2016. július 15., péntek

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

A régi, szép kétezres évek. amikor egymás után többször megnéztem a boltkórosról szóló filmet és a Stuck With Each Other volt az egyik kedvenc dalom. Kicsit túl pozitív előzmények ezek ahhoz, hogy ne legyenek nagy elvárásaim a könyv felé. Bele is buktam.


Szerintem nagyon kevesen vannak, akiknek nem ismerős Rebecca (Becky) Bloomwood, az elképesztően aranyos és szeretnivaló, enyhén vásárlásmániás lány neve. Azonban annak, aki csak a filmet látta sok meglepetésben lesz része a regényt olvasva, mert a filmben tényleg csak az alapötletet vették át. 
A könyvben Becky újságíróként dolgozik egy pénzügyi lapnál, miközben az adósságai csak gyűlnek és gyűlnek. Tudjátok, aki nem tudja, az tanítja. Ezért különböző vállalkozásokba kezd és próbál megjavulni, de ezeknek a végén mindig pénzköltés lesz a vége. Közben a szerelem is ott ólálkodik körülötte pénzesebbnél pénzesebb urak személyében. De mi történik mikor a banknak a munkatársa végül rátalál? Sikerül a mi boltkóros barátnőnknek meggyógyulnia?

Szórakoztató könyvek esetében az ember csak iróniából tesz fel ilyen kérdéseket, de nem is azért olvasunk ilyen történeteket, mert annyira kiszámíthatatlanok, hanem mert megszeretjük a szereplőket és a szerencsétlenségükkel mosolyt csalnak az arcunkra.
Nekem ez a könyv egyszerűen nem volt elég szórakoztató, csak gépiesen végighaladtam rajta. Beckyhez már alapból szeretettel közeledtem a filmbeli karaktere és a közös szenvedélyünk miatt, de tovább nem jutottam ennél. Becky számomra naivnak és butának tűnt, kicsit dühített is, hogy így képes becsapni magát. Ez főleg a belső monológok hatása, amelyekben folyamatosn csacsog és próbálja magát meggyőzni, hogy egy borzalmas ötlet mennyire jövedelmező is lesz a számára.
A szokásosnál is könnyebb volt minden ebben a történetben, nem tudtam egy pillanatra sem elhinni, hogy ilyen megtörténhet és talán egyszer-kétszer tudtam csak elmosolyodni olvasás közben. Valószínűleg tényleg túl nagy elvárásaim voltak, de nem ez volt "életem limonádéja". A mininyaralásunkhoz teljesen passzolt, de legközelebb, ha valami könnyedre vágyom, nem a folytatást fogom kézbe venni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése