Talán én vagyok az egyetlen ember, aki még nem olvasta a Lányom nélkül soha című könyvet vagy nem látta legalább a könyvből készült filmet, de mentségemre szóljon, hogy a megjelenésükkor még talán tervben sem voltam és a Nélkülem soha elolvasása után ezt mindenképpen pótolni fogom.
A Nélkülem soha egy visszahúzódó kislányból lett magabiztos, de megbocsátó nő története.
Mahtobot és az édesanyját iráni édesapja fogvatartotta, bántalmazta és csak nagy szenvedések árán és rengeteg önzetlen ember segítségével tudtak visszatérni az Egyesült Államokba. Ebben a memoárban Mahtob a saját szemszögéből meséli el a gyermekkorát, az iráni időszakot és hogy hogyan nőtt fel végül az USA-ban.
Nagyon szeretem az igaz történeten alapuló regényeket, azt amikor "csak" végigkövetjük egy ember életét, megismerjük, hogyan nőtt fel, hogyan változott a gondolkodása, melyek azok a mozzanatok, amelyek egy döntés meghozatalához vezettek nála, így számomra a Nélkülem soha telitalálat volt.
Csak a könyv első haramada szól Mahtob gyermekkoráráról és a fogvatartásról. Természetesen ez a történet legkeményebb része, de a zsarnok apa végig ott van a könyv lapjain. Nem csak azért, mert Mahtob és az édesanyja végig félnek a megjelenésétől, hanem mert egy apa képe különösen fontos egy lány életében. Az ember szereti a szüleit, bármit is tettek vele. Ezért is hangsúlyos a könyv többi része, ami nagyon jól bemutatja, hogy küzd meg Mahtob a gyermekkorában átélt traumákkal, hogyan válik belőle egy kitartó, céltudatos felnőtt, aki képes a megbocsátásra.
Én egy nagyon szimpatikus embert ismertem meg Mahtobban. Különösen csillogó szemmel olvastam a könyvet, amikor a pszichológia tanulmányairól írt és meglepő módon akkor is, amikor a vallás szerepével foglalkozott. Az elején úgy éreztem, hogy egy tündérmese ez a történet, ahol a semmiből ott teremnek a jótevők, hogy kisegítsék a főhőst, de aztán rájöttem, hogy erről szó sincs. Mahtob egyszerűen csak meglátta a szépet és a jót mindenben, mindig hálás tudott lenni. Talán túl klisésen és szentimentálisan hangzik, de ha mi is így teszünk, könnyedén tündérmese válhat a saját életünkből is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése