Kepes András szerintem a korombelieknek és így nekem is elég ismeretlen figura. A friss könyvmegjelenések viszonylag aktív figyelőjeként olvastam/hallottam már párszor a 72 éves író, újságíró, televíziós műsorkészítő nevét, de eddig még sohasem keltette fel túlzottan az érdeklődésemet egyik könyve sem. Pedig van ám neki nem egy regénye és esszékötete is.
A boldog hülye és az okos depressziós egyértelműen a címével hívta fel magára a figyelmemet, hiszen egy olyan gondolatot fogalmaz meg jó velősen, ami már nekem is nem egyszer megfordult a fejemben. Számomra ez nem azt jelenti, hogy jó butának és rossz intelligensebbnek lenni, hanem, hogy aki intelligensebb az hajlamos túl sokat gondolkodni, túl sok oldalról megvizsgálni egy problémát és egy soha véget nem érő spirálba kergetni magát. De ez persze nem csak egy bizonyos intelligenciaszint felett lehet így, ahogyan az sem, hogy valahol mélyen mindannyian "csak" a boldogságra törekszünk. Kepes András is azt tűzte ki legújabb könyve céljául, hogy körbejárja ennek az univerzális emberi jelenségnek, a boldoságkeresésnek a témáját.
Ez a téma elég klisésnek tűnhet, de a megvalósítása szerintem kicsit sem az. Az író sok kutatómunka eredményét, olvasmányélményeit és nem utolsó sorban személyes tapasztalait használta fel a boldogság témájának körbejárásához, vagyis úgy sztorizott élete fontos pillanatairól, hogy közben rengeteg tudományos információt és híres emberek (híres) gondolatait is beleszőtte a szövegbe. Annyira gördülékeny, annyira olvasmányos volt az egész, hogy bár én nem tettem, de szerintem egy ültő helyben is simán el lehet olvasni ezt a kétszázvalahány oldalt.
"Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, az utoljára még mindenféle fontos pozíciót kapar ki magának, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, zsémbes öregember lesz. A bölcsnek viszont lassan összeáll a világ, a dolgok és az értékek a helyükre kerülnek, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, tudja, min érdemes bosszankodni és min nem, megértő és derűs lesz.
Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál."
Azért tetszett nekem a leginkább ez a gondolatfolyam vagy esszékötet vagy nevezzük bárminek is, mert sokkal inkább olvasok személyes történeteket vagy fikciós regényeket, mint bármilyen tudományos ismeretterjesztő könyvet, ugyanakkor mégis vágyom az új információkra. Ebben a könyvben pedig mindezt megkaptam, amellett, hogy olyan gondolatok magvait ültette el bennem az író, amelyek valamikor még nagyon hasznosak lesznek számomra.
Ha valaki esetleg fél ettől a könyvtől, hogy túl komoly, túl nehéz esetleg unalmas olvasmány, annak ajánlom a leginkább, mert abszolút pozitívan fog csalódni. És igazából mindenkinek, aki szeretne egy olvasmányos, szórakoztató, filozófikus monológot olvasni egy bölcs, intelligens férfi tollából. Én legközelebb az író Világkép című könyvét tervezem elolvasni.
Értékelés: 4/5
Megjelent a Libri Kiadónál 2020-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése