Az ehavi témázós posztok hatására én is elgondolkodtam rajta, hogy mi változott a blogolási és olvasási szokásaimban a blog lassan 4 éves története alatt.
A legszembetűnőbb dolog talán az, hogy kitartottam egy blognál, előtte ugyanis szinte havonta váltogattam a témákat és a platformokat. Mostanra benőtt a fejem lágya és ha nem is folyamatosan, de a Könyvek&Kávé mindig frissül. Már egyre inkább csak könyvekről írok, és nem is tervezek ezen változtatni. Viszont készülőben van egy új blog, ami lehet, hogy már napokon belül elérhető lesz. A témája egyelőre titok.
Mostanában már nincs bűntudatom, ha nem írok minden könyvről, amit elolvastam. Ha nincsenek valamiről lejegyezhető gondolataim, akkor inkább nem töltök ki egy posztot sablon mondatokkal. A bejegyzések hossza is lerövidült, egyrészt a sablonosság miatt, másrészt, mert észrevettem, hogy én magam sem olvasok szívesen kilométeres posztokat.
Az ajánlókat kis tyúkanyóként írom, egyre inkább csak a pozitívumokat emelem ki. Régebben többet kukacoskodtam. Ennek az az oka, hogy meg szeretném hozni a kedveteket egy könyvhöz, nem pedig elvenni azt. Ami nekem nem tetszett, attól még másnak akár a kedvence is lehet. Többször előfordult már olyan, hogy a könyvről szóló poszt megírása után szerettem meg, amit olvastam.
Nagy változás az is, hogy elkezdtem reciajánlatokat kapni, ami nagyon nagy öröm, elismerésként élem meg, de csak olyat vállalok el, ami valóban érdekel.
Nagyon sokáig szabadkozva írtam és beszéltem a blogról, amire persze az emberek rögtön felkapták a fejüket és megkérdezték miért nem vagyok büszke arra, hogy valamit ennyi ideje, ennyi örömmel csinálok. Ez összefügg azzal, hogy sokáig magamat sem tudtam értékelni, miért értékelnék akkor egy általam létrehozott dolgot? Mára már ez is megváltozott, szívesen és büszkén beszélek a Könyvek&Kávéról.
Az olvasási szokásaim is sokat változtak az évek alatt. Csak úgy ragadnak rám a könyves infók. Szinte robotként szelem a különböző könyves blogokat, az Instagramot, a Molyt. Ha valaki megemlít egy könyvet én rögtön valami olyasmit válaszolok, hogy "ez az, aminek a borítója olyan kék?" vagy "erről azt írták a Molyon, hogy...". Ritkán fordul elő, hogy olyan könyv kerül említésre, amit nem ismerek, pedig nem is biztos, hogy érdekel. Ennek hatására persze rengeteg könyvet veszek, sokkal többet, mint amennyit el tudnék olvasni. Akaratlanul is könyvgyűjtővé váltam.
Viszont kevésbé adok már a divatra, azt olvasom el, ami érdekel, nem pedig azt, ami "menő". Régebben faltam a limonádékat és a tini regényeket. Ezeket igazából nem azért hagytam abba, mert már nem érdekelnek, nem tudnak lekötni, csak keresem belőlük az igényesebbeket.
Sokkal fontosabbá vált a háttér és a karakterek kidolgozottsága, mint az izgalmas, akciódús cselekmény. Gondolom ez az öregedéssel jár, vagy egyszerűen csak rájöttem, hogy egy lassú sztori is lehet élvezetes. Az újdonságokra viszont mindig vevő vagyok. Egyre jobban nyitok a magyar kortárs írók és a modern fantasyk felé.
A többiek is témáztak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése