Sally Rooney ír írónő Normális emberek című regénye a Könyvhétre jelent meg magyarul a 21. század Kiadónál, a KULT Könyvek sorozatban. Ahogy azt a kiadótól és a sorozattól megszokhattuk, ez a könyv is hihetetlenül igényes, gyönyörű és ugyanaz a grafika található a borítón, mint az eredeti kiadásnál.
Azon túl, hogy nagyon tetszett a fülszövege, hatalmas hype is övezi ezt a könyvet, hamar beharangozták, hogy mennyire jó, mennyi díjat kapott a regény és az írónő, így nagyon kíváncsi voltam rá.
Már a címe is nagyon ígéretes, hiszen szerintem kevés ember van, aki nem gondolkozott el még azon vagy nem beszélgetett, vitatkozott róla, hogy milyenek a normális emberek? Tulajdonképpen a regény tényleg erről szól, csak egy sokkal elvontabb síkon.
Két gimnáziumban végzős főszereplőnk van, Marianne és Connell, akik teljesen máshol helyezkednek el az iskolai hierarchiában, különböző a családi és pénzügyi hátterük. Egyedül az köti őket össze kezdetben, hogy Connell édesanyja Lorraine Marianne-éknél dolgozik takarítóként, Connell pedig érte megy munka után és így lesz egymás életének része a két fiatal.
Nagyjából négy éven keresztül a gimnázium végétől az egyetemi alapképzés végéig követi végig a regény a kettejük kapcsolatát, váltott nézőpontokon keresztül. Egymás támaszai, barátai, szeretői lesznek, egyszerre hullámzó és állandó a kapcsolatuk. Sokat dobálózom a különleges szóval, de rájuk borzasztóan illik.
Én tudtam, hogy ez nem egy romantikus young adult könyv lesz, de valahol a történet közepén voltam csak képes ezt elengedni, addig viszont szurkoltam, hogy éljenek boldoganm örök szerelemben, oldódjon meg az életük, szülessen sok gyerekük meg minden. Aztán feladtam, mondjuk úgy, egy "nagyobb jó" érdekében. Mert a Normális emberek nem egy tucatkönyv, hanem az emberi mélységekbe akar beleláttatni. Szerintem arról szól, hogy hogyan építjük és romboljuk egymást és aztán hogyan romboljuk vagy építjük tovább önmagunkat, ami fiatal felnőttkorban egy elég sarkalatos pont.
De nemcsak a két főszereplő kapcsolatát mutatta be csodásan az írónő, hanem Connell és Marianne gondolatain, beszélgetésein keresztül azt a közeget is, amiben éltek - a gimnáziumat, az elit egyetemet, a bántalmazó és az apa nélküli családot.
Nem volt egyszerű olvasmány, sokat küzdöttem vele több szempontból is. Sokszor nehéz volt megállapítani éppen kinek a szemüvegén keresztül látjuk a dolgokat, amihez az is hozzájött pluszban, hogy a párbeszédek nem voltak jelölve. Lehet ez az én rigolyám, lehet valaki azt gondolja hozzátartozik az élményhez, nálam nem volt még olyan könyv, amiben szerettem volna.
Sok helyen azt olvastam/hallottam, hogy mennyi filozófikus beszélgetés zajlik Marianne és Connell között, szerintem annyira nem volt sok, lehetett volna több is. Ahogyan a mellékszeplőknek is jobban mögénéztem volna, például Marianne bátyjának, Alan-nek. Illetve volt egy-két "karikatúra" szereplő, akiknél úgy éreztem, hogy az arcomba van tolva az összes rossz tulajdonságuk.
Összességében szerettem volna, ha hosszabb a könyv, nem a cselekmény, hanem a gondolatok miatt. Még egy jelzőt sem írok a végével kapcsolatban, de nekem katarzis élményem volt tőle, a végére értettem meg miről akart igazán szólni a történet. Bár fiatal felnőttek a főszereplők, de a témája miatt tinédzserkortól kezdve mindenkinek ajánlom.
Értékelés:
4/5
Fülszöveg
Bámulatos és bölcs fejlődésregény, egy magasfeszültséggel lesújtó első szerelem története.
Az iskolában Connell és Marianne szinte kerülik egymást. Conell igazi közösségi ember, az iskolai focicsapat sztárja, Marianne magányos, büszke és visszahúzódó lány. Amikor Connell elmegy a Marianne-ék házában dolgozó édesanyjáért, különös, megmásíthatatlan kapcsolat jön létre a két tinédzser között, amelyet eltökélten titkolnak.
Érettségi után mindketten az ország legjobb egyetemére, a dublini Trinity College-ba kerülnek ösztöndíjasként. Az egyetemi évek alatt sem sodródnak el egymástól, összetett kapcsolatukban ellentmondásos helyzeteket szül a vonzalmaik és a lehetőségeik közt feszülő különbség.
Sally Rooney szűkszavú, visszafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyetlen, máskor gyengédebb jelenetekben mutatja be a vidéki kisvárosból származó, eltérő vagyoni helyzetű két fiatal társadalmi beágyazottságát, családi hátterét és baráti körét.
Sally Rooney Dublinban él. A Normális emberek a második regénye, amelyet jelölték a 2018-as Man Booker-díjra.
Első, Beszélgetések barátokkal című kötetével 2017-ben elnyerte a Sunday Times/PFD fiatal írók díját. A Stinging Fly című, félévente megjelenő irodalmi magazin szerkesztője.
Costa-díj – A legjobb regény (2018)
Specsavers Nemzeti Könyvdíj, Nagy-Britannia – A legjobb nemzetközi szerző (2018)
MAN Booker-díj – Jelölés (2018)
Women's Fiction könyvdíj – Jelölés (2019)
Az év legjobb regénye (Times, 2018)
Number 1 Sunday Times Bestseller
„Az év regénye.” Times
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése