita

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Talán egy csöppet klisés cím, kis édes borító, na meg a reklám, hogy 2015-ben az All the bright places-t választották meg a legjobb YA-nak a Goodreads-en. Bevallom, én ez utóbbi miatt gondoltam úgy, hogy adok egy esélyt a könyvnek. A végére pedig kiderült, hogy a címnek és a borítónak is mennyire nagy jelentősége van.

A Veled minden hely ragyogó igazából ugyanúgy indul, mint minden más young adult könyv. Van egy lány, Violet, akit nem értenek meg és van egy fiú Theodore (a továbbiakban csak a vezetéknevén Finch), akit nos... szintén nem értenek meg. Ezen kívül úgy tűnik ők ketten csak abban hasonlítanak, hogy az utolsó évüket töltik a középiskolában. Aztán egy nap összetalálkoznak kisvárosuk legmagasabb pontján, az óratoronyban és lassan rájönnek, hogy segítőtársai lehetnek egymásnak egy nehéz időszakban.

Ezután a történet után úgy éreztem, hogy mégsem nőttem ki a young adult könyvekből és bár ez összességében nem egy boldog történet, mégis szeretnék még ezer és ezer ilyet olvasni, vagy csak azt, hogy ez az egy soha ne érjen véget. Violet és Finch annyira különleges és szerethető karakterek, olyan valós problémákkal, amelyekre nem mondhatja azt senki, hogy "tinédzserek nyavalygása". Az óratornyos találkozásuk és a közös földrajzos projektjük során az egyedüli támaszaivá válnak egymásnak. Hihetetlenül szoros kapcsolat alakul ki közöttük miközben felfedezik Indiana állam érdekes helyeit és igyekeznek mindenben megtalálni a szépet.

Talán valakinek a fentebb említett dolgok mind csak egy hatalmas kliséhalmaznak tűnik a történet, de számomra tele volt élettel az egész. Megmutatta, hogy mindennek van jó és rossz oldala, hogy létezik olyan, hogy valaki nem lábal ki egy törésből és keserű marad örökre, vagy egyszerűen csak feladja. Vagy továbblép és mer boldog lenni, de nem felejt.

A Veled minden hely ragyogó adott nekem két karaktert, akiket örökre a szívembe zártam és az írónő megmutatta vele, hogy lehet még igényes YA-t írni, aminek ráadásul hatalmas üzenete van: figyeljünk oda a szeretteinkre!

A regényből készült filmet 2017-ben mutatják be Elle Fanning főszereplésével. Szerintem tökéletes Violet lesz. :)