Év végi összegzés 2017

Bár nagyon ritkán posztolok mostanában, de rabul ejtettek az év végi összegzős posztok és úgy gondoltam én is beállok a sorba. Mostanában egyébként elég sokat olvasok főleg pszichológiai meg ezoterikus témában és nagyon bizseregnek az ujjaim, hogy írjak, de ez a kis két ünnep közötti szünet kellett, hogy rájöjjek nagyon hiányzik a blog. Muszáj most már írnom!

Idén nagyon színes évem volt minden szempontból, nehézségekkel, de annál több örömmel teli pillanattal. Kisebb olvasási válságokban szenvedtem, de mostanában egyre inkább pszichológiai és ezoterikus témájú könyveket olvasok, ezek kötnek le, inspirálnak, motiválnak. Hamarosan lesz majd róluk több szó.

Ami a blogot illeti, idén karácsonykor ünnepelte a Könyvek&Kávé az ötödik szülinapját. Tudom-tudom mindig leírom, de amikor belevágtam nem gondoltam, hogy ilyen szép kort fog megérni és bár nagyon sok időre eltűntem ebben az évben, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne maradjon meg örökre nekem ez a "hely", ahol kiírhatom magamból a könyves élményeimet, gondoltaimat. Köszönöm, hogy sokan velem tartotok úgyis, hogy nincsenek új posztok és érkeznek a lájkok a blog Facebook oldalára is, ami előtt mindig értetlenül állok.

Ami pedig az olvasást és a könyveket illeti, idén szinte mindenben alulmúltam magam. A várólista csökkentésre két könyvet olvastam el, ami elég nagy visszaesés a tavalyi 11-hez képest, de megsúgom, hogy jövőre is fogok indulni, egyszer úgyis meglesz a 12! 

Összesen 41 könyvet olvastam idén, zömében saját példányt, ami igazából meglepően sok, nem gondoltam, hogy a havi pár könyvből ennyi össze fog gyűlni. Viszont van egy előnye a kevesebb olvasásnak is, hogy a válogatósságom miatt csupa olyan könyvet olvastam, amelyek nagyon-nagyon tetszettek. Nem voltam olyan könyvfaló, nem erőlködtem, és ennek ez lett a pozitívuma. Néhány könyv, amit kiemelnék közülük:

Mette Jakobsen: Minou szigete

Lena Dunham: Nem olyan csaj

Dragomán György: A fehér király

Han Kang: Növényevő

Szentesi Éva: Hamvaimból

Beth Hoffman: Déli álmok

Mona Awad: Antilányregény

Kelsey Miller: Big Girl

Michael Greger - Gene Stone: Hogy ne halj meg

Louise L. Hay: Éld az életed!

Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha

A vásárlásokat viszont idén sem tudtam csökkenteni, ezt a célomat jövőre pakolom át, szeretném növelni az elolvasott könyveim százalékát molyon.

Remélem a ti évetek is hasonlóan jól telt és szántatok időt az olvasásra! Kívánok nektek nagyon-nagyon boldog új évet! Sok örömöt, boldogságot, sikert és persze rengeteg jó olvasmányt!

Testpozitív 1.

Mostanában sok könyv jelent meg testkép témában, nem véletlenül, hiszen lassan már a csapból is ez folyik. Miközben a média minden felületén az jön velünk szembe, hogy mit kellene felvennünk, mit kellene ennünk, hogyan kellene kinéznünk (még ha csak rejtetten is), szükség van az ilyen könyvekre, amelyek rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos elfogadni önmagunkat, hogy boldog  életet élhessünk. Ebben a kis sorozatban néhány ilyen könyvet szeretnék nektek bemutatni, ajánlani.

Mona Awad: Antilányregény - Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

Mona Awad regénye egy olyan lányról szól, aki azzal a tudattal éli az életét, hogy ő kövér, csúnya, nem megfelelő, sokszor még akkor is, amikor talán már az XS-es ruhák is nagyok rá. A könyv 13 fejezete Elizabeth életének egy-egy korszakába enged bepillantást, a középpontban pedig mindig kilói száma áll.

Mindenképpen rászolgál az Antilányregény címre, hiszen a regény végig depresszív, komor hangulatú, nagyon mély szomorúságot tükröz, amely rám, mint olvasóra ezerszeres erősséggel hatott. Talán azért sem kapott túl jó kritikákat a Molyon, mert aki nem élte át azt a drámát, amit a történet főszereplője, annak tömény nyafogásnak tűnhet az egész. Annak viszont, akinek már volt vagy van hasonló problémája, inkább feloldozást adhat.

Nem lehet úgy élni, hogy úgy érezzük nem vagyunk jók, nem vagyunk megfelelőek senkinek és semminek és ezt a terhet végig érezhetjük Elizabeth-tel, aki egyszer Lizzie, egyszer Beth, egyszer Liz a történetben, mert annyira nem találja önmagát, hogy azt sem tudja melyik lenne az a becenév, amely a legjobban illene a személyiségéhez.

Engem nagyon szíventalált a történet, hiszen a mai napig küzdök hasonló problémákkal, még ha nem is olyan mértékben, mint a főszereplő. Emellett imádtam a regény retró hangulatát, a régi együttesek említését, a régi kütyüket, valahogy ez is hozzáadott a történethez.

Szerintem mindenki életében vannak pillanatok, amikor nem érzi jól magát a bőrében. Ez a könyv nem ad végső feloldozást, mert a megoldást mindenkinek önmagában kell megtalálni, de aki már rálépett az útra, annak nagyon jó fogódzó lehet. Ha pedig nincsenek ilyen problémáid, akkor azért érdemes elolvasni, hogy beleláss egy olyan személy életébe, akire eddig furcsán, felhúzott szemöldökkel néztél.

Szeretném még tovább olvasni Elizabeth történetét, mert egy kicsit mintha a barátnőmmé vált volna és szeretném tudni, hogy jó van, biztonságban van, boldog és előrébb tart az útján, mint a regén végén.

5/5

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

Nem vagyok egy nagy novella rajongó, de Szentesi Éva új könyvét már nagyon vártam mióta bejelentették az érkezését. Imádom Éva stílusát, a cikkeit és a Hamvaimból című könyve is nemrégiben a szívem csücske lett. A Margó Feszten vettem meg végül Kardos Margitot és egy nap alatt le is daráltam. Nem csalódtam!

A Kardos Margit egy novelláskötet rövidke történetekkel, amelyek sokszor annál ütősebbek minél rövidebbek. Rengeteg női- és férfisorsot megismerhetünk a novellákban. Nőket, akik szerelemre vágynak vagy a sorsuk ellen küzdenek, férfiakat, akik szeretnek, a tenyerükön hordoznak vagy éppen birtokolnak. Mindegyik történet szívbemarkoló, sallangmentes, sokszor talán nyers, de a legfontosabb, hogy úgy érezni mindegyik az első betűtől az utolsóig igazi, valódi.

Mindig is szerettem a kicsit depresszív hangulatú írásokat, amelyek valós embereket, valós érzéseket, a való világot jelenítik meg, olyan csupaszon, amennyire csak lehet. A Kardos Margitban ezt mind a hangulatban, mind az írásmódban megkaptam, semmi nem volt túl írva, úgy volt jó, ahogy volt.

Nem emelnék ki egy novellát sem a sok közül, mert mindegyiket megszerettem valamiért, mindegyikben megtaláltam Éva nyerseségét, őszinteségét, az egész életfelfogását. Pluszban pedig egy Péterfy-Novák Éva írás is van a kötetben, amelyik szintén nagyon tetszett.

Azt kaptam, amit vártam, Kardos Margitot  egyszerűen nem lehet túlhájpolni. Még nagyon sok ilyet szeretnék olvasni Évától!

Már az ajánlás üt az elején. És mennyire igaz!

5/5

Mit olvastam mostanában? - Könyvek vegánoknak és leendő vegánoknak

Bár itt a blogon nem sokszor jelentkeztem mostanában, de azért olvasgatok, főként egy témában, ugyanis már több, mint két hónapja belevetettem magam a vegán életmódba. Így az elmúlt  a olvasmányaim főleg erre a témára korlátozódtak, de kezdek lassan kifogyni belőlük (bár nagyon nehéz!), úgyhogy lassan visszaállok és igyekszem, ha nem is túl sűrűn de jelentkezni könyves bejegyzéssel.

De miket is olvastam mostanában?

Minden Sarah Taylor Hogyan legyek vegán? című könyvével kezdődött, amely tulajdonképpen egy 30 napos program az átállásra. Nekem azért ez nem tellett ennyi időbe, mivel már 3 és fél éve vega vagyok/voltam, de mindenevőknek hasznos ez a felosztás, hogy melyik nap mit hagyj el vagy éppen iktass be az étrendedbe. Ugyanakkor a szerző is hangsúlyozza, hogy mindenki a saját tempója szerint haladjon, motiváció nélkül lehetetlen boldog vegánnak lenni.

Ezután jött egy még "radikálisabb" könyv, Victoria Boutenkotól A nyers étel csodája, amely főleg a nyersvegánsággal foglalkozik. A szerző leírja hogyan lett az egész családja vegán, majd nyersvegán és, hogy ez milyen pozitív változásokat hozott az életükbe. Nagyon motiváló volt számomra ez a könyv, ugyanakkor kicsit előhozta bennem a "hiszem, ha látom" érzést, mert a szerző olyan elképesztő változásokról számolt például a régen cukorbeteg fia esetében, hogy eléggé leesett tőle az állam. 

Ruediger Dahlke neve talán sokak számára ismerős lehet, rengeteg könyve jelent meg magyarul is pszichoszomatikával, szimbólumterápiával kapcsolatban, tőle a Peace Food - Békés táplálkozás hús és tejtermékek nélkül című könyvet olvastam. Ez már egy összetettebb könyv, foglalkozik a hús és tejtermék fogyasztás megbetegítő hatásaival, a vegán életmód etikai oldalával, nagyon sokat ír a nagyüzemi állatartás szörnyűségeiről és végül pedig bevezeti az olvasót a vegánság rejtelmeibe. Emellett azért becsempészi egy kicsit a betegségek szimbolikus oldaláról. Engem levett a lábamról ezzel a könyvével (is).

Elolvastam Bonifert Anna két könyvét is, amelyek a veganallatvedelem.hu-n ingyenesen letölthetőek. Az egyik a Miért vegán?, a másik pedig a Vegán leszek! Kézikönyv kezdőknek. Az előbbiben a szerző bemutat minden tényezőt, amely a vegán életmód mellett szól, az utóbbi pedig tényleg hasznos tippeket, tanácsokat tartalmaz, és persze személyes tapasztalatokat is arról, hogy a vegánság nem a fűevésről, a hiánybetegségekrő és az üres pénztárcánkról szól.

Ha megjött a kedvetek ebben a témában tájékozódni egy picit (valljuk be, sok helyen előkerül manapság), akkor ezeket a könyveket, kiadványokat bátran ajánlom!

Őszi kívánságok

Bár az elmúlt hónapokban kevesebb könyvet vettem (sőt inkább eladtam sokat), de ha ősz, akkor rengeteg új megjelenés, amelyek közül én is szívesen látnék néhányat a polcomon.

Ők már megjelentek

Stephen King: Az

A közösségi oldalon úgy látom, hogy nemcsak én voltam annyira kíváncsi King könyvének megfilmesített változatára. Szerintem profi munka lett, hozta azt a borzongást, amit a trailer alapján vártam tőle, de azért az alvással nem voltak gondok a mozizás után. Viszont az eddigi tapasztalataim szerint az ilyen típusú sztorik olvasva még nagyobbat ütnek (főleg, hogy én abban hiszek, hogy a könyv mindig jobb, mint a film), így jó lenne már elolvasni életem első Stephen King könyvét.  Az új kiadás elképesztően jól néz ki, csak ne lenne olyan hosszú!

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

Én imádom ezt a nőt! Elsősorban ezért vagyok kíváncsi az új könyvére, és mert a Hamvaimból is nagyon meghatározó olvasmány volt nálam ebben az évben. Itt elolvashatjátok, hogy mit írtam róla.

Rájuk még várni kell

Potozky László: Égéstermék

Várható megjelenés: október 16.

Kb. két éve olvastam Potozky Lászlótól az Élest és tisztán úgy emlékeztem, hogy írtam is róla itt a blogon, de jobban belegondolva, tudom miért nem sikerült róla írnom, mert nem tudtam hova tenni. És azt hiszem, azok a történetek a legmeghatározóbbak az emberek számára, amelyeket semmilyen skatulyába nem tudnak beilleszteni, nem tudják eldönteni, hogy tetszett-e nekik vagy sem. Szerintem fölösleges ide fülszöveget másolnom, mert az előző mondat tökéletesen leírta, hogy milyen volt számomra az Éles és, hogy mit várok az író új könyvétől.

Amy Schumer: A deréktetovált lány

Várható megjelenés: október 17.

Mert kíváncsi vagyok Amy-re! És titokban reménykedem, hogy tökösebb, magabiztosabb és viccesebb leszek miután elolvastam a könyvet. Viccet félretéve, nagyon sok olyan nő kell még a világba, mint Amy Schumer, úgyhogy nagyon örültem mikor olvastam, hogy magyarul is megjelenik a könyve. A Margó Irodalmi Fesztiválon lesz a bemutatója (Facebook esemény itt). Lehetséges, hogy én is ott leszek.

Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha

Várható megjelenés: november 2.

Péterfy-Novák Évától néhány cikknél többet még nem olvastam, de hallottam már őt élőben egy előadáson és nagyon sok jót olvastam az Egyasszony címő könyvéről, amely régóta a várólistámon van. Ez pedig pont elég, hogy várjam az új novelláskötetét, amelynek a borítója is nagyon szépre sikeredett.

Jennifer Niven: Veled teljes a világ

Várható megjelenés: november 16.

Tavaly olvastam az írónő első magyarul megjelent könyvét, a Veled minden hely ragyogót, amely sokakhoz hasonlóan nekem is belopta magát a szívembe a szerethető karakterei miatt, és megmutatta, hogy igenis le tudnak még kötni az ifjúsági regények. Ezt várom a Veled teljes a világtól is, amely címében, megjelenésében és a fülszöveg alapján is nagyon hajaz az elődjére, de remélem nem csak gyenge utánzata lesz.

Ti milyen könyvekre vártok idén ősszel?

Beth Hoffman: Déli álmok

Nagyon sok jót olvastam a Déli álmokról, így pár éve mikor még volt nagy nyári alexandrás akció meg is rendeltem a könyvet. Valamiért csak most került elő, talán mert valami könnyű, nyári strandkönyvet szerettem volna olvasni, de már az első pár oldal után levett a lábamról.

A történet főszereplője Cecelia Rose Honeycutt (már a neve is milyen aranyos), becenevén Ceecee, aki egy ohioi kisvárosban él az egykori szépségkirálynő édesanyjával. CeeCee-nek nincs egyszerű gyermekkora, az anyukája mentális problémákkal küzd és egy baleset folytán el is veszíti őt, így kerül a nagynénjéhez, Dudi-hoz Savannah-ba és szomorú történetből egy meleg, déli hangulatú, őszibarack illatú mese kerekedik. 

"Oletta, mielőtt kiment a szobából, azt mondta, szeret. Vagyis nem pontosan ezekkel a szavakkal: szeretlek, hanem így:
- Nem süt a nap a konyhában, ha te nem nézel rám.
A legszebb dolog, amit valaki valaha mondhat."

Nagyon jó időben talált rám ez a könyv, a jóságos, szerethető karaktereivel és a a szereplők egyszerű bölcsességeivel, szinte mindenkivel tudtam valami miatt azonosulni. A déli hangulat pedig remek volt, eddig el sem tudtam képzelni miről áradoznak egyes könyves bloggerek és miért csinálnak külön listák az ehhez hasonló könyvekről, de most már én is keresni fogom őket. Az augusztus végi nyaralás alatt még erősítette bennem a nyári hangulatot, szeptember elején pedig segített kicsit késleltetni az ősz érzését és optimizmussal töltött el.

Az év és talán minden idők egyik legaranyosabb, legszívmelengetőbb regénye volt számomra a Déli álmok. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem egy magas irodalmi élményt, de egy hangulatos és szórakoztató történetet keres!

5/5

Szentesi Éva: Hamvaimból

Már a cím legépelése után elfelhősödött a tekintetem, annyira mély benyomást tett rám ez a könyv. Nagyon szeretem Szentesi Éva stílusát, kicsit olyan "hardcore Elizabeth Gilbert" számomra, mindig elolvasom a cikkeit a WMN-en, ezért természetes volt, hogy be kell szereznem a könyvét. Viszont jó ideig ott állt csak a polcon a Hamvaimból. Hiába a jó ajánlók, értékelések, az ember lányának nem nagyon van kedve ilyen történeteket olvasni, - még ha tudjuk is, hogy happy enddel zárulnak - ahogyan nincs kedve, pénze, bátorsága és a többi elmenni a nőgyógyászhoz. 

Engem egy figyelmeztetés után vitt rá a lélek, hogy elolvassam Éva könyvét, hogy egy kicsit megijesszem és meg is erősítsem vele magam. Jelentem mindkettő sikerült.

A Hamvaimból egy tanmese, egy feltámadás történet, egy nagyon jó önéletrajzi regény, amelyet minden lánynak és nőnek kötelező lenne elolvasnia. Nagyon olvasmányosan megírt, igazán "Évás" történet a méhnyakrák elleni közdelemről. Bár rövid a könyv, de én úgy érzem minden aspektusát felvonultatta a betegségnek. Ami pedig a szívügyem, sokat foglalkozott a betegség lelki okával, amelyről sajnos még mindig nem beszélünk eleget.

Én jó időben vettem le a polcról, sokat sírtam rajta/vele, talán még a metrón is eleresztettem néhány könnycseppet, de nagyon meghatározó olvasmány volt számomra. Tényleg szívből ajánlom minden lánynak, csajszinak, nőnek, hölgynek! És tudom, hogy nagyon nehéz, de üzenem, hogy először mindig önmagatokkal törődjetek és aztán következzenek mások!

5/5

Nagyon várom már Éva új könyv, novelláskötetét, a Kardos Margit disszidált, amely szeptember 15-én fog megjelenni az Athenaeum Kiadónál!

Octave Mirbeau: Egy szobalány naplója

Nagyon nehezen találok magamnak mostanában olvasnivalót, mindenbe belekezdek, amihez egy kicsit is van kedvem, de sokszor már pár oldal után teljesen eltűnik a lelkesedésem. De most nagyon jó választás volt az Egy szobalány naplója, ami elég rövidke könyv, de úgy érzem a mostani olvasási szokásaimhoz mérve megveregethetem a vállamat amiért egy nap alatt elolvastam.

Ahogy a cím is utal már rá, egy francia szobalány, Célestine naplóját olvashatjuk röpke 200 oldalon keresztül. Elsőre nem tűnhet túl biztatónak a dolog, hiszen egy mai hétköznapi ember szemével nézve unalmas lehet egy szobalány élete, de nem Célestiné.

Ez a kisregény remek körkép a 18. és a 19. századi arisztokráciáról, illetve az őket szolgáló emberek életéről, sorsáról.

"Hogy mennyi mocskot, mennyi szégyenteljes bűnt, mennyi alacsonyságot rejt egy tisztelt otthon, egy becsületes család, az erény álarca alatt, azt csak én tudom! Nagyon sok gazdagnak a szíve utálatosabb, mint az anyám ágya volt."

Célestine bemutatja az embereket, akiknél szolgált és azt, hogy miért váltott olyan sokszor családot, közben pedig szépen lassan megismerhetjük az ő múltját, álmait, vágyait is. 

A történetek nem mentesek sem a pajzánságtól, sem a gonoszságtól, egy korai francia szappanoperába illenek.

Talán engem is ez vonzott benne, hogy olyan szemérmesen volt kendőzetlen. Faltam az oldalakat és mint ahogy a Facebook üzenőfalamat pörgetem, vártam az újabb szaftos sztorikat, pletykákat. Nekem ez most egy nagyon üdítő könyv volt és olvastam volna még plusz 200 oldalon keresztül. 

Amit Jane Austen nem nem írt le a regényeiben, azt az Egy szobalány naplójában megtaláljátok.

5/5

Nyári megújulás

Kedves olvasóim!

Talán nem sokan maradtatok, akik követitek a Könyvek&Kávét, köszönhetően a fél éves eltűnésemnek, amire "csak" annyi mentségem van, hogy időközben szerelmes lettem. Nem olvastam annyit az elmúlt időben, kirándultunk, finomakat ettünk, családoztunk és persze az egyetem is megmaradt a számomra a munkával együtt. De egy-egy könyv mindig ott lapult a táskám a mélyén és bár nem annyira haladtam a olvasással, de lesz mit bepótolnom az elmúlt fél év olvasmányai közül, mivel úgy döntöttem visszatérek a blogra. Már pár hete elkezdtem fontolgatni a dolgot, amikor is egy este nosztalgiáztam egy kicsit és visszaolvastam a régebbi posztjaimat és rájöttem, hogy nagyon szeretném folytatni a blogolást még ha ez nem is jelent majd heti 2-3 posztot. Nyáriasítottam a kinézetet, végre már a visszatérős posztot írom és hamarosan jövök új bejegyzésekkel az elmúlt félév olvasmányaiból válogatva.

Nagy szeretettel és remélve, hogy visszatértek a Könyvek&Kávéra:

Anna

Könyves zárás - 2017 Január

Az év első hónapja túl sok mindenről szólt ahhoz, hogy a könyvekről szóljon, de mégis olvastam elég szép számmal és persze vásároltam is. 

Olvasások

Bár sok volt a vékony könyvecske, de jól meghúztam a januárt 8 könyvvel és a havi egy vcs-t is teljesítettem. Nem hiába jó ez a vizsgaidőszak.

Lao-ce: Tao Te King

Még decemberről hoztam át, de egyszerűen nem tudtam egyben elolvasni. Sokszor túlragozza az evidens dolgokat is, de néha jó lenne kinyitni, hogy kicsit fejbekólintson.

Őszentsége a XIV. Dalai Láma - Howard C. Cutler: A Boldogság esszenciája

Szintén egy bölcsességes könyv, amit az egyetemi műhelymunkámhoz olvastam. Ugyanazt gondolom róla, mint a Tao Te Kingről.

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Szerintem a Garfield volt az utolsó képregény, amit nem újságban olvastam, de a Sarah's Scribbles már az első képkockájával megvett magának, pedig "csak" annyi a titka, hogy mindenki magára tud ismerni benne.

 

Facebook 

Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés

Komolyabb vizekre evezve volt egy terápiás könyv is januárban (meg később még egy), ami ebben a témakörben sok dolog miatt érdekes volt számomra. Aki kíváncsi egy pszichoanalízis leírására a kliens szemén keresztül, annak nagyon ajánlom.

Mette Jakobsen: Minou szigete

Egy különleges mese az elengedésről, különös szereplőkkel, különös környezetben. Szerintem sokkal többet ér, minthogy állandóan le legyen akciózva, persze ez azért van, mert nem a mainstream vonalat képviseli.

Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka

Számomra igazi csemege volt és Yalom bácsi pedig egyre inkább olyanná válik számomra, mint egy bölcs nagypapa. Úgy látszik a január a "sokszor elő kell vennem" könyvek hónapja volt.

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight

Imádom a borítóját és azok közé a tiniregények közé tartozik, amiket nem csak meg tudok emészteni, de még élvezek is. Kicsit fűszeresebb, mint egy sima szerelmi sztori, az írónő szívesen játszik a szavakkal és a szereplők jellemével. És szerintem hasonlít a Hazudósokra, de nem rossz értelemben.

Lena Dunham: Nem olyan csaj

Tudom, hogy minden ember titkon azt hiszi magáról, hogy fura, pont ezért jó ez a könyv. Rámutat, hogy nem csak te vagy fura, nézz rá Lena-ra és mindjárt nem is gondolod magad olyan furának. 

Bevallom az elején szenvedtem a könyvvel és sok minden van, amit nem értek és nem is fogok soha, de a végére csak növekedett a Lena imádatom. Az év első vcs-s könyve. Girls utolsó évad jövőhéten az HBO-n.

Beszerzések

A január is "elég" vásárlós volt. Rendeltem két szakácskönyvet, mert bár lassan 3 éve vega vagyok, szeretnék egyre inkább csak növényi alapú ételeket enni. Egyelőre több kevesebb sikerrel megy. Volt egy lírás rendelésem is, mert még mindig elhiszem, hogy a kuponok azért vannak, hogy levásároljuk őket. És ráadásul még egy hiba is csúszott a gépezetbe, a Divergent második része helyett a harmadikat rendeltem meg. Persze azóta már pótoltam a hiányosságot, a február sem lesz vásárlás nélküli. Sajnos. Végül pedig a Maxim akciójából is magammá tettem két régóta áhított könyvet.

Szóval a mérleg januárban 8 - 7, végre az olvasások javára.

Áine Carlin: Legyen vegán!

Reform konyha - Vegetáriánus és vegán ételreceptek

Szummer Csaba: LSD és más "csodaszerek"

Veronica Roth: A hűséges (Divergent 3.)

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Jeannette Walls: Az üvegvár 

A többiek januárja: Dóri, Katacita, Tekla

Corinne Sweet: Mindfulness

Gyakorlatok a tudatos jelenlét eléréséhez - bárhol, bármikor

Folyamatosan és egyre nagyobb tempóban változik, hogy mit ajánlott enni, sportolni, nézni, és az is, hogy mit tehetünk azért, hogy boldogabbnak és teljesebbnek érezzük magunkat. Ezek között van olyan, ami valóban hasznos és van, ami csak mainstream. Szerintem a mindfulness-re, vagy magyarosított nevén tudatos jelenlétre (jesszusom, majdnem lehivatkoztam a fordítást) egyszerűen egyre nagyobb szükségünk van, hogy olykor megálljunk egy pillanatra és egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, érezzük az étel ízét, az állagát, halljuk a madarak csicsergését vagy akár az autók dudálását a utcán.

 

Akit bővebben érdekel a mindfulness, annak kezdésként tökéletes ez a könyv. Egy rövid bevezetővel kezdődik (bár azért hosszabbal, mint az enyém), ami a mindfulness kialakulásáról és jótékony hatásáiról szól, majd ezt követik a különböző gyakorlatok. Mert bizony bármikor megállhatunk egy pillanatra és befelé figyelhetünk, a metrón, sorbanállás, mosogatás vagy éppen úszás közben is. Emellett van a könyvben sok-sok inspiráló idézet és az egész gyönyörűen illusztrált, igazi nyugtató kék. Az ilyen gyakorlatos könyvekhez hűen pedig van benne rengeteg szabad hely, amit megtölthetünk a gondolatainkkal.

Nem egy egyszeri olvasmány, megéri akár naponta elővenni és kipróbálni a különböző gyakorlatokat. Kezdésnek tökéletes lehet egy alapmeditáció, de én például egy elalvást segítő gyakorlattal kezdtem el próbálkozni. Gyakorlás nélkül bizony ez sem megy könnyen, de megéri.

Mette Jakobsen: Minou szigete

December 23-án írtam utoljára könyvajánlót és bár lenne miről írnom egyre csak tolom és tolom az időpontot, mert félek, hogy elfelejtettem véleményt nyilvánítani. Pedig a Minou szigete egy olyan regény, amelyről érdemes írni, így ez lesz idén az első.

A Minou szigetét valami nagyon extra akcióban vettem, pedig már a megjelenésekor kinéztem magamnak. Gyönyörű a borítója, a címe is titokzatos és a fülszöveg elolvasása után még inkább azzá válik.

"Ez a történet egy szigetről szól, ami olyan kicsi, hogy egyetlen térképen sem szerepel. Egy kislányról, akinek az édesanyja egy évvel ezelőtt elindult otthonról a legszebb cipőjében és soha többé nem tért vissza. Szól még Tiszteletesről, aki japán tornagyakorlatokkal tölti az idejét, Ládásról, aki különleges dobozokat szállít a világ minden tájára. Meg Nevenincs kutyáról, aki nagyon szereti az almás sütit, a tüzes karikákon való átugrálást viszont annál kevésbé. Amikor a tenger egy ismeretlen fiút sodor a partra, az ő egyhangú életük teljesen felborul, Minou pedig nyomozásba kezd…"

Szerintem ez a történet most már mindig a télre fog emlékeztetni. A hóra, a zimankóra, ahogyan Minou édesanyja is mindig megérezte, ha esni fog a hó a szigeten. Talán túl sokszor használom a különleges szót az ajánlóimban, de erre a regényre mindenképpen illik. Olyan egyedi, szorongató, édesbús hangulata van, hogy ha ezer könyvet is elolvasok életemben, emlékezni fogok rá.
Minou szemén keresztül egy olyan minivilág tárul elénk, ahol mindennek megvan a rendje, a helye. A reggel mindig kávéval kezdődik, apa mindig ugyanazt főzi vacsorára, de a lelkekben az anya eltűnése még feldolgozásra vár.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy miről is szól ez a könyv? Miért hasonlítják A kis herceghez? Legfőképpen talán az elengedésről és öntudatra ébredésről szól, hiszen Minounak meg kell birkóznia az anyukája eltűnésével és ez által olyan dolgokra rádöbbenni, ami a felnőttek világában mindennapos. A sziget komorsága, szomorúsága, ami a regény alaphangulatát adja pedig számomra nagyon hasonlít A kis herceghez. Mindkét történet a legfontosabb dolgokról szól, ezért van bennem egy feszítő érzés, ha rájuk gondolok. Az élet nem fenékig tejfel, de mégis csodálatos. Örülök, hogy vannak regények, amelyek erről szólnak. 
Ha választhatnék talán a Minou szigete lett volna az első, amit kedvtelésből elolvasok 12 éves korom körül. Komoly könyv, de érdemes már gyerekkorban elolvasni.

Könyves tervek 2017

A tervekhez sosincs késő, vagy legalábbis még a januárba belefér, ha erre az évre gondolok. Érlelődött már bennem december vége óta, sőt már korábban is, hogy miket (nem) kellene idén megfogadni könyves téren, mostanra pedig teljesen letisztult a dolog. Sok mindent azonban nem szeretnél előre eltervezni, majd ahogy adja magát a dolog.

Kevesebb könyvet veszek, mint amennyit elolvasok

Tavaly nagyon elszaladt velem a ló könyvvásárlás téren, idén ezt mindenképpen szeretném mérsékelni, legalább olyan szinten, hogy nem veszek több könyvet, mint amennyit olvasok, hanem inkább pusztítom a tavaly (és tavaly előtt és azelőtt) összegyűjtötteket.

Könyvtár, könyvtár

És az előzőhöz kapcsolódva, próbálok többet járni a Szabó Ervinbe és onnan kölcsönözni vásárlás helyett, meg mert egyszerűen jó könyvtárba járni. Gimis koromban szerintem hetente többször is jártam a szolnoki könyvtárba, persze mindig több könyvet vettem ki, mint amennyit el tudtam olvasni.

Több angol

Ez csak félig tartozik a szórakozásból olvasáshoz, és félig a tanulmányaimhoz, mert most szembesülök vele, hogy bizonyos témákban szinte csak angol szakirodalom van és eléggé "elkényelmesedett" az angolom. Szóval most megfogadtam, hogy hetente elolvasok valami pszichológiai témájú cikket angolul. Ami pedig a könyveket illeti (és a jól megfogalmazott cél minél pontosabb, annál hatékonyabb), legalább 3 regényt szeretnék idén elolvasni angolul. Láthatjátok nem vállaltam túl magam, de a semmihez képest ez is valami.

Újrázok a Harry Potterrel

Néhány évente muszáj. És az új kiadásból tervezem beszerezni az egész sorozatot, hogy a gyerekeimnek majd szépen meglegyen (meg mert nekem is jó addig ránézni :D).

Teljesítem a várólista csökkentést

Tavaly már nagyon közel jártam hozzá, remélem idén végre sikerül, de a lényeg, hogy minél többet elolvassak, a most 24 könyv közül. A listát ITT találjátok.

Amit viszont nem fogadok meg az az, hogy mikor, mit és mennyit olvasok. Majd ahogyan a kedvem tartja, erőltetni nem fogok semmit.

Nektek milyen (nemcsak) könyves terveitek vannak idénre? :)

Könyves zárás - 2016 December

A szokásosnál kicsit később, de itt van a múlt havi zárás is. A decemberem nagyon változatosra, olvasósra sikeredett, olyan igazi vizsgaidőszakos maratoni olvasásokat lenyomtam, és ahogy az lenni szokott, beszerzésekben sem volt hiány.

Olvasások

Anthony Capella: A kávék költője

A tizedek vcs-s könyvem volt és sajnos jó sokáig húztam az olvasását, mert valahogy soha nem volt hozzá hangulatom. Kicsit mást, valami komolyabbat vártam tőle, de egy kalandos, szerelmes, laza sztorinak tökéletes. Kicsit A lélek botanikájára emlékeztetett a sok utazás és énkeresés miatt.

Mahtob Mahmoody: Nélkülem soha

Úgy vágtam bele, hogy nem ismertem jól a sztorit, vagyis nem olvastam a Lányom nélkül sohát, de talán pont ezért nagyon mély benyomást tett rám és a szerzővel erősen szimpatizálok.

V. Kiss Orsolya: A herceg fekete lovon érkezett

Egy romantikus, egyszerű történetnek tűnik, de nagyon fontos dolgokra hívja fel a figyelmet. Minden lánynak, nőnek el kellene olvasnia.

Veronica Roth: A beavatott

A december és egyben az év egyik top olvasmány volt számomra, amellett, hogy vcs-s könyv is. A vizsgák után bedarálom a következő két részt is. Bár tartanánk már ott.

Julie Murphy: Dumplin' - Így kerek az élet

Szintén nagyon jó élmény volt olvasni és ezt is az év egyik kedvencévé választottam. Tipikus tiniregény lenne, de így az önértékelési problémákkal, a testképzavarokkal nagyon ütős történet.

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság

A Nők lapjában mindig elolvasom az írásait, így ideje volt már egy könyvnek is. Azt szeretem a bácsiban, hogy nem akar megmondó ember lenni, de valahogy mégis annyira bölcs, hogy nem lehet nem adni a szavára.

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Most először olvastam magyarul és nem rövidítetten, de mindenhogy nagyon szeretem. Szerintem nagyon jól megalapozza a hangulatot az adventhez és a karácsonyhoz, és soha nem fog elévülni az üzenete.

Beszerzések

A képen a karácsonyi kupacom látható, a többi könyv pedig reci és saját rendelés. A december még jól meghúzta az éves beszerzések számát, de 2017-ben nagyon szeretném őket visszaszorítani, legalább csak annyira, hogy kb. annyi legyen a beszerzés, mint az olvasmányok száma.

Szepes Mária: Raguel hét tanítványa

Szepes Mária: A vörös orszlán

Helen Macdonald: H, mint héja

Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét

Szendi Gábor: A férfi hanyatlása és bukása

Szabó Magda: Az őz

Hendrik Groen: Lesz ez még így se

Lao-ce: Tao Te King

Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei

Boris Vian: Tajtékos napok

Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek

V. Kiss Orsolya: A herceg fekete lovon érkezett

Julie Murphy: Dumplin' - Így kerek az élet

A többiek zárós posztjai: Dóri, Katacita, Tekla

Várólista csökkentés 2017

Ahogy már az előző posztban is írtam, hogy tavaly az utolsó könyvet nem tudtam befejezni, de idén ismét várólistát csökkentek. A kihívásról ITT tudtok olvasni, de egyébként ugyanúgy zajlik, mint az előző években.

Idén megint csináltam alternatív listát is, de a stratégiám ugyanaz lesz, mint a tavalyi jól bevált, vagyis minden hónapban elolvasok egy könyvet a rendes listáról. Igazából jó lenne, ha pluszban még az alternatívról is tudnék olvasni, de ez csak zárójeles terv, először legyek túl a 12-n. De annyi biztos, hogy nagy kedvvel vágok bele idén a vcs-s könyvek olvasásába, mert tavaly tényleg mindegyiket szerettem, egyiket sem olvastam muszájból.

Idén is próbáltam mindenfélét összeválogatni, hogy egyáltalán na legyen egyhangú egyik lista sem és mindig legyen valami kedvemre való. Szerencsére volt miből választani.

Alap lista:

Beth Hoffman: Déli álmok

Andrea Molesini: Nem minden mocsok bécsi

Lena Dunham: Nem olyan csaj

Alma Katsu: Halhatatlan

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Thomas Hardy: Egy tiszta nő

Carola Dunn: Daisy és a jégbe fagyott Don Juan

Müller Péter: Szeretetkönyv

F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek

Goce Smilevski: Freud húga

Alternatív lista:

Halász Margit: Éneklő folyó

Jonathan Franzen: Szabadság

Caroline Knapp: Pia

Hallgrímur: Helgason: A nő 1000 fokon

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033

Závada Pál: Jadviga párnája

Anne Tyler: Amikor még felnőttek voltunk

Temple Grandin: Képekben gondolkodom

Palya Bea: Ribizliálom

Ferenc pápa: Az irgalom egyháza

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan

George Orwell: 1984

Nem csak könyves összefoglaló 2016

Ha a "jobb későn, mint soha" elvet követjük, akkor a január elseje még pont megfelelő, hogy összegezzem nektek a múlt évet, itt a blogon belül és kicsit a blogon kívül is.

Blog

A blog tekintetében a 2016-os év volt eddig a legtartalmasabb minden szempontból. Tavaly írtam a legtöbb posztot (73-at), az elmúlt évben látogatottatok a blogra legtöbben, kaptam a legtöbb recit és az érzéseim a bloggal kapcsolatban is azt mutatják, hogy bár tavaly is voltak rövidebb szünetek, de mégis mindig hatalmas kedvvel ültem le nektek pötyögni, aminek úgy látszik meg is lett az eredménye. Remélem ez a lelkesedés 2017-ben is meglesz.

Az 5 legolvasottabb könyvajánló 2016-ban

Szuna Noémi: Kávé - Csészével a világ körül

Veronica Roth: A beavatott

Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite

Könyvek

2016-ban 62 könyvet olvastam el, de összesen 63 olvasásom volt, mert a Big Magic-et kétszer is olvastam, ami az egyik nagy-nagy kedvencem volt. Teljesen meg vagyok elégedve ezzel a számmal, több, mint 2015-ben, de kevesebb, mint azelőtt. Nem volt kitűzött célom ezzel kapcsolatban és idén sem lesz. Olvasok, amennyi jól esik, tavaly ennyi esett jól.

Szokás szerint nagyon vegyes volt a felhozatal, olvastam idén  klasszikusokat, YA-t, disztópiát, elég sok non-fictiont, egyre inkább előtérbe kerülnek nálam a pszichológiai témájú könyvek és néhány krimi/thriller is megfordult a kezemben, ami az elmúlt évekhez képest újítás. Voltak újraolvasásaim is, amelyek egyik évben sem maradnak ki. Nagyon szeretem a nagy kedvenceimet újra és újra elolvasni. Ilyen volt A kis herceg, az Álom két keréken, az Utas és holdvilág vagy éppen Az üvegbura.

A 2016-os kedvenceimről ITT írtam.

Csak a várólista csökkentős kihíváson vettem részt tavaly, és bár az utolsó könyvet még nem fejeztem be, de így is nagyon sikeresnek tartom most ezt a kihívást, főleg, hogy igazából mindegyik vcs-s könyvet nagyon szerettem. Majd lesz a második 6-ról külön bejegyzés és nem titok az sem, hogy 2017-ben is fogok várólistát csökkenteni. A napokban arról is hozok majd egy posztot.

Na és a beszerzések. Idén igazi akcióvadász voltam és egy kicsapongó könyvgyűjtővé váltam, így a beszerzéseim száma valamivel 100 fölött alakult, pontosan nem tudom, és ebből csak 36-ot olvastam el. Nagyon sok közöttük a pszichós könyv, meg úgy alapból a non-fiction. Tudom, hogy az év második felében nagyon televásároltam magam, de azért ez a 100-as szám nagyon megijesztett. Jövőre szeretném ezt visszafogni és szerintem nem kapcsolódik össze szorosan a kettő, de szeretnék többet könyvtárba  is járni, amit idén nagyon elkerültem.

Nem könyvek

Nagyon sokaktól hallom/olvasom, hogy a 2016-os év nem volt jó a számukra. Én nem így érzek, sőt. Számomra ez az év valaminek a kezdete volt, amit 2017-ben folytatni szeretnék. Voltak nehézségek bőven, amelyeket szinte tudatosan állítottam magam elé, hogy aztán továbbléphessek. Igen, a 2016 a tudatosság éve volt számomra. Sokszor elúsztam, sokszor voltam boldogtalan, voltak nehéz percek és nehéz hetek, de mindenen túl tudtam lépni és oda tudtam koncentrálni a jóra. 

A második félévben végre megérkeztem az egyetemre és nagyon jó eredménnyel zártam az első évemet. Végre úgy érzem, hogy jó helyen vagyok és nekem való az, amit tanulok. Közben új munkahelyen kezdtem dolgozni. Februárban már egy éve lesz, hogy ugyanott dolgozom, ami nálam nagyon nagy szó. Kezdem felnőttnek érezni magam. Főleg, hogy a nyaram is nagyon felnőttesre sikeredett, sok munkával, kevés otthonléttel. A nyaramban a legszebb az egy hetes portugáliai nyaralás volt az öcsémmel, amire nagyon szívesen emlékszem vissza. Ott megtudtam, hogy milyen az igazi mediterrán életforma és nagyon visszavágyom, szinte mindennap nosztalgiázom egy kicsit. Szeptemberben pedig megszületett a világ leggyönyörűbb keresztlánya, aki holnap már 4 hónapos nagylány lesz. Szóval 2016-ban még "anyuka" is lettem. Az ősszel pedig a pesti életbe is megérkeztem végre. Sokat voltunk bulizni, koncerten és kihasználtam azt is, hogy 15 percre lakunk a Vígszínháztól. Végül az év vége elég kaotikusra sikeredett minden szempontból, de most így visszagondolva, eltörpül azok mellett a pozitívumok mellett, amelyek idén értek.

Sok mindenkivel megismerkedtem és sok mindenkitől elbúcsúztam idén, de azt hiszem a legjobb ismerősöm mindennemű érzelgősséget elkerülve önmagam. Vannak fogadalmaim az új évben, de a legfontosabb az, hogy ezen az úton szeretnék tovább járni.

Köszönöm nektek, hogy 2016-ban is olvastatok! Kívánok nektek nagyon boldog új évet! Sok szeretetet, örömöt és erőt a céljaitok eléréséhez! Ja és természetesen sok-sok jó könyvet!

A többiek évértékelő posztjai: ColourfulFantasy, Dóri, Katacita, Tekla, Zakkant