Bernhard Schlink neve A felolvasó című könyv miatt lehet ismerős sokaknak, amelyből filmet is készítettek Kate Winslet és Ralph Fiennes főszereplésével. Én most az Olga című, magyarul tavaly megjelent regénnyel kezdtem az ismerkedést az íróval.
Gyengéim az olyan könyvek és filmek, amelyeknek csupán egy keresztnév a címük. Szerintem már alapból ad egyfajta "romantikát", elvontságot az alkotásnak az ilyen címadás és felhívja a figyelmet, hogy egyetlen egy névbe, egyetlen egy személybe milyen jelentős tartalmat bele lehet fűzni.
Az Olga azt ígéri, hogy megismerjük egy nem mindennapi nő életét, aki fiatalon elveszítve a szüleit a nagymamájához kerül, aki semmiben sem támogatja, miközben szerelembe esik egy gazdag cukorgyáros fiával, Herberttel és a saját erejéből és szorgalmából próbál bekerülni a tanítóképzőbe. Mindez a 19. és 20. század fordulóján történik, de később a világháborúk is megjelennek benne.
Olga egy erős női karakter, nagyon motiváló volt olvasni, hogy mindent megtett azért, hogy kitörjön a szegény parasztlány szerepből és tanítónővé váljon, hogy ő is újabb tehetséges gyerekeknek segíthessen kiemelkedni a szegénységből, de a történet lényege szerintem sokkal inkább az ő és Herbert elmúlhatatlan szerelme körül forog. Hogy milyen egy kapcsolat, ha a szerelmesek csak 3-4-5 évente látják egymást? Milyen úgy visszavárni a szerelmedet, hogy valahol mélyen tudod, már soha nem fog visszatérni? Nagyon-nagyon komoly és mély kérdések ezek, amelyeket szerintem gyönyörűen ki lehetett volna bontani, de ez maradéktalanul nem sikerült a szerzőnek.
" Hiányzol minden olyan dolognál, amit együtt csináltunk, és most egyedül csinálom. És olyan dolgoknál is, amiket egyedül csinálok és még nem csináltuk együtt, de tudom, hogy együtt is csinálhatnánk."
Ha Thomas Hardy Egy tiszta nőjére azt írtam, hogy nagyon lassú a cselekmény, akkor az Olgáé viszont túl gyors. Gyorsan haladtam vele, olvastatta magát a regény, de végig hiányérzetem volt, annak ellenére is, hogy nagy meglepetés volt számomra, hogy ez a rövidke regény 3 részre tagolódik. Az első részben E/3-as elbeszélésben ismerhetjük meg Olga és Herbert életét, majd egy hirtelen váltással egy Olgához nagyon közel álló személy lesz az elbeszélő és az utolsó részben pedig az Olga Hertberthez írt leveleit olvashatjuk. Így a regény kb. 100 évet ölel fel, ami számomra nagyon tömény volt, kevesebb, mint 300 oldalba tömörítve.
"Hallottam, hogy van fantomfájdalom, amelyet azok éreznek, akiknek levették a karjukat vagy a lábukat. Már nincs nekik karjuk vagy lábuk, de még mindig úgy fáj, mintha lenne. Te sem vagy már, de még mindig úgy fájsz, mintha itt lennél"
A legjobban azok a részek tetszettek, ahol Olga hétköznapjairól olvastam, a lekvárfőzésről, a tyúkjairól, arról, hogy szeretne magának egy biciklit. Ettől nagyon életszagú lett a történet. És talán annak örültem volna a legjobban, ha az egész levélregény, mert az utolsó rész volt a kedvencem Olga leveleivel. Azok írták le a legjobban mind Olgát, mind Olga és Herbert szerelmét.
Nagyon vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban, de azt tudom, hogy az író másik könyvére, A felolvasóra is kíváncsi vagyok. Ti olvastátok már valamelyik könyvét? Ha igen, hogy tetszett(ek)?
Értekelés:
3,5/5
Fülszöveg
A felolvasó című, világhírű bestseller szerzőjének új könyve!
Olga árva, szeretet nélkül nő fel nagymamája mellett a tizenkilencedik század végének Pomerániájában. Hátrányos helyzetből indulva sikerül kiharcolnia, hogy tanítóképzőbe járhasson, és korát megelőzve önálló egzisztenciára tegyen szert. Olga beleszeret a szomszédben élő magányos fiúba, Herbertbe, és kapcsolatuk egész életükön át tart. A fiú gazdag szülei ellenzik Herbert viszonyát a szegény falusi lánnyal. Herbert fantasztikus terveket forgat a fejében: előbb háborút akar vívni a gyarmati Afrikában, azán vakmerő expedíciót indítana a sarkvidékre. Ahogy ebben az időben sokan, Herbert is csak kudarca tükrében szembesül a valósággal. Herbert alakját valós személy ihlette: Herbert Schröder-Stranz német felfedező 1912-ben tűnt el a Spitsbergákon. A történet főszereplője, Olga pedig élete végéig küldi csodaszép szerelmesleveleit a messzi északra.
Schlink visszatérő témája, hogy miben is áll a szerelem, milyen elvárásokat támaszt az emberben. Schlink mesterien beszéli el a könnyen befogadható, megindító szerelmi történetet, amelynek hátterében megjelenik a tizenkilencedik és huszadik század fordulójának Németországa. Barátság és lojalitás tükröződik e szívet melengető, emlékezetes történetben. A cselekmény meglepetéseivel és csavarjaival könnyeket csalhat az olvasó szemébe. A szerző egyúttal alkalmat ad a bűntudat és részvét érzéseinek vizsgálatára, sőt, az élet értelmével kapcsolatban is új összefüggéseket tár fel.
„Nem tartóztatlak,” írja Olga egyik, Herbertnek szóló levelében. „Tudom, hogy nincs maradásod, csupán annyit írok, hiányozni fogsz nekem.”
“Olga nemcsak az elbeszélő szívéhez férkőzik közel, hanem minden olvasóéhoz is.” – Süddeutsche Zeitung
Megjelent a 21. század Kiadónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése