Egy olyan könyvről írok most nektek, amit szerintem egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, mert remekül ötvözi a lebilincselő történetmesélést a pszichológiai útmutatással.
Fülszöveg: Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt - jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.
A döntést még ha sok szünettel is, de napra pontosan 9 hónapig olvastam, ami szerintem nem véletlen, egyszerűen ennyi idő kellett hozzá, hogy megszülessen bennem valami általa. Nehéz olvasmány volt, főleg a haláltáborban eltöltött részek vettek ki sokat belőlem, aztán a végén, amikor Edith a saját eseteiről írt, már lubickoltam, hogy mennyi tapasztalatot szerzett ez az idős asszony a kicsit sem hétköznapi élete során.
Azt írtam, Edith, mert úgy érzem, hogy a könyv olvasása során olyan mélyen megismertem őt, mintha végig itt ült volna mellettem és személyesen mesélte volna el élete történetét. És nemcsak a sajátját, hanem az egész családjáét.
Nagyon összetett ez a regény, egyszerre memoár, családregény és némely részek pszichológiai ismeretterjesztésnek is beillenek, de az összetettsége ellenére kerek egészet alkot. A szerző nem rejtett semmit véka alá, vállalta a rossz döntéseit, az esendőségét, de ugyanúgy a mértéktelen erejét is. Így vált igazán hitelessé és szerethetővé számomra.
Mindig megrázó élmény bármit is olvasni olyanoktól, akik túlélték a haláltáborokat, itt sem éreztem ezt másképp, de szerintem sokat tanulhatunk, sok erőt meríthetünk ezekből a történetekből. Nem hiába jelenik meg gyakran és válik sikerkönyvvé egy-egy ilyen regény.
Nem biztos, hogy minden lelkiállapotban tökéletes ez a könyv, de ha egy nagyon tanulságos, mély és életigenlő történetre vágytok, akkor tényleg jó szívvel ajánlom. Nekem kedvenccé vált és valamikor biztosan újra fogom olvasni. Nem mellesleg a Molyon 185 csillagozás alapján 98%-os az értékelése, ezek szerint nem csak nálam talált be ennyire. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése