Mostanában sok könyv jelent meg testkép témában, nem véletlenül, hiszen lassan már a csapból is ez folyik. Miközben a média minden felületén az jön velünk szembe, hogy mit kellene felvennünk, mit kellene ennünk, hogyan kellene kinéznünk (még ha csak rejtetten is), szükség van az ilyen könyvekre, amelyek rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos elfogadni önmagunkat, hogy boldog életet élhessünk. Ebben a kis sorozatban néhány ilyen könyvet szeretnék nektek bemutatni, ajánlani.
Mona Awad: Antilányregény - Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban
Mona Awad regénye egy olyan lányról szól, aki azzal a tudattal éli az életét, hogy ő kövér, csúnya, nem megfelelő, sokszor még akkor is, amikor talán már az XS-es ruhák is nagyok rá. A könyv 13 fejezete Elizabeth életének egy-egy korszakába enged bepillantást, a középpontban pedig mindig kilói száma áll.
Mindenképpen rászolgál az Antilányregény címre, hiszen a regény végig depresszív, komor hangulatú, nagyon mély szomorúságot tükröz, amely rám, mint olvasóra ezerszeres erősséggel hatott. Talán azért sem kapott túl jó kritikákat a Molyon, mert aki nem élte át azt a drámát, amit a történet főszereplője, annak tömény nyafogásnak tűnhet az egész. Annak viszont, akinek már volt vagy van hasonló problémája, inkább feloldozást adhat.
Nem lehet úgy élni, hogy úgy érezzük nem vagyunk jók, nem vagyunk megfelelőek senkinek és semminek és ezt a terhet végig érezhetjük Elizabeth-tel, aki egyszer Lizzie, egyszer Beth, egyszer Liz a történetben, mert annyira nem találja önmagát, hogy azt sem tudja melyik lenne az a becenév, amely a legjobban illene a személyiségéhez.
Engem nagyon szíventalált a történet, hiszen a mai napig küzdök hasonló problémákkal, még ha nem is olyan mértékben, mint a főszereplő. Emellett imádtam a regény retró hangulatát, a régi együttesek említését, a régi kütyüket, valahogy ez is hozzáadott a történethez.
Szerintem mindenki életében vannak pillanatok, amikor nem érzi jól magát a bőrében. Ez a könyv nem ad végső feloldozást, mert a megoldást mindenkinek önmagában kell megtalálni, de aki már rálépett az útra, annak nagyon jó fogódzó lehet. Ha pedig nincsenek ilyen problémáid, akkor azért érdemes elolvasni, hogy beleláss egy olyan személy életébe, akire eddig furcsán, felhúzott szemöldökkel néztél.
Szeretném még tovább olvasni Elizabeth történetét, mert egy kicsit mintha a barátnőmmé vált volna és szeretném tudni, hogy jó van, biztonságban van, boldog és előrébb tart az útján, mint a regén végén.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése