A vizsgaidőszak ellenére egyik éjszaka fél kettőkor fejeztem be a könyvet. Azt hiszem már ez elmondja, mennyire tetszett A tükörjáró sorozat második része is.
***
Fülszöveg: 2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.
***
A Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban ott folytatódik, ahol A tél jegyesei véget ért - Ophélie-nek be kell mutatkozni az udvar, különösen Faruk nagyúr előtt, miközben a családja érkezik látogatóba, és az esküvője is vészesen közeleg. Ezt árnyalja, hogy a történetben megjelenik egy erős krimi szál is, ami már magából a címből is várható.
A második rész is elég vaskosra sikeredett, bár az első rész után már nem ijedtem meg ettől, sőt inkább örültem, hogy mennyi minden fog történni, mik derülnek majd ki, mert nyilván az első rész elég sok kérdőjelet hagyott maga után.
A szereplők még jobban kibontakoztak, új helyszínek jelentek meg, egyre több dologra fény derült, miközben lett ugyanannyi kérdőjel, A tél jegyeseiben már megszokott lassú folyású mégis gyors tempóban.
Mielőtt elkezdtem a regényt, nem tudom miért, de kicsit féltem, hogy nagyon "nyomozós" stílusba fog átcsapni a történet, aztán nagyon hamar megnyugodtam, mert bár jelentős szerepet kaptak a Holdvilág béli történések, de ezek vitték előre az egész sztorit. Emellett jutott idő Ophélie és Thorn évődésére, amit kicsit félve vallok be, de a legjobban vártam. Tinikoromban szurkoltam ennyire egy szerelem kialakulásának és ezt az írónő olyan szépen, lassan, humorosan bontja ki, hogy tényleg élvezet olvasni.
Ophélie és Thorn ebben a részben még nagyobb jellemfejlődésen megy keresztül, de sok más szereplő is okoz pozitív meglepetéseket. Ophélie-nek volt egy-két - szerintem - túl naiv momentuma, de a könyv végére annyit változott, annyira felnőtt, hogy csak kapkodtam a fejem.
Alapból a könyv utolsó negyede nagyon erős volt, összesűrűsödött, begyorsult minden. Azért is toltam le egyszerre az utolsó 150 oldalt, mert egyszerűen nem tudtam letenni. A Nápolyi-regényeken kívül csak ez a sorozat tudta belőlem ezt kiváltani mostanában. Ez a két sorozat valahogy visszahozta nekem az olvasás iránti bizalmat.
Természetesen nagyon várom a harmadik részt - A bábel emlékezetét - és mivel úgy érzem kezdek átcsapni "fangirling" üzemmódba, inkább csak annyival zárnám soraimat, hogy ha eddig még nem tettétek, akkor olvassátok Christelle Dabos könyveit.
Közös kedvencünk ez a sorozat, annyira jó!! :)) A nyomozástól én is tartottam, de annyi információt kaptunk továbbra is a világról, a szereplőkről, hogy nem lógott ki és nem volt túl sok sem. Remélem még az idén olvashatjuk a 3. részt!
VálaszTörlésÉn is nagyon remélem! :)
Törlés