Nagyon sok jót olvastam a Déli álmokról, így pár éve mikor még volt nagy nyári alexandrás akció meg is rendeltem a könyvet. Valamiért csak most került elő, talán mert valami könnyű, nyári strandkönyvet szerettem volna olvasni, de már az első pár oldal után levett a lábamról.
A történet főszereplője Cecelia Rose Honeycutt (már a neve is milyen aranyos), becenevén Ceecee, aki egy ohioi kisvárosban él az egykori szépségkirálynő édesanyjával. CeeCee-nek nincs egyszerű gyermekkora, az anyukája mentális problémákkal küzd és egy baleset folytán el is veszíti őt, így kerül a nagynénjéhez, Dudi-hoz Savannah-ba és szomorú történetből egy meleg, déli hangulatú, őszibarack illatú mese kerekedik.
"Oletta, mielőtt kiment a szobából, azt mondta, szeret. Vagyis nem pontosan ezekkel a szavakkal: szeretlek, hanem így:
- Nem süt a nap a konyhában, ha te nem nézel rám.
A legszebb dolog, amit valaki valaha mondhat."
Nagyon jó időben talált rám ez a könyv, a jóságos, szerethető karaktereivel és a a szereplők egyszerű bölcsességeivel, szinte mindenkivel tudtam valami miatt azonosulni. A déli hangulat pedig remek volt, eddig el sem tudtam képzelni miről áradoznak egyes könyves bloggerek és miért csinálnak külön listák az ehhez hasonló könyvekről, de most már én is keresni fogom őket. Az augusztus végi nyaralás alatt még erősítette bennem a nyári hangulatot, szeptember elején pedig segített kicsit késleltetni az ősz érzését és optimizmussal töltött el.
Az év és talán minden idők egyik legaranyosabb, legszívmelengetőbb regénye volt számomra a Déli álmok. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem egy magas irodalmi élményt, de egy hangulatos és szórakoztató történetet keres!
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése