Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Úton-útfélen belebotlottam és botlok még mindig Delia Owens regényébe és azt látom, hogy eléggé megosztotta az olvasókat, ugyanakkor hatalmas hype van körülötte. Gyönyörű a borítója és a fülszövege alapján is nagyon megtetszett, de egyre inkább fenntartásokkal kezelem, amit ennyire reklámoznak, hiszen nem biztos, hogy annyival jobb élményt fog adni, mint azok a társai, amiket egyáltalán nem reklámoznak.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek legfőképpen egy fejlődésregény, de van benne romantikus, krimi és drámai szál is bőven. Sokszínű történet, ami egyszerre gyönyörű és szívfacsaró. A főszereplő Kya, aki szüleivel és négy testvérével él egy észak-karolinai kis falu melletti lápon, szinte elszeparálva a külvilágtól. Az apa rettegésben tartja a családot, alkoholista és erőszakos. Kya-nak hamar meg kell tanulnia, hogyan álljon a saját lábára és hogy milyen az, ha csak önmagára számíthat. Nem jár iskolába, a láp és az élővilágának a tanulmányozása tölti ki az életét és nagyon kevés ember segítségére számíthat, de a szerelem őt is utoléri.

Ahogy fentebb említettem, ez egy nagyon színes történet. Szerintem nagy fába vágta a fejszéjét az írónő azzal, hogy ennyi mindent belesűrített. Már a traumatizált, elhagyott gyermek története is nagyon kemény téma és ezt még megfejelte egy gyilkossági szállal is. Borzasztó nehéz volt olvasni, hogyan boldogul egyedül Kya és hogy mekkora űrt hagyott benne legfőképpen az édesanyja távozása. Néhány szívmelengető pillanat volt csupán, amikor Kya olyan emberekre talált, akik őszintén szeretik és segítik őt.

Azonban számomra az egész sokszor lektűrszerű volt. Gyorsan haladtam a könyvvel, nagyon olvastatta magát, de  úgy érzem az alap koncepció nem ezt érdemelte, sokkal mélyebbre lehetett volna menni. Kya-n kívül is voltak szimpatikus szereplők és kevésbé szimpatikusak is, de egyikőjük sem mozgatott meg bennem érzelmeket. Nem volt elég idő megismerni őket. A gyilkossági szálat viszont nagyon ötletesnek tartom, mert fontos üzenetet közöl az olvasókkal.

Nálam a természeti leírások vitték prímet. Gyönyörűen bemutatta az írónő, hogy milyen együttélni a természettel, hogy milyen az, ha a madarak nem elrepülnek, ha észrevesznek, hanem közelebb mennek hozzád. Úgy éreztem én is szívesen élnék a lápon és mindennap megetetném a sirályokat.

Emellett nagyon szerettem a kis történelmi/szociológiai adalékokat a 50-60-as Amerikájáról, erről is olvastam volna még, de ez már tényleg egy másik köny témája.

"Épp áttört egy nádszigeten, amikor egy fehérfarkú szarvast pillantott meg, vizet lefetyelt tavaly tavaszi borja társaságában. Felkapták a fejüket, vízcseppek záporoztak körülöttük. Kya nem állt meg, mert akkor elijedtek volna, ezt a vadpulykák megfigyeléséből tanulta meg: ha az ember ragadozó módjára viselkedik, az állatok prédaként viselkednek. Ügyet sem kell vetni rájuk, csak lassan továbbhaladni. Elsodródott előttük, a szarvasok pedig olyan mozdulatlanul álltak, mint egy fenyőfa, egészen addig, amíg Kya el nem tűnt a sófű mögött."

Az Ahol a folyami rákok énekelnek fennakadt a hype-szűrőmön. Szerettem olvasni, egyszer meg is könnyeztem, mert szomorú, mégis gyönyörű témát dolgoz fel, de valami hiányzott belőle.

Értékelés:

3,5/5

Fülszöveg

Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.

A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.

Megjelent a Libri Könyvkiadónál.

Fall time, cozy time Book TAG

Őszi gyerek vagyok, a pulcsis, kuckózós ősz az egyik kedvenc évszakom, Sarah-nál pedig láttam egy aranyos őszi tag-et, amit most el is hoztam nektek. :)

Száraz falevelek - a világ tele van színekkel.

Válassz egy őszies borítót!

Az egész tag alatt próbálok olyan könyveket választani, amelyeket idén olvastam, így ide most Kätlin Kaldmaa Izlandon nincsenek lepkék című regényét választottam, aminek nemcsak a borítója őszies, hanem a történet és a helyszín miatt is szuper őszi vagy téli olvasmány lehet.

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel.

Melyik az a könyv, ami megmelengeti a szíved?

A Csudamíves olvasása közben sokat mosolyogtam, annak ellenére, hogy nemcsak egy cuki fantasy mese és jelenleg az Ahol a folyami rákok énekelnek is hasonló melegséggel tölt el, mert bár rengeteg szörnyűség van benne, de ugyanannyi szeretetteljes rész is.

Őszi vihar - süvít a szél, szakad az eső.

Válaszd ki azt a könyvet, vagy műfajt, amit egy esős napon szeretsz olvasni!

Valami komolyabb témájú könyv, például A titkos történet illik ide számomra. Vagy minden, ami fantasy vagy thriller.

Hideg, csípős szél.

Melyik a legcoolabb karakter, akivel helyet cserélnél?

Rainbow Rowell  Szív küldijéből Beth-t választottam, akinek amellett, hogy van egy nagyon jó munkahelyi barátnője, újságíróként dolgozik, akik filmkritikákat ír és egy nagy szerelem vár rá a történetben. Vele eléggé tudtam azonosulni olvasás közben.

Meleg almabor.

Melyik az a könyv, ami szerinted nem kap elég figyelmet, és szeretnéd, ha az lenne a legújabb bombasiker?

Legújabb nagy kedvencem Kim Leine Kalak című önéletrajzi regénye, ami viszonylag kevés, de nagyon jó értékelést kapott Molyon. Én nagyon ajánlanám mindenkinek, aki szereti az északon játszódó, keményebb regényeket. Engem annyira megfogott ez a könyv, hogy az író többi könyvét is tervezem elolvasni.

Kabát, sál, kesztyű - Hidegre fordult az idő, és ideje rétegesen öltözködni.

Melyik a legcikibb könyvborító, amit legszívesebben elrejtenél, ha nyilvános helyen olvasnál?

Nem rejtenék el semmit, mert amiket olvasok, azokat nem érzem cikinek.

Pumpkin Spice

Melyik a kedvenc őszi ételed/italod?

Meleg tea, chai latte, minden ami fahéjas, almás és sütőtökös.

Jóleső, meleg tűz

Oszd meg másokkal ezt a tag-et. Kiket jelölsz?

Nem szeretnék senkit megjelölni, de szívesen elolvasnám a válaszaitokat. Válaszoljatok kommentben vagy linkeljétek be, ha kitöltitek a blogotokon!

Kellemes kirándulós, kuckózós, olvasós őszt nektek! :)

Könyves zárás - 2019 szeptember

Elmúlt a szeptember és vele együtt már az utolsó előtti egyetemi félévem harmada is. Nagyon gyorsan telik az idő, de legalább mozgalmas volt az elmúlt hónap. Szülinapokat ünnepeltünk a családdal, két hétvége is pihenős-kirándulós volt, de volt mozi és buli is a barátokkal, a szuper olvasmányokról nem is beszélve. Remélem az október is hasonlóan jól fog telni. :)

Szeptemberi olvasmányaim

Összesen 5 könyvet olvastam el, ahány könyv annyi témában, de mindegyik tetszett. Gondolatban meg is veregettem a vállam, mert 4 az Őszi olvasmányterveim közül került ki, 1 pedig vcs-s volt, így már összesen 4-nél tartok. Jó lenne legalább a felét teljesíteni a kihívásnak, de 12 biztosan nem fog menni. A bűvös 40-es számhoz is elérkeztem az idei olvasásokkal és már nagyon közel érzem a kitűzött 50-et. Két könyvet elkezdtem, de még nem fejeztem be szeptemberben, az egyik Jordan B. Peterson 12 szabály az élethez című pszichológiai témájú könyve, amit most egy kicsit jegelek, a másik pedig Kim Leine-től a Kalak, amit 30.-án kezdtem el olvasni és biztosan nem fogom félrerakni, mert nagyon tetszik.

Két könyvről készült ajánló eddig, de valamilyen módon a többiről is meg fogok emlékezni.

Lugosi Viktória: Vándorhomár

Donna Tartt: A titkos történet

Helen Hoang: A szerelem egyenlete

Jessica Townsend: Csudamíves

Popper Péter - Ranschburg Jenő - Baktay Miklós - Baktay Zelka: Szegény nők, szegény férfiak

Új könyvek

Szeptemberben 5 könyvvel lettem gazdagabb. A páromtól könyvutalványt kaptam a születésnapomra, amit már le is vásároltam, illetve Az olvasás éjszakája Libri akcióban pedig megrendeltem Hevesi Krisztina könyvét, amit az egyik órámra kell elolvasni. Ezek most viszonylag "random" választások voltak a kívánságlistámról, de az év többi részében csak a régóta várt folytatásokat (Nápolyi regények, A tükörjáró) és új megjelenéseket (jön új Liz Gilbert!) szeretném beszerezni.

Hevesi Krisztina: Szex

Karl Ove Kanusgard: Halál (Harcom 1)

Kim Leine: Kalak

Kertész Erzsébet: Szonya professzor

Mona Awad: Nyuszika

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Anna (@konyvekeskave) által megosztott bejegyzés, Okt 1., 2019, időpont: 4:05 (PDT időzóna szerint)

Nektek hogy telt az ősz első hónapja? :)

Jessica Townsend: Csudamíves (Nevermoor 2.)

A Nevermoor első részét még március elején olvastam és bár nagyon tetszett, de valami hiányzott belőle, ezért a Molyon 4 csillagot adtam rá és blogposzt sem készült belőle. A folytatásáról viszont úgy érzem, kell írnom nektek, mert egyszerűen imádtam.

Morrigan Crow egy Napszálltakor született kislány, ami a világában azt jelenti, hogy ő egy elátkozott gyerek, aki mindenkire csak szerencsétlenséget hoz. Az átokhoz pedig hozzátartozik az is, hogy a 11. születésnapján meg fog halni. Azonban megjelenik Jupiter North, aki megmenti őt és elviszi Nevermoor-ba egy nagybetűsen varázslatos helyre, ahol viszont csak akkor maradhat, ha teljesít 4 próbát és bekerül a Csudálatos Társaságba. Ebben az a bökkenő, hogy Morrigan nem tudja, milyen különleges képessége lehet igazából, hiába bizonygatja neki Jupiter, hogy ő tudja és mindenre fény fog derülni. És természtesen az első rész végén kiderül, hogy Morrigan egy csudamíves, aki tudja irányítani a csodát, ami egy hatalmas, de veszélyes képesség is.

A második rész innen folytatódik tovább és tulajdonképpen Morrigan első évéről szól a Csudálatos Társaságban 8 társával együtt. Rejtélyes eltűnések történnek, miközben Morrigan és a társai azon vannak, hogy titokban tartsák Morrigan képességet és a lánynak azzal is meg kell küzdenie, hogy bár bekerült a híres társaságba, de alig tanulhat valamit, egyetlen órája is arról szól, hogy a régebbi csudamívesek csak gonosztetteket hajtottak végre.

Jessica Townsend szerintem hatalmas fába vágta a fejszéjét, azzal belekezdett egy gyerekeknek szóló, 9 részesre tervezett fantasy-ba, bár inkább az idősebb korosztállyal lesz nehéz dolga, akik - mint én is - a Harry Potteren nőttek fel. Talán emiatt sem tetszett nekem az első rész maradéktalanul, hiszen folyamatosan kerestem a párhuzamot a Harry Potter sorozattal. Rowling-ot is érték különböző hatások mindenfelől, amiket olvasott, látott, tapasztalt és szerintem könnyedén össze tudnánk gyűjteni azt is, hogy mi kell egy jó fantasy-ba, de hogy mi teszi egyedivé az már sokkal nehezebb.

Az első résznél még csak érlelgettem magamban ezt a történetet. Lettek kedvenc szereplőim (Jupiter és Fen), megszerettem a Deukalión Hotelt, de úgy igazából nem éreztem azt a "Még, még, még többet!" érzést, úgyhogy csak a sorson múlt, hogy pár hete a könyvtárban nézelődtem a gyerek részlegen és pont benn volt a folytatás, mert magamtól nem kerestem volna.

Azzal, hogy Morrigan bekerült a társaságba kiszélesedett Nevermoor, az "osztálytársaival" és tanáraival pedig növekedett a szereplők száma is. Sokkal részletesebben megismerhető a város ebben a részben és elég sok minden kiderül a Csudálatos Társaságról is, bár remélem a következő részekben ez még jobban bővülni fog. Ami engem nagyon elvarázsolt, az a képességek sokszínűsége, hogy ugyanúgy megbecsülnek egy hipnotizőrt, mint egy cukrászt és mikor ezen gondolkodtam, akkor kezdtem egy kicsit a mélyére látni ennek a mesének. Szerintem csodás metaforák vannak benne és nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is sokat tanulhatnak belőle.

Az első részben nem sikerült megszeretnem Morrigan-t, egyszerűen nem váltott ki belőlem érzéseket, a Csudamíves olvasása alatt viszont azt kezdtem érezni, hogy Morrigan egy kicsit mindenkit jelképez, aki gyerek, vagy volt valaha gyerek, hiszen valahol legbelül mindannyian ugyanazzal a problémával küzdünk/küzdöttünk.

Örülök, hogy a Kolibri Kiadó két ilyen szuper fantasy sorozatot elhozott nekünk, mint A tükörjáró és a Nevermoor, mert most már az utóbbit is a kedvencemnek tartom és nagyon várom a folytatását. Ajánlom kicsiknek, nagyoknak, mindenkinek, különösen őszre, mert szerintem ilyenkor nagyon hangulatos fantasy-t olvasni, valamint van benne Halloween-es rész is! ;) 

Értékelés:

5/5

Fülszöveg

Morrigan ​Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat számára. Ám hamar rá kell jönnie, hogy nem minden varázslat a jót szolgálja.

Morrigan a Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait…

És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…

A világhírű sorozat első kötete, a Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája című ifjúsági regény 2017-es megjelenése óta szinte az egész könyvszakmát lázban tartja. Nem véletlen, hiszen sokak szerint a Harry Potter-könyvek méltó utódja született meg. A regény alig egy év alatt tömérdek díjat zsebelt be, 33 nyelvre fordítják le, a 9 részesre tervezett könyvsorozatból pedig a 20th Century Fox filmet is készít.

Megjelent a Kolibri Kiadónál.