Decemberi könyves zárás & Év végi összegzés

Egy maratoni poszt keretében - összevonva a havi zárást és az év végi összegzést - szeretném elbúcsúztatni az idei szuper könyvekben, új kedvencekben gazdag évet. 

Decemberi zárás

Elolvasott könyvek: A december egy átlagos hónap volt olvasás terén, ebben ez évben valahogy beálltam a havi 3-4 könyvre, ebben a hónapban 4-et olvastam el és belekezdtem Christelle Dabos Tükörjáró sorozatának a második részébe meg még több könyvbe, de azokat kérdéses, hogy elolvasom-e majd. 

Kattintva megjelenik a róluk készült ajánló.

Tara Westover: A tanult lány

Matt Haig: A fiú, aki Karácsonynak hívnak

Elena Ferrante: Aki megszökik, és aki marad

Mel Robbins: 5 másodperces szabály - erről is írok majd, jó kis motiváció lehet 2019-re

Vásárolt könyvek: Igyekeztem türtőztetni magam és csak két könyvet vettem ebben a hónapban, amiket sikerült is elolvasnom - az új Elena Ferrantét és az 5 másodperces szabályt. Szeretném ezt a kezdődő szokást a jövőben is megtartani és nem felhalmozni a sok könyvet, hanem minél hamarabb elolvasni.

A karácsonyfa alatt már második éve nem találtam könyvet, de nem is vártam, tudja a család, hogy nehéz nekem könyvet venni, mert "válogatós" vagyok, na meg lehet, hogy már megvan. :D

Blogbejegyzések: Ezzel együtt 7 bejegyzés készült a blogra decemberben és nem kell utánanéznem, hogy tudjam, ez a legtöbb ebben az évben. Kezdek visszatalálni a blogoláshoz. :)

Év végi összegzés

Idén összesen 36 könyvet olvastam el, ami kevesebb, mint a tavalyi, de talán az elmúlt 10 évben is az egyik legkisebb szám, mégsem gondolom kevésnek, hiszen mind nagyon jó könyv volt és könnyebben megmaradnak az olvasmányélmények, valamint kedvenceket is könnyebben választottam közülük. Persze másabb 100-ból 12-t választani, mint 36-ból. :D

Az idei kedvenc olvasmányaim, olvasási sorrendben:

Gretchen Rubin: Boldogságterv

Alice Miller: A test kiáltása

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Cheryl Strayed: Vadon

Buda László: Mit üzen a tested?

Elena Ferrante: Nápolyi regények sorozat

Edith Eva Eger: A döntés

Szabó Magda: Az őz

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Christelle Dabos: A tél jegyesei

Tara Westover: A tanult lány

Idén is nagyon vegyes volt a felhozatal, olvastam sok pszichológia, életmód témájú könyvet, néhány nonfiction-t, kortárs regényeket és évről évre csökken a fantasy-k száma, bár azért év végére beújítottam A tél jegyesei francia fantasy-t kedvencnek. 

Volt 3 újraolvasásom is, Elizabeth Gilbert-től az Ízek, imák, szerelmek és a Hűség, valamint Yalom-tól a Terápiás hazugságok. 

Zömében nyomtatott, saját könyveket olvastam, de befigyelt néhány ebook is. Ősszel pedig beiratkoztam a közelünkben lévő könyvtárba, így már néhány könyvtári könyvet is olvastam az  év utolsó részében. Nincs annál jobb érzés amikor rátalálsz egy régóta vágyott könyvre a polcok között. 

Borzasztó szokásomhoz híven idén is több könyvet vettem, mint amennyit olvastam, szám szerint 53-at, amit jövőre nagyon-nagyon szeretnék leredukálni. De a könyvtárba járással és a "csak annyit vegyél, amennyit a hónapban elolvasol" szokás bevezetésével úgy érzem sínen leszek.

Egyetlen kihívásra jelentkeztem idén, a  már szokásos várólista csökkentésre, amin ismét elbuktam, a 12 tervezett könyvből kettőt sikerült elolvasni. De nem adom fel, 2019-re már megvannak a listáim, hamarosan láthatjátok őket a Várólista 2019 fül alatt. Most extra gondosan válogattam össze a könyveket, hogy közelebb legyen a siker jövő ilyenkorra. 

***

Köszönöm minden kedves olvasómnak, követőmnek ezt a hatodik évet is itt a Könyvek&Kávé-n! Boldog, békés, sikerekben és szuper olvasmányélményekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad

Az idei év új felfedezése és nagy kedvence lett számomra a Nápolyi regények sorozat. Az első két részt még tavasszal elolvastam egymás után és már alig vártam a harmadikat, ami szintén nem okozott csalódást.

Fülszöveg: Elena ​és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból. 

A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.

***

Még soha nem olvastam olyan regényt, ami egy ennyire erős, széttéphetetlen, de pusztító barátságról szól. Sok olyan történet van, ahol két ember szerelmét láthatjuk és élhetjük át ennyire mélyen, de igazi nagy barátságokról kevés.

Az első két rész Lila és Elena gyermekkorát és tinédzserkorát mutatta be. Ezekben még látszott egy kis fénysugár, hogy eljöhet a megnyugvás és a boldogság az életükben és a kettejük kapcsolatában, de számomra ez mostanra eltűnt. Nem történt semmi olyan, amire azt mondtam volna, hogy ez jó, ebből még valami pozitív változás elindulhat. Nem tudtam örülni az olyan történéseknek, amelyek miatt az olvasó örül egy könyv olvasásakor. Az egész könyvet belengte a bizonytalanság, ami valahogy belém is átkúszott.

Elena, aki ki akar törni a telepi életből, még valamennyire szimpatikus volt számomra az előző részekben, de ez mostanra eltűnt. Ezen is jó elgondolkodni... Elenán kívül senki nem volt soha kedves szereplő számomra és most már róla sem tudom ezt elmondani. Mert mindenki annyira emberi, mindenki tesz jót és rosszat, sokan rosszat tesznek a jóért. Itt nem tudok senki oldalára állni, nem úgy van, mint egyes regényekben, hogy a "jóknak" szurkol az ember, vagy hogy szimpatikus a gonosz, mert annyira jól van kitalálva a karaktere, meg különben is titokban ő jó, vagy legalábbis lehet sajnálni. Elsőre nagyon furcsa, de jó érzés ez számomra, hogy nem kell senki oldalára állni, hanem mindenkit lehet kívülről figyelni és nem megítélni. Szerintem ez a tetralógia egyik különlegessége.

Emellett sokkal komorabb és mélyebb a harmadik rész. Lassabban indul be és ez a komorság még jobban lelassítja. Utólag gondoltam át, hogy mennyi minden történt ebben a részben is, de a feszült hangulat valahogy elvitte az egészet, én inkább ezt viszem magammal belőle a negyedik részre. 

A másik változás pedig, hogy sokkal mélyebb, komolyabb gondolatok is a felszínre törnek, ami valahogy szükségszerű is. Mindkét főszereplő a 30-hoz közelít, előtérbe kerül a párkapcsolat, a családalapítás, a karrier, a szexualitás, amit a 70-es évek olaszországi történései is felerősítenek. A fasizmus, a szocializmus, a női egyenjogúság kérdései mind megjelennek a szereplők életében. 

Más volt ez a rész, mint az előző kettő, de nem ijesztett meg és ugyanúgy megállt az idő miközben olvastam. Csak a történet volt és én. Várom a befejező részt, de örülök is, hogy csak egy év múlva jelenik meg magyarul, mert úgy érzem nehezen fogom tudni elengedni Lilát és Elenát.

"...mert ki vagyok én, ha te nem vagy elég jó, ki vagyok?"

5 várólistás könyv - 2018 december

Így karácsony után (ha nem lett volna elég könyv a fátok alatt :D), hoztam ismét 5 könyvet, ami mostanában felkeltette az érdeklődésemet.

Michelle Obama: Így lettem (HVG Könyvek, 2018)

Michelle Obamát egy nagyon inspiráló és hiteles nőként ismerhettük meg Barack Obama, volt amerikai elnök feleségeként. Nagyon szimpatikus nő számomra, így szívesen elolvasnám a memoárját. Szerintem sok mindent tudnék tőle tanulni.

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors (Kulcslyuk Kiadó, 2018)

Nagyon sok könyv jelenik meg az örökölt családi viselkedésmintákkal kapcsolatban, mind önsegítő könyvek, mind regények, és szerintem ez tényleg egy kifogyhatatlan téma, mert az egész éltünkre hatalmas hatással van. A tanult lány is ezt hangsúlyozta számomra. Orvos-Tóth Noémitől még nem olvastam, de igazi szaktekintélynek számít, van saját online magazinja is, a MAI Pszicho, így szívesen olvasnék tőle végre valamit.

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock (XXI. század Kiadó, 2018)

A XXI. század Kiadó KULT könyvek sorozata szerintem az elmúlt évek egyik legjobb kezdeményezése. Kívül-belül igényes könyveket adnak ki, amelyek közül A hableány és Mrs. Hancock sem lóg ki, sőt inkább az egyik ékkőve a sorozatnak. Meseszép a könyv és nagyon érdekesnek tűnik a sztori. Még nem olvastam, de már ennyit áradozok róla... mi lesz, ha elolvasom?

Kerstin Gier: Fellegszálló (Könyvmolyképző Kiadó, 2018)

Erre a könyvre pár nappal ezelőtt bukkantam rá a Molyon. Érdekessége, hogy szilveszter előtt játszódik, ezért megnéztem hátha benn van a könyvtárban, mert jó lett volna ebben az időszakban olvasni, de annyira új megjelenés, hogy sajnos még nincs meg a könyvtárnak. De mindenképpen el szeretném majd olvasni, mert mostanában nagyon tetszenek az elsősorban gyerekeknek, tiniknek szóló meseszerű regények. 

Melba Escobar: A szépség háza (Libri Kiadó, 2018)

Gondolkoztatok már rajta, hogy milyen lehet egy kozmetikus élete Kolumbia fővárosában? Hát eddig én sem, de ez a könyv a számomra nemhétköznapisága miatt nagyon elkezdett érdekelni. Amúgy is ritkán olvasok krimiket, úgyhogy egy kis perspektíva szélesítésnek biztosan jó lenne.

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Nagyon sokat hallottam és olvastam már erről a könyvről, idén pedig én is ezzel hangolódtam az ünnepre.

Fülszöveg: Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Grimpli? 

Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét? Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat!

***

Ritkán szoktam tematikusan olvasni, nincsenek kifejezetten évszakokhoz kapcsolódó olvasmányaim, viszont vannak könyvek, amiket többször is olvastam már karácsonykor, ezért az ünnephez kötöm őket. Ilyen például A kis herceg, a Harry Potter első része vagy éppen az Egy különc srác feljegyzései. Idén viszont Matt Haig könyvével szerettem volna hangolódni és azt hiszem sikerült is.

Az írótól már olvastam a Miért érdemes életben maradni? című könyvet, ami a depresszióval való küzdelemről szól és nagyon szerettem, de A fiú, akit karácsonynak hívnak természetesen össze sem hasonlítható vele.

Egy tökéletes Télapó élettörténetet kaptam, egy olyan mese által, amiben egyaránt van szomorúság, gonoszság és komolyság, ugyanakkor tele van boldogsággal, iróniával, humorral és rengeteg kedvességgel. Nagyon tetszett, hogy ennyi féle lényt beleszőtt az író, hiszen szerepeltek benne glimpik és trollok is, de a legjobban mégis a koboldok világának kidolgozottsága tetszett. Kicsit hihetetlennek is tartom, hogy egy ilyen rövid könyvbe ennyi részlet belefért. Egyedül az illusztrációval nem voltam teljesen elégedett

Nagyon jó kikapcsolódás volt a ZH-k és a beadandók között egy ilyen aranyos, pozitív történetet olvasni, és bár Magyarországon nem a Télapót várjuk karácsonykor, de mégis sikerült vele ráhangolódnom az ünnepre. Ugyanakkor, azért bátorkodtam így karácsony után írni még a könyvről, mert szerintem kortól és évszaktól függetlenül mindig jól jöhet egy ilyen csodálatos történet a tarsolyba, ami nem fáraszt le, de mégis tud vele lazítani az ember. Szívből ajánlom mindenkinek!

"Hogyan maradjunk vidámak nehéz időkben is? 1. Együnk minél több mézeskalácsot, csokoládét, lekvárt és tortát! 2. Mondjuk ki gyakran a „karácsony” szót! 3. Ajándékozzunk meg valakit játékkal, könyvvel, kedves szóval és egy nagy öleléssel! 4. Nevessünk akkor is, ha nincs min – illetve főleg akkor! 5. Idézzük fel a boldog múltat – vagy boldog jövőt! 6. Járjunk pirosban! 7. Higgyünk!"

Karácsony&Blogszülinap

A Könyvek&Kávé tegnap, Szenteste napján volt 6 éves, ami szinte hihetetlenül hangzik számomra. Persze sok minden változott azóta, voltak kisebb-nagyobb kihagyások, de az olvasás szeretete mindmáig töretlen nálam, és szeretném ezt másoknak is hirdetni.

6 éve, 17 évesen december 24-én írtam a beköszönő bejegyzést, ami rögtön egy karácsonyi üdvözlet volt. Írtam akkor még zenés posztokat, voltak receptes, elmélkedős bejegyzések is, mára ez már letisztult, csak könyvekről írok itt és a tempó sem olyan feszes, hiszen például nem "köteleztem" magam, hogy tegnap, a szülinapon írjak posztot, hanem most, amikor ráérek és van kedvem írni. Olyan hobbi lett nálam a blogolás, mint az olvasás, és még nagyon sokáig szeretném ezt csinálni. Köszönöm az eddigi érdeklődést, kattintást, kommentet. Ezután is visszavárlak titeket...

...és minden kedves látogatómnak boldog, békés, evős-ivós, könyvvel bekuckózós karácsonyt kívánok!

Tara Westover: A tanult lány

Már a fülszöveg elolvasás után nagyon megtetszett ez a könyv, ugyanakkor fel is háborodtam azon, hogy a főszereplő  Tara 17 éves koráig nem járhatott iskolába. Azt vártam tőle, hogy majd motivációt ad a tanuláshoz és arról fog szólni, hogy a tanulás, a tudás mekkora ajándék, de végül ennél sokkal többet kaptam.

Fülszöveg: Tara ​Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást. 

A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is. 

A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen.

***

A mormonok között is "kiemelkedően" vallásos családban, bipoláris zavarral küzdő apával, a férje akaratának mindent alávető anyával és sok testvérrel nőtt fel Tara, a könyv főszereplője, aki egész kiskorától kezdve leírja nekünk a felnövésének és a családjától való elválásának történetét, nagyon őszintén és hitelesen. 

A könyv címe és a fülszöveg is a tanulásra helyezi hangsúlyt, de ez a történet sokkal több ennél. Tara és a testvérei látszólagos szabadságban, törvényen kívül nőttek fel, amit nevezhetnénk akár "alternatív nevelésnek" is.  Nem jártak orvosnál, nem kaptak védőoltást, akkor tanultak, amikor akartak. De sokkal inkább börtön volt ez számukra, mert igazából mindenben az apjuk óhajait és parancsait követték és közben beléjük ivódott, hogy az iskola átmossa az emberek agyát, az antibiotikumok mérgezik az embert és, hogy egyszerűen bűnös dolog a társadalom tagjának lenni. Az már csak hab a tortán, hogy az apának gyakran a világvégével kapcsolatos tévképzetei voltak.

"Megtanulni táncolni olyan volt, mint megtanulni tartozni valahova."

Szerintem rég váltott ki belőlem regény ilyen mértékű dühöt, mint ez. Olyan abszurd dolgok történtek benne, amilyenekről el sem tudtam képzelni, hogy ilyen megtörténhet szülő, gyermek és testvérek között. Ebből is látszik, mennyire szerencsések azok, akik "átlagos" családban nőnek fel. Mert ez a könyv inkább arról szól, hogy mennyire meghatároz minket, hogy milyen családból jöttünk. Hogy milyen, szinte levetkőzhetetlen gondolkodásmódot és mintákat viszünk magunkkal az élet többi területére. Hogy milyen nehéz azzal élni, hogy a család nem a megnyugvást és a szeretetet, hanem a börtönt és a veszélyt jelenti számunkra. 

Tara ebből a közegből próbál kitörni, elmenekülni és a tanulás által úgy kiszélesedik számára a világ, hogy ez biztosítja számára az erőt. Nagyon különleges, tanulságos és motiváló memoár, amely arra biztat, hogy ne a "családunk" legyünk, hanem önmagunk.

"Próbáltam elképzelni, milyen jövő várhat egy ilyen nőre. Próbáltam kitalálni olyan jelenteket, ahol nem értett egyet az apjával. Mikor nem vette figyelembe a tanácsait, és a saját feje után ment. De Apa azt tanította nekem, hogy ugyanarról a dologról nem lehet két, egymástól eltérő véleményt alkotni; mert van Igazság, és vannak Hazugságok. Térdeltem a szőnyegen, hallgattam apát, de közben ezt az idegent tanulmányoztam és úgy éreztem, mintha ott lebegnék valahol közöttük, vonzódva mindkettőjükhöz, ugyanakkor taszítva általuk. Megértettem, nincs olyan jövő, amelyben együtt szerepelhetnénk, nincs olyan sors, melyben egymás mellett létezhet az Apa és a nő. Vagy örökre gyermek maradok, a végtelenségig, vagy elveszítem őt."

BOOKTAG: Év végi hajrá

Most már negyedik éve az év végi hajrá nekem inkább a vizsgákról szól, de köztudott, hogy az ember olyankor űzi a legnagyobb kedvvel a kedvenc elfoglaltságát, amikor tanulni kéne, úgyhogy az év utolsó néhány hete sem fog olvasás nélkül telni. 

Köszönöm Dóri a tag-et!

1. Milyen könyvet kezdtél el, amit még be kell fejezned?

Jelenleg Tara Westover-től olvasom A tanult lányt, amit biztosan befejezek év végéig, mert nagyon olvasmányos. Jó lenne befejezni Margaret Atwood-tól A vak bérgyilkost is, amit még októberben kezdtem el, de megszakítottam az olvasását sok más könyv miatt. Nagyon jó regény, csak elég lassan halad a történet és kicsit talán beleuntam, de félbehagyni nem fogom. 

2. Van úgy nevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?

Nincs kifejezetten ilyen könyv, abszolút hangulatfüggő, hogy mit olvasok éppen, de nyilván ad pluszt egy könyvélményhez, ha hasonló hangulatban, időben olvasom, mint amiben a történet játszódik. Ilyen volt A tél jegyesei is, amit pont a múltheti szeles, esős hidegben olvastam.

3. Milyen új megjelenést vársz még?

Nem várok most semmit, inkább azokat a könyveket szeretném majd megvenni és elolvasni, amik az elmúlt időszakban jelentek meg. A Nápolyi regények harmadik részét és A tél jegyesei folytatását.

4. Mi az a 3 könyv, amit idén még el szeretnél olvasni?

• Elena Ferrante: Akik megszökik és aki marad (Nápolyi regények 3.)
• Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró 2.)
• Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak - ezt ilyen karácsonyra hangolódós olvasmánynak néztem ki, remélem benn lesz még a könyvtárban

5. Van-e könyv, ami még esélyes az "év könyve" címre?

Ha a tervezett sorozat folytatások is olyan jók, mint az előző részeik, akkor természetesen van és A tanult lány is nagyon tetszik. Még szerencse, hogy nem egy legjobb könyvet szoktam választani. :D

6. Elkezdted-e a már a jövő évi tervezést?

Jövőre is szeretnék spontán maradni és még gondolkodom, hogy a várólista csökkentésre jelentkezzek-e, mert idén nagyon nem jött össze. Talán 2 könyvet sikerült elolvasnom a 12-ből.

Ti mit terveztek még elolvasni idén? :)

Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

Amikor azt hiszed, hogy a Harry Pottert leszámítva, már kinőttél a az ifjúsági fantasykból, akkor jön A tél jegyesei és mindent felforgat.

Fülszöveg: Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül. 

Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt? 

Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt… 

Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel. 

Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.

***

Nagyon nehéz úgy írni egy könyvről, hogy hiába fejezted be már több napja, de még mindig teljesen a hatása alatt vagy és vizsgák ide vagy oda, de egyszerűen csak akarod a második részt.

Sok jót olvastam A tél jegyeseiről, neves díjakat is nyert, de valamiért mégsem mozgatott meg annyira. Aztán a könyvtárban csak úgy megláttam és gondoltam kikölcsönzöm, maximum majd elolvasás nélkül visszaviszem. Aztán az lett a dologból, hogy most úgy rajongok, mint ezelőtt tíz évvel ezelőtt utoljára.

Christelle Dabos egy hihetetlenül színes, változatos fantáziavilágot alkotott, amiben persze visszaköszön sok elem más regényekből, filmekből, de ez valahogy nem szúr szemet és  egyedülállónak tűnik. Ott van Anima, Ophélie szülőhazája, ahol a tárgyaknak, helyeknek lelke van és sokan képesek a tükrökön keresztül közlekedni. Minden lakónak megvan a saját feladata, Ophélie például egy múzeumnak vezetője, különleges képességének, a tárgyak olvasásának köszönhetően. Anima úgy tűnik nekem, mint egy aranyos kisváros vagy szomszédság, ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki próbál jó viszonyt ápolni a másikkal és emellett a társadalomnak hasznos tagjává válni. Ezzel ellentétben ott van a Sark, ahová Ophélie-nek muszáj elköltöznie leendő férje, Thorn miatt. A Sarkon az erő, a hatalom, a viszály irányít. Így a két főszereplő is olyan, mint tűz és víz.
Ophélie és Thorn engem Bellára és Edward-ra emlékeztet a Twiligh-ból, Ophélie látszólag visszahúzódó, de belül határozott, kitartó és nagyon makacs tud lenni. Thorn pedig igazi hidegszívű , rejtélyes férfinek tűnik, aki nem tud szeretni. Mégis több van a két szereplő mögött, a kapcsolatuknak igazi dinamikája van, élvezet olvasni a évődésüket. De mellettük rengeteg különleges, izgalmas szereplő van, akiket szintén csak apránként ismerhetünk meg.
Maga a történet érezhetően lassú folyású, részletes minden leírás, történés, de egyáltalán nem untam, gyorsan tudtam vele haladni. 

A tél jegyesei olyat adott nekem, amit már rég kaptam regénytől, egy új, változatos fantáziavilágot, ahol szívesen kipróbálnám az életet, szerethető karaktereket és egy izgalmas történtet, aminek már alig várom a folytatását.
Néhány "intimebb" rész miatt én 14 éves kor felett ajánlanám, de onnantól kezdve bármikor, bárkinek, aki egy szuper fantasy-t akar olvasni. Vigyázat, addiktív!

***

A második rész már megjelent Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban címmel!

Könyves zárás - 2018 november

Bár nem lesznek annyira hosszú bejegyzések, de visszatér a havi könyves zárós poszt sorozat is a blogra. Úgy vettem észre az ilyen kívánságlistás, könyves zárós, összefoglalós posztokat többen olvassátok, és én is szeretem őket írni, másokét olvasni meg még jobban. :)

Olvasások

Négy könyvet olvastam el ebben a hónapban és meglátszik, hogy visszatértem a könyvtárazós élethez, mert ebből 3 könyvtári és 1 saját. Mindegyik nagyon tetszett, egyelőre csak a Melmoth-ról írtam, de a többiről is lesz poszt. Az abszolút favorit mindenképpen A tél jegyesei volt, alig várom, hogy elolvashassam a második részt.

Scott Jurek - Steve Friedman: Futni, enni, élni

Han Kang: Nemes teremtmények

Sarah Perry: Melmoth

Christelle Dabos: A tél jegyesei

Beszerezések

A vásárolt könyvek számán is látszik a könyvtárazás, ugyanis 3 könyvet vettem ebben a hónapban. A Csírakert a konyhában ilyen közös könyv lesz anyukámmal, mert már régóta ki szeretnénk próbálni a csíráztatást és anyukámat is egy csíráztatóval szeretném meglepni karácsonyra, ebbe a kis könyvecskébe pedig minden fontos tudni való le van írva róla.

A tanult lányt és a Határtalan Gondolatok Határidőnaplót pedig a Bookline-os Black Friday alkalmával vásároltam. A tanult lánynak nagyon megmozgatott a fülszövege, ez lesz a következő olvasmányom. Ezzel a csodálatos határidőnaplóval pedig már tavaly óta szemezek, egyszerűen gyönyörű, kívül-belül. Az Édesvíz Kiadó adja ki minden évben más dizájnnal.

Mark M. Braunstein: Csírakert a konyhában

Tara Westover: A tanult lány

Határtalan Gondolatok Határidőnaplő 2019

Nektek melyik volt a legkedvesebb olvasmányotok novemberben? Kihasználtátok a Black Friday akciókat? :)

Sarah Perry: Melmoth

Sarah Perry tavaly robbant be nálunk a "könyves köztudatba" Az essexi kígyó című könyvével, amit már akkor nagyon el szerettem volna olvasni, de úgy alakult, hogy először a második magyarul megjelent könyvét olvastam el, a Melmoth-ot.

Fülszöveg: Helen ​Franklin húsz évvel ezelőtt szörnyű bűnt követett el, amit azóta sem tud magának megbocsájtani: lelkében a felejtés és az emlékezés erői küzdenek. 

Furcsa kézirat kerül a kezébe. Az emberi történelem legsötétebb fejezeteiről szóló dokumentumokat tartalmazza, melyek egy fekete ruhás, könnyező szemmel és vérző lábakkal megjelenő árnyalak legendájáról szólnak. Ő Melmoth, a Tanú, egy különös szellem, aki a Földet járja szüntelen a bűn és bűnhődés megtestesítőjeként. 

Akinek Melmoth megjelenik, választania kell: vagy együtt él bűnével, vagy megsemmisül, és az időtlen magány és sötétség kárhozatába vezet útja… Helen úgy érzi, Melmoth őt is gyerekkora óta figyeli… a múltjával való szembesülés pedig fontos választások elé állítja. 

Kitűnően megírt, lebilincselő történet a kegyelemről, a megváltásról, a szeretetről és a konfliktusok kezeléséről. 

***

Gyönyörű borító és egy nagyon borzongatónak tűnő történet, egy modernkori gótikus regény. Valahogy így indultam neki a Melmoth-nak. 

Miután véletlenül rábukkantam a könyvtárban, felcsillant a szemem, és hazaérve már el is kezdtem olvasni.

Visszaemlékezve talán soha nem olvastam még ilyen könyvet, ami ötvöz egy régi, félig-meddig megalapozott legendát a 21. századi Európával, azon belül is Prágával.

Szerintem szuper volt a helyszínválasztás, szinte első pillanattól kezdve megjelent előttem, a sötét, esős Prága, ami rögtön megalapozta a félelmetes történetet. De emellett sok más helyszín is megjelent benne visszaemlékezésként.

A főszereplő mindenképpen Helen, aki Prágába menekül a fiatalkorában elkövetett "szörnyű" bűn elől, de sok más fontos szereplő is van a történetben. Karel, az egyetemi tanár, akivel Helen a könyvtárban ismerkedik meg, és a felesége Thea (imádom a nevét!), a nyugdíjazott brit ügyvéd. Mellettük a legizgalmasabb karakter mindenképpen Albína, Helen  nagyon idős, nagyon mókás, de nagyon idegesítő szállásadója.

És természetesen ott van Melmoth vagy Melmotka, aki köré az egész történet szerveződik. Létezik vagy sem, mindegyik szereplőre másként, de hatalmas hatást tesz. Főként Helenre, aki már húsz éve bűnteti magát.

Azt vártam, hogy igazán borzongató, izgalmas történetet fogok olvasni, egy darabig, talán a háromnegyedéig ezt meg is kaptam. Sok izgalmas történés, új információk,  - amikre már elejétől kezdve vártam - és a hangulat is elég "sötét" volt, de a végére úgy éreztem, hogy elsikkadt az egész (bár a befejezés elég jó volt azért). És átugrott a történet egy kicsit filozófikusabb vonalra. Olyan kérdések merültek fel, hogy mi a bűn?, mi a bűnhődés?, kell-e egyáltalán bűnhődni?. Amivel nyilvánvalóan nincs baj és engem is elgondolkodtatott, de úgy éreztem, hogy magáról a cselekményről nagyon elvonta a figyelmet.

Ahogy fentebb írtam, sok visszaemlékezés van a történetben, amelyek egy részét nagyon élveztem, de a többi nagyon túlírt volt számomra, inkább koncentráltam volna a történet jelenére.

Egyelőre nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, még kell idő, hogy letisztázódjon tetszett-e vagy sem. De mindenképpen szeretnék még esélyt adni az írónőnek és jó lenne még hasonló regényeket olvasni.

5 várólistás könyv - 2018 november

Hoztam nektek 5 könyvet, amik felkeltették mostanában az érdeklődésemet és nagyon szeretném őket elolvasni. Van közöttük újabb és régebbi megjelenés is, és a témák is nagyon szerteágazóak.

1. Soma Mamagésa: A harmónia, mint döntés (Jaffa Kiadó, 2018)

Még nem olvastam Somától semmit, pedig ez már a 11. könyve, ami megjelent. Mindig is szimpatikus volt nekem és egy igazi "jelenségnek" gondolom őt. A drága jó marketingnek hála több interjút is olvastam vele és az új könyvével kapcsolatban, ami egy kicsit összefoglaló kötet szerű, és most már tényleg szeretnék tőle olvasni valamit, ha nem is ezt a legújabb könyvét.

2. John Douglas - Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok (GABO Kiadó, 2017)

Pár napja elkezdtem nézni a Mindhunter című Netflixes sorozatot és azonnal beszippantott, nekem leendő pszichológusként igazi szakmai "lubickolás" a nézése. Imádom, ahogy apránként rájönnek a sorozatgyilkosok működési módjára és lesz 2. évad is! :D A sorozat csak alapul veszi a könyvet, nem azt dolgozták fel teljesen, úgyhogy remélem így még izgalmasabb lesz olvasni majd a könyvet.

3. Sarah Perry: Az essexi kígyó (XXI. század Kiadó, 2017)

Még tavaly jelent meg ez a könyv, a kiadó KULT Könyvek sorozatában és már akkor is elbűvölt a csodálatos borítójával. Az írónő második magyarul megjelent könyvét a Melmoth-ot sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból (csak a könyvmolyok érthetik azt az örömöt, amikor felfedeztem a sikerkönyvek polcán), aminek szintén csodás a borítója és a történet is nagyon tetszik. Magamhoz képest gyorsan haladok vele, mert nagyon le tud kötni, így nem kérdés, hogy Az essexi kígyót is szeretném majd elolvasni.

4. Orvos-Tóth Noémi: Egy nárcisztikus hálójában ( HVG Könyvek, megjelenés: 2018. 11. 23.)

Orvos-Tóth Noémi könyve A terapeuta esetei sorozat legújabb darabja. Három könyvet már olvastam a sorozatból, aminek az a célja, hogy közelebb hozza a pszichoterápiát az emberekhez, el tudják képzelni, hogy hogyan zajlik ez az egész, milyen kliensekkel találkoznak a terapeuták. Nálam az elképzelés már megvan, de imádom az eseteket olvasni, mert tényleg mindannyian különbözőek vagyunk, különböző háttérből jövünk és mindannyiunknak egy kicsit másra van szüksége. Tervezek a sorozatról írni majd egy hosszabb posztot, de szerintem már értitek miért szeretném a sorozat legújabb részét is elolvasni.

5. Elena Ferrante: Aki megszökik és, aki marad (Nápolyi regények 3.) (Park Kiadó, megjelenés: 2018. november 30.)

Az év egyik, ha nem a legnagyobb kedvence nálam Elena Ferrante és a Nápolyi regények sorozat, aminek az első két részét májusban egymás után bedaráltam. Aztán utánanéztem a folytatásnak és mikor kiderült, hogy november vége a dátum, akkor tipikusan a "de én nem bírok addig várni" kétségbeesés jött elő rajtam. Elolvashattam volna angolul az utolsó két részt, de nem akartam félig magyarul, félig angolul elolvasni a sorozatot, mert biztos nem lett volna ugyanolyan élmény. De persze jöttek más könyvek és kicsit kikerült a látószögemből Lila és Elena. Egészen idáig, mert most már nagyon várom, hogy megjelenjen a 3. rész.

Ti milyen könyvet/könyveket szeretnétek mostanában nagyon elolvasni? :)

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Nem egy friss könyv A lány a vonaton, de biztos sokan emlékeztek még rá, hogy mekkora szenzáció volt. Sokáig húztam, halasztottam az elolvasását, de most még a regény alapján készült filmet is megnéztem.

Fülszöveg: 

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton 

***

Könyvek terén nem vagyok egy nagy thriller rajongó, vagy legalábbis kevés ilyet olvasok, a legutóbbi talán a Holtodiglan volt, de az is már régen, pedig annak az olvasása után is megfogadtam, hogy több thrillert fogok olvasni.

A lány a vonaton szerintem egy kifejezetten női thriller, hiszen a főszereplő, Rachel mellett két másik fontos szereplő is van benne, Megan és Anna. Ők hárman látszólag gyenge személyiségek, de mélyen nagyon is erősek és ők tartják össze a történetet. A férfi szereplők viszont talán a kelleténél negatívabban, agresszívabban vannak beállítva, legalábbis túl nagy a kontraszt a két nem között, így én már kicsit passzív-agresszív feminista regénynek is nevezném.

De ez már a nagyon átgondolt véleményem, mert a könyv csak úgy magával ragadott, mint ahogy sokan másokat is. Egy-két nap alatt elolvastam. Túlzásnak tartanám az írónőt olyan klasszikus írókhoz hasonlítani, mint Hitchkock vagy Agatha Christie és szerintem a Holtodiglan is egy másik kategória, de a maga nemében, arra hogy magával ragadjon, izgassa az embert és csak olvassa és olvassa a lapokat, arra tökéletes. Nekem is nagyon tetszett és örültem a váltott nézőpontoknak meg a múltbeli visszatekintéseknek, mert bár nagyon együtt tudtam érezni a főszereplővel, de önmagában az ő szemszöge kevés lett volna.

Ha még nem olvastátok nagyon ajánlom A lány a vonatont, mert tényleg egy tök jó kis thriller és a történethez úgy gondolom így vagy úgy, de nagyon sokan tudnak kapcsolódni. A második könyvét, A víz mélyént is szeretném elolvasni.

A filmről:

Mindig úgy kezdek neki egy regényből készült filmnek vagy épp megyek egy színházi előadásra, hogy próbálom nem azt várni, hogy 100%-osan az eredeti történetet fogom látni. Egy idő után általában sikerül is elvonatkoztatnom, de most erre nagyon nem is volt szükség, mert szinte teljesen történethű lett az adaptáció. Éppen ezért nem is kötött le annyira a film, nem volt min izgulmon. Ettől függetlenül, aki nem ismeri a történet egészét, annak ajánlom, mert nagyon hangulatos, feszültséggel teli lett. Emily Blunt pedig az egyik kedvenc színésznőm és szerintem nagyon jól alakította a főszereplő Rachel-t.

Edith Eva Eger: A döntés

Egy olyan könyvről írok most nektek, amit szerintem egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, mert remekül ötvözi a lebilincselő történetmesélést a pszichológiai útmutatással.

Fülszöveg: Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt - jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.

A döntést még ha sok szünettel is, de napra pontosan 9 hónapig olvastam, ami szerintem nem véletlen, egyszerűen ennyi idő kellett hozzá, hogy megszülessen bennem valami általa. Nehéz olvasmány volt, főleg a haláltáborban eltöltött részek vettek ki sokat belőlem, aztán a végén, amikor Edith a saját eseteiről írt, már lubickoltam, hogy mennyi tapasztalatot szerzett ez az idős asszony a kicsit sem hétköznapi élete során.

Azt írtam, Edith, mert úgy érzem, hogy a könyv olvasása során olyan mélyen megismertem őt, mintha végig itt ült volna mellettem és személyesen mesélte volna el élete történetét. És nemcsak a sajátját, hanem az egész családjáét.

Nagyon összetett ez a regény, egyszerre memoár, családregény és némely részek pszichológiai ismeretterjesztésnek is beillenek, de az összetettsége ellenére kerek egészet alkot. A szerző nem rejtett semmit véka alá, vállalta a rossz döntéseit, az esendőségét, de ugyanúgy a mértéktelen erejét is. Így vált igazán hitelessé és szerethetővé számomra.

Mindig megrázó élmény bármit is olvasni olyanoktól, akik túlélték a haláltáborokat, itt sem éreztem ezt másképp, de szerintem sokat tanulhatunk, sok erőt meríthetünk ezekből a történetekből. Nem hiába jelenik meg gyakran és válik sikerkönyvvé egy-egy ilyen regény.

Nem biztos, hogy minden lelkiállapotban tökéletes ez a könyv, de ha egy nagyon tanulságos, mély és életigenlő történetre vágytok, akkor tényleg jó szívvel ajánlom. Nekem kedvenccé vált és valamikor biztosan újra fogom olvasni. Nem mellesleg a Molyon 185 csillagozás alapján 98%-os az értékelése, ezek szerint nem csak nálam talált be ennyire. ;)

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Nem sok könyvet szoktam vásárlásra előjegyezni, de Szentesi Éva kivétel. Nagyon tetszett az előző két könyve is és már alig vártam, hogy olvashassam a harmadikat. Nagyon szeretem az írói stílusát és egy igazán hiteles személyiségnek tartom, ami a Pedig olyan szépen életekből is sugárzott.

Fülszöveg: Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy "Mari, fiam". Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?

Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg.

*

Apró, de jelentőségteljes momentumok egy olyan lány életéből, akit sohasem szerettek igazán. 

Így tudnám a legjobban jellemezni ezt a rövidke kis könyvet, ahol új értelmet nyer a rövidség. Lehet, hogy belefelejtkezel, nagyon tetszik, szeretnéd, ha még legalább 300 oldalon át tartana, aztán mélyebben átgondolod és úgy érzed elég volt ebből ennyi is. Nagyon tömény történet.

