Donna Tartt: A titkos történet

Donna Tartt amerikai írónő arról híres, hogy tízévente jelenik meg egy regénye, de azok mind világhíresek lesznek. Én most az első könyvéről, a még 1992-ben megjelent A titkos történetről fogok írni, de ezt követte 2002-ben a A kis barát (The Little Friend), ami október végén jelenik meg magyarul, majd 2014-ben Az Aranypinty (The Goldfinch), amit pedig nemrég mutattak be a moziban. Az Aranypinty-re nagyon kíváncsi vagyok, A kis barát fülszövege annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de remélem előbb-utóbb mindegyiket elolvasom majd. Most viszont jöjjön egy kis értékelés A titkos történetről, aminek röpke két és fél év alatt értem a végére.

A titkos történet Richard Papen, kaliforniai sráccal kezdődik, aki rossz családi háttérből jön, nem támogatja senki és a fiatal felnőttekre oly jellemzően nem igazán tudja, hogy mit akar kezdeni magával, hogy mit akar tanulni, kivé akar válni. Richard jelentkezik egy vermonti "magán" egyetemre, ami több szempontból is nehéz a számára, hiszen ösztöndíjjal veszik fel és egy teljesen új közegbe kerül, másfajta emberekkel. Van az egyetemen egy szinte titkos társaságnak beillő kis csoport, akik klasszika-filológiát tanulnak egy igéző, nem mindennapi tanártól Julian-től. Ez az 5 diák és a tanáruk a földtől messze elrugaszkodott, hedonista életet élnek, nemcsak tanulnak, hanem tapasztalnak is, ami furcsa, ugyanakkor nagyon vonzó. Richard bekerül hozzájuk és innentől kezdve gyökeresen megváltozik mindenben az élete. Az ő elbeszélésén keresztül pedig kibontakozik előttünk egy drámai thriller, amit szerintem nem lehetetlen elfelejteni.

Bár a leghosszabb olvasás díját messzemenően elnyerte nálam ez a könyv, de nem azért, mert nem tetszett volna, csak egyszerűen nem volt meg a hangulatom hozzá. Három hullámban olvastam, de pár oldal után mindig vissza tudtam helyezkedni a történetbe, mert a hangulattal valahogy a cselekmény is előjött bennem. Most, hogy a végére értem, bánom, hogy nem egyszerre olvastam el, mert akkor lett volna igazán ütős, de így is nagy sokk volt a befejezés.

Egy könyve után látszik, hogy az írónő borzasztóan intelligens, tűpontosan ír, erre a történetre  tényleg figyelni kell, miközben pedig egy olyan delírium-szerű érzésbe vonja be az olvasót, hogy szerintem hátborzongató. A szereplők olyan gyönyörűen kimunkáltak, hogy az összeset utáltam, de imádtam is egyszerre. Henry volt a kedvencem, aki talán kimondatlanul, de vezető szerepet tölt be a csoportban. Ha összeállítanék egy listát a könyvekben valaha megismert kedvenc karaktereimről, ő biztosan az első 5-10 között lenne. Richard-ot viszont inkább csak szántam, mert mindig ő volt, aki valamiért kilógott mindenhonnan, nélküle viszont nem lett volna ilyen ez a történet.

Arról sok regény van, hogy a gazdag szülők gyerekei játszótérnek használják az egyetemet, de arról viszont kevés, hogy mi történik, ha igazán eldurvulnak a dolgok. Ott az egyik kérdés, hogy mi történik ha átérzed/átéled, amit tanulsz? De mi van, ha csak sodródsz, ha csak történnek veled a dolgok? Mindkét nézőpont remekül látható a regényben.

A végére viszont leginkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy miért pont Richard? Ő csak úgy bekerült, sohasem bíztak meg igazán benne a "barátai", ő volt a jófiú, a tisztafejű, a gondolkodó. 

Vannak olyan sorsszerű történések, amiken egyszerűen nem tudunk befolyásolni, csak a részesei leszünk. És aztán elmeséljük őket...

A fél csillag levonás annak szól, hogy nem egyszerre olvastam el, de egyébként kedvencnek jelöltem. Nagyon-nagyon nehéz, kemény olvasmány, őszre-télre szuper lehet, ha nem is most, de egyszer mindenképpen olvassátok el.

Értékelés:

4,5/5

Fülszöveg

Öten ​voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker.

Megjelent a Park Kiadónál.