Karen M. McManus: Lehull a lepel

Még nem nőttem ki a tinédzser könyvekből és lehet nem is fogok soha, de nem bánom, mert például ebben a hónapban is két szuper (vagy három, attól függ, hogy nézzük) könyvet olvastam, amelyekben tizenévesek a főszereplők. A Lehull a lepel volt az egyik, amiről nagyon jókat olvastam és a  könyvtárban szerencsére megakadt rajta a szemem.

A Lehull a lepel egy ifjúsági krimi, amelynek négy főszereplője mind egy-egy sztereotipizált karakter: Addy, a bálkirálynő, Bronwyn, az eminens diák, Nate, a rosszfiú és Cooper, a gimi baseball sztárja. Illetve elhanyagolhatatlanul fontos szereplő még Simon, aki a közellenség szerepét tölti be, mert blogján szaftos pletykákat szolgáltat az iskola tanulóiról. Ők öten büntetésüket töltik a kémia tanáruknál, amikor Simon anafilaxiás sokkot kap és a mentők sem tudják már megmenteni. Szerintem már ez is egy jó kis sztori, de természetesen azzal folytatódik, hogy ki ölte meg Simon-t, mert valaki szabadon garázdálkodik a blogján és gyanúba keveri a többi személyt, aki egy teremben volt vele.

Az elején nagyon nehezen rázódtam bele az olvasásba, mert számomra vontatott volt, főleg, hogy a fülszövegből már kiderülnek az első 50 oldal történései. A szereplők tényleg annyira tipikusan voltak bemutatva, hogy nem gondoltam, hogy bármelyiküket is meg fogom szeretni és azt sem tudtam elképzelni, hogy mi fog történni majdnem 400 oldalon. Le lesz írva, hogy ki mit vacsorázik?

Aztán szépen kirajzolódott a főszereplők személyisége, alakultak közöttük a kapcsolati szálak és ami várható volt, de még egy romantikus szál is megjelent a történetben, miközben persze folyt a nyomozás. De nem is ez utóbbi része tetszett igazán, - könyv közepétől már sejtettem ki a tettes - hanem a szereplők jellemfejlődése, amihez pedig kellett ez a terjedelem.

Nekem nagyon hasonlított ez a történet a Pretty Little Liars-re és a 13 Reasons Why-ra, egy filmként képzeltem el az egészet, talán úgy jobban is tetszene. Ha készítenek belőle filmet/sorozatot biztos meg fogom nézni. Kellett idő hozzá, hogy megkedveljem ezt a könyvet, de most már egyenesen oda vagyok érte. A vége felé pedig még néhány könnycseppet is elmorzsoltam egy szomorú jeleneten, ami úgy emlékszem idén még nem is történt meg velem regény hatására.

Úgyhogy szívből ajánlom tizenéveseknek és azoknak a nem tizenéveseknek a Lehull a lepelt, akik szeretik az ifjúsági regényeket, mert úgy gondolom a külső máz ellenére egy nagyon jól megírt történet. Molyon úgy látom, hogy lesz folytatása, de szerintem nem fogom elolvasni, mert nekem ez így volt kerek, ahogy volt, és félek, hogy a folytatás elrontaná.

Értékelés:

4/5

Fülszöveg

Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?

Megjelent a Maxim Kiadónál.

9+1 olvasmányterv őszre

Vasárnap már szeptember elseje, így gondoltam összeszedek néhány könyvet, amelyeket szeretnék elolvasni ősszel. Bár a tavaszi listámról négy, a nyáriról pedig csak egy könyvet olvastam, de listát összeállítani mindig jó buli és most igyekeztem kicsit következetesebb lenni. Megint válogattam könyvtári könyveket, várólista csökkentőseket és friss szerzeményeket. Na meg egy olyat is, amit már két éve kezdtem el olvasni. Nem ér nevetni. :D Jó lenne legalább a könyvek felét elolvasni és szeretnék majd beszámolni róluk december elején.

1. Lugosi Viktória: Vándorhomár - könyvtári

2. Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve - könyvtári

3. Helen Hoang: A szerelem egyenlete - könyvtári

4. Jessica Townsend: Csudamíves (Nevermoor 2.) - könyvtári

5. Thomas Hardy: Egy tiszta nő - vcs, már elkezdtem

6. Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete -  vcs

7. Halász Margit: Éneklő folyó - vcs

8. Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek - nemrég vettem

9. Szabó Magda: Für Elise - nemrég vettem

9+1 Donna Tartt: A titkos történet - már 2017 októbere óta "olvasom"

Ti írtok/írtatok őszi listát? Van olyan könyv, amit szerettek kifejezetten ősszel elolvasni? :)

Csernus Imre: Egy életed van

Eddig azt hiszem egy Csernus könyvet olvastam, A nőt és egy előadásán is jártam, ahol "természetesen" már 5 perc után kiforgatta magából a színpadra felhívott lányt. Vegyes érzéseim vannak a módszerével kapcsolatban, de mindig is szimpatizáltam a személyével. Kicsit olyan nekem, mint dr. House, nem akarnám, hogy ő legyen a háziorvosom, de nem tudom őt nem szeretni.

Az Egy életed van című legfrissebb könyve viszont újítás, sokkal kedvesebb hangvételű, személyesebb és elég egyedi a kialakítása, hiszen 12 fejezetre van osztva, egy-egy fejezet pedig az év egy hónapjával foglakozik, kicsit olyan, mint egy kalendárium.

Mostanában nem nagyon szeretek önsegítő könyveket olvasni, kicsit megcsömörlöttem tőlük, mert volt egy időszak mikor szinte csak azokat olvastam, de ez a könyv más volt. Egyszerűen olvasható, nem száraz, mert sok személyes történetet és érdekességet tartalmaz, és tudatalatt késztet gondolkodásra, nem pedig feladatokan keresztül. Minden fejezet egy olyan témát jár körbe, ami a szerző szerint jellemző a hónapra, de megjelennek a természet, az évszakok változásai, az ünnepek, a hagyományok is. Olyan fontos témákkal foglalkozik, mint a kiégés, a felelősségvállalás, az elfogadás, a halál és az egész könyvet körbeöleli a tudatosság, hogy ne csak sodródjunk a hónapokkal, az évszakokkal, ne egy mókuskerékben éljünk, hanem minden egyes nap ugyanannyira számítson.

"Akinek minden napja úgy telik, mint a karácsony, aki számára minden este szenteste, és minden nap ünnep, mert mindennap jól érzi magát a bőrében, az nem fog a kiemelt ünnepekkel foglalkozni, mert azok nélkül is teljes értékű életet él."

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, mert egyre inkább vágyódom (vissza) a természetbe, szeretném megélni a évszakok változását, a ciklikusságot. Szerintem a mai centralizálódott, sodró világban fontos lenne lelassítani és ez a könyv sok embernek felnyithatja egy kicsit a szemét. Csernus dokinak pedig megmaradt a régi él a mondataiban, de sokkal finamobban fejezi ki magát, érezni, hogy békében él önmagával.

Én mostantól szeretném a hónapokat a vonatkozó fejezet elolvasásával kezdeni és az Egy életed van-t pedig ajánlom annak aki szereti Csernus Imrét, és annak is, aki eddig nem szimpatizált vele.

"Amióta vidéken élek, sokkal jobban figyelek a természetre. Emlékszem például a 2010-es évre, amikor egész nyáron esett az eső. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy szegény tiszavirág, eléggé ráfaraghat, ha kifog egy ilyen nyarat, de nézzük a helyzetet az ő szemszögéből! A tiszavirág kikel és szárnyra kap, eltölt egy csodálatos napot, elfogadva, hogy neki ennyi jutott, és ezt az időt maximálisan ki is használja. Miközben nem is tudja, hogy neki ennyi ideje van."

Értékelés:
4/5 

Fülszöveg

Sok-e ​a 28 ezer, vagy kevés? – teszi fel a kérdést az előadásain dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ez a 77 év az, amennyi jut nekünk ezen a földön. Éppen ezért, figyelmeztet a pszichiáter, mindannyiunk legdrágább kincse az idő, és úgy kell élnünk, tudatosan, őszintén és bátran, hogy ebből a 28 ezerből egyetlen napot se pazaroljunk el. Vajon tudatosan élünk, vagy csak sodródunk, és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk? Megélünk minden egyes napot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Folyton a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünkből? Dr. Csernus Imrétől sok mindent tanulhatunk. Kinyitni a szemünket és felismerni, milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Nem félni beszélni az érzéseinkről, bevallani, ha hibáztunk, és elfogadni, hogy nem lehetünk tökéletesek. Tanulni a hibáinkból és mindig a megoldást keresni. És főleg nem másokra mutogatni, hanem vállalni a felelősséget a saját életünkért. Valódi felnőttként élni. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, vallja a neves pszichiáter, aki most szokatlan formában, az év tizenkét hónapja köré rendezett gondolatokban osztja meg velünk nézeteit az életről, az emberhez méltó létről és a boldogságról.

Megjelent a Jaffa Kiadónál.

Sally Rooney: Normális emberek

Sally Rooney ír írónő Normális emberek című regénye a Könyvhétre jelent meg magyarul a 21. század Kiadónál, a KULT Könyvek sorozatban. Ahogy azt a kiadótól és a sorozattól megszokhattuk, ez a könyv is hihetetlenül igényes, gyönyörű és ugyanaz a grafika található a borítón, mint az eredeti kiadásnál.

Azon túl, hogy nagyon tetszett a fülszövege, hatalmas hype is övezi ezt a könyvet, hamar beharangozták, hogy mennyire jó, mennyi díjat kapott a regény és az írónő, így nagyon kíváncsi voltam rá.

Már a címe is nagyon ígéretes, hiszen szerintem kevés ember van, aki nem gondolkozott el még azon vagy nem beszélgetett, vitatkozott róla, hogy milyenek a normális emberek? Tulajdonképpen a regény tényleg erről szól, csak egy sokkal elvontabb síkon.

Két gimnáziumban végzős főszereplőnk van, Marianne és Connell, akik teljesen máshol helyezkednek el az iskolai hierarchiában, különböző a családi és pénzügyi hátterük. Egyedül az köti őket össze kezdetben, hogy Connell édesanyja Lorraine Marianne-éknél dolgozik takarítóként, Connell pedig érte megy munka után és így lesz egymás életének része a két fiatal.

Nagyjából négy éven keresztül a gimnázium végétől az egyetemi alapképzés végéig követi végig a regény a kettejük kapcsolatát, váltott nézőpontokon keresztül. Egymás támaszai, barátai, szeretői lesznek, egyszerre hullámzó és állandó a kapcsolatuk. Sokat dobálózom a különleges szóval, de rájuk borzasztóan illik.

Én tudtam, hogy ez nem egy romantikus young adult könyv lesz, de valahol a történet közepén voltam csak képes ezt elengedni, addig viszont szurkoltam, hogy éljenek boldoganm örök szerelemben, oldódjon meg az életük, szülessen sok gyerekük meg minden. Aztán feladtam, mondjuk úgy, egy "nagyobb jó" érdekében. Mert a Normális emberek nem egy tucatkönyv, hanem az emberi mélységekbe akar beleláttatni. Szerintem arról szól, hogy hogyan építjük és romboljuk egymást és aztán hogyan romboljuk vagy építjük tovább önmagunkat, ami fiatal felnőttkorban egy elég sarkalatos pont.

De nemcsak a két főszereplő kapcsolatát mutatta be csodásan az írónő, hanem Connell és Marianne gondolatain, beszélgetésein keresztül azt a közeget is, amiben éltek - a gimnáziumat, az elit egyetemet, a bántalmazó és az apa nélküli családot.

Nem volt egyszerű olvasmány, sokat küzdöttem vele több szempontból is. Sokszor nehéz volt megállapítani éppen kinek a szemüvegén keresztül látjuk a dolgokat, amihez az is hozzájött pluszban, hogy a párbeszédek nem voltak jelölve. Lehet ez az én rigolyám, lehet valaki azt gondolja hozzátartozik az élményhez, nálam nem volt még olyan könyv, amiben szerettem volna.

Sok helyen azt olvastam/hallottam, hogy mennyi filozófikus beszélgetés zajlik Marianne és Connell között, szerintem annyira nem volt sok, lehetett volna több is. Ahogyan a mellékszeplőknek is jobban mögénéztem volna, például Marianne bátyjának, Alan-nek. Illetve volt egy-két "karikatúra" szereplő, akiknél úgy éreztem, hogy az arcomba van tolva az összes rossz tulajdonságuk.

Összességében szerettem volna, ha hosszabb a könyv, nem a cselekmény, hanem a gondolatok miatt. Még egy jelzőt sem írok a végével kapcsolatban, de nekem katarzis élményem volt tőle, a végére értettem meg miről akart igazán szólni a történet. Bár fiatal felnőttek a főszereplők, de a témája miatt tinédzserkortól kezdve mindenkinek ajánlom. 

Értékelés: 

4/5

Fülszöveg

Bámulatos ​és bölcs fejlődésregény, egy magasfeszültséggel lesújtó első szerelem története. 

Az iskolában Connell és Marianne szinte kerülik egymást. Conell igazi közösségi ember, az iskolai focicsapat sztárja, Marianne magányos, büszke és visszahúzódó lány. Amikor Connell elmegy a Marianne-ék házában dolgozó édesanyjáért, különös, megmásíthatatlan kapcsolat jön létre a két tinédzser között, amelyet eltökélten titkolnak. 

Érettségi után mindketten az ország legjobb egyetemére, a dublini Trinity College-ba kerülnek ösztöndíjasként. Az egyetemi évek alatt sem sodródnak el egymástól, összetett kapcsolatukban ellentmondásos helyzeteket szül a vonzalmaik és a lehetőségeik közt feszülő különbség. 

Sally Rooney szűkszavú, visszafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyetlen, máskor gyengédebb jelenetekben mutatja be a vidéki kisvárosból származó, eltérő vagyoni helyzetű két fiatal társadalmi beágyazottságát, családi hátterét és baráti körét. 

Sally Rooney Dublinban él. A Normális emberek a második regénye, amelyet jelölték a 2018-as Man Booker-díjra. 

Első, Beszélgetések barátokkal című kötetével 2017-ben elnyerte a Sunday Times/PFD fiatal írók díját. A Stinging Fly című, félévente megjelenő irodalmi magazin szerkesztője.

Costa-díj – A legjobb regény (2018) 

Specsavers Nemzeti Könyvdíj, Nagy-Britannia – A legjobb nemzetközi szerző (2018) 

MAN Booker-díj – Jelölés (2018) 

Women's Fiction könyvdíj – Jelölés (2019) 

Az év legjobb regénye (Times, 2018) 

Number 1 Sunday Times Bestseller 

„Az év regénye.” Times

Szabó Magda háromszor

Ahogy már a júliusi zárásban említettem, három Szabó Magda könyvet is elolvastam a múlt hónapban, így már elég jól haladok az írónő életművével, még ha nem  is tudatos a dolog, mert eddig évente csak úgy lecsúszott egy-két könyve. Ezután a szabómagdás hónap után viszont jobban rá fogok feküdni, mert eddig még csak olyat olvastam tőle, ami tetszett. De jöjjön is a rövid véleményem a könyvekről megjelenésük szerint meg egyébként olvasási sorrendben is.

Freskó

A Freskó, az írónő elsőként megjelent felnőtteknek szóló regénye, egy magyarországi kisvárosban játszódik mindösszesen egy rövid nap alatt. Főszereplője Annuska, egy lázadó festőnő, aki édesanyja temetésére érkezik haza a fővárosból. A regényben megismerhetjük, hogy miért és milyen körülmények közül szökött Annuska Budapestre, hogy festészetet tanulhasson. Az összes szereplő megelevenedik, kibomlik előttünk, megismerjük a gondolataikat, vágyaikat. Előjönnek a régi sérelmek és a délutáni temetésre kicsúcsosodik minden. Egyszerűen zseniális, hogy egy alig több, mint 200 oldalas regényben ennyi mindent át tudott adni az írónő, ennyi szereplő, ennyi érzés, ennyi emlék belefért. Szerintem már ezzel az első (bár ez ugye csalóka kijelentés) felnőtteknek szóló regényével megmutatta, hogy mit várhatna tőle az olvasók a jövőben. Anzsu csodás alak volt, de mindegyik szereplő szerethető volt a maga módján és a Freskó felemelkedett Az őz mellé, ami a kedvenc Szabó Magda regényem. 

5/5

Csigaház

Sokáig úgy gondolták, hogy Szabó Magda versírással kezdte a pályafutását, de a hagyatékának átvizsgálásakor rábukkantak két kis vékony füzetre és ezzel a Csigaház című kisregényére, ami tavaly jelent meg először nyomtatásban a Jaffa Kiadónál. A történet középpontjában a Csigaház nevű bécsi panzió és annak lakói állnak, különösképpen a fiatal Júlia, aki Budapestről szökött Bécsbe, mert rájött, hogy mostohaanyja megcsalja az édesapját, közös barátjukkal, egy ügyvéddel, aki nem mellesleg nagyon kedves Júlia szívének.

Szerintem már ebben a történetben is érezni, hogy Szabó Magda miért lesz később híres írónő. Sok szereplőt mozgat, mindenkinek próbál betekintést adni a lelki világába és a korrajz már itt is remek (ahogy egyébként a Freskóban is) - már nagyon érződik a II. világháború előszele. Ugyanakkor számomra sok helyen volt zavaros a történet, nem kedveltem meg igazából egyik szereplőt sem és úgy éreztem, hogy nem lett jól lezárva a cselekmény. De mégis nagyon jó volt olvasni Szabó Magda szárnypróbálgatásait és látni azt, hogy hogyan kezdte a prózaírást. Az olvasás romantikáját adta nekem, hogy ez egy "talált" történet, illetve nagyon tetszettek az eredeti kéziratból bemásolt oldalak.

3/5

Üzenet odaátra

Az Üzenet odaátra egy válogatáskötet - vannak benne novellák, önéletrajzi írások, levelek és útleírások - ezáltal elég eklektikus kötet lett szerintem, de nem negatív értelemben. A novellákat egytől-egyig imádtam (még el is hittem, hogy szeretek novellákat olvasni), az önéletrajzi írások és a levelek között pedig egyesen lubickoltam. Jó volt kicsit belelátni, hogy valóban milyen helyszínek, emberek inspiráltak az írónőt és meghozta a kedvemet is két műve a Disznótor és a Mondjátok meg Zsófikának (ezt még általános iskolás koromban olvastam) elolvasásához. Az édesanyjának írt levele szerintem a leggyönyörűbb, de legszívszorítóbb volt, amit életemben olvastam. A végén viszont megküzdöttem az útleírásokkal, különösen az utolsóval, ami inkább csak egy jegyzet és nehezen tudtam összpontosítani rá. De összességében nagyon tetszett ez a kötet, főleg, hogy emlékeim szerint nem is olvastam még hasonlót.

4/5

Egy kis részlet Az élmény születése című novellából:

"Az élmény, asszonyom, úgy keveredik az író vérével, idegsejtjeivel, mint az eső a földdel, amelybe behatol és eltűnik benne, csak ásványi savait hagyja hátra, míg eggyé lesz vele. Mire az a bizonyos elsődleges élmény feldogozásra kerül, lényegében már rég független valamikori konkrét hátterétől, s úgy hozzátartozik már tanújához és befogadójához, az íróhoz, mint az orra vagy a füle."

 Szabó Magda teljes életműve a Jaffa Kiadó gondozásában jelenik meg.

Mucha Dorka: Puncs

Bár még csak augusztus eleje van, de már 4 darabbal nőtt a könyveim száma. A 21. század Kiadótól rendeltem 3 könyvet és egyet pedig ajándékba kaptam a rendelés mellé. Az egyik könyv a 4 közül, Mucha Dorka - első könyves író - Puncs című kisregénye, amiről nagyon sokat hallani mostanában. Vannak akik nagyon dicsérik, még mások nem igazán tudják hova tenni ezt a regényt.

A Puncs röviden egy egyetemista lány és a családos tanárának viszonyáról szól, de sokkal inkább egy korkép, vagy kórkép, ami a mai fiatalok cseppet sem instakompatibilis életét akarja bemutatni.

Már az elején bevallom, hogy én sem tudtam hova tenni ezt a regényt. Úgy gondolom, hogy értettem, hogy eljutott hozzám a mondanivalója, de nem tudom azt mondani, hogy tetszett, ami valószínűleg nem is probléma, mert a Puncs nagyon kemény témákat feszeget.

Dorka stílusa nyers és lényegretörő, emiatt és a téma miatt is engem sokszor Szentesi Éva Pedig olyan szépen éltek című kisregényére emlékeztetett, ami a tavalyi év egyik nagy kedvence volt nálam.

Rengeteg mai probléma megjelenik ebben a tényleg nagyon rövid történetben, kezdve az elégedetlenséggel, boldogtalansággal, egzisztenciális gondokkal és folytatva a mentális betegségekkel, a családi mintákkal, a kapunyitási pánikkal. Végig úgy éreztem, hogy csak a felszínt kapargatjuk mindenben, hogy túl sok mindent akar egybesűríteni a szerző. Például már az elején kiderül, hogy a főszereplő lány kényszerbeteg, de nagyon keveset tudunk meg arról, hogy hogyan alakult ez ki nála, milyen ezzel együtt élni, stb. Illetve van egy hosszabb gondolat, a mai tizen-huszonévesekről, akik a social médiában élik az életüket, de senki sem kérdezi meg tőlük, hogy hogyan érzik magukat valójában. Ezután csak azt éreztem, hogy igen, sajnos ez így van, de mélyebb gondolatmagvakat nem ültetett el bennem.

Egy gondolat viszont nagyon megragadt bennem a bársonyról, ami végül többször is megjelent a történetben:

"-Tudod mi bajom a bársonnyal? - Nem tudom, hogy sikerül-e, de megpróbálok neki elmondani valamit. - Az, hogy ha hozzáérsz, akkor nyoma marad. Akármit csinálsz benne, marad rajta egy sáv, ami arra emlékeztet, hogy ott ki ért hozzád vagy te mihez értél hozzá. Tényleg, még leülni sem tudsz normálisan. Nézd meg, ha most elveszed a kezed, akkor ott marad minden ujjadnak a nyoma.

 - És ez baj?

 - Nem tudom. Mármint nem zavar, csak van bennem egy hang, ami azt mondja, hogy azonnal simítsam el, tüntessem el, nehogy más is meglássa."

Aztán a blogbejegyzéshez próbáltam összegezni, hogy mi is maradt meg nekem a Puncsból és felötlött bennem, hogy mi van, ha ez a felszínesség mindannyiunk felszínessége? Hogy lehet mi is ugyanúgy fuldoklunk, mint a történet szereplői, és eszünkbe sem jut, hogy kiemelkedjünk a vízből?  És onnantól kezdve elkezdtem várni, hogy Mucha Dorka írjon még sok könyvet.

Értékelés:

3,5/5

Fülszöveg

A lakótársamat Amarillának hívják, az albérlet a Nyugati közelében van. Elvileg bejárok egyetemre, de nem tudom, mi lesz ebből az egészből. Bálint normális, de nem akarok járni vele. Múltkor vizsgáztam egy tanárnál, aki jó pasi és történt valami furcsa. Adott egy cetlit is, rajta a telefonszámával, de ezt még senkinek nem mondtam. Most nem tudom, hogy legyen…

„Az utóbbi évek egyik legerősebb debütálása.” – Totth Benedek

„Újszerű, szókimondó, bátor.” – Péterfy Gergely

„Pimasz és pontos mondatok, édeskés keserűség, öröknek látszó, mégis minden pillanatban elmúló kamaszság: ilyen (is) a Mucha Dorka próza. Nem érdemes elkerülni.” – Grecsó Krisztián

Megjelent a 21. század Kiadónál.

Könyves zárás - 2019 Július

A július minden szempontból egy nagyon jó hónap volt a számomra. Ha a könyves oldalt nézzük 6 könyvet olvastam el ebben a hónapban, eddig a legtöbbet ebben évben, ami betudható annak is, hogy nyár van, de én inkább annak tudnám be, hogy észrevehetően kevesebbet használom a social médiát és helyette többet olvasok, lefekvés után nem pörgetem még legalább egy fél órát az Instát, hanem könyvvel alszom el. Emellett rászoktam, hogy kéthetente elmegyek a könyvtárba, ami szintén plusz motivációt ad az olvasáshoz. :)

Júliusban olvastam

Az előző hónapban kialakítottam egy mintát, egy Szabó Magda könyvet egy valamilyen más könyv követett. Bár nem olvastam az írónő Megmaradt Szobotkának című regényét, de mégis háromszorosan teljesítettem a múlt havi NIOK kihívás témáját és még jobban megszerettem Szabó Magdát. Szeretnék még tőle sokat olvasni.

Összesen 5 bejegyzés került fel a blogra, a Júniusi zárás, a Mid-Year Book Freak Out Tag és 3 könyvértékelő. A 3 Szabó Magda könyvről pedig egy közös posztban szeretnék majd írni.

Bernhard Schlink: Olga (könyvtári)

Szabó Magda: Freskó (saját)

Rainbow Rowell: Szív küldi (könyvtári)

Szabó Magda: Csigaház (könyvtári)

Sarah Winman: Bádogember (könyvtári)

Szabó Magda: Üzenet odaátra (saját)

Új könyvek a polcomon

Bár az előző 2 hónapban nagyon ügyesen csak egy könyvet vásároltam, júliusban azért kicsit elszalad velem a ló és 4 könyvet vettem, valamint egyet kaptam a névnapomra is (a Só, zsír, sav, hő-t, ami az álom szakácskönyvem, gyönyörű és nagyon hasznos). Két könyvet a Libritől rendeltem és kettőt pedig a Jaffa Könyvesboltban vettem féláron.

Szabó Magda: Freskó (Libri)

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek (Libri)

Szabó Magda: Üzenet odaátra (Jaffa)

Csernus Imre: Egy életed van (Jaffa)

Samin Nosrat: Só, zsír, sav, hő (ajándék)

Nagyon jó volt ez a július, remélem az augusztus is hasonlóan jó lesz. A tiétek hogy telt? :)