Nyilánszki Mari életét ismerhetjük meg jó néhány képben, hol hónapokat, hol éveket ugrunk és mindig megállunk azoknál a pillanatoknál, amelyek a legnagyobb hatással voltak rá, még akkor is, ha éppen csak apró dolgokról van szó. A történet a gyermekkorában kezdődik, ami nagyon meghatározó mindenkinek, Marinak pedig mindenképpen. A kislány  hatalmas boldogtalanságban él és már igazán fiatalon az foglalkoztatja, hogy kitörjön belőle, el abból a környezetből, el a mérgező családjától. Szüntelenül keresi, és sokszor úgy érzi megtalálta az útját, aztán elakad, nem jobbra, hanem balra fordul, és elindul egy teljesen másik úton. Mert ilyen az élet és ilyen Mari élete is.

De ez a kisregény hiába a boldogság kereséséről szól, inkább mégis antiboldogság regénynek mondanám, egy borzasztóan nyomasztó történetnek, ami magához szíjaz, mert hiszel benne, hogy elérhető a szép élet, hogy mindenkit szeret valaki, hogy mindenki lehet boldog. 

Egy nap se kellett, hogy elolvassam. Teljesen lekötött, nyomasztó volt, de izgalmas és rengeteg alapvető igazságot kimondott benne az írónő. Úgy éreztem, hogy nagyon "magyar", nagyon igazi, realisztikus Mari története már anélkül is, hogy később a mai közélet is megjelent benne (nagyon ötletesen egyébként!). Jó volt érte szorítani, hogy sikerüljön neki, hogy összejöjjön neki az élet. 

Igen, mikor befejeztem úgy éreztem, hogy bár tovább tartott volna vagy lenne folytatása, de pont ilyen tömören, röviden volt igazi élmény. Mert egy olyan lányról szólt, aki lehet épp tegnap szemben ült velem a buszon, vagy tegnapelőtt a villamoson...

Szentesi Éva más könyveiről írtam:

• Hamvaimból
• Kardos Margit disszidál

A sokadik visszatérés

Szép estét kedves régi és új olvasóim!

Egy ideje megint érlelődött bennem, hogy vissza kellene térni ide a kis könyves zugomba, ahol megoszthatom a gondolataimat az általam elolvasott könyvekről, de mégis nehéz volt elkezdeni megírni ezt az újabb "visszatérős" posztot, mert fél gőzzel nem akartam ismét elkezdeni a blogot.

Aztán kicsit elgondolkoztam azon, hogy mit is akarok én most itt csinálni. Megváltani a világot és csak azért olvasni, hogy hetente többször posztolhassak? Vagy jól akarom érezni magam és elvárások nélkül írni amikor kedvem tartja? Végül az utóbbit választottam és elkezdtem írni ezt a kis beköszönős posztot.

Vannak már tervben posztok, mert ha nem is olvasok olyan gyakran és annyit, amennyit régen, de mióta legutóbb blogoltam, azóta felgyűlt jó sok könyv, amiről szívesen írnék nektek

Remélem örömmel olvassátok majd az új posztokat is és ismét hozzájárulhatok ahhoz, hogy szuper olvasmányokat találjatok magatoknak.

Kitartást erre a rövid kis hétre a dolgozóknak vagy épp jó őszi szünetet és sok-sok könyvet a sulisoknak! :)

                              

                                                   ~ Anna ~

Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha

A 2017-es utolsó olvasmányom ez a rövid novelláskötet volt. Két nap alatt be is faltam. Péterfy-Novák Évát sokan az Egyasszony című könyvéről ismerhetitek. Én még csak néhány cikkét olvastam, illetve tavalyelőtt egy könyvbemutatón volt ő is vendég és már akkor szimpatikus volt nekem. Mikor megláttam A rózsaszín ruha borítóját akkor tudtam, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom, de persze az Egyasszony is a várólistámon van már régóta.

"Tízéves vagyok, és Gizi a legjobb barátnőm. Ő az, akivel meg tudjuk beszélni az élet dolgait. Mert vannak ám az életnek dolgai, még egy tízéves szemével is."

Ez a novelláskötet számomra elég hasonló volt Szentesi Éva Kardos Margit disszidál című ősszel megjelent könyvéhez, de ezt nem negatívumként írom, hiszen azt is nagyon szerettem. Minden kis novella az emberi kapcsolatok velejét boncolgatja, legtöbbször férfiak és nők viszonyát. De nem feminista történetekre gondolok itt, hanem olyan letaglózó, csattanós sztorikra, amelyek mindkét nem hibáit, árnyoldalait megmutatják. 

Bár gyorsan lehet végezni a könyvvel, mert olvastatja magát, pörgősek a novellák, kíváncsi az ember, hogy "na mi lesz a csattanó?", de mégis nehéz a váltás egyik történetről a másikra, mert némelyik sztori olyan sokkoló, hogy csak bámulsz magad elé. Bevallom pár hete egyszer már elkezdtem olvasni a könyvet, de az első novella utána abbahagytam, mondván nekem ehhez most nincs idegzetem, annyira felpiszkálta a lelkivilágomat. Aztán most meg befaltam szinte egyszerre az egészet és nagyon jól esett, szívesem olvastam volna még tovább. Mindegyik novella tetszett, de a kedvencem Csokiszív 1-2. volt, amit már Szentesi Éva könyvében is olvastam, illetve nagyon emlékezetes volt a kötet címadó története is.

Nem vagyok/voltam egy nagy novellakedvelő típus, de ezután a könyv után (is) úgy éreztem, hogy el tudnék én élni csak novellákon. Tömegközlekedéshez ideális egy ilyen kis könyvecske, de nekem itthoni bekuckózáshoz is tökéletes volt.

"Az örök barátság fontos dolog, nemcsak amolyan mondom, aztán nem is így gondolom, ezt aputól hallottam."

Értékelés: 5/5