Sarah Winman: Bádogember

Sok helyen találkoztam már Sarah Winman Bádogember című könyvével, jókat írtak róla könyvesblogokon, emellet annyira szép a sárga borítója és a címe pedig nagyon titokzatos, mégsem tudtam mire számíthatok majd olvasás közben.

A Bádogember  Nagy-Britanniában és Franciaországban játszódik és a történet három személy -  Ellis, Michael és Annie - köré szerveződik. Ellis-t negyvenes férfiként ismerhetjük meg, aki egy autógyárban dolgozik az éjszakai műszakban, fényes nappal pedig csak alkohol hatására tud elaludni. A napjai szinte ugyanolyanok, semmi öröme nincs az életben, mondhatni benne ragadt a múltban, amelynek Annie, a felesége és Michael, a legjobb barátja a szerves részei voltak. A regény az ő különleges kapcsolatukról szól, a barátságukról, a szerelmükről és egy festményről, amely mindannyiójuknak sokat jelent. Először Ellis majd később Michael nézőpontján keresztül ismerhetjük meg, hogyan találkozott a két férfi még fiúként, hogyan jött a képbe Annie és, hogy miért indultak végül külön utakon. Az emlegetett festményről is sok minden kiderül, azzal együtt, hogy miért Bádogember a regény címe. 

Bár nem egy hosszú regényről van szó, de nagyon beszippantott. Gyorsan haladtam vele, mert már az elején nagyon össze tudtam kapcsolódni Ellisszel, nem emlékeztetett konkrét személyre, de úgy éreztem ismerem őt és szeretném a múltját is megismerni. Michael része már másabb volt, mert őt már ismertem Ellis szemüvegén keresztül és a stílusa is sokkal nyersebb volt.

A történet hangulata számomra egyszerre volt szomorú, boldog és kemény. Leírhatatlan, de valami miatt szomorúság maradt bennem a végére. A szereplők annyira éltek a számomra, és az írónő az érzelmek teljes skáláját felvillantotta. Olyan volt a történet, mint egy szivárvány, mind az érzelmek, mind a cselekmény, mind az írói stílus miatt.

Azért érdekes, hogy a szivárvány jutott eszembe a regényről, mert ez egy LMBTQ könyv is egyben. Talán ez a második olvasmányom, amelyben két férfi szerelme ennyire előtérbe kerül (az első a Gustav-szonáta volt), de örülök, hogy egyre több hasonló könyv jelenik meg magyarul a témában. Viszont mivel a történet a 90-es évek elején ér véget, ezért szerepet kaphatott benne a AIDS elleni küzdelem is, amiről borzasztó volt olvasni.

Úgy éreztem ennél a könyvnél, hogy örülök is meg nem is, hogy a végére értem. Nehéz, fárasztó volt olvasni, mert én is rengeteg érzelmet éltem át olvasás közben. Ugyanakkor nagyon megkedveltem a szereplőket. Az pedig külön tetszett, hogy egy híres és gyönyörű festmény ennyire jól keretbefoglalta a történetet. Érdemes elolvasni, mert sokat adhat az embernek.


Értékelés:
4/5


Fülszöveg

Az egész egy tombolán nyert festménnyel kezdődött: tizenöt napraforgóval, amit egy olyan nő akaszt ki a falra, aki hisz benne, hogy a fiúk és a férfiak csodálatos dolgokra képesek. 
És van két fiú, Ellis és Michael, akik elválaszthatatlanok egymástól. És a fiúkból férfiak lesznek, aztán besétál az életükbe Anne, és ez mindent megváltoztat és nem változtat meg semmit. 
Sarah Winman Bádogembere a nagy sikerű Amikor Isten nyúl volt és Csodálatos dolgok éve nyomdokaiban járó szerelmes levél az emberi kedvességről és barátságról, veszteségről és túlélésről. 

„Csodálatos, nagyon régóta nem indított meg ennyire könyv. Egyszerűen beleszerettem a regénybe és a szereplőibe.” – Joanna Cannon 

„Visszafogott, nem érzelgős, magabiztos, meleg, és olyan gyengéd hangvételű, hogy az már fáj.”- Rachel Joyce

Megjelent a 21. század Kiadónál.

Rainbow Rowell: Szív küldi

Régebben olvastam már Rainbow Rowell két magyarul megjelent könyvét, az Eleanor és Parkot, valamint a Fangirl-t, amelyekkel nagyon megszerettem az írónő stílusát, így mikor láttam, hogy újabb könyve jelent meg magyarul, le is csaptam rá a könyvtárban.

A Szív küldi az ezredforduló idején játszódik az USA-ban és főszereplői egy napilapnál, a Courier-nél dolgoznak. Lincoln az informatikus srác, aki éjszaka dolgozik és az a feladata, hogy a dolgozók e-mailjeit ellenőrizze, illetve, hogy értesítést küldjön azoknak, akik "tiltott" témákkal kapcsolatban leveleznek. A szűrőprogramján, a Cápán sorra fennakadnak két nő, Beth és Jennifer e-mailjei és Lincoln azt veszi észre, hogy élvezettel olvassa a beszélgetéseiket, Beth különösen szimpatikus lesz a számára.

Szerintem ez egy nagyon aranyos alaptörténet, aminek ugyan sejthető a végkifejlete, de nem azért érdekli az olvasót, hanem mert nagyon olvasmányos, hangulatos, egyszerűen cuki. Nagyrészt Lincoln életét ismerhetjük meg olvasás közben, szerintem ő az a szereplő, aki valóban élővé válik az oldalakon, de Beth és Jennifer sokszor vicces, néha komoly beszélgetései  is sokat hozzátesznek a hangulathoz.

Igen, a hangulat... Engem ez a regény hangulatában teljesen az egyik kedvenc 90-es évekbeli filmemre a You've got mail-re (A szerelem hálójában) emlékeztet. Úgy olvastam végig, mintha a kedvenc romantikus vígjátékomat nézném. Bár igazából nagyon lassan halad a cselekmény, de mégis vitt magával és nagyon sokszor megmosolyogtatott, ugyanakkor komoly életviteli és párkapcsolati témák is előkerültek benne. A You've got mail azért is különleges a szívemnek, mert a könyvek fontos szerepet játszanak benne, a Szív küldi pedig azért is tetszik, mert egy kicsit beleláthatunk az újságírók életébe a történet által.

Rainbow Rowell eddig magyarul megjelent könyveiben a gimnazisták és egyetemisták játsszák a főszerepet, ebben a könyvben a szereplők már 30 körül vannak, más élethelyzetekkel kell megbírkózniuk, de szerintem ez az újabb téma is nagyon jól áll az írónőnek. Remélem hamarosan ismét jelenik meg könyve magyarul.

A Szív küldi lehet egy szuper nyári olvasmány, de én az év bármelyik időszakában ajánlom, amikor az ember egy kicsit ki akar kapcsolni egy könnyű, szórakoztató könyvvel. Bár lehet vajszívű vagyok, de erre a könyvre bármikor 5 csillagot/pontot adnék.

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Beth Fremont és Jennifer Scribner-Snyder tisztában van vele, hogy valaki olvassa az e-mailjeiket. Ez ugyanis a szabály a lapkiadónál, ahol dolgoznak. Ám a lányok nem tudják komolyan venni a dolgot. Vicces, szabadszájú leveleikben részletesen megbeszélik a magánéletüket. 
Lincoln O'Neill nem is érti, hogy került ide, ebbe az állásba, ahol az a dolga, hogy mások e-mailjeit olvasgassa. Amikor jelentkezett internetbiztonságisnak, egészen másra számított. 
Amikor Lincoln elkezdi olvasni Beth és Jennifer levelezését, tudja, hogy figyelmeztetnie kellene őket. De nem teszi, annyira elvarázsolják a lányok történetei. 
Mire rájön, hogy beleszeretett Bethbe, már túl késő lenne bemutatkozni…

Megjelent a Scolar kiadónál.

Bernhard Schlink: Olga

Bernhard Schlink neve A felolvasó című könyv miatt lehet ismerős sokaknak, amelyből filmet is készítettek Kate Winslet és Ralph Fiennes főszereplésével. Én most az Olga című, magyarul tavaly megjelent regénnyel kezdtem az ismerkedést az íróval.

Gyengéim az olyan könyvek és filmek, amelyeknek csupán egy keresztnév a címük. Szerintem már alapból ad egyfajta "romantikát", elvontságot az alkotásnak az ilyen címadás és felhívja a figyelmet, hogy egyetlen egy névbe, egyetlen egy személybe milyen jelentős tartalmat bele lehet fűzni.

Az Olga azt ígéri, hogy megismerjük egy nem mindennapi nő életét, aki fiatalon elveszítve a szüleit a nagymamájához kerül, aki semmiben sem támogatja, miközben szerelembe esik egy gazdag cukorgyáros fiával, Herberttel és a saját erejéből és szorgalmából próbál bekerülni a tanítóképzőbe. Mindez a 19. és 20. század fordulóján történik, de később a világháborúk is megjelennek benne.

Olga egy erős női karakter, nagyon motiváló volt olvasni, hogy mindent megtett azért, hogy kitörjön a szegény parasztlány szerepből és tanítónővé váljon, hogy ő is újabb tehetséges gyerekeknek segíthessen kiemelkedni a szegénységből, de a történet lényege szerintem sokkal inkább az ő és Herbert elmúlhatatlan szerelme körül forog. Hogy milyen egy kapcsolat, ha a szerelmesek csak 3-4-5 évente látják egymást? Milyen úgy visszavárni a szerelmedet, hogy valahol mélyen tudod, már soha nem fog visszatérni? Nagyon-nagyon komoly és mély kérdések ezek, amelyeket szerintem gyönyörűen ki lehetett volna bontani, de ez maradéktalanul nem sikerült a szerzőnek.

" Hiányzol minden olyan dolognál, amit együtt csináltunk, és most egyedül csinálom. És olyan dolgoknál is, amiket egyedül csinálok és még nem csináltuk együtt, de tudom, hogy együtt is csinálhatnánk."

Ha Thomas Hardy Egy tiszta nőjére azt írtam, hogy nagyon lassú a cselekmény, akkor az Olgáé viszont túl gyors. Gyorsan haladtam vele, olvastatta magát a regény, de végig hiányérzetem volt, annak ellenére is, hogy nagy meglepetés volt számomra, hogy ez a rövidke regény 3 részre tagolódik. Az első részben E/3-as elbeszélésben ismerhetjük meg Olga és Herbert életét, majd egy hirtelen váltással egy Olgához nagyon közel álló személy lesz az elbeszélő és az utolsó részben pedig az Olga Hertberthez írt leveleit olvashatjuk. Így a regény kb. 100 évet ölel fel, ami számomra nagyon tömény volt, kevesebb, mint 300 oldalba tömörítve. 

"Hallottam, hogy van fantomfájdalom, amelyet azok éreznek, akiknek levették a karjukat vagy a lábukat. Már nincs nekik karjuk vagy lábuk, de még mindig úgy fáj, mintha lenne. Te sem vagy már, de még mindig úgy fájsz, mintha itt lennél"

A legjobban azok a részek tetszettek, ahol Olga hétköznapjairól olvastam, a lekvárfőzésről, a tyúkjairól, arról, hogy szeretne magának egy biciklit. Ettől nagyon életszagú lett a történet. És talán annak örültem volna a legjobban, ha az egész levélregény, mert az utolsó rész volt a kedvencem Olga leveleivel. Azok írták le a legjobban mind Olgát, mind Olga és Herbert szerelmét.

Nagyon vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban, de azt tudom, hogy az író másik könyvére, A felolvasóra is kíváncsi vagyok. Ti olvastátok már valamelyik könyvét? Ha igen, hogy tetszett(ek)?

Értekelés:

3,5/5

Fülszöveg

A ​felolvasó című, világhírű bestseller szerzőjének új könyve! 

Olga árva, szeretet nélkül nő fel nagymamája mellett a tizenkilencedik század végének Pomerániájában. Hátrányos helyzetből indulva sikerül kiharcolnia, hogy tanítóképzőbe járhasson, és korát megelőzve önálló egzisztenciára tegyen szert. Olga beleszeret a szomszédben élő magányos fiúba, Herbertbe, és kapcsolatuk egész életükön át tart. A fiú gazdag szülei ellenzik Herbert viszonyát a szegény falusi lánnyal. Herbert fantasztikus terveket forgat a fejében: előbb háborút akar vívni a gyarmati Afrikában, azán vakmerő expedíciót indítana a sarkvidékre. Ahogy ebben az időben sokan, Herbert is csak kudarca tükrében szembesül a valósággal. Herbert alakját valós személy ihlette: Herbert Schröder-Stranz német felfedező 1912-ben tűnt el a Spitsbergákon. A történet főszereplője, Olga pedig élete végéig küldi csodaszép szerelmesleveleit a messzi északra.

Schlink visszatérő témája, hogy miben is áll a szerelem, milyen elvárásokat támaszt az emberben. Schlink mesterien beszéli el a könnyen befogadható, megindító szerelmi történetet, amelynek hátterében megjelenik a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának Németországa. Barátság és lojalitás tükröződik e szívet melengető, emlékezetes történetben. A cselekmény meglepetéseivel és csavarjaival könnyeket csalhat az olvasó szemébe. A szerző egyúttal alkalmat ad a bűntudat és részvét érzéseinek vizsgálatára, sőt, az élet értelmével kapcsolatban is új összefüggéseket tár fel.

„Nem tartóztatlak,” írja Olga egyik, Herbertnek szóló levelében. „Tudom, hogy nincs maradásod, csupán annyit írok, hiányozni fogsz nekem.”

“Olga nemcsak az elbeszélő szívéhez férkőzik közel, hanem minden olvasóéhoz is.” – Süddeutsche Zeitung

Megjelent a 21. század Kiadónál.

Mid-Year Book Freak Out Tag 2019

Szeretnék visszatérni a könyvértékelésekkel/ajánlókkal, de előtte gondoltam én is lezárom az elmúlt félévet. Júniussal bezárólag 21 könyvet olvastam el, aminek egyrészt ezért örülök, mert szinte mindegyik szuper volt és maradandó élményt hagyott maga után. Másrészt pedig szerintem van még esélyem az év végére elérni a kitűzött célt, vagyis az 50 elolvasott könyvet.

1. A legjobb 2019-es olvasmányok

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Kate Quinn: Alice hálózata

Irvin D. Yalom: A Spinoza-probléma

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Grecsó Krisztián: Vera

Cecelia Ahern: Üvöltés

Anne Cathrine Bomann: Agathe

Igen, az elolvasott könyvek harmada. :D

2. A legjobb folytatás, amit 2019-ben olvastál

Csak egy ilyen volt, Christelle Dabos-tól a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró 2.) Írtam róla véleményt is.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél

Van egy pár könyv, ami viszonylag friss megjelenés, idén vettem és még nem olvastam, a tavaszi és a nyári könyvlistámon is szerepel,  a legutóbbi  például Irvin D. Yalom-tól az Úton önmagamhoz. De nagyon érdekel még Margaret Atwood MaddAddam-trilógiája és Sally Rooney-tól a Normális emberek.

4. A legjobban várt friss megjelenés az év második felére

Az elmúlt idők legnagyobb kedvenceinek folytatásai:

Elena Ferrante: Az elveszett gyermek története és Christelle Dabos: Bábel emlékezete, amelyek az év vége felé fognak megjelenni.

5. Legnagyobb csalódás

A. F. Brady: Vakság

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert egy olyan pszichothrillerként reklámozták, aminek ráadásul egy pszichológus a főszereplője. Aztán a molyos értékelésekben figyelmeztettek, hogy ez nem is thriller, ami nem lett volna baj, mert ennek tudatában kezdtem bele az olvasásába, de nagyon összecsapott volt, hiába volt jó az alapötlet.

6. Legnagyobb meglepetés

Kate Quinn: Alice hálózata

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy neked új)

Sok szerző volt, akitől most olvastam először. Akiket kiemelnék az Cecelia Ahern, Jessica Townsend és Kate Quinn.

8. Legújabb könyves szerelem

Egy keserédes első szerelem, Vera és Józef szerelme Grecsó Krisztián Verájában.

9. Legújabb kedvenc karakter

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van - Eleanor

Jessica Townsend: Nevermoor - Jupiter North és Fen

Kate Quinn: Alice hálózata - Eve és Charlie

10. Egy könyv, amin sírtál

Filmeken, sorozatokon nagyon gyakran sírok, könyvön már régóta sírtam, nem is volt még ilyen idén.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett
Jessica Townsend: Nevermoor
Ritkán olvasok gyerekeknek szóló könyveket, de ezt imádtam olvasni, szerethető, vicces, érdekes karakterekkel van tele, a történet világa is nagyon tetszik. Bár kedvencem azért nem lett ez a regény, de szeretném majd elolvasni a folytatását, a Csudamívest.

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál

Madarak a dobozban - Szeretném elolvasni a könyvet, mert a film nagyon tetszett.

Trónok harca - Ezer éve olvastam az első két részt, tetszettek, ahogyan összességében a sorozat is, de nem hiszem, hogy a jövőben neki állnék a többi résznek.

Csernobil - Szerintem minden idők egyik legjobb sorozata, a Csernobili imát el is kezdtem olvasni, ami alapján készült a sorozat, de nem volt hozzá hangulatom végül.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál

Nem írtam túl sok értékelést eddig idén a blogra, talán a Rejtélyesek eltűnések a Holdvilágban a kedvencem, mert ott bekapcsolt a fangirl énem. :D

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

15. Melyik könyvet szeretnéd idén elolvasni?

Bár írtam tavaszi és nyári olvasmánylistás posztot, de annyira nem követtem/követem őket, annyira hangulat és kedv alapján olvasok, hogy nehéz ide valami tarthatót írni. 

Köszönöm a tag-et Dórinak! :)

Könyves zárás - 2019 június

És már el is telt a nyár első hónapja, aminek a felét még a vizsgaidőszak ölelte fel, a másik fele pedig már a pihenésé és a családé volt. Most már jó szokásomhoz híven júniusban is 4 könyvet olvastam el (mind könyvtári!) , amiből lehetett volna akár 5 is, ha nem kap el egy kisebb olvasási válság.

Olvasások

Az első könyv Cecelia Aherm Üvöltés című novelláskötete, amivel nagyon belopta magát a szívembe az írónő, mivel (szégyenszemre) még nem olvastam eddig tőle semmit, de ezt szeretném majd pótolni. Minden novellának egy-egy nő a főszereplője, akiknek valamilyen furcsa, varázslatos dolog történik az életükben. Szerettem olvasni a történeteket, mert mindegyik nagyon könnyed volt, mégis minden főbb probémára felhívta az írónő a figyelmet, amellyel a nők a 21. században szembesülhetnek.

Ezután következett Daniel Tammet, egy autizmus spektrum zavaros és Savant-szindrómás férfi memoárja, a Kék napon születtem. Bár utálom a címkéket, azért írtam le mégis őket, mert ebből talán egy picit érthető, hogy miért egyedi ez a könyv és miért annyira különleges, szeretnivaló személy is Daniel, aki nem mindennapi életutat járt be. 

Anne Cathrine Bomann Agathe című könyve a Könyvfesztiválra jelent meg azt hiszem, és már akkor nagyon szemeztem vele. Szerencsémre hamar felleltem a könyvtárban és aztán gyorsan fel is faltam. Egy idős pszichoanalitikus a főszereplője ennek a kisregénynek, ami kívül-belül gyönyörű. Nagyon-nagyon rövid volt a kb. 150 oldalával, én vagy 600 oldalon keresztül olvastam volna még.

Héctor-García Kirai és Francesc Miralles Ikigai című könyve volt az utolsó, amit júniusban befejeztem.  A japánok életszemléletéről, életmódjáról szól, különösen a Okinava-szigeten élőkéről, ahol a világon az egyik legmagasabb a várható átlagos életkor. Kicsit eklektikus volt a könyv, sok mindenről esett szó benne, de nem túl részletesen. Emiatt persze nagyon olvasmányos volt, de szívesen beleástam volna magam jobban is az egyes témákba.

Végül egy vcs-s könyvet is elkezdtem, Thomas Hardy Egy tiszta nő című régi klasszikus regényét, ami nem szippantott be annyira, mint vártam, valószínűleg azért, mert rég olvastam klasszikus szépirodalmat és el vagyok szokva a lassú cselekménytől és a sok leíró résztől, de gyönyörű történet, szeretném júliusban azért befejezni.

Új könyv(ek)

Azt hiszem, hogy tudattalanul elkezdtem beváltani az egyik újévi fogadalmamat, miszerint csökkentem a vásárolt könyvek számát. Májusban egy könyvet sem vettem, júniusban viszont megvettem Irvin D. Yalom, pszichoterapeuta példaképem és egyik kedvenc íróm új könyvét, az Úton önmagamhoz-t majdnem féláron. Persze a kevés vásárláshoz hozzájárult a vizsgaidőszak, a sok könyvtárazás és az is, hogy nem jutottam ki a Könyvhétre, de igyekszem továbbra is lenntartani ezt a számot. 

Nektek milyen volt a június? :